Temető
"Lángra lobbant a fájdalom, Szívünket tépi minden ága. Fényárban úszó sírhalom, Szeretteink sötét világa. Viasz könnyeket sír a gyertya, Hullajtja fájó könnyeit, És a kemény hideg fejfa A mécs füstjétol könnyezik. Szemünkben apró lángok égnek, Csak mindig zokogunk érted, De utat hagyunk a reménynek, Hogy egyszer majd találkozunk véled."
"Nem múlnak ők el , kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek." *Juhász Gyula*
"Ha majd kint nyugszom a fűz alatt, Ne hozz majd drága koszorút nekem! Az ezer virágú krizantémok Nem segítenek már szívemen. Hiába mennek mások ezer virággal, Jön a november, s elfagy mind. Ne tarts a sírt versenyben díszítőkkel! Nem lesz könnyebb a föld odakint. Könnyebb csak lelkiismeretük lesz, Mely hordja a vissza nem vont szavakat, S százszor elmondják majd: köszönöm, Mit szemükbe mondani nem tudtak. A bántó szavaknak léleksebei Millió virággal nem gyógyíthatók, Hisz, kit köszönöm nélkül engedtek el, Azok az órák vissza nem hozhatók. Te ne légy köztük! Ha szívedben Az őszben emlékek szép virága kél. Csak egy szál gyertyát gyújts szobádban, Kit szerettél, ott lesz veled majd, ne félj!"
Ne sirass a fejfámnál állva! Nem vagyok ott, Nem alszom. Ezernyi fúvó szél vagyok, A hó gyémántragyogása vagyok. Az érett magba zárt napsugár vagyok. Őszi eső vagyok. Ha nyugodt reggelen felébredsz, Az égre kelő madarak Fürge szárnycsapása vagyok. A csillagok éji fénye vagyok. Ne sirass a fejfámnál állva! Nem vagyok ott, Nem alszom. (Mary Frye)
Könnyes kérdések Ha meghalnék, megkönnyeznél? Vagy könnyet sem ejtenél értem? De akkor minek is éltem?
József Attila A nagy szavak nem érnek semmit, Elszállnak, mint az őszi szél De a szeretet, ha tiszta szívből fakad, Elkíséri az embert, amíg él.
Ady Endre HALOTTAK NAPJÁN Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! -- Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón... Hulló levélt hányszor feledtet A megváltó, a gyilkos ón!... Óh, hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk -- -- Dobjuk el a tettető álcát: Ma ünnep van, ma sírhatunk!... 1899 november 1