|
Fekete
Benne vagyok, lenn a fekete mélyén, Az út szélén,a borotva élén.
Elég egy csettintés, elég egy sóhaj, És kezdhetem újra a legelején.
Kinőtt a lábam, s kinőtt a karom, A szavakat mégsem én irányítom.
Örökös körforgás, beljebb, és beljebb, Ne hidd, hogy vége a halálon túl.
Elég volt hallgass el! Ma hadd legyek én az úr! S akkor a császár köpenye a porba hull.
Valódi minden szó, Valódi minden kor. Igaz az állítás, Rossz vagy, mind ezt mondják. Nyújtják a kezüket, Majd én megmentlek. Vagy csak azt hittem, Nincs is hely idefönt énnekem.
|
 Folt
Egymásba rohanó gondolat Hófehér falak,és hófehér kezek Rejtsétek el a vágyakat Egy fekete folt az ágy alatt hever.
Egymásba rohanó gondolat Hófehér falak,és hófehér kezek Rejtsétek el a vágyakat Egy fekete folt az ágy alatt hever.
Rejtsétek el a vágyakat Egy fekete folt az ágy alatt hever. Börtönök, örömök szabad akarat Mindegyik megijeszt amit még kérhetek.
Úgy fázom már reszket a kezem Úgy fázom mond mit nem értek Úgy várom, hogy adj nekem helyet S karodban látom már múlik a hideg.
Egymásba rohanó gondolat Hófehér falak,és hófehér kezek Rejtsétek el a vágyakat Egy fekete folt az ágy alatt hever.
Rejtsétek el a vágyakat Egy fekete folt az ágy alatt hever. Börtönök, örömök szabad akarat Mindegyik megijeszt amit még kérhetek.
Úgy fázom már reszket a kezem Úgy fázom mond mit nem értek Úgy várom, hogy adj nekem helyet S karodban látom már múlik a hideg
Holnap majd jön egy új gondolat Színesebb falak, és melegebb kezek Elrejtik majd a vágyakat De a fekete folt nem múlik el az agy alatt
Úgy fázom már reszket a kezem Úgy fázom mond mit nem értek Úgy várom, hogy adj nekem helyet S karodban látom már múlik a hideg
|
Hív az erdő
Fekete felhő Fekete vágyak Füstszínű házak Vágyom utánad
Zajos kis utcák Torkos galambkák Mocskos járdád Boldogan járnám
Nem akarom,de hív az erdő Nem szeretném,de hív az erdő Nem kértem én de húz az erdő Nem tudom mért,de vár még rám
Koldusként nappal Ragyogva éjjel Reszketve várni Zuhanni csendben
Fekete felhő Fekete vágyak Füstszínű házak Vágyom utánad
Nem akarom,de hív az erdő Nem szeretném,de hív az erdő Nem kértem én de húz az erdő Nem tudom mért,de vár még rám
|
|
Pillangó
Egy pillangó már felszállt onnan, Ahová én bebújnék olykor. Mert még nem sejti amit már… Amit már én érzek folyton.
Talán jön egy szél, Talán sose fújt, Talán felszállhatok én is. Talán felfal az érzés ami belém bújt. Talán jön egy szél, Talán sose fújt, Talán felszállhatok én is. Talán teljesül a vágyam, De hogy,hisz nincs is szárnyam.
Még látok egy képet amit éjjel Már felfedeztem annyiszor. Égig érnek a házak rajta, De nem látom, mi van a hátoldalon?
Talán jön egy szél, Talán sose fújt, Talán felszállhatok én is. Talán felfal az érzés ami belém bújt. Talán jön egy szél, Talán sose fújt, Talán felszállhatok én is. Talán teljesül a vágyam, De hogy,hisz nincs is szárnyam!
|
Tigris a hóban
A tigris, soha nem bánt téged, Bár néha azért megérdemled. Ha tiéd a nagyobbik alma szelet, Ne bánd,egyszerűen ilyen az élet.
Lá-lá-lá, lá-lálá Lá-lá-lá, lálálá
Indulni kell,ha pácban a lábad, Soha ne hidd,hogy elkerül a bánat. De ha figyelsz,azokban a fényes napokban, Megláthatod a tigrist a hóban.
Üm-lá,üm-ümlá Lá-üm-ümlá m-m
Lálálá-látom már,hogy mi lesz a vége, Tutu-tudom már,hogy ez az a végzet, Fáfá-fázom még,de ennek is vége, Vává-várom még,hogy elgyere értem.
A Tigris, soha nem bánt téged, Bár néha azért megérdemled. De ha figyelsz, azokban a fényes napokban, Megláthatod a tigrist a hóban.
|