Zsírfarkú egér

~ Pachyuromys duprasi ~
 

A zsírfarkú egér (angol: Fat-tailed Gerbil / Duprasi Gerbil, latin: Pachyuromys duprasi) eredeti élőhelye a Szahara (Észak - Nyugat - Egyiptom, Líbia, Tunézia és Algéria). A gyér növényzetű homokos vagy sziklás sivatag az otthona. A talajba ásott kb. egy méter mély lyukakban, üregekben él.
Ő egy nagyon különleges kis rágcsáló. Sokkal inkább hörcsögre emlékeztet, mint egérre, ugyanakkor a hörcsöggel ellentétben hegyesebb orra van és kövér, bunkószerű farka. Közepes méretű, kb. 10 cm hosszú, 40 gramm súlyú állatka, a farka pedig nagyjából 5 cm hosszú. Utóbbi testrésze miatt annyira különleges ez az állatka, a neve is ebből ered. A farkában vizet és zsírt raktároz, ugyanolyan módon, hogy a teve tárolja zsírt a púpjában. Egy egészséges és jól táplált zsírfarkú egérnek telt és formás a farka. Testük kerek és kissé lapított. A szőre vastag, bolyhos, nagyon puha, színe a hátán sárgás, a hasán pedig fehér.
A vadonban a zsírfarkú egerek alkonyatkor aktívak, fogságban inkább nappali állatok. A zsírfarkú egér nagyon engedelmes és szinte soha nem harap. Sok időt töltenek az arcuk és a bundájuk ápolásával. Szeretnek ásni, és gyakran vesznek homokfürdőt. Szeretik használni a futókereket.
A zsírfarkú egér a vadonban főként rovarokkal táplálkozik, de megeszi a különféle növényeket is. Fogságban általában rendes alap-rágcsáló mix-szel etetik őket. Ami a mongol futóegérnek, vagy hörcsögöknek megfelelő, az jó neki is . Különösen kedveli a lisztkukacot, tücsköt, lepkéket, és szinte minden más rovart, és bogarat . Ezen kívül lehet neki adni némi zöldséget és gyümölcsöt, úgymint sárgarépa, karfiol, cikória, és az alma. Mivel a zsírfarkú egér száraz területekről származik, vigyázni kell azokkal az élelmiszerekkel, amelynek magas nedvességtartalmuk - nehogy hasmenést kapjanak a túl sok gyümölcstől. A foguk folyamatosan nő, ezért ágakat, gallyakat is kell nekik adni. A széna is nagyon jó a zsírfarkú egereknek, mert a magas rost tartalma.