Az SWB. ˝öregebb˝ tagjai az ˝ántiban˝, baráti társaságban, majd összeállva, MAMSZ keretek között kezdték a motorozást. Erre csak az szarozik, aki vagy túl fiatal ahhoz, hogy a nyolcvanas években mozoghatott volna, vagy idősebb, de csak a rendszerváltás után vált ˝ős-bájkerrá˝, amikor szebb kinézetű motorokkal lehetett szédíteni a csajokat, illetve amikor mindez már divattá vált.

 Szóval, mifelénk Pécsett az MHSZ Motoros Klub Túra Szakosztálya, majd a Pécsi Technikai Sport Club Túramotoros Szakosztálya (ez persze kissé röhejesnek hangzik mai füllel) biztosított keretet arra, hogy hétvégenként  motorra üljünk, és keresztül-kasul szeljük az országot és MAMSZ rendezvényeken vegyünk részt. Hogy ez mit jelentett? Ugyanazt, mint ma: motoros találkozókat, ahol ugyanezekkel a srácokkal, ugyanilyen rock zenéket hallgatva végigpiáltuk a pénteket-szombatot.

Illetve kicsit mégis mást. Nem volt szó pénzről. Nem volt szó csóróbb, kisebb motorokkal rendelkező társaink lesajnálásáról. Nem volt különbség közöttünk, mint ahogy az akkori társadalom tagjai között se nagyon, legalább is anyagiakban. Hogy ez jó volt vagy rossz ? Ki emlékszik már a részletekre, utólag meg minden megszépül. Ja, dehogyis nem volt szó pénzről: az akkori clubunk fizette minden találkozó benzinköltségét (!) és ha jól emlékszem, a belépők, camping díjak felét is... na persze ennek fejében idióta klubgyűlésekre kellett járni és ott mindenféle seggfej vezető elvtársak építő ötleteit meghallgatni a motorkerékpározás fényes jövőjéről. Valószínűleg páran azóta tartunk a klubosditól, meg az egyéb, bármilyen fegyelmet követelő formációktól.

Jawakkal, MZ-kkel nyomultunk, ha pedig a club szervezésein kívül utaztunk, nem csak itthon tettük azt: Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK és Nyugat Berlin, az Adria, Fekete, Északi és Balti tengerek partjai nem lehettek túl távoliak 125-ös, 250-es mocikkal. Persze akkoriban egy hónapig is ki lehetett húzni pár ezerből ezekben a vendégszerető, kedves, népi irányítású országokban.

Aztán jött a krach, szponzor és club nélküli motorozás, de nem bántuk: kiderült, hogy nem kell ahhoz címer, zászló, őrsi napló meg egyebek, hogy minden hétvégén megtaláljuk egymást.

Majd jöttek a ˝fekete találkozók˝, melyeken természetesen - hiszen a MAMSZ lassan ki is múlt - a kezdetektől ott voltunk.

 Gépeink cserélődni, köbcentijeink és derékbőségünk nőni kezdtek: Kawák, Yamahák, Hondák, Suzukik, Harleyk, BMW-k tűntek fel a csapatban.

Pécsi barátaink közül néhányan clubot alapítottak (RBMC), és így tettek más haverok is (Rolling MC, Pogány Angyalok, stb.) Volt, aki csatlakozott, volt, aki nem, de ez nem változtatott azon, hogy továbbra is együtt motoroztunk, sokszor akár harmincan is egy-egy bulira.

A clubok - nálunk és más településbeli barátainknál is - pár év után feloszlottak: a munkamegosztás hiánya, anyagi viták, tagdíjhátralékok, presztízs -kérdések, érdektelenség, személyes ellentétek... minden clubtag hallott már ilyenekről...

Ahol pénzről van szó (márpedig nagyobb találkozók szervezése, majd később az esetleges osztozkodás természetesen ilyen) ott nem lehet demokráciást játszani. Vagy van valaki, aki átgondoltan gazdálkodik, és a csapat elfogadja az irányítását (mint egy gazdasági társaságban), így mindenki jól jár, vagy összeomlik a szervezés és egymást marják a fiuk. Ha viszont feltétlenül gazdálkodni kell, úgy gondoltuk, hogy nem szerencsés azt összekeverni baráti kapcsolatokkal, és sokaknak talán egyetlen szenvedélyével.

