A jó vessző kiválasztásához...

Mi kell a jó lövéshez? Sok-sok gyakorlás….és jó, összhangban lévő felszerelés! A vesszőid soha ne legyenek szedett-vedett darabok! Egy elméletben rögzített íjból kilőve csak az azonos paraméterű vesszők szállnak majd ugyanabba a pontba (ha szerencséd van). A lövés gyakorlása főleg az azonos mozdulatsor reflex szintű beidegzését jelenti. A jó íjász természetesen ösztönből kompenzál, de ez a képesség lassan jön össze. Kezdetben és azután mindig sokat segít rajtad, ha a vesszőid nem nehezítik meg a lövést és a jó eredmény elérését.

A vessző és az íj harmóniája

Régóta ismert alaptétel, hogy minden íjhoz és feladathoz más vessző az ideális. Ehhez képest a hagyományőrző íjászok tömege a mai napig elhanyagolja ezt az ügyet.

A vesszőválasztás persze nem egyszerű és ritkán akad mód arra, hogy valóban sok típussal kipróbálhassuk az íjunkat. Az íj fontereje önmagában a vesszőválasztáshoz sem ad sok segítséget, sokkal többet számít a gyorsítása és a húzáshossza. A fonterő egyáltalán nem azt mutatja, hogy az íj mekkora energiát képes átadni a vesszőnek, hanem legelsősorban azt, hogy milyen baromi nehéz kihúzni a jószágot 28 colra….Ennek fényében a fonterő/vesszőmerevség táblázatok csak irányadók, de nem az abszolút igazságot tükrözik.

Hosszra nyilván legalább akkora vesszőt kell beszerezni, amelyik köpűje (a hegy szoknyája) az íj maximális húzáshosszán éppen érinti a markolat elejét. Ennél rövidebb vessző veszélyes, mert véletlenül berántva a markolat mögé és ott elengedve szét fog hasadni és éles szilánkok formájában szétkartácsolja a karunkat, szemünket illetve körülöttünk álló, bámuló klubtársainkat.

Ennél hosszabb vessző többnyire értelmetlen. A vessző hossza és merevsége azonos átmérő mellett erősen romló arányban van.

A jó vessző tehát merev, mert így az energia elsősorban az egyenes vonalú mozgásra fordítódik és nem a rugózásra, legyezésre és más furfangos műrepülő elemekre.

A jó vessző könnyű. Ez így önmagában nem áll meg, mert a könnyű vessző csak annyira lehet könnyű, amit az íjhoz szükséges merevség megenged. A favessző tömegét rendszerint az átmérő csökkentésével lehet lefaragni. Az viszont a merevség rovására megy. Újabban sokan tervezik az üreges vagy töltelékes favessző megépítését, mely egyszerre mereve és habkönnyű. Epedve várjuk a végkifejletet…

Ma már van olyan készítő, akinél grammra egyforma tömegű favesszőket rendelhetsz. Ez nem kis feladat a készítőnek, viszont hatalmas előny lehet a versenyzőknek.

A jó vessző sima és egyenes. Bár ez egyértelmű, azért nem árt meggyőződni róla, amikor vásárolunk. Görbe vessző görbe utakon jár. A szálkás, dörzsi vessző pedig fájdalmas és ócska légellenállási tényezőkkel bír. Óvatos hírek szerint, várható olyan vesszők megjelenése, ahol a toll gerince a vesszőtestbe simul. Hű! Nem kell majd bandázs sem! Azok lesznek ám a sima vesszők!

A vessző súlypontja. Ebben nehéz lesz dűlőre jutni, bár a repülésnél a közép a legszerencsésebb, így sem orron sem tollon nem jár a vessző. Elvileg. Csakhogy a repülési tulajdonságot befolyásolják a tollak is.

A tollak felhelyezése. A toll a vesszőn csakis repülő madarak egyoldali evezőtollából legyen. Csökevényes piaci kínálatban a pulyka az egyetlen racionálisan fellelhető toll. Az viszont a szivárvány minden színében. A tollaknak van természetes görbülete, dőlése, ezek a vesszőn mindig egy irányba nézzenek. A vesszőt hátulról megszemlélve ez rögtön látszik, akár a szélkeréken. Röpülés közben a vessző így menetet vág a levegőben, mely a huzagoláshoz hasonlóan segíti az egyenes röpülést. Igénytelen készítőnél előfordul össze-vissza, szembefordulva felragasztott toll. Az ilyen kerülendő!

A tollak rendszerint 120 fokban osztottak, tehát három van egy vesszőn. Ebből egy merőlegesen áll a nock hasítékára, ez a vezértoll. Szerencsés, ha ez más színű, mintájú mint a többi, mert megkönnyíti a vessző helyes felrakását a húrra. Lovasíjászoknál ez mindegy, mert nem a vesszőt kell bámulni a töltésnél, azok már előre beforgatva várják a sorsukat. Különleges megoldások léteznek. Van négytollú vessző, 120, 60,120, 60 fokban felragasztva, ha jól tudom, melynek előnye, hogy mindegy hogyan kerül a húrra, nincs vezértoll. Az ára egy tollal eleve drágább, a hibalehetőség a rossz repülésre negyedével több, talán a lovasíjászok megszeretik, talán….

