Ismeretterjesztés

Ökoturizmus Gemencen

A közelmúltban a Gemenc Zrt. erdei vasútjának pörbölyi végállomásánál Ökoturisztikai Központot adtak át. Ebből az alkalomból beszélgettem Szarvas Pongráccal, a központ ökoturisztikai szakreferensével.

- Mostanában gyakran, sokan hangoztatják, pl. Baja város lehetséges fejlődési iránya kapcsán az "ökoturizmus" fogalmát. A Gemenc Zrt. pedig tavasszal adta át Pörbölyön az ökoturisztikai centrumát. Mit jelent a szó?

- A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) megfogalmazása szerint: "Az ökológiai turizmus, vagy ökoturizmus a környezetért felelősséget vállaló utazás és látogatás a viszonylag zavartalan természeti területeken, azok természeti, valamint jelen és múltbeli kulturális értékeinek élvezete és értékelése céljából, úgy, hogy kíméli azokat a látogatás hatásainak mérséklésével, valamint a helyi népesség társadalmi, gazdasági előnyökhöz való juttatásával."

- A város határában elterülő Gemenci erdő magas turisztikai vonzerővel bír. Hogyan lehetne a turizmust fejleszteni?

- A mai és a korábbi évtizedekben, évszázadokban folyó gazdálkodás eredményeként, a terület sokszínű élővilágát jórészt sikerült megóvni a kedvezőtlen civilizációs hatásoktól. A tartósan állami tulajdonban maradó területek az Alsó-Duna völgy sajátos növény- és állatvilágát reprezentálják. A természeti erőforrásokkal bölcsen gazdálkodva, a védelem és a fenntartható fejlődés szolgálatába állítjuk azokat. Anyagi bevételeket hoznak a környékbeli településeknek, és egyben segítenek a látogatók körében a gazdálkodás mellett, a természetvédelmet is elfogadottá tenni. A társaság filozófiája, hogy a gemenci ártéri táj jellegzetes arculatát, különleges ökoszisztémáját, erdőtársulásait, védett növény- és állatfajait fenntartsa és megőrizze a következő generációk számára. Ezen értékek bemutatására hivatott az "ökoturizmus".

- A látogatottság növelése, a turizmus fejlesztése viszont veszélyt is jelenthet Gemenc számára...

- Meg kell találni az egyensúlyt és biztosítani, hogy a turizmus szabályozott, fenntartható keretek között folyjék. Megvalósítható terv lehetne, pl. a kisvasút meghosszabbítása Baja-Dunafürdőig. Kedvező vízállás esetén - a mellékág torkolatának kotrásával - a varázslatos Rezéti-Duna partján lévő Nyárilegelő állomást kiépítve, új sétahajós-kisvonatos programokat is tudnánk kínálni. Bajának minden adottsága meg van ahhoz, hogy ne csak a halászlé, hanem Gemenc "fővárosa" is legyen.

- Követendő példa lehet, az utóbbi időszakban tapasztalható összefogás a város és Gemenc Zrt. között. Gondolok itt, pl. a Gasztro Udvar egyes rendezvényerei, sétahajózás a Sugovicán, vagy a szarvasbőgés hallgatás különvonattal - típusú rendezvényekre. De ugyanígy sok lehetőséget rejt a térségben az egyéb látnivalók fejlesztése (Karapancsai Szivattyútelep, Deák Ferenc Zsilip Múzeum, Vodicai tanösvény, Türr Isván Múzeum, templomok, képtár, stb.), vagy az új turisztikai centrumok - mint Pörböly, vagy Karapancsa - kialakítása. Mit kell tudni a lovasturisztikai központról?

- A Karapancsai major a Budzsak-Hódunai Parkerdő részeként a Duna bal partján, holtágakkal és tavakkal szabdalt erdős környezetben helyezkedik el, magában foglalja a XIX. században kialakított majorság jellegzetes monarchia korabeli, ódon hangulatú létesítményeit és az azokat övező angol mintájú parkot. Közigazgatásilag Hercegszántóhoz tartozik, a Hódunára vezető közútról közelíthető meg. A Kadia partján lévő parkerdőben korábban már elkészült a tanösvény és az erdei játszótér.

A Karapancsai Vadászkastély szomszédságában álló gazdasági épületben várja turistákat, kirándulókat az új lovasturisztikai központ. Található itt fogadóépület, lóistálló, működőképes, de múzeumként funkcionáló bognár- és kovácsműhely, valamint egy szabadtéri kiállítóhely - a régmúltban használt eszközök bemutatására. A táj jellegzetes növényvilágának megismertetését a kastélyparkban található "mini botanikuskert" szolgálja. Az L-alakú tornácos épületben (cselédház) kiállító- és konferenciaterem, valamint a szálláshelyek is vannak.