 Tehát az SWB. létrehozásakor nem az volt a szempont, hogy semmiképp ne club legyen, hanem beláttuk, hogy colorok magunkra aggatása, klubhelyiség nyitása, klubgyűlések tartása nem működhet a csapatnál, egyrészt a múlt keserű tapasztalatai, másrészt anyagi szempontok híján az egész értelmetlensége miatt.

Márpedig amikor elhatároztuk, hogy megalapítjuk a... - hogy is kell ezt nevezni, hogy ne legyen senki szemében szálka? - ˝baráti társaságot˝, a legfontosabb szempont az volt, hogy csak pénz ne játsszon!  (Persze azon kívül, hogy ne legyen alá-fölé rendeltség viszony, president, boss, führer, kötelező programok, stb. de úgy, hogy bulik, együtt motorozás az igen.)

Hogy lehet ezt lóvé nélkül  megcsinálni? Ezt kérdezték minden találkozónkon a résztvevők. Szervezéssel: hét éven át lenyomtunk nyári és téli bulikat strandon, kultúrházban, több zenekarral, erotikus show-műsorokkal, az országban a legolcsóbbak közé tartozó árakkal, mindezt úgy, hogy senkitől nem szedtünk belépőt!

Persze nem polírozom tovább a csapatot: ez a politika 2004-re befuccsolt. Nem tudtunk olyan - az eddigiekhez mérten színvonalas - helyszínt biztosítani, ahol belépő nélkül meg lehetett volna rendezni a nyári balhét. Belépővel meg nem volt pofánk... nem ezt szokták meg tőlünk a népek. 2005-ben nem tudjuk, hogy lesz: vagy nem lesz nyári találkozó, vagy csinálunk, csak szerényebb körülmények közt, esetleg ismét csak meghívásos alapon, ne adj Isten fizetős bulit rendezünk valami szép helyen, és lenyeljük a jól megérdemelt kritikát...

Kissé elkanyarodtunk a South-Western Bikers megalakulásától.

Tehát - egy-két év elteltével egy este - álltunk a kocsmában (Endrénél a Vaskosban, ami egy ideig a banda quasi clubhelyisége volt - persze ez egy újabb ellentmondás) mohácsi barátainkkal, és úgy határoztunk a tizedik sör után, hogy a kevésbé megvilágított találkozókon, ittasan sokkal jobban megismerjük egymást egy fehéren világító felirattal a hátunkon.

Na, ez nem egészen így volt, de jól hangzik nem?

Mit tudom én, hogy volt: az addig is hébe-hóba tartott bulikat egy név alá kellett szervezni, hogy ha legközelebb is jönni akar valaki, tudja, hogy melyik társaságot keresse, mondjuk a Wild naptárban.

Ehhez persze kellett egy megnevezés, amit nekünk nem kellett sokáig keresgélni: ˝South-Western Bikers˝, amivel nem mondunk többet a ténynél: délnyugati motorosok vagyunk, a címeren pedig a lehető legegyszerűbb ábra, egy délnyugat felé mutató iránytű - a mi ˝délünk˝ csillaga -  látható. Semmi csicsa, semmi ˝metál-halál˝.

A csapat Baranya és Tolna megyei motorosokból áll: pécsiek, mohácsiak, siklósiak, bonyhádiak, tamásiak és e városok környékén élők vannak közöttünk, plusz a három Németországba szakadt hazánkfia, akiket - ha jók lesznek - nem fogunk kizárni életkörülményeik megváltozása miatt a társaságból...

 30-an vagyunk, mindannyian évek óta együtt motorozunk, valahogy összeverődtünk. A rock zenét szeretjük, ritkán hordunk férficipőt, jelentős mennyiségű szeszes italt fogyasztunk, ha összeveszünk egymással, kerüljük a másikat egy ideig, aztán meg nem... Átlagéletkorunk valószínűleg jóval harminc, átlag lökettérfogatunk pedig ezer feletti.

 Toleranciaszintünket mi sem jelzi jobban, mint hogy az öt sportmotorost sem utáljuk ki magunk közül, pedig úgy mennek, mint a barom, és különben is, hogy ülnek azon a motoron... na meg a feeling... tényleg, ezt fel is hozom a gyűlésen (ha egyszer lesz).

