július 16.
Szentivánéji álom közönségtalálkozó Janza Katával, Szabó P. Szilveszterrel, Dolhai Attilával, Vágó Bernadettel és Bereczki Zoltánnal
A fények kialudtak, a függöny felemelkedett. Kattogó fényképezogépek, villanó vakuk, bolondozás, nevetés, taps, újabb teltház. Visszatértek. A Budapesti Operettszínház társulata újra a Dóm téren.
A társulat a régi, a darab azonban új. Megszületett az elso magyar worldmusical, a Kerényi Miklós Gábor rendezte Szentivánéji álom, amit július 25-én mutatnak be a Szabadtéri Játékok színpadán. A Reökben tartott közönségtalálkozón a hagyományokhoz híven Herczeg Tamás beszélgetett az Operettszínház muvészeivel.
Fobb szerepekben Janza Kata (Titánia), Vágó Bernadett (Hermia), Bereczki Zoltán (Zuboly), Dolhai Attila (Lysander) és nem utolsósorban Szabó P. Szilveszter (Oberon). Egyiküknek sem ismeretlen a Dóm tér színpada, hiszen korábban olyan sikerprodukciókban tuntek itt fel, mint az Elisabeth, a Rómeó és Júlia vagy a Rudolf. „Ahol az Elisabeth befejezodik a Haláltoronyban, ott kezdodik ez a darab" – vont párhuzamot a két eloadás között Janza Kata, aki mindig szívesen tér vissza Szegedre, hiszen elso nagy színházi sikere ide köti.
Siker. Nem jön magától, rengeteg munka áll a színészek mögött, hiszen a próbák hónapok óta folynak. Bereczki Zoltán úgy gondolja: „A próbafolyamat nagyon különleges volt. Eloször vettünk részt olyan típusú darab megszületésében, amely akkor és ott íródott, ahol osbemutatóként eloadják. Érdekes volt, hogy jelenetek cseréltek helyet az utolsó pillanatban, és még most is vannak változások egy-egy részben. Ma találkoztunk eloször teljes egészében a hangszereléssel. Amit április óta próbáltunk, az mind a porba hullt." (mosolyog – a szerk.).
A próbafolyamat azonban csak akkor lehet hatékony, ha a színészek szívesen játszanak együtt. Kell hozzá egy olyan összeszokott társulat, mint az Operettszínházé. Ha nemcsak kollegiális, de baráti kapcsolat is létrejön a színészek között, akkor lesz igazán eredményes a közös munka. Szabó P. Szilveszter szerint sikereik titka éppen ez. „Nem volt véletlen a szereposztás, nem volt véletlen a próbaidoszak, nem volt véletlen, hogy egymásnak ötleteket adva automatikusan hoztuk ki a másikból a csibészséget, és úgy egyáltalán mindent. Ettol társulat a társulat. Ettol vagyunk játszópajtások, ettol vagyunk egy közösség, akik nélkül ez a darab nem tudna megszületni. Az Operettszínház eloadásai ettol muködnek."
Játék. A darab sok meglepetést ígér. Egyrészt az eddigiekhez képest
nagy változást jelent, hogy több benne a prózai rész, ami Bereczki szerint is nagyobb lehetoséget ad az improvizációra, a valódi játékra. „Ebben a darabban nagyon-nagyon sok szabadságunk van, foleg a prózáknál. Kétszáz százalékkal volt több lehetoségünk az improvizációra, mint más darabok esetében, és ez rettento élvezetes." „Szinte minden próbán mást és mást látok. Inspiráljuk és kiegészítjük egymást" – teszi hozzá Vágó Bernadett. „Sokszor egy-egy rész úgy alakul ki, hogy improvizálgatunk, improvizálgatunk, majd megszületik a jelenet, amit Kerényi kiegészít, tovább rendez." – avat be a kulisszatitkokba Dolhai Attila.
A rendezo. Kerényi Miklós Gábor nem kíméli színészeit, a próbák során
kiabálásaitól hangos a Dóm tér. Bereczki Zoltán szerint azonban ezt minden muvésznek el kell fogadnia, hiszen a rendezot igazolják sikerei. „Aki Kerényivel dolgozik, az ezt vállalja. A próbafolyamat nemcsak vidámsággal, de feszültséggel is teli, és itt-ott ezek a feszültségek kicsapódnak, ami nyilván kellemetlen, de része a színháznak." „Senki sem sértodik meg ezen. Illetve abban a pillanatban rosszul esik, mert megalázó, de ezt tudomásul kell venni, hiszen mindenki azért a célért dolgozik, hogy az eloadás megszülethessen, és ha már ennyit dolgozunk érte, akkor jó is legyen. Elofordulhat, hogy kicsit fáradtabb az ember, elfelejti a szöveget, ami persze sose nem szokott elofordulni" – viccelodik Attila.
Ennek a rendezoi magatartásnak azonban pedagógiai szerepe van. Janza Kata elmesélt egy történetet, ami az Elisabeth próbái során esett meg vele. Kerényi Miklós Gábor nem volt megelégedve a teljesítményével, és a következot kiabálta neki: „Katika az éneklés és a színjátszás egy komplex mufaj. Hogyha nem sikerül együtt a ketto, akkor menj vissza a Bergendybe." Ezt követoen azonban odasúgta a mellette ülonek a következot: „hát nem olyan tehetséges, mint a Nap?". „Tehát, ha látja, hogy egy kicsit lelazultunk, akkor oda tud lépni, ami jót tesz, hiszen ezután zokogva, de elénekeltem életem egyik legjobb nagydalát." – mondja Kata.
Múlt, jelen, jövo. A színészek szemezgettek a múltból, beszéltek a jelenrol, és azt is megosztották a közönséggel, hogy mit terveznek a jövoben. Szabó P. Szilveszter a filmek világában is elmélyed. „Újabb filmet forgatok, hiszen az elozovel négy országban lettem ilyen fesztivál különdíjas kis tutyi-mutyi, ezért most úgy érzem, hogy elo kell állnom egy újabb produkcióval." Dolhai Attilának nemcsak a színházban, de a magánéletében is feladatai lesznek. „Befejezem az építkezést, illetve a tavaszi fesztiválra készülünk egy új darabbal, Kálmán Imre Bajadér címu operettjét adjuk elo. Ja, és most mondják, hogy lesz egy új lemezem is." Míg Atillának a harmadik, addig Janza Katának az elso Cd-je jelenik meg a közeljövoben. „Húsz éve várok egy lemezre, de úgy gondoltam, hogy csak akkor készítem el, ha én magam is megvenném. Végre elérkezett az ido, egyet már el is adtam. Magamnak." Vágó Bernadett még nem tudja, hogy milyen új feladatok várnak rá a következo évadban, Bereczki Zoltán azonban meglepetéssel készül a rajongóknak.
Meglepetés. Az lesz a bemutató, amit a közönség kíváncsian vár. Nincs már messze, alig egy hét, és az álom megelevenedik a Dóm téren.
A függöny legördül. A színészeket megrohamozzák a rajongók, kattogó fényképezogépek, villanó vakuk. Visszatértek.
Fizel Nikolett Gréta
forrás: REÖK