A "karapancsai kiskastély" 220 m2 hasznos alapterületű, kétszintes épülete egykor a Bellyei főhercegi uradalom vadászháza volt. A Gemenc Zrt. saját erővel és pályázaton elnyert támogatásból erdészeti, vadászati emlékhellyé alakította az épületet 2005-ben. Megnyerve több szakembert, kutatót, helytörténészt, valamint a Magyar Mezőgazdasági-, a soproni Erdészeti-, az esztergomi Környezetvédelmi- és Vízügyi-, és a bajai Türr István Múzeumot, sikerült egy igen színvonalas kiállítás létrehozni. Az emlékhely megidézi a térség és a Bellyei uradalom mintaszerű gazdálkodását, méltóan őrzi, ill. mutatja be a távolabbi régió vadászati emlékeit. A termeket járva betekintést nyerhetünk a szűkebb karapancsa-hercegszántói környezet, a vegyes összetételű lakosság gazdálkodási, néprajzi, életmódbeli szokásaiba, hagyományaiba is. A múzeum előzetes bejelentéssel már látogatható. Ez év végétől vehetőek igénybe teljesen a Karapancsai Lovasturisztikai Központ egyéb szolgáltatásai.

- Az ökoturisztikai központot tavasszal adták át a nagyközönségnek. Hogyan mutatatnánk be?

- Pörböly, "Gemenc kapuja" - az ártéri erdő szélén, két régió határán található. Közúton vagy vasúton egyaránt jól elérhető - Bajától csupán 8 km-re van. A Gemenc Zrt. 2006-ban újította fel az erdei vasút pörbölyi fogadóállomását és kiegészítő objektumok létesítésével létrehozta az Ökoturisztikai Központot. Az újonnan kialakított gemenci látogató központ 2007. május 1-től európai uniós színvonalon nyújt széleskörű szolgáltatásokat. Innen indul az ártéri rengetegbe a közkedvelt Gemenci Állami Erdei Vasút. A "Rezét" gőzösön és a többi gépmatuzsálemeken kívül más látnivalót is találunk. A parkosított környezetben, pl. büfé, ajándékbolt, múzeum, jól felszerelt konferenciaterem is helyet kapott. (Itt került idén tavasszal a Baja Ifjúsági Természetvédelmi Egyesület megrendezésében a "II. Magyar Fekete gólya Konferencia", illetve szeptemberben az "Élet a Duna árterén 2007"- című tudományos konferencia is.)

Az új fogadóépület szomszédságában álló épületben kapott helyet az erdészeti Múzeum is. Betekintést enged a Sárköz néprajzába, bemutatja a gazdálkodás és az erdészet összegyűjtött tárgyi emlékeit, valamint ízelítőt ad az ártér sokszínű élővilágából (gímszarvas, madarak, rovarok, kagylók, csigák, stb.). A Múzeum állandó kiállításainak létrehozását többek között az Alsó-Duna Völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, a Türr István Múzeum, a Wosinszky Mór Múzeum, a Gemenc- Hal Kft. és több magánszemély is támogatta. A bemutatóhely létrehozását segítették tárgyak, képek felajánlásával, ill. azóta is gazdagítják a kiállításokat. Az ökoturisztikai központban találjuk meg az idén öt éves fennállását ünneplő Gemenci Méhészet Gyűjteményt és Méz Múzeumot is.

A környező parkban játszóteret és erdei iskolát is találunk. Az erdei iskola 40 fő részére "A" kategóriás ifjúsági szállással, jól felszerelt tanteremmel, ill. a tantervbe illeszthető modulokkal, valamint a környező parkban kézműves foglalkoztató házzal, fedett szabadtéri előadóval, kerti tóval várja a gyermekeket. Az óvodásoknak, iskolásoknak szóló foglalkozások természetismereti, néprajzi, vizuális, kézműves és szabadon választott részekből állnak. Egy és több napos osztálykirándulások számára is biztosítunk programokat. Az erdei iskola klimatizált éttermében 10-100 főnek, előzetes megrendelés alapján étkezési lehetőséget biztosítunk. Szállást az erdei iskolában, vagy faházakban tudunk nyújtani.

Innét, Pörbölyről indulnak minden nap (télen is), menetrend szerint a Gemenci Erdei Vasút járatai. A közkedvelt kisvasút pályája 30 km hosszan kanyarog holtágak, tanösvények, túraútvonalak, megfigyelőtornyok, esőbeálló- és pihenőhelyek, erdei játszóterek között. Az ártéri erdőben menetrendi és különvonattal is utazhatunk. A fogadóépülettől induló új, zúzott köves ösvényen néhány perces sétával elérhető az arborétum, de a tavasszal létesített nagyrezéti vadmegfigyelő helyet is innen lehet megközelíteni. A szelíd, fiatal állatok sok kiránduló kedvencei. A turisták a Malomtelelői, a Nyéki holt-Dunai-, és Bárányfoki tanösvényeket, a megfigyelőtornyokat, a Gemenc-Dunaparti és Lassi menti erdei játszótereket, vagy a Lassi Halászati Múzeumot is felkereshetik az erdei vasúttal.

