(Az Odaát címu sorozat alapján)
by:
drusnemet
Akkor
régen megígérted,
Vigyázol
rám, míg csak élek.
Gyerek
voltál, nem értetted,
Miért
tett ilyet ez az élet.
Kitartottunk
egymás mellett,
Ennél
több már nem is kellett.
Mindegy
volt, hogy dél vagy kelet,
Mentünk,
merre az út vezet.
Feláldoztál
mindent értem,
Keresztül
a Sötétségen.
Átvezettél
bajon, vészen,
Velem
harcoltál egészen.
Démonok
és szörnyek ellen
Mindig
óvtál, védtél engem.
Nem
számított veszedelem,
Amíg
veled ott lehettem.
Elvesztettünk
sok szép álmot,
Láttuk,
mit más nem láthatott.
Kerestük
a jó indokot,
Miért
ne adjuk fel a harcot.
Lelkünk
gyakran meg is ingott,
Kóvályogtunk,
mint egy halott.
Apa
mindig támogatott,
S
nélküle csak még rosszabb volt.
Éltetett
a bosszú minket,
Láthatod,
hogy elintézett.
Mindenki
orültnek nézett,
Pedig
csak miattad élek.
Testvér
testvért így bíztatott:
’Lesz
majd még egy szebb holnapod.’
Nélküled
csak kínt kaphatok,
Ne
hagyj el, mert veled halok.
Hosszú
volt az út idáig,
Sokat
szenvedtünk el máig.
Jövonk
talán szebbé válik,
S
azt hiszem, most csak ez számít.
Hejoszalonta, 2008.06.16.