Ha

by: drusnemet

Ha nem vár rád senki,

Ha már nem tudsz hinni,

Ha nem maradt csak egyetlen ima,

S így könyörögsz: „Istennek szent fia!”,

Ha tudod, hogy véget ért,

Ha várod a méltó bért,

Ha még keresed a legjobb szót,

De csak rosszat kapsz és sosem jót,

Ha a bánat súlya összenyom,

Ha ma azt felelnéd: „Feladom!”,

Ha a szép remények is ízzé-porrá törnek,

S nem tudod, ezek miért veled történnek,

Ha maga alá temet ez a világ,

Ha nem vagy más, csak egy elhervadt virág,

Ha saját magad ásod a sírod,

És nem tudod, hogy még meddig bírod,

Ha a világ végéig zokognál,

Ha tudnád, hogy már közel a halál,

Ha keresnéd a megoldást,

De nem kapnál feloldozást,

Akkor is folyatatnád a harcot,

Akkor is látnád azt az arcot,

Akkor is akarnád a választ,

És tudnád azt, hogy ki mit választ.

Akkor is dolgoznál a létért,

Akkor is áldoznál a szépért,

Akkor is dacolnál a széllel,

És vívnál vele puszta kézzel.

Akkor is éreznéd a lényed,

Akkor is oriznéd a képet,

Akkor is változnál a Jóért,

És meghalnál egy kedves szóért.

Hejoszalonta, 2006.07.24.