Stanley Kubrick

Főoldal

Stanley Kubrick (USA, New York, Bronx, 1928. július 26. – 1999. március 7.) amerikai filmrendező és producer, akit a 20. század második felének egyik nagy hatású és innovatív filmkészítőjeként tartanak számon. Kubrick filmjeire, melyeknek többségét irodalmi művekből adaptálta, az újító technikai megoldások, eredeti történetmesélés és szellemesség jellemző.

Nem volt még egy ilyen tudományos gondolkodású, világnézetű és munkamódszerű filmrendező a narratív filmek fősodrában, mint Stanley Kubrick (1928–1999). Évtizedeken át úgy élt az Elstree és Borehamwood stúdiókhoz közel eső kastélyában, mint egy elméleti tudós. Pazar intellektusa kormányozta egész életét. Gyakran fogadott tudósokat otthonában. Átlagon felüli intelligenciáját százszor jobban érdekelte az ő elméjük, mint a felszínes filmvilág.

Idézetek

Soha semmit se tanultam az iskolában és 19 éves koromig egy könyvet sem olvastam kedvtelésből.

A tudomány, potenciálisan legalábbis, veszedelmesebb az államnál, mert a hatása sokkal tartósabb.

Mindig is nehéznek találtam a filmjeimről beszélni. A legtöbb, amit tehetek, hogy a gyártással és a történettel kapcsolatos háttérinformációkról, esetleg a filmhez kapcsolódó érdekes témákról beszélek.

Sok ember méltóságon alulinak érzi, hogy leírja gondolatait, tennivalóit, és inkább megpróbál az emlékezetére támaszkodni. Ilyenekkel nem dolgozom.

Jó rendezők, ha kellő számban összegyűlnek, azt a benyomást keltik, hogy „iskolát” alkotnak. Én azonban nem tudom, mit jelent az „iskola”.

A regényt egy ember írja. A szimfóniát egyvalaki komponálja. Akkor természetes, hogy a filmet is egy ember csinálja.

Mindig is vonzódtam a művészekhez meg a bűnözőkhöz; ugyanis egyik sem fogadja el az életet olyannak, amilyen.

Személyisége

Kubrick különc személyiség volt és sajtótól távol tartotta magát, kerülte a hírességekre jellemző nyilvános szereplést. Ezért aztán - főleg a bulvársajtóban - sok téves híresztelés jelent meg róla. Például azt írták róla egy időben, hogy félt a nőktől és kerülte őket, holott családi élete ennek ellentmond. Valójában közvetlen környezetéből is kevesen ismerték valódi személyiségét. Ezért teljes jellemzést megfelelő információ híján nem lehet róla írni, de néhány tény az életéből ízelítőt adhat személyiségéről.

Kubrick legfontosabb jellemzője mint rendező - ami már védjegye lett -, hogy személyesen részt vett a teljes gyártási folyamatban. Az ipari méretű filmgyártásban (különösképp az amerikaiban) megszokott, hogy egy-egy részfeladatot a rendező leoszt az alárendelt szakembernek. Habár természetesen technikai feladatokra az ő stábjában is megvoltak a szakemberek, de a forgatás minden percében jelen volt és a kiegészítő feladatok jelentős részét is felügyelte. Így fordulhatott elő, hogy a 2001: Űrodüsszeia speciális effektusaiért maga Kubrick kapta meg az Oscar díjat.

Másik fő jellemzője a tökéletességre törekvés volt. Ennek következményeként - a filmiparban szokatlan módon - rugalmasan bánt az idővel. Ha egy jelenet tökéletessége a szokásos idő többszörösét igényelte, akkor nem sajnálta rá a többlet időt. A tökéletesség jegyében képes volt újrakezdeni és kidobni olyan munka részeket, amelyre korábban rengeteg időt, pénzt és energiát fordított, a színészek és technikai személyzet legnagyobb bosszúságára. Emiatt egy forgatás nála jóval tovább tartott az átlagnál.

A megtervezett munkafolyamatok kivitelezésében a legkisebb ellentmondást se tűrte, de ezzel párhuzamosan a tervezés előtt nyitott volt az ötletelésre, sőt beosztottjait bátorította is, hogy mondják el ötleteiket.

Folyamatosan új módszerekkel és technikákkal kísérletezett és erre beosztottjait is bátorította.

Szeretett mindenről alapos feljegyzést készíteni, néha már túlzásnak tűnő aprólékossággal. Egy forgatás előtt például részletekbe menően írt arról, hogy összeverekedő macskáit miképpen kell szétválasztani, különböző helyzetek tükrében. Néha pedig szokatlan adatokat gyűjtött, mint például adott év adott napjának időpontjában milyen volt a légnyomás valahol, de akár képeket is rendelt ruhaboltokról vagy éjjeliszekrényekről. Ezeket a jegyzeteket, képeket és egyéb tárgyakat (pl. kalapokat) aztán felhasználásuk után akkurátusan összerendezte és elraktározta dobozokban a birtokán. Halála után 2007-ben négyéves archiválás után a család a londoni egyetemnek adományozta a több ezer dobozt, hogy a filmszakos diákok hozzáférjenek a jövőben.

Utálta, ha kétértelmű műveiről kér valaki magyarázatot. Ha valaki erre rákérdezett, akkor kitért a válasz elől. Ez volt az egyik fő oka, hogy igyekezett titokba tartani kilétét. Sokan nem is tudták, hogy néz ki, így előfordult, hogy amikor újságíró érkezett, hozzá, hogy interjút csináljon vele, akkor Ő nyitott ajtót és letagadta magát, miszerint nincs otthon. A kedvenc papírboltjában - ahova rendszeresen eljárt - sem tudták meg haláláig, ki a hóbortos visszatérő vásárlójuk.