A merevszarvú íjak felajzása

Első pont - alapok

(Aki alapból tudja, hogyan kell, az ugorjon a második pontra)

Jobbkezesek: ragadja meg mindenki az íj egyik szarvának tövét a jobb kezével és tartsa maga előtt úgy, hogy a szarv hegye nagyjából kifelé (jobb felé) mutasson. Másik kezével, mely a bal (nem árt előre tisztázni), ragadja meg a húr egyik fülét, míg a másik fül az íj alsó szarvába legyen biztonságosan beakasztva. A húrfül és a szarv legyen nagyjából egy magasságban előttünk, kéz enyhén behajlítva, mellmagasságban. Ekkor az íj és a húr nagyjából „V” alakot formáz előttünk. Eddig jó.

Most lépjünk jobb lábbal át a „V”-n. Innentől már adja magát a helyzet. Az alsó szarvat illesszük a bal lábszárunkhoz, melyre a szarv szépen ráhajlik. Az íj épsége érdekében nagyon ügyeljünk, hogy se most, se később ne nyomódhasson a szarv vége a földhöz. A markolatot támasszuk meg a combunk vagy fenekünk mögött, ne felejtsük el feszesen tartani a húrt, és határozottan, sőt bátran, feszítsük előre a felső szarvat. Közelítsük a húrfült és a húrakasztót, majd akasszuk be. Legyünk határozottak és ne féljünk előre feszíteni a kart, mivel az íjat feszítéskor is ebbe az irányba húzzuk, csak sokkal jobban.

Mielőtt megnyugodva elengednénk magunkat, ellenőrizzük, hogy az alsó szarvon is beakadva maradt a húrfül, különben az íjjal együtt csúnyán járhatunk. Ha minden rendben, akkor lépjünk ki az íjból, ellenőrizzük a húrfüleket és húzzuk meg egyszer-kétszer a húrt.

Balkezesek: fentiek csak fordítva.

Második pont – nem mellékes mellékesek

1. A felajzásnál ügyelni kell a szimmetriára. Fontos, hogy az íjat a markolatnál támasszuk alá és a két kart egyformán terheljük. Gyakori hiba, hogy a markolat alatt támasztják alá az íjakat. Ez azért hibás, mert a legtöbben hajlamosak az íjat felajzáskor mindig ugyanúgy megragadni, azaz lesz az íjnak egy állandó felső és egy állandó alsó vége. Évek során át így felajzott íj egyoldalúan terhelődik és végső soron eldeformálódik. Rosszabb esetben (pl. Szimeiszter tatár) meg is roppanthatjuk a csoda érzékenyre faragott jószágot és az aznapi edzésünk, tanulsággal együtt nettó 30 rugó volt…

2. Felajzást követően nem illik nyakló nélkül lődözni kezdeni. Először is ellenőrizzük, hogy a húr szépen és középpontosan fekszik-e fel a szarvakon. Nem csúszott-e az egyik oldal felé vagy nem akadt-e ki a nyeregből. A Grózer féle Felnőtt szkítánál vagy a magyar alap C esetén pl. fontos, hogy középre beállítsuk a húrfület a szarv hátsó oldalán. Ezt elmulasztva, az aznapi edzés minden lövésnél félre fogja húzni a szarvat. Az ilyen igénybevételre pedig az íjak nem számítanak.

3. Egyes íjak, de főleg az erősen C alakúak, mint amilyen a TRH török, imádnak jojózni, azaz a markolatot szilárdan tartva, könnyű a húrt vertikálisan fel-le rángatni, miközben a szarvak okosan bólogatnak egymásnak. Az ilyen íjakat, szabályos felajzást követően emeljük szemünk elé és oldalról vizsgáljuk meg a két kar ívének szimmetriáját. Könnyed, de határozott mozdulatokkal korrigáljuk a csálé helyzetet, majd egyszer-kétszer megfeszítve az íjat, ellenőrizzük újra. Ha ekkor szimmetrikusak az ívek, akkor máris használhatjuk az íjat.