Miskolctapolcai Barlangfürdő Miskolctapolca, Pazár István sétány 1. [48.060242, 20.745231] |
![]() |
||
![]() Tapolca a honfoglalás után a Miskóc nemzetség monostora és közös temetkező helye volt. A tapolcai hévforrás fürdői már a 13. században hírnévnek örvendő gyógyfürdők voltak. A fürdő látogatóinak ellátásáról a Péter és Pál apostolokról elnevezett bencés apátság tagjai gondoskodtak. Az említett monostor és templom maradványait a mai barlangfürdő területének közvetlen közelében tárták fel, több ütemben folyó ásatások során. A 16. században törökök és a közelben állomásozó császári csapatok, a környező települések görög kereskedői és asszonyai által fürdésre, gyógyulásra és mosásra használt melegvizű forráshely egyre látogatottabb és ismertebb lett. 1708-ban Bél Mátyás is ellátogatott ide, fürdött, ivott a vízből, végül igen kedvezően írt a vízről, annak hatásáról. 1711-ben Kollovich Zsigmond váci püspök, egyben tapolcai apát, a fürdő rendbetételét kezdeményezte. Orvosokat és szakértőket hozatott Kassáról, akiknek a feladata az volt, hogy kutatásaikkal alátámasszák a fürdőhely, a víz és a környék gyógyító jelentőségét. ![]() Üdülőhellyé Tapolca az 1920–30-as években alakult át. 1934-ben Miskolc-tapolcát hivatalosan is üdülőhellyé nyilvánították, megtöbbszöröződött az idelátogatók száma, felgyorsult a fürdő korszerűsítésének folyamata. Az új fürdőpalota a 20. század első felében épült meg. 1939-ben lebontották a régi fürdőépületet, és a Termálfürdő 1941-ben nyílt meg, amely az európai fürdők listáján a 3. helyre került. A barlangfürdő korszerűsítése, bővítése – kisebb megszakításokkal – folyamatosnak mondható. Előbb megépült a jellegzetes kagyló, később új barlangágakat kutattak fel, és jelentősen kibővült a szabadtéri rész is. |
|||
![]() ![]() ![]() |
|||
[Vissza] | |||