Ha sétahajós kirándulást akarunk a Gemenci erdőben tenni, a Dunán és a mellékágakban, azt is az ökoturisztikai központban kell megrendelni. Erdei vasutas-sétahajós programot is kínálunk, de kerékpározásra, kerékpárbérlésre, lovasfogatozásra, gyalogtúrákra, vagy túravezetésre-csoportkísérésre is van mód Pörbölyön.

- Mit kell tudni a Gemenci erdőről?

- A Gemenci erdő az Alföld nyugati szegélyén, a Sárközben található, a Sió torkolatától délre mintegy 30 km hosszúságban és 5-10 km szélességben húzódik. Rendszeresen elöntés alá kerülő 18 ezer hektáros területével nem csak Magyarország legnagyobb ártéri erdeje, hanem európai viszonylatban is egyedülálló. A Duna forrásától a Fekete-tengeri deltavidékig, nem találni még egy ilyen nagy, összefüggő ártéri erdőt.

Az Alsó-Duna völgyben egy- egy nagyobb árhullám levonulása több kisebb és nagyobb települést veszélyeztet. Az óriási víztömeg, nekifeszülve a gátaknak szétterül a 6-8 kilométer széles gemenci hullámtérben, mely árvíz esetén szerény becslések szerint is 400-500 millió köbméter vizet tárol. Vagyis elmondható: a gemenci ártér "puffer-területként", átmeneti víztározóként védi az Alsó-Duna menti településeket. A ma Gemencként ismert vidéknek a tulajdonjoga - a török hódoltság idejét nem számolva - az 1945. évi államosításig nagyjából változatlan: a Kalocsai Érsekségnek volt az erdőbirtoka. E területen ma a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. gazdálkodik, 34.000 ha állami tulajdonú erdőterületen (zömében természetvédelmi területen) és 70.000 ha üzemi vadászterületen. E vadászterületeket (Béda-Karapancsa, Gemenc és Hajós-Baja) a földművelésügyi és a környezetvédelmi tárca különleges rendeltetésűvé nyilvánította, így több állami és egyéb EU-forrás szerzési lehetőséget biztosít annak érdekében, hogy a vadászterületeken kifejezetten az ökológiai szempontok alapján optimális erdő- és vadgazdálkodás, illetve természetvédelem és turizmus valósuljon meg.

- Hogyan lehetne az itt folyó gazdálkodást röviden ismertetni?

- A Gemenc Zrt. gazdaságilag legjelentősebb ágazata az erdőgazdálkodás. A fakitermelés és fafeldolgozás adja a társaság éves árbevételének 70-80 százalékát. A 34 ezer hektáros erdőterületről évente 150 ezer köbméter fát termelnek ki, mely döntően nemes nyár, hazai nyár, fűz és akác. De a térség erdőgazdálkodást is folytató földtulajdonosai számára erdőgazdasági szakszolgáltatásokat is nyújt (összhangban az EU-követelményekkel és a kormány erdőtelepítési programjával), így hasznosítva az erdőgazdaságnál évtizedek alatt felhalmozódott tapasztalatot, szaktudást és ezzel is segítve a térség fejlődését. Az erdőművelést és fakitermelést, valamint a faanyag szállítását ma már vállalkozók végzik. Az erdők ápolását és karbantartását közmunka is segíteti.

A gazdaság vadászterületein egy szezonban 2000-2500 nagyvadat ejtenek a vendégvadászok. Az itt élő gímszarvas-populáció több világrekord trófeát adott már. Gemenc vadászterületén évente 10-15 darab, tíz kilogrammnál nagyobb agancssúlyú szarvasbikát hoznak terítékre. Jelentős az őz- és a vaddisznóvadászat is, de talán nem köztudott, hogy a részvénytársaság területén található az ország egyik legnagyobb fácántörzstenyészete is. A fácántelepen évente 600-700 ezer fácántojást értékesítünk, egy részét exportra. 2005-ben állami támogatással, FVM forrásból teremtetük meg a Dusnok melletti Lenesen a magyarországi fogolytenyésztés alapjait - az állami fajtavédelmi terv előírásai szerint. A társaság területén kilenc vadászház (Gemenc, Keselyűs, Béda, Pörböly, Lenes, Hajós-szentgyörgy, Zöldhegy, Pandúr-sziget, Karapancsa) várja teljes komforttal a vadászni és a pihenni vágyókat.

