Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy miskolci fogadó, minek neve Magyar huszár volt. Egy felső-gömöri tót furmányos szállt meg itt, aki vacsorázni szeretett volna, mégpedig kocsonyát. Fordult is a kocsmárosné, akinek a neve Potyka Kati volt, és a ház alatti pincéből felhozott egy tányérral. Elibe tette a vendégnek. A tót atyafi először is a tányér közepéről kikandikáló húst akarja konzumálni. De egyszerre csak ijedten ejti el a villát és így kiált fel: „Jáj, jáj, kormárosné, annak a kocsonyának szeme is van, sag úgy hunyorgatya felim!" Potyka Kati asszony odabokázott és elhűlve konstatálta, hogy egy izmos termetű béka van fagyva derékig a kocsonyába. „No, ennek peche volt!” – mondá Kati, és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot, mely ezután ismét jól érezte magát a körülményekhez képest.Nos, ez az eredete – Szendrei János egykori várostörténész tollából – a mondásnak: „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”, de hallani így is: „Pislog, mint a miskolci kocsonya”.
Ehhez a helyi hagyományhoz gondolták ki a szervezők a kocsonya legendájának újjáélesztését. Az első Kocsonyabált 2001-ben rendezték meg Lillafüreden, a Palotaszállóban, s ez a bál fejlődött fesztivállá. A Kocsonyafesztivál országos figyelmet keltő látványossággá nőtte ki magát, ami minden év februárjában a belváros több helyszínén szórakoztatja a vendégeket. Természetesen meg is lehet kóstolni a miskolci kocsonyát (béka nélkül!), forralt bort lehet inni hozzá, jégszobrok készülnek, műsorok szólnak a gyerekekhez, koncertek a felnőtteknek, és jól érzi magát mindenki.
