A J-Akták

I. Akta

Lágyan borzolja a szello a Hölgy haját, ahogy szélesre tárt karokkal lassított felvételben fut A FÉRFI felé. Hófehér, bokáig éro ruhája, már csak bokáig éro voltából kifolyólag is, bokái körül lengedezik, tekergozik. J. felvillanó hófehér mosolya egy pillanatra elkápráztatja az elore elképzelt gyönyörtol félaléltan futó not, így nem veszi észre az elotte gödröt ásó, homokvárat építo porontykákat. Kéjes sikolya torz nyekkenésbe fullad, mikor belefúródik a gödörbe. Rettenthetetlen szerelme arcáról leolvad a fogpasztareklámnyi mosoly, s nem is sejti, hogy szépen lobogó hajú kedvese pont az o hibájából került eme kéretlenül is pajzán helyzetbe: lábai égnek, najó, majdnem égnek, kalimpálnak, ruhácskája, bár bokáig éro, most mégis valahol a nyaka körül tekereg, bugyit nem visel; de tudja, segítenie kell. És Hosünk, mert hát o röptében a legyet, estében meg az asszonyt, hát nem röstelli most is magévá tenni a szépséget, melyet a hölgy oly kacéran feltárt – nem csak elotte... Hallani ugyan nem hallja, de TUDJA, hogy hölgye még a homok alatt is kéjes sikolyokra nyitja cseresznyeajkait, míg o szeméremajkai között dolgozgat.

A mindent felszabadító örömforrás után NAGY hosünk kiássa, illetve a környéken bámészkodó gyerekekkel kiásatja szíve és legfobb izmainak asszonykáját a dune alól, majd a lágyan sós Óceán vizével öblítgeti ki szájából, arcából és hajábl a homokot, hogy aztán elképesztoen duzzadozó, hatalmas izmai segítségével felkapja a pórul-jól járt teremtést, és elkocog vele a naplemente irányába- Délnek.

II. Akta

A Hölgy a hintaágyon fekszik, napozik és olvas. Látszatra. Valójában azonban Ot várja lágy, belso remegéssel. Ot, az orgazmusok és G-Pont mindentudóját. Azzal a nagy, akarom mondani Hatalmasan izmos mindenével, és kedves koboldképével J. testesíti meg a No álmait. Így a No nem tehet mást, mint hagyja, hogy a lágy szello (már megint) finoman az arcába borzolja puha haját, így eltakarván az orcákon lassan felkúszó pírt, mert persze az érzékeny fülcimpák orgazmusra utaló remegéssel adják tudtára: J kocsijának motorja búg csendensen az utcán, bekanyarodva a kis ház elé. Hölgyünk egyelore maradjon csak fekve, most vessünk egy pillantást Orá is, amint kiszáll a kocsijából. Pompás, hullámzó izmú hím, mesefehér, érzéki vigyorral ajkai körül indul el a kert felé, és jól tudja, hogy mi vár rá. Szép  asszonya, minél lengébben öltözve, talán könyvvel a kezében, talán alvást mímelve. De J már tudja: a Hölgy már most érzi az O illatát, így nem is állhat ellen a vágynak, és lassan feltekint, Igen, éppen most… Finom csipketop takarja szégyenlos kelbleit, deréktól lefelé lágy selyemtakaró. És igen, megmozdul, hogy karjaiba röppenjen. Dejajjne… Lábai, azok a fenséges gazellavégtagok belegabalyodnak a selyembe, így a szépasszony hatamlas döndüléssel érkezik a friss fube, s mikoron szép fejét tátott szájjal felemeli, már nincsen ideje kiköpni a friss zöldséget, mert valami más, valami hatalmas furakodik a szájába, amitol rögtön elfelejtkezik minden egyéb gondjáról, s már alig várja, hogy szerelmetes J-je máshol is beterítse óriási mindenével. S a kaján író cinizmusa folytán... Nem sokkal késobb folytatódik a történet; a szép hölgy kimerülten pilleg enyhén zöld arccal, immáron megint könyve fölé hajolva, ezúttal az édes-zöld emlékeken merengve felejtkezik el arról, hogyan is kell olvasni, míközben az utánozhatatlanul csodálatos J, arcán önelégült vigyorral száll be luxuskocsijába és hatalmas port kavarva maga után, csikorgó kerekekkel hazafelé veszi az irányt, Kanada vadregényes hegyei közé...

III. Akta

Michaelangelo Dávidja fétékeny sikolyokkal ajakán könyörgöne egy darab lepelért, hogy szégyenletében elrejtse az Övéhez képest világcsúf testét, ha tehetné. De történetesen nem képes erre, így csak némán irigykedik, miközben O végigvonul a medence partján, hatalmasan, duzzadozva. Háta mögött koppanások és csobbanások koncertje zendül fel: irigykedo hajadonok tánca ez, amint aláhanyatlanak – pechesebbje a flaszterra, szerencsésebbje (?) a vízbe. Van dolguk a vizimentoknek.  O, a Nagy J azonban kimért, ám annál határozottabb léptekkel halad Feléje, A Szerencsés felé, aki mámoros mosojjal szájacskája körül, frissen gyantázott testrészekkel a víz alatt és felett várja a magánjakuzziban a metszett szemu szeretot. A Férfi csintalan-zöld, tökéletes formájú mandula-szemei kéjesen villannak fel, amint meglátja igézo Választottját. A No lasan kiemelkedik a pezsgofürdo habjaiból, és O jobban megszaporázza lépteit. Asszonya is tesz egy lépést- azaz tenne; megcsúszik. Kalimpálva próbálja egyensúlyát megtartani, ám lehátazik, csak frissen csiszolt körmu lábai kalimpálnak kifelé a vízbol. Játékos hosünk nem rest, odaér szemvillanás alatt, kettétárja kedvese vadul kalimpá lábait, közéjük tolakszik, majd víz alá bukva olykor-olykor levegoztetve asszonyát, juttatja el mindkettojüket – majdnem az örök vadászmezokre...

írta: BentAnat