A Gemenc Zrt. ma a térség fontos gazdálkodó szervezete, de a közgazdasági kötelezettségek mellett jelentős energiát fordít arra is, hogy a környezet- és természetvédelem szakembereivel, hivatalaival együttműködve alakítsa ki jövőképét. Mivel az egyedülálló természeti értékek védelme mellett kell sikeres gazdálkodást folytatni - ezt csak az érdekek egyeztetése és folyamatos figyelembevétele mellett lehet megtenni. A Gemenci erdő, a holtágak, a páratlan állat- és madárvilág vonzza a természetjárókat. Gemencet be kell tudni mutatni és meg kell őrizni az utókor számára, hogy ez az egyedülálló érték mindenki kincse lehessen.

- Köszönöm a beszélgetést.

(Bajai Honpolgár, 2007. november - Dr. Nebojszki László)

Gemenci ősz

Október van. Az erdő észrevétlenül kiszínesedett és a nyirkos ködfátyolba burkolódzó, vizek felett messzire száll a vadlibák panaszos szava. A holtág sötét tükrén sárga nyárfalevelek mozaikja. A túlsó parti erdő szederindás sűrűjéből egy erőtlen, elnyújtott szarvasbőgést hoz a fuvallat. Lezajlott a hetekig tartó szarvas lakodalom, alig szólnak már a bikák. Esténként az erdőből hazafelé tartva, nem hallok már távoli, vízhangzó puskalövést, véget ért a nagy vadászat.

Ilyenkor már korábban sötétedik. A látszólag a Dunába alámerülő Napot, vöröslő korongja előtt húzó réce csapat búcsúztatja. Naplemente után, az alkonyi légmozgás egyre hűvösebb levegőt hoz és hidegek az éjszakák. Délelőtt pedig, csak nem akarnak felszáradni a harmatos legelők. Évtizedek óta, bőgés idején minden évben néhány napot kint töltök Gemencen, puska nélkül. Napközben a rétek, vízpartok melletti eldugottabb helyeken figyelem a madarakat, állatokat, vagy a szélre is ügyelve, óvatoskodom a nyiladékokon, vallatom az erdőt, hogy merre járnak a szarvasok. Estefelé felkapaszkodom egy ígéretesnek vélt magaslesre, ahol tudom, aznap nem fognak ülni vadászok, vagy ritkás bokrok rejtekébe telepedek le az erdőszélen.

Ha fénykép nem is lesz mindig a zsákmányom, azért sokat hallok, látok, az állatvilág egy- egy mulatságos pillanatának ellesése is emlékezetes élmény marad.

Sokáig nem történik semmi, csak a leveli békák hangoskodnak, így időnként távcsővel kutatom a vadföld túl oldalán az erdőszegélyt. Most feketerigó riad fel a közelből, majd egy róka óvatoskodik át a nyílt területen. Középen kicsit megáll és a földhöz szorított orral szaglászik, majd nyoma vész a szemközti, gyüricés sűrűben. Egy barátposzáta is átvizsgálja a galagonyákat, somokat, később a kéklő égen cikázó, könnyű röptű gyurgyalagok szórakoztatnak el. Fekete harkály röpül át a fiatalos felett, s míg nézem, valahonnét vaddisznó terem előttem a réten. Nemsokára hangoskodó malacai, és tavalyi süldők is kibújnak a szederből. Átvonul előttem a népes konda, elől anyu, mögötte a csíkosok. Egy kismalac valahol lemaradt, most égre meredő farokkal, némán iszkol a család után.

Alig tűnnek el a disznók, szemből szarvastehén lép ki a fák alól. Sokáig fürkészi a környéket, de végül meg- megállva legelni kezd. Borja csatlakozik hozzá, így most már ketten vannak. Nem, már hárman. És végre megszólal a bika is, valahol mögöttük az erdőben. Röviden, érces hangon bőg, hangja elnyomja a távoli Dunáról hallatszó motorcsónak egyhangú moraját. Mire végre ő is kilép, teheneit követve, azok már négyen vannak. Két borjúval és egy nyársas bikával kiegészülve legelésznek, időnként fel- felkapva a fejüket. Az olykor felerősödő tücsökciripelést elnyomva, a koronás nagyot bődül és a kis bika jobbnak látja kissé eltávolodni a csapattól. A nagyobb bika az erdő széléig követi, kétszer is megállva, rövideket bőgve. Fakó színű állat, sötétebb nyakkal. Sáros oldala elárulja, hogy nemrégen dagonyázott. Hosszú szemágú, páratlan tizennégyes, de agancsa nem szabályos. Középkorúnak vélem. Most visszafordul, felemelt fejjel próbál szagot fogni, majd a tehenek felé indul. Majdnem a lesem előtt megáll, kapar, nekem háttal lefekszik és röviden bőg. Most meg, mint ha bóbiskolna. De nem, feláll és a vadföld túloldalán eltünedező háreme után ered. Arrafelé, ahol azok az erdőbe beváltanak, felmordul egy másik bika is, mire ez meglódul és összezárul mögötte a sötét erdő.

