László Gergely: A hatalom hatása
0. Epilóg
Hozzám jössz feleségül?- kérdezte a férfi.
Igen -Válaszolt a nő.
1. Megérkeztek
A gazda korán reggel ébredt, és azonnal fel is kelt. Sok munkája volt erre a napra is és egyébként sem szeretett lustálkodni. Megmosdott, felöltözött majd megreggelizett. Semmi jele nem volt, hogy e nap alapvetően el fog térni megszokott, korántsem izgalmasnak mondható mindennapjaitól. Amikor kilépett a háza ajtaján hirtelen egyre erősödő zúgásra lett figyelmes. A távolból porfelhő közeledett nagyon gyors ütemben. Nemsokára kiderült, hogy a porfelhőt egy fekete furgonokból álló konvoj okozza. A konvojt pontosan négy furgon alkotta. Amikor odaértek a ház elé, megálltak és mindegyikből kiszállt hat állig felfegyverzett katona. Állami egyenruhát viseltek, így a gazda nem fogott gyanút. Az egyik katona-valószínűleg a parancsnok-odalépett a gazdához és így szólt:
-Szükségünk van a tanyájára holnapig. Engedélyünk van, hogy ideiglenesen lefoglaljuk.
Miután ezt közölte elővett egy papírt, melyen az iménti állítás nyert bizonyságot. A gazdát az események e láncolata igencsak elképesztette, hiszen-gondolta- mi szüksége van az államnak a tanyájára, és mindenképp kíváncsi lett volna rá mit jelent az, hogy ideiglenesen. Hangot is kívánt adni e tekintetben kisebb mértékű értetlenségének, de a katonák leintették:
-Nyugodjon meg csak 2 napról van szó, és nem kívánjuk ingyen. 500 dollárt fizetünk az esetleges bevételkiesés kompenzálására.
A gazda most már végképp nem értett semmit. A kormányra nem jellemző, hogy valamit ok nélkül elvesz, de ha megteszi is, nem fizet érte, semmiképp sem dollárban.
-Na megálljon a menet, maguk nem is a kormány emberei. Mit akarnak az én tanyámmal?
-A tanyája ideiglenesen leszállópályaként fog funkcionálni.
-Micsoda?
-Hallotta, amit mondtam. Ellenvetés szükségtelen. Kérem, menjen be a városba, vagy ahova akar, itt csak útban lenne. Itt a pénze- azzal átnyújtott a gazdának 500 dollárt. Ezt nem hagyom annyiban -gondolta magában a gazda, bemegyek a faluba és panaszt teszek a rendőrségen.
Aznap a rendőrnek rossz napja volt. Reggel kezdődött az egész, amikor megjelent nála egy katonai dzsip, de akkora amilyet ő még életében nem látott. Nem tudta mire vélni, hiszen ebben a faluban nem volt semmi fontos, még a legközelebbi nagyváros is nagyon messze volt, így aztán mióta itt élt egy katonát sem látott. A dzsipben 4 katona ült. Az egyik hátulról kiszállt, és bekopogtatott az irodába. A rendőr kinyitotta az ajtót és beengedte, majd hellyel kínálta a katonát.
-Én a Különleges erők ezredese vagyok, és speciális megbízatással vagyok itt. Holnap idelátogat egy különösen fontos személy, az ő biztonságára kell vigyáznom. Minden segítséget elvárok öntől, de ne féljen, az egyetlen feladata az lesz, hogy ne tegyen semmit. Ha esetleg valaki idejönne és akadékoskodna, nyugtassa meg, ez az egész csak holnapig fog tartani.
-Hadd lássam a parancsot.
-Tessék- mondta az ezredes, és átnyújtott egy papírt a rendőrnek. Teljesen szabályos parancs volt, melyben ez állt:
A falujukat egy az országunk számára kiemelt fontosságú személy fogja meglátogatni. A személy épsége létfontosságú, így védelmére katonai alakulatokat rendelek ki. A speciális helyzetre való tekintettel, kérem mindenben működjön együtt a kiküldött alakulatokkal. A rendőri feladatokat a látogatás idejére az alakulatok veszik át. Aláírás: a hadügyminiszter, és a miniszterelnök. A rendőr meghökkenve nézett maga elé. Vajon ki lehet ez a személy? De nem jött ki hang a száján, így tétlenül nézte, ahogy az ezredes elhagyja az irodáját. Ezután egy órával beállított a falu szélén lakó tanya gazdája, hogy lefoglalták a farmját, majd egyre-másra jöttek a falubeliek, hogy barikádok torlaszolják el a falu határát, és fegyveres őrök se ki, se be nem engednek senkit. A telefont kikapcsoltatták a katonák, és az utcákon járőröztek. A rendőr nem hitt a fülének, egyre inkább abban a hiszemben volt, hogy ez csak egy rossz álom lehet.
