Sylvester János: Újtestamentum magyar nyelven (1541)

Sylvester János készítette el az első teljes terjedelmű és egyben korszerű, tudományos kritikát kiálló Újtestamentum (Újszövetség) fordítást, amely hazai nyomdában készült 1541-ben, és ez nyomda már 1537 óta müködött Újsziget-en (ma Sárvár-hoz tartozik), melynek nyomdászmestere Abádi Benedek volt.
Sylvester Jánossal kezdődik a magyar nyelvtudomány és a törekvés az egységes helyesírásra. És mindezek közben ő fedezte fel, hogy a magyar nyelv alkalmas a görög-latin időmértékes versformákra, és a XVI. században oly hibátlan hexametereket és pentametereket írt, hogy a deákos verselés klasszikus korszakában, tehát a XVIII. század végén is csodájára jártak. Erazmustól tanulja, hogy a Biblia közkeletű latin fordítása, a Vulgata (amelyet még az ókor és középkor határán Szent Jeromos ültetett át héberből és görögből az akkor még élő latin nyelvre) tele van félreértésekkel, pontatlanságokkal, torzításokkal. Aki tehát érteni akarja a szent iratokat, annak vissza kell nyúlnia az eredeti szövegekhez. Megfogalmazódik hát benne az Újtestamentum magyarra fordítása. Ehhez azonban nem volt elegendő a "szent nyelvek" alapos ismerete, tisztáznia kellett a maga számára a magyar nyelv törvényszerűségeit is.
Nádasdy Tamás befolyásps nagyúr sárvári otthonában úgy pártolja a költészetet, művészeteket, tudományokat, mint az olasz reneszánsz uralkodók. Nádasdy alkalmas arra, hogy felismerje Sylvester értékét. Azonnal rábízza a sárvári iskolát, vállalja az Újtestamentum-fordítás anyagi támogatását, nyomdát szervez a Sárvár melletti Újszigeten, amelynek úgyszintén Sylvester lesz a vezetője. Ez időben pedig a nyomda egyben könyvkiadó vállalatot is jelent. Sylvester tehát taníthat, bővítheti az alárendelt tanítómesterek tudását is, írhat, fordíthat, könyveket adhat ki. Nádasdy Sárvára a kor magyar szellemi központja, és ott Sylvester János a szellemi vezéralak. Sylvester óriási és a kor tudományos színvonalán álló teljesítménye lett a legfontosabb előkészítője a teljes magyar Bibliának, amelyet majd a század végső évtizedére készít el Károli Gáspár. Sylvester egyszerre tudományosan pontos, de közben megtartja szamosháti i-ző tájszólását, amelyet élőszóban is beszélt. A fordítás hatalmas fordulatot jelent a magyar irodalmi nyelv történetében. Már csak azért is, mert munka közben a fordítónak tisztáznia kell a magyar nyelv törvényszerűségeit és a nyomtatott szöveg egységéért a helyesírás szabályait. Így válik Sylvester a magyar nyelvészet tudományos előfutárává is. És ami költészettörténeti szempontból a legérdekesebb: a fordító az egyes részekhez magyarázó szövegeket ír versekben, felismervén a nyelv prozódiai (szöveghullámzásbeli) törvényeit. Ráismer a nyelv vizsgálata közben, hogy magyarul ugyanúgy lehet antik verslábakban verseket írni, akár görögül és latinul. Mivel korát messze megelőzte, így évtizedeknek és évszázadoknak kellett eltelnie, hogy munkásságának eredendő értékét felfedezzék. Túl korai előfutár volt, s habár hatott kortársaira is, egy évezred negyede kellett, hogy tudósként is, költőként is időszerű legyen. Olvassuk őt hát ma is, mert még mindég időszerű! Ha jobban hathatott volna kortársaira és a következő korra, ami Magyarország akkori szétszaggatott állapotát illeti, akkor a mai irodalmi nyelv az ő nagy műveltségű népi nyelve lenne, s nem a mesterségesen kialakított ma használatos "mekegő-magyar"! Sylvester János nyelve sokkal közelebb áll a szívemhez, és az általam is ma is beszélt nyelvhez:
Úlj Testamentu Magyar nyelven mellyet az Görög és Diák nyelvből ahonnan fordíjtand az Magyar népnek Keresztyén hütben valo ippülisire
Formátum: a digitalizálás a hasonmás-faximile kiadványból készült, méghozzá megőrizve annak eredeti részletgazdag képét. Érdemes mindenkinek elolvasni-végigolvasni az eredeti magyar-nyelvű szöveget!
Képforrás: IA.