Visszatapsolnám, de közben árnyékba borult előttem a kiürült színpad, így én is készülődöm. A cserkészúton kifelé haladva vagy négy helyről is hallok szarvasbőgést, sőt az esti, erdei neszekbe, a nyiladék tájékán agancs- csattogást is vegyül. Gyorsan sötétedik, a Nap már régen nincs az égen. A Duna felől lassan úszik be a tisztás felé a mindent elrejtő nagy fehérség. Belevesznek a verekedő szarvasok, már csak a szétváló bikák agancsa úszik a páratenger felett. Kanalasgém- csapat húz el felettem és a szürkületben egymás után toccsannak a kacsák lármás csapatai a közeli Öreg- Cserta vízén. No, ideje indulni. Útközben azért megállok, hogy egy vadkan kagyló vacsoráját megfigyeljem a magas parti útról. Talán húsz méterre lehet, de a fotózáshoz már régen nincs elegendő fény. Rám se hederít. Ma nem volt szerencsém a fotózással, sőt öreg, nagyagancsú szarvasbikát sem láttam. De azt a középkorú, farkas ágast megemlítem a kerületvezető vadásznak, hátha érdekli. Elég soká mutogatta fejdíszét bőgés közben, nem volt nehéz lerajzolni.

***

Megjegyzés: Ha Gemencen szarvasbőgéskor szeretnénk fényképezni, nem kell megvárni a szeptembert. Augusztus közepén már orgonálnak a bikák, huszadika után már zeng az erdő. Nagy előny, hogy ennek a hónapnak a végén a puska sem szól még. A java bőgés általában szeptember elseje és tizedike között zajlik. Gemencen napközben, a nyílt területeken is látni lehet vadat. Ha fotózni akarunk és ismerjük is a területet, azért tanácsos nem csak a hivatásos vadászokkal, a természetvédelmi őrökkel is előtte egyeztetni, esetenként a fotózáshoz a kért engedélyeket beszerezni. Ha sem vadászni, sem fényképezni nem szándékozunk, de kíváncsiak vagyunk a szarvasbőgésre, akkor elég, ha a java bőgéskor, a délutáni kisvasúttal Pörbölyről kimegyünk a Malomtelelő- tóhoz és felkapaszkodunk a megfigyelő toronyba. Míg az esti vonattal visszatérünk, általában elég alkalom kínálkozik a bőgést hallgatni, vagy a rétre kiváltó állatokban gyönyörködni. Talán még jobb helyszín erre, a szintén Pörböly közelében, a gátőrháznál található másik tanösvény, illetve megfigyelő torony, a Duna Nyéki holtágánál. Az 55- ös úttól csak húsz perces sétára van. De holtág parton horgászva, a vízen csendben evezve, vagy a kék túra útvonalán gyalogolva is sok állathoz, madárhoz, kerülhetünk közel, ha ügyesek és szerencsések vagyunk.

(Nimród Vadászújság, 2005)

Madarászás Pandúr-szigeten

Idén hiába várták a gyerekek a téli szünetben a havat, a felnőttek meg a fehér Karácsonyt, nem esett. Sőt, január elején szinte tavaszi erdőben gyalogtúráztunk a tolnai- és a bajai természetbarátokkal, Pörbölytől a Rezéti- Duna parti Nyári legelőig, majd Csertán át, Baja- Dunaürdőig. Már akkor dobolt egy- két harkály és Dél- Veránka fölött nászrepülést mutattak be a réti sasok, évtizedes fészkelő helyük környékén. Hosszú percekig gyönyörködtünk bennük.

Január végére mégis megjött a hó, előkerültek a szánkók, feltöltöttük a madáretetőket és kerültünk egyet Pandúron, hogy megnéztük, milyen a téli erdő? A szigeti bejárónál, a csónakok mellett, a Sugovicába bedőlt egy öreg fűz. Megadta magát a decemberi viharokban, most már a jég öleli körül. Mellette két helyen elkaparva az avar, középen kis föld kupac, nem rég vidra járt erre. A töltésen elindulva fekete harkályt rebbentünk fel akaratlanul egy száraz, félbetört fáról. Alatta sok a forgács, a törzsön több lyuk jelzi, hogy a galambnyi madár gyakran kutat itt ennivaló után. Odébb süvöltők pergetik a magot a zöld juharfákon, ők bizalmasabb természetűek, közelre bevárnak. Rövid nézelődés után indulunk tovább a kifestett turistaúton, a gáton, a Duna felé. A Kerek- tó előtt rönkből ácsolt asztal és padok, mellette tábla és a táblán rövid ismertető az erdőben gyakran látható madarakról. Kár, hogy valaki megrongálta.