A nő boldogan ébredt, bár alig aludt valamit, hiszen ma végre eljött a nagy nap. A férfi azt ígérte ma visszajön érte és feleségül veszi. Pontosan egy hét telt el utolsó találkozásuk óta, és nem múlt el perc, hogy ne gondolt volna a férfira. Egy percig sem kételkedett, hogy a férfi megtartja az ígéretét. Amikor kilépett a szobájából, ő is szembesült a szokatlan helyzettel mely a falujában uralkodott. Jöttek a falusiak, és idegesen magyarázták, hogy nem lehet elmenni a faluból, de be sem engednek senkit. A nő hirtelen megijedt, hogy így kedvese sem tud időben itt lenni. Furcsa de ez volt az első gondolata, nem a helyzet abszurditása döbbentette meg először, nem az okát kereste eme szokatlan helyzetnek, hanem a szerelmét féltette. Ekkor még nem sejtette, hogy a faluban kialakult helyzetnek több köze van a szeretett férfihez, mint amennyire valaha is gondolt volna. Egy fél órával később átjöttek a szomszédok is és ekkor már kezdett körvonalazódni, hogy a két esemény furcsa egybeesése esetleg nem csak a véletlen műve lehet. Ekkor ugyanis kiderült, hogy mindkét szomszéd házát lefoglalták és a szembeszomszéd házát is katonák őrzik Nemsokkal ezután egy osztagnyi katona lépett be a házba és a parancsnokuk odalépett a nőhöz. Meghajolt és így szólt:
-Szeretnék Önnel négyszemközt beszélni ha ez megoldható- A nő persze nem tiltakozott, bementek az emeleti szobába, leültek, majd a parancsnok tiszteletteljes hangon ezeket a szavakat intézte a nőhöz:
-Üdvözlöm Hölgyem, bocsásson meg a kellemetlenségekért, de azt hiszem sajnos ezek nem nélkülözhetőek. Ha bármire szüksége van, csak szóljon, addig is itt hagyom egy emberem, majd ő vigyáz magára. Az a helyzet, hogy az a férfi aki megígérte Önnek, hogy ma eljön, egy rendkívül fontos ember, sok ellenséggel, ezért szükséges biztosítani a testi épségét. Ha nem bánja átnéznénk a házat, az Ön biztonsága is elsődleges számunkra. Egyébként az érkezése délután 2 óra körül várható, kérem addig hozza rendbe magát. Nemsokára behozunk pár esküvői ruhát, kérem válassza a magának tetszőt. Az esküvőt már előkészítettük, Önnek csak magával kell foglalkoznia. Majd elfelejtettem, ideiglenesen kirendelnénk maga mellé egy testőrt, persze csak ha nem bánja- amint ezeket elmondta, a levegő hirtelen megremegett, és egy alak kezdett a levegőből láthatóvá válni. Égszínkék páncélt viselt, vállán egy kardokból álló sorfallal. A nő az imént elhangzottakat sem tudta még teljesen megemészteni, de ettől a látványtól teljesen kiborult, és sikoltozni kezdett. A lent lévő szomszédok és szülő ezt hallva fel akartak rohanni, de a katonák lefogták őket. -Nyugodjanak meg, nincs semmi baja -próbálták nyugtatgatni őket.
-Nyugodjon meg, ő nem valami természetfeletti tünemény, csak a modern technika vívmányának egy használója. A testőre az Ön hatékonyabb védelme érdekében térdezintegrációs álcázást használ.
A nő lassan lenyugodott, de a fejében lévő káoszt nem tudta lecsendesíteni. Ki volt az a férfi akit egy hete megismert? Az egész történet az egyszerű nő fejében, az édes álomból lassan rémálommá vált. Mikor találkoztak még vonzotta a férfi furcsa titokzatossága, de most már egyre kevésbé volt kíváncsi ki is ez a férfi valójában, milyen hatalommal rendelkezik, mert az már nyilvánvaló, hogy nem az a hétköznapi ember akinek egészen a mai napig hitte, remélte őt.
