Tévedések vígjátéka
2007. november 26-án színházlátogatáson vettem részt kari szervezés keretében; aki nem vásárolt jegyet, nagyon bánhatja, mert egy remek előadásról maradt le…
A Vígszínházban néztünk meg egy Shakespeare-darabot, melynek címe a Tévedések vígjátéka volt.
Az eredeti Shakespeare-i mű modern változatát Böhm György és Eszenyi Enikő készítette a Vígszínház részére, Zöldi Gergely fordítása alapján.
A darab rendkívül viccesre sikerült, mulatságos helyzetek, humoros baklövések jellemezték végig; a nézőközönségnek két és fél órás önfeledt szórakozást nyújtva ezzel. Maga a történet egy „csonka család” körül forog és két ikerpárról szól, viszont ezt a 4 személyt 2 színész alakítja: Pindroch Csaba és Csöre Gábor. Ők ketten bravúros gyorsasággal váltogatják jelmezeiket és hozzá kapcsolódó színpadi karakterüket is.
A cselekmény helyszíne Efezosz városa; Eszenyi Enikő rendezése miatt a Vígszínház színpada egy nagyvárosi forgatag központjává változott. A jól ismert alakok most is megjelentek Shakespeare modernizált darabjában és azt igazolják, hogy a világ nagyon keveset változott az elmúlt négyszáz évben.
Az előadás úgy kezdődött, hogy megpillantottuk a színpadon a két idegen férfit, akik elveszettül bolyongtak Efezosz város utcáin. A szomszédos városból, Szirakúzából érkeztek és ők voltak Antipholus (Pindroch Csaba) és Dromio (Csöre Gábor). Ekkor még nem is sejtették, hogy Efezosznak is van saját Antipholusa és Dormiója; akik valójában saját régen elveszett ikerfivéreik voltak. Megindul a cselekményben a bonyodalmas szálak futása…
A párosok hamarosan összecserélődnek, Antipholusok és Dromiók a téboly határán próbálnak rájönni, mi történik velük. Közben felbukkan egy féltékeny feleség (Hegyi Barbara) és annak mit sem értő húga (Tornyi Ildikó); egy karkötő, meg annak készítője; egy szerencsétlenül járt kereskedő; egy hajléktalan asszony és már semmi sem a régi a városban. A cselekmény tehát tovább bonyolódott; számomra itt vált a legizgalmasabbá.
Antipholust, a város egyik népszerű polgárát, kizárja otthonról a felesége; miközben a kettősségről mit sem sejtve az ikertestvérével vacsorázik a házban. A gyanútlan szirakúzai Antipholus közben nem is érti, hogy miért keresi minden városlakó a kegyeit Efezoszban. Rendőrök, kereskedők, rosszlányok és ördögűzők őrült kavalkádja; félreértések, és tévedések fergeteges vígjátéka kavarog a színen eközben, mikor én már nagyon kíváncsi vagyok a történet megoldására. A történet természetesen happy enddel fejeződik be; hirtelen előkerülnek a régnem-látott szülők, a család újra együtt lehet boldog; mindenki megtalálja a szerelmes párját és az eredeti helyét a világban.
Alapjában véve kellemes időtöltésnek bizonyult ez a darab számomra és ezt még fokozta a Vígszínház csodálatos szépsége is. Viszont a 20. sorban ülve, gyakran a szemem elé kaptam a kis színházi távcsövemet, a jobb látási viszonyok elérése érdekében.
Retzer Anett ; |