A madarakat szinte mindenki szereti. Télen sokan etetik, vagy odúkkal próbálják a kertbe szoktatni őket. Nem minden érdek nélkül, hiszen a ház körüli kertben, a gyümölcsfákon a hernyókat éppúgy összeszedik, mint az erdőben. A kártevők pusztításához nem használnak vegyszereket, sőt kiemelten közhasznú munkájukért egy vasat sem kérnek. Anyagias szemléletű világunkban, tehát védeni őket, jó befektetés. Emellett szépségük is vitathatatlan. Hangjuk és énekük jelzi a hajnalt, az estét, vagy, ha vége a télnek és itt a tavasz.

Hazánkban a fészkelő, vagy vonuláskor megpihenő, illetve többnyire télen itt vendégeskedő madárfajok száma meghaladja a 350- et. Ebből eddig, a várost körülvevő, a zömében ártéri- és a homoki erdőkben mintegy 230 fajt sikerült megfigyelni. (Ez nagyrészt a Bajai Ifjúsági Természetvédelmi Egyesületi tagok, vagy, ha így jobban tetszik a MME 7. számú Helyi Csoport tagok, illetve a Vad és Madárvédő Szakkörösök és vezetőik érdeme). Milyen madarakkal találkozhatunk Pandúr- szigeten? Kezdjük a nagyobb testűekkel, a fokozottan védettekkel:

Féltett természeti érték a rétisas, Európa egyik legnagyobb méretű ragadozó madara. A szigeti erdőkben is fészkel néhány éve már, egy pár. A rétisas a lomhább, vagy sérült vízimadarakat, a víz felszínén úszó halat és a dögöt egyaránt elfogyasztja. Erős, sárga csőrével a mocsári teknős páncélját is feltöri. Kerüli az embert, fészkét is zavartalan erdőbe rejti, hatalmas fekete nyárfára, jó magasra építi az ágvillába. Általában egy pár többet is készít, de csak az egyikben költ. Fészke hatalmas méretű, az évek alatt egyre nő. Februárban már a költéssel foglalkozik, fészkében egy, néha két fióka nő fel.

Fekete gólya is fészkel a szigeten, általában három pár. A fehér gólyával ellentétben, inkább csak halat fogyaszt. De ha nem talál elég réti csíkot, kis csukát, akkor siklóval, békával is beéri. Fészkét általában idős kocsányos tölgyre építi, melyet legtöbbször sűrű aljnövényzetű, koros fehérnyár erdő vesz körül. A fészket, a törzshöz közeli, vízszintes ágvillára, vagy a törzs melletti, erős oldalágra építi. Kivételesen öt, nem ritkán négy fiókát tud felnevelni, de az átlag inkább a három körüli. Ez, feltételezések szerint az időjárástól és az áradásokkal összefüggő táplálék bőségtől is függ. A fekete gólya is emberkerülő, erdőlakó madár, Gemenc címer madara lehetne. Igen érzékeny faj a zavarásra táplálkozó és költő helyén, így indikátor fajként tekintünk rá: Ha nem csökken a fészkelő párok- és a fiókák száma, akkor nincs nagy baj. Leginkább a fészkelő helye közelében végzett fakitermelésekkel lehet elűzni egy- egy területről, de ha békén hagyják, akár tíz évig is ugyan azon a fán költ.

Ritkuló, szintén az ártéri erdőhöz és a vizekhez kötődő életmódú, vonuló ragadozó madarunk a barna kánya. Fészkét közel a vízparthoz, magas fán, ágvillára építve találni. Víz felett keringve lehet leginkább megfigyelni. Villás farkáról, az ölyveknél hosszabb, megtört tartású szárnyáról ismerhetjük fel. Az apróbb, vagy sérült halat is kedveli, de elfogja a kisebb madarakat, állatokat is, sőt dögöt is fogyaszt. Táplálékát nem csak a vizekből, vagy a vizek közelében szerzi be, hanem az erdőben, a rétek felett is gyakran látni, miközben ennivaló után kutat. Darázsölyv is fészkelhet Pandúr- szigeten, mert költési időben sűrűn találkozni vele. Fészkét nem könnyű fölfedezni, de az erdei utakon járva, gyakran találhatunk a föld alól kikapart darázsfészkeket, szétszórt lépdarabokat, amivel táplálkozik.