2. A jelenlét
A parancsnok kiment, és egyedül hagyta a nőt, testőrével. A testőr némi villódzás kíséretében ismét eltűnt, nem lehetett tudni éppen hol tartózkodik. Kis idő múlva megjöttek az ígért menyasszonyi ruhák. Mind gyönyörű, drága anyagból varrt, igényes holmi, nehéz lett volna megmondani melyik a legszebb. A nő bevitte őket a szobájába. Nem tudott betelni szépségükkel, ugyanakkor egyre inkább úgy érezte, meghaladják az események az eszét. E pár óra alatt élete teljesen felborult, a szeretett férfi képe alapvetően megváltozott benne. Sírni szeretett volna, de egyre erősödött benne az az érzés, hogy figyelik. Nyílván a testőr most is ott tartózkodik a szobában, lesve minden mozdulatát. A nő intim szférájának eme durva megsértése, az egyén egyik legalapvetőbb szabadságát tiporta lábbal, soha nem érezhette magát igazán egyedül. Ha belegondolt, hogy egész életében ez vár rá, elborzadt. Sőt, amikor visszanézett a férfivel eltöltött bensőséges pillanatokra, melyek akkor csak a kettőjükének tűntek, valószínűleg azokat is testőrök árgus szemei kísérték. A reggeli boldogság lassan elkeseredésbe csapott át. Úgy döntött sétál egyet a szabadban és kiszellőztetve a fejét, talán jobban meg tudja ítélni a helyzetet, talán könnyebb lesz rendet tennie a fejében. Még van két órája a férfi érkezéséig, így nyugodtan megengedheti magának ezt a sétát, meg aztán -gondolta- ilyen lelkiállapotban nem is állhat a férfi elé.
Kilépett az utcára. A falu tulajdonképpen 3 utcából állt, ők az egyik mellékutcában laktak. Gondolta elsétál a helyi templomig, ott majd Istentől tanácsot kér mit tegyen eme nem mindennapi helyzetben. De meg kellett látnia, hogy terve nehezebben kivitelezhető mint gondolta, mert minden kereszteződésben katonák álltak, éberen figyelve mindenkit aki csak elment előttük.
-Ezek az egész falut megszállták-gondolta elkeseredetten, bár tulajdonképpen nem lepődött meg. Őt ugyan nem állította meg senki, de a fegyveres katonák látványa, bármerre nézett, a falunak valami nyomasztó, háborúközeli hangulatot kölcsönzött. Az oly jól ismert falu most más arcát mutatta, egy sokkal félelmetesebbet. A főútra fordulva a katonák száma megnőtt, és néhol feltűnt egy-két könnyű harckocsi is. Falusiakat alig lehetett látni az utcán, így a katonák látványa még nyomasztóbb volt. Az utcák üressége és a katonák jelenléte eltorzította az egyébként nyugalmas falu képét, és ez nagyon nyugtalanította a nőt. Elérve a templomot, a lány elborzadva látta, hogy a templomban a katonák valamiféle központot alakítottak ki. A bejáratot két állig felfegyverzett őr torlaszolta el, de meglátva kivel van dolguk, beengedték a nőt. Belépve a templomba, furcsa fénykavalkáddal találta magát szembe. Tele volt monitorokkal és kivetítőkkel, sokon közülük a falu képei voltak láthatók. Légi felvételek, térképek a faluról, sok élőkép többek között a házukról, az utcájukról. Valami magasrangú katona éppen személyi aktákat nézegetett, melyek fényképein a nő a falubelieket vélte felismerni.
-Jó napot kisasszony. Mit tehetek önért? –lépett oda hozzá az a parancsnok, akivel már a házukban találkozott.
-Mit keresnek önök a templomban? -próbált magára felháborodott hangot erőltetni, de inkább hisztérikusra sikeredett e kitörés.
-Mélységes bocsánatáért esedezünk Hölgyem, de sajnos a faluban csak ez az egy épület elég nagy ahhoz, hogy főhadiszállásként funkcionáljon. Persze csak ideiglenesen, utána pedig felújíttatjuk.
Nem volt szó, mely a nő döbbenetét kifejezze. Első reakciója persze a vallásos emberek, templomot ért vélt, vagy valós támadás feletti felháborodás volt, mely az egyszerű elmékben ebben a mondatban fogalmazódott meg: Ezeknek semmi sem szent. Ezek azt hiszik pénzzel és hatalommal bármit elvehetnek. Hirtelen gyűlöletroham jött rá a nőre. Gyűlölte a férfit aki minden valószínűség szerint csak szolgának szánja, hiszen mi más is lehetne ő egy ilyen ember mellett? Ebben a pillanatban egészen más megvilágításba helyezte a várható esküvőt. A férfi, akit kedvesnek és szerénynek ismert meg, ki minden értéket a helyén kezel, talán csak alakoskodott? De miért tette volna? Hiába gondolkodott ezeken a kérdéseken, nem talált választ rájuk.
