A sokadik
Az a sokadikból az egy, ma van. Ma is…
Tűnhet úgy, hogy megint vége egy-egy nap szerepíveinek sokasága, melynek
rejtezéseit leplezni unalmas és lényegét vesztett. Valaha felmerülhet-e
kényszere annak a tervezetlen csodának, minek lényegét a tervezés napi
folyamatában ismerhetünk fel. Véletlenek. Egyszerűbb e nevet adni nekik, vagy
tényleg nem tudjuk kik ők? Előidézhetők? Felismerhetők? Ismerősek? Egyfélék?
Vagy csak egy félénk, félre sikerült meg nem tett tett tettlegessége ellenünk?
Tudhatjuk-e időben azt, mit helyette tennünk kellett volna? Rituálék
mindennapján óvhatjuk e figyelmünk attól, mit utólagos konzekvencia gyanánt
fedezünk fel? Ilyen későn reagálni luxus ilyen rövid időt kapva. Még itt a
Földön is. Rövid-e? Elég-e? Kell-e, hogy elég legyen? Rövid az élet de sokáig
tart, amíg elmúlik? Elmúlhat? Lesz-e nyoma, hogy itt jártam? S bennem lesz-e
kétség aziránt, hogy itt voltam? S hogy voltam e? Itt-ott kiben élek tovább? Ki
visz át engem a túlsó partra? Ha én már egyszer átvittem… Emlékek… Vésődnek vagy
kapjuk? Elég az idő a bevésődésre s azok korlátlan használatára? Vagy csupán
azért kaptuk őket, hogy kérdéseket tehessünk föl kérdésekre meg nem adott
válaszokkal? Van-e kérdés? Eredendő oka a bizonytalanság vagy született
termodinamikai kultusz szervezetünk őskaján felfokozottságának? Mi a hajtóerő?
Hová? Miért? S legfőképp kivel? Választhatom-e azokat kikkel? Vagy
mellémrendeli? S ha már ő s bízom benne, elfogathatom zokszó nélkül? Kapok-e
szabad kezet? Ha igen, azok a kezek mennyire az enyémek? Hitegetés? Játék? S én
belemegyek… Jól van hát, játszunk! Diktálj!!!
A relativitás talajáról elrugaszkodva látjuk az alternatív jövő tükrében a
miszticizmussal átjárt jelen arcát.
Ideológiák és dogmák fonnak körül nap, mint nap, s félünk önmagunktól kérni
nekünk kedves kivoltodat.
Nagyot szippantunk az életből s leütjük a hamu mocskával keveredett szavakat.
Budapest, MM. XII. XX.