Létszámunk ritkán változik és emiatt több támadás is ért bennünket: az utóbbi időben divat lett a ˝DÉL˝, sokan kívántak hozzánk csatlakozni, ami persze érthető a jó klíma, a füge és gyapotszedés hangulata, na meg a jó külsejű déli lányok miatt, de általában mindenki megértette, hogy nem lehet haveri kapcsolatokhoz ˝tagnak˝ beállni,  nincs kézzel fogható előnye, értelme is csak azok  számára, akik lélekben mindig is közénk tartoztak.

Az SWB. más-más helyeken élő tagjai önállóan szerveznek bulikat:

A pécsiek nyomatták a magyaregregyi strandon lévő találkozókat, minden év augusztusának első hétvégéjén. Ez később Fenyvesi ˝Fenyő˝ László emlékparti néven futott, az ötödik nyári bulin  tragikus körülmények közt elhunyt zenész barátunk emlékére.

 A magyaregregyi helyszínt egyrészt kinőttük (legutoljára vagy 500 motoros tolongott a strandon és környékén, ami egy nonprofit szervezésű hepajnál kicsit megterhelő), másrészt az új üzemeltető hozzáállása miatt feladtuk. Azóta több helyszín jött szóba (siklósi strand, abaligeti camping, barátok völgye, Orfű, Sikonda, stb.), reméljük, jövőre sikerül újra belehúzni, legfeljebb újra az alapoktól, szerényen. Célunk ugyanis nem a minél nagyobb szabású rendezvény, hanem a külsőségeiben, méreteiben is ˝fogyasztható˝, hangulatos, jó értelemben amatőr buli, ahol első sorban ismerős arcok tűnnek fel.

A mohácsiak és lánycsókiak hozzák minden télen tető alá a lánycsóki téli bulit, mindig nagy sikerrel. Egy-két zenekar, köszöntő pálinka és ajándék sör mindig jár az ingyen belépő mellé. Idén Babarcon lesz a mulatság!

A tamási ˝részleg˝ Ozorán rendez őszi találkozót, beugró itt sincs, viszont van helyette olcsó pia és jó zenekar, panaszt ezekre a bulikra se hallani.

Ha éppen nem mi rendezünk valamit, áprilistól októberig szinte minden hétvégén vonul a csapat. (Már aki éppen nem nyaral, mert az hétközben is a motorján ül.) Persze nem mindenhová és nem mindenki. Aki, ahová akar, és amikor ráér. Sok a meghívásos kis rendezvény, amit a legjobban kedvelünk, és vannak standard bulik, amiket nem hagynánk ki: Kisszékely, Töttös, Foktő, Szalkszentmárton, stb. A környező országokba, Szlovákiába, Horvátországba, Szlovéniába és Ausztriába ugrunk át találkozókra.

Vannak ˝baráti clubok˝ és sok clubban barátunk. Minden motoros clubot elismerünk, aki valamilyen értéket létrehozott bármely motorozással vagy motorokkal kapcsolatos témában, és tiszteljük minden régi csapat kitartását, pláne, ha jól is érezzük magunkat a rendezvényeiken. Jó, hogy minden club, minden tagja  más, habár mindannyian egyformák vagyunk: egy rakás infantilis fasz, akik rettegünk az öregedéstől és a középszerűségtől és mindent megteszünk, hogy a szar hétköznapokat egy jobb hétvége kövesse, ahol talán EMBEREKKEL találkozhatunk. Természetesen kiterjedt  kapcsolatokat tartunk fenn  ˝kiugrott˝, vagy ˝sosevolt˝ club tag Free Biker barátainkkal is.

Nagyjából ennyit a csapatról és rendezvényeiről.

A honlap létrehozásának célja egyrészt, hogy a távolabb lakó tagok mindig letölthessék a legfrissebb fotókat a különböző bulikról, hogy el tudják mondani az asszonynak, hogy mi is történt a helyszínen, amire sokszor nem emlékeznek maguk sem, másrészt, hogy aki kíváncsi rá, megnézhesse a legközelebbi rendezvényünk részleteit.

Persze nem ígérjük, hogy mindez naprakész lesz, lusták vagyunk ugye...