3. A Személy
Az útlezáró torlasznál hat katona állt. A torlaszt két páncélfurgon képezte. Hamarosan eljön az idő, mikor a Személy megérkezik. Tulajdonképpen már látták is a konvojt, mely az úttorlasz felé közeledett. A farmról jövő úton haladt a konvoj, csigalassúsággal. Az első két jármű két nehéz harckocsi volt, melyet a személy saját limuzinja követett. Ez tíz égszínkék páncélba öltözött felfegyverzett férfi követte, mellükön a jól ismert Pengefal jellel. Ők a Pengefal alakulat katonái, személyek őrzésére lettek kiképezve. Csakúgy mint a Személy hadseregében mindenhol ők is a létező legmodernebb technikát használták, melynek nagy részét maguk a Személy tudósai fejlesztették ki. A Személy ritkán mutatkozott, nyilvánosan még soha sem. Így az elképesztő biztonsági intézkedések mindenki számára indokoltnak tűntek. A Személy limuzinját zenekar, majd mutatványosok hada kísérte. Ez a csőcseléknek való olcsó látványosság nem volt jellemző rá, de ebben az esetben az egész felvonulás a külvilágnak szólt, így a Személy úgy döntött ehhez a módszerhez folyamodik az egyszerű falusiak megnyerése érdekében. A menet lassan haladt a falu főútján a nő háza felé. Útközben vadászgépek húztak el a fejük felett és virágesők szórtak rájuk. Díszes, középkori ruhát viselő emberek kisérték a menetet és fonott kosaraikból fémdollárokat szórtak a bámészkodó tömegbe, melytől katonák sorfala védte a konvojt. A Személy csak ült a limuzinban és élvezte a helyzetet. Ez volt élete legboldogabb napja. Végre megtalálta azt a nőt aki nem a hatalma és a pénze miatt szeretett bele. Egy hete folyamatosan ezen az esküvőn dolgozott. Már elindultak az ajándékokat szállító repülőgépek is, ugyanis a Személy úgy gondolta a falu minden lakóját megajándékozza eme számára sorsfordító napon. A templomi esküvőt tervei szerint egy Pazar lakoma követi, melyet műrepülők, mutatványosok bemutatója tesz teljessé. Ezt egy látványos színházi előadás követi, majd egy táncos buli koronázná meg a napot, melyre a szeretett nő összes kedvenc zenekarát sikerült beszerveznie. És mintegy habként az egész napra, bejelenti, hogy a falu önkormányzatának ad 1 millió dollár értékű összeget adomány gyanánt. Tökéletes -gondolta magában.
4. Ambivalens érzések
A nőben kavarogtak az érzések. Reggel még felhőtlenül boldog volt, de most nem tudta mit gondoljon. Alapvetően megrázták az ezen a napon történtek, hiszen a férfi akit megismert határozott, de szerény volt. Most pedig egy diktátor szerepében tetszelgett. Ugyan tetszett a falusiaknak a díszes menet, a virágeső, de túlságosan a régi idők mesterkélt ünnepeire emlékeztetett, hogy ne felhőtlenül értékelni tudja. Nem akarta egy diktátor feleségeként leélni az életét, úgy érezte alapvetően félreismerte a férfit, sőt egyenesen becsapva érezte magát.
5. Végkifejlet
A menet lassan odaért a ház elé, és megállt. A nő az ajtó előtt állt. Gyönyörű menyasszonyi ruhában, limuzinból pedig kiszállt a személy és odasétállt a nőhöz. Fekete öltönyt viselt, melynek temetési hangulatát nem oldotta fel nyakkendője sem, hiszen az is koromfekete volt. Odalépett a nőhöz és letérdelt elé. A falusiak akkora már elfelejtették a katonák okozta kellemetlenséget és a jelenet hatására néhányas sírni kezdtek, még a férfiak is megilletődötten figyelték a történéseket. A férfi elővett a zsebéből egy fekete dobozt. A doboz valami furcsa fémből volt, mintha egy fekete drágakőből készítették volna. Kinyitotta, és tartalmát a nő felé mutatta. Egy gyönyörű drágakövekkel kirakott esküvői gyűrű volt benne, melynek közepén a nő alakja állt. Nagyon pontosan volt kifaragva, egy mester készítette egy hét alatt, napi 20 óra munkával. A tömeget lenyűgözte a gyűrű látványa, többen csak tátott szájjal álltak, és nem hittek a szemüknek.
6.Prológ
Hozzám jössz feleségül? -kérdezte a férfi
Nem-válaszolt a nő. ; |
