Egyetemváros [48.081448, 20.764285]
A Miskolci Egyetem a város és Miskolctapolca közötti részen, a Dudujka-völgyben fekszik. Épületei gyönyörű parkban helyezkednek el, kellemes környezetet biztosítva a tanuláshoz, a szabadidő eltöltéséhez. Az Egyetemváros elnevezés a viszonylag nagy terület, a tanulmányi épületek és a széleskörű kiszolgáló funkció miatt is alakult ki.Az egyetem Miskolcon egy 1949-es országgyűlési határozatnak köszönhető, miszerint „a felsőfokú műszaki szakképzés fokozása céljából Miskolcon Nehézipari Műszaki Egyetemet kell létesíteni. Az egyetem bánya- és kohómérnöki karra, valamint gépészmérnöki karra tagozódik.” A bánya- és kohómérnöki kar tanszékei Sopronból települtek át Miskolcra, a gépészmérnöki kart itt hozták létre.
Az új műszaki egyetem, bányamérnöki és kohómérnöki kara révén azonban két és fél évszázados múltra tekinthet vissza. A két kar elődje 1919-ig Selmecbányán, majd 1949-ig Sopronban működött.
A Miskolci Egyetem ősét (Bergschule) 1735-ben létesítette Selmecbányán a bécsi udvari kamara azzal a céllal, hogy a kincstár – európai viszonylatban is jelentős szerepet játszó – magyarországi nemesfém- és réztermelésének föllendítéséhez, a kibontakozó ipari forradalom követelményeinek megfelelő szakembereket képezzenek ki. A Habsburg Birodalom területén a selmeci iskola volt az első állami alapítású, nem egyházi irányítás alatt működő oktatási intézmény. Az iskola 1762 és 1770 között fokozatosan, az egész Birodalom számára szakembereket képző bányászati–kohászati akadémiává (Bergakademie) fejlődött, ahol a kor nemzetközi hírű és tudású professzorai tanítottak.Az akadémia működése a 19. század első felében tovább bővült. A félezres hallgatóság kétharmada a Habsburg Birodalom különböző tartományaiból és külföldről érkező fiatalokból áll. A kincstári bányászat 1808-ban alapított erdészeti tanintézetét (k.k.Berg- und Forstakademie) 1846-ban – felsőfokú intézetté szervezve – az akadémiához csatolták. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel az akadémia magyar állami intézmény lett, Magyar Kir. Bányászati és Erdészeti Akadémia néven. A magyar oktatási nyelvet 1868 és 1872 között fokozatosan vezették be.
1919-ben – miután Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került – a főiskola Sopronba települt át, elnevezése 1922-től Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola. Az oktatás négy – bányamérnöki, fémkohómérnöki, vaskohómérnöki és erdőmérnöki – osztályban folyt. 1934-ben a főiskola az újonnan megszervezett, országos jellegű József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki kara lett. A bánya- és kohómérnöki osztály ebben a szervezeti keretben működött 1949-ig, amikor az új alapítású miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karává és kohómérnöki karává alakult át.
Az 1980-as évek elején az egyetem elindult a klasszikus értelemben vett universitas szintjére fejlődés útján. 1981-ben megindult a jogászképzés, 1987-ben kezdődött a közgazdászképzés. Az egyetem neve 1990. július elsejével Miskolci Egyetemre (rövidítése: ME) változott. 1992-ben indult a bölcsészettudományi oktatás, 1997-ben pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozata az egyetemhez csatlakozott Bartók Béla Zeneművészeti Intézetként. Végül 2001-ben létesült az Egészségtudományi Intézet főiskolai szintű alapképzése védőnő, majd kiegészült gyógytornász szakkal. A képzési és a tudományterületek természetesen ezután is fokozatosan szélesedtek, illetve változtak.
- Állam- és Jogtudományi Kar,
- Bartók Béla Zeneművészeti Kar,
- Bölcsészettudományi Kar,
- Egészségtudományi Kar,
- Gazdaságtudományi Kar,
- Gépészmérnöki és Informatikai Kar,
- Műszaki Anyagtudományi Kar,
- Műszaki Földtudományi Kar.