A toll formája. Az őszinte válasz: „tök mindegy”. Legalábbis a tradicionális íjak esetében. A mérete inkább befolyásolja a repülési tulajdonságokat. A nagyobb felületű, vagyis nagyobb méretű toll lassít, viszont jobban irányban tartja a vesszőt. Rövid távú, gyors lövésnél jobb a kicsi toll. Lovasíjászoknak kifejezetten a keskeny, kicsi tollazás az ideális, könnyebb összefogni. Ők figyeljenek arra, hogy a tollazás ne kerüljön nagyon hátra a nock felé, mert úgy nehezebb a töltés.

Különleges tollazások, különleges feladathoz a flu-flu tollak. Ezek a borzas vesszők légi célok, azaz korongok és repülő vad (mely természetesen nem legális, ejnye!) leküzdésére valók. Elvük, hogy a vessző felfelé lőve, mellélövés esetén sem megy a világ végéig, hanem 20-30 méteren belül lefékezi a kinyíló toll és leesik (általában a szomszédba).

A nock. Kétféle lehetőség van: a test anyagából kifaragott nock, vagy szerelt nock. Az utóbbi anyaga tetszőleges, de általában műanyag. A szerelt nock előnye, hogy a vessző fenékbe lövése esetén cserélhető. A faragott nocknak nincs különös előnye, talán szebb, hagyományosabb, de a szerelt szaru nock még szebb, csak legyen aki megfizeti…A nock a lovasíjászok gyorstöltésének egyik cudar ellensége. Aki lovasíjász, az ügyeljen arra, hogy a nock a húrra nagyon könnyen felpattintható legyen. Jó módszerek: a faragott nock átalakítása ék alakú bemélyedésre, a szerelt nock pofáinak fogóval való gyötrése, amíg kecsesen kifelé nem hajlanak, mint a kacsa tolla. Kifejezetten lovasíjász nock egyenlőre nincs…

A bandázs. Célja a toll és a kezünk élettartamának növelése. Enélkül a toll hamar leválna a vesszőtestről és a tollgerinc hasogatná baba bőrünket. Legyen igényes, lehetőleg lakkozással vagy ragasztóval erősített, erős bandázscérnával megoldva. Celluxos, szigszalagos vesszők koronglövésre valók, ahol úgyis hamar eltörnek…

A vessző felületkezelése. A lakkozás előfordul, de leggyakoribb a natúr pálca. Minden lakkozás többletsúlyt jelent. A színes vessző előnye, hogy hamarabb meglesz a gazban, mint a földszínű társa. De ezt ne higgyétek el…a vesszők köztudottan úgy fúrják be magukat a fűbe, hogy a színes részük sosem látszik ki…

A hegy. A hegy adja a vessző egyensúlyát, nem kevésbé ettől áll bele a céltáblába. Az alakja majdnem mindegy. A csepp forma szép, de nehezebben jön ki a célból, sőt esetenként benne is marad. Ennek megelőzésére minden hegy legyen jól felragasztva! A gyártóknál a pillanatragasztó az elterjedt. A fatest összeszáradása esetén (mely egyben a ritka használatra is utal!) a hegy egy idő után könnyen leválik és odalesz. Aki nem bízik a gyártójában, az otthon, gázláng fölött óvatosan melegítve le tudja húzni a hegyet és vissza tudja ragasztani valami brutális ragasztóval, pl. UV Rapiddal. A hegy mérete passzoljon a testhez, a köpű semmiképp se legyen szélesebb, mint az átmérő, mert a vesszőfogóban megint csak bennmaradhat. A hegy házi felrakásához, a központosítás miatt elengedhetetlen a hegyfaragó használata. A hegyek anyaga lehet réz, alumínium, acél. Kovácsolt hegyek hozzáférhetők, de az áruk és súlyuk miatt nem célszerű a használatuk, legfeljebb bemutatón vagy dísznek.

A köpű belső palástja többnyire kúp alakú, de létezik olyan hegy, amelyik hengeres és menetes szoknyájú. Az utóbbiak előnye, hogy könnyebb központosan feltenni a vesszőkre és akár a hegyfaragó is szükségtelen.

Összefoglaló

A vesszőt tehát számos tulajdonsága alapján mindig az adott íjhoz válasszuk ki! Ne sajnáljuk kipróbálni, melyikkel a legjobb a lövés számunkra. Jól megválasztott vesszőkészlettel a legtöbb távolságról egy pontba tudunk lőni. A vessző esése 25-30 méteren is elfogadható vagy egyenesen minimális. A jó vessző tehát könnyű és merev, íjunkhoz és húzáshosszunkhoz illik. Az általam forgalmazott íjakhoz megpróbálom a megfelelő vesszőt is megajánlani, de a szubjektív érzet mindenkinél kihozhat mást is.

Kísérletezzünk a különleges vesszőkkel, ma már hozzáférhető ragasztott és kúpos vessző is, mindkettőről jó hírek érkeznek.

Egyszerre legalább 10 egyforma vesszőnk legyen. Gyakorlásnál kerüljük azt, hogy mind a tízzel ugyanarra a célra lövünk. Versenyen legtöbbször 1-3 lövésünk van, ennél többet egy pontba lőni nem érdemes, mert nem fejleszti a célzást, viszont jó eséllyel ellőjük a saját vesszőink egyikét.

Nem javaslom, hogy más, olcsóbb vesszőkkel gyakoroljunk, mint amivel versenyen lőnénk. Más típusú vesszővel másképp fog lőni az íjunk.

Az olcsó vesszők jogosultsága a koronglövésben van. Egy jól eltalált korong mindig pont úgy esik le, hogy derékba töri a vesszőt.

Aki ritkán akar vesszőt venni, az beszerez vagy csinál egy jó vesszőfogót. A vesszők rosszul tűrik a fába, kőbe és fémbe csapódást.