Természetesen más madarak is élnek a szigeteken: A legtöbbet látott ragadozó madár az egerészölyv. Gyakran üldögél, leselkedik kerítés oszlopon, vagy kering az erdő fölött. A rétek, nádasok felett vadászó, imbolygó röptű madár, a barna rétihéja. A kertekbe is belátogató karvaly, az énekes madarak tizedelője. A nagyobb testű héja csak ritkán kerül szem elé, de, ha rákap az erdőben megbúvó vadászház baromfiudvarára, akkor nagy csirkepusztító is lehet. (Egyik évben Pandúr- szigeten három lakott héja fészket is ismertem.) Ritkán találni meg a fészkét a kabasólyomnak is, de fészkel a szigeten. Nálunk nem költ, de a Sugovicán telelő, tőkés récecsapatok közé olykor bevág egy vadászó vándorsólyom. Ősszel és tavasszal néhány napig időzik nálunk a halászsas is. A baglyokat leginkább a macskabagoly, vagy az erdei fülesbagoly és a kuvik képviseli. A víz felett repdeső, kis hal után lebukó jégmadarat sokan ismerik, vízpartokon szinte mindenütt, találkozni vele télen is. A meredekebb part oldalban, több helyen költ is. A gémek közül a legnagyobb termetű a leggyakoribb is felénk: a szürke gém, mely át is telel. Az őszi madárvonulás idején látni a Sugovicán vörös gémeket is. A vizek jellegzetes madara a bakcsó, mely éjszaka vadászó gémféle, többnyire nyáron figyelhetjük meg.

Közismert madarunk még a hófehér, fekete lábú kiskócsag, a nagyobb, szintén fehér, de sárga lábú nagykócsag és a ritkábban látható selyemgém. Mostanában a nagykócsagok egy része is áttelel mifelénk. Télen, a Dunán és a kövek melletti zátonyokon szembetűnő a sok tőkés réce. A vetési lúd seregek is előszeretettel tartózkodnak ezeken a helyeken. Más récék is előfordulnak kisebb számban, mint pl. a kerceréce, a kanalas réce, a fütyülő réce, a csörgő réce, a barátréce, de nyári ludak, vagy a nagy lilikek is vannak olykor. Kárókatonát, kis bukót, füles vöcsköt, dankasirályt, ezüstsirályt, szárcsát figyelhetünk még meg a Duna parton. Ritkaságokat nem mindig látni, olykor be kell érnünk a dolmányos varjak, a szajkók, a cinegék, a rigók, vagy a csuszkák társaságával. Ezeket viszont majd mindenki felismeri, akinek madarászni támad kedve.

A január végi havazás meghozta a kertekbe is a madarakat. Fenyőrigók lepték el az ostorfákat város szerte. A kerti etetőknél a verebeken, a cinegéken kívül megjelentek az erdei pintyek, a tengelicek, a fenyőpintyek, a zöldikék, a meggyvágók, a fekete rigók és a balkáni gerlék is. Sok kis gyerek leste a nemrégen felállított új etetőre beszálló kosztosokat a Vöröskereszt- téri oviban is, mely a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Madárbarát Óvodája tábláját viseli a kapujában. Reméljük, hogy az itt nevelődő gyerekek nem csak a madarakat tanulják meg felismerni és megszeretni, de felnőve, majd jobban ügyelnek a környezetük megóvására és vigyáznak, ahogyan Ők mondják: a teremtett világra.

(Bajai Honpolgár, 2005)

A Kádár-sziget

Az Alsó- Duna ártér ligeterdőkkel borított területe hazánk legszebb természeti tájai közé tartozik. Különleges természeti adottságai miatt a Sió torkolatától délre mintegy 30 km hosszúságban és 5- 10 km szélességében húzódó terület legismertebb része Gemenc. (1977. Rakonczay Zoltán)

2003. október 17- 19. között tudományos tanácskozás zajlott Az Élet a Duna- árterén - természetvédelemről sok szemközt címmel, Bajától északra, a DDNP Igazgatóság kezelőépületében. Az előadások nem csak a Gemenci ártéren folyó legfrissebb kutatásokat mutatták be, de pl. a Béda- Karapancsai, vagy egyes tiszai, Maros menti terület élővilágáról is szóltak. Néhány kiragadott téma: A vizek hidrobiológiai vizsgálata, a vizekben a zooplankton- együttesek alakulása. A holtágak feltöltődésének vizsgálata. Élőhely- rekonstrukciós tervezés térinformatikai eszközökkel. Gemenc herpetológiai jelentősége. Denevérkutatás az alsó Duna- völgyben. Kisemlős kutatás, vidrafelmérés. Béda- Karapancsa növényzete és madár- faunisztikai adatai. A fehér gólya állományának alakulása Baja környékén. A fekete gólya állománykövetése és a gyakorlati védelmi tapasztalatok Gemencen. Rétisasok populációjának változásai az alsó- Duna völgyében. A nemzetközi fekete gólya színes gyűrűzési program eredményei.

A konferenciát rendező, pécsi székhelyű DDNP Igazgatóság, a MME helyi csoportja és a BITE (Baja Ifjúsági Természetvédelmi Egyesület) a különböző szekciók elnökének Dr. Kalotás Zsoltot, Závoczky Szabolcsot, Dr. Májer Józsefet és Buzetzky Győzőt kérték fel. A tanácskozás célja volt az alsó- Duna árteréről szóló ismereteink bővítése, valamint az itt dolgozó kutatók, hivatásos és amatőr természetvédők kötetlen hangú szakmai, baráti találkozójának megrendezése, hagyományteremtő jelleggel. (Két poszterrel, én is próbáltam az érdeklődést felkelteni Gemenc két gyöngyszeme iránt. Az egyik, a Nyéki holt- Duna környéki erdőkben fellelt védett, vagy érdekesebb növények (pl. fekete galagonya, zöldes sarkvirág, kornis tárnics, réti iszalag stb.) előfordulási helyét mutatta be. A gemenci flórakutatásról és a vízrendezés növényzetre gyakorolt hatásairól is szólt. A másik, egy dunai sziget kialakulását, átalakulását és természetvédelmi jelentőségét emelte ki:

Ez a sziget, Gemenc három erdőrezervátuma közül a leggyorsabban változó, a legkisebb, de a legszebb is. Hossza kb. 2 km, szilvamag alakú, tengelye ÉK- DNY- i. A sziget közepén egy tisztás van, északi, felső végén nagy homokzátonyt épített, épít a Duna. Területe a zátonnyal együtt kb. 100 ha. Ez a 031. számú erdőrezervátum: a Kádár- sziget. (Nevét nem a korábban itt is vadászó pártvezérről kapta.) A sziget jelentősége sokoldalú: Gemenc legfontosabb vízi- és parti madár pihenő, gyülekező - egyben megfigyelő helye. Nyáron itt van a legtöbb sátorozó, strandoló, horgászó, pihenő ember, a Duna parti zátonyok közül. Télen ezt a helyet olykor 3- 5000 vadliba, vadréce veszi birtokba. A szigeten az erdő őserdő jellegű. Fő fafajai az idős, odvasodó fehérfűz és az öreg, kiritkult fekete nyár. (Tehát sok az odú.) Az erdő kb. negyed része fehér nyárral elegyes, kocsányos tölgyes. A vénic- szil és a zöld juhar nagy számban van helyenként jelen , az utóbbi szépen újul. A zátonyt lassan, de biztosan meghódítják a fűz bokrok.

Az itt nagy kanyart leíró Duna, a sziget északi részén növekvő, beerdősülő, homokos- kősarkantyús, kis tavakkal tarkított homokzátonyt épített az elmúlt félszáz évben. A gyorsan feltöltődő, széles, sekélyvizű holtág, a Kádár- Duna és a közeli Pandúr- szigeti fűzes és a magas part: a szigettel, a zátonnyal, a nagy Dunával, egy egységet alkot. Sokunknak kedvenc gemenci területe. A madárvilág nem csak télen, de egész évben itt a legszínesebb talán, az egész hazai alsó- Duna szakaszon. Récék, libák, kányák, ölyvek, sasok, gólyák, kárókatonák, gémek, kócsagok kisebb- nagyobb tömegével találkozhatunk, hogy csak a nagyobb testűeket említsem. De természetesen ökörszemünk, vagy jégmadarunk is van, mint az itt közönségesnek mondható rétisas, fekete gólya, vagy fekete harkály. A sziget környékén megfigyelt érdekességek közül néhányat megemlítenék: Sarki búvár, egy hónapig két példány. Négy énekes hattyú, 44 kis kárókatona. Lócsérek, csigaforgatók, kőforgató, nagy halfarkas, batla. A fenyérfutó már rendszeres, egy alkalommal rétisasból itt hetet láttunk egyszerre (adatközlő: Kalocsa Béla). Ez régebben is így volt:

Vízivad- gyülekezőhelyek fontossági sorrendben (télen): Kádár- sziget, Kis- gemenci, fekete erdei zátony, Grébec- torok, Forgó- tó, decsi nagy holt- Duna, Malomtelelő, nyéki holt- Duna. (Gemenci tájvédelmi körzet kezelési szabályzata 1981.)

Röviden, amit a sziget történetéről tudunk: Az erdészeti üzemtervek szerint Pandúr- szigetnél, az észak- nyugati részen, a Duna erős kanyarulatában zátony képződött. Ez feltehetően 1885- ben természetes úton beerdősült. 1922- re a zátony parti része elmosódott, így új mellékág és új sziget született a Dunán, Bajától délre. Később a sziget északi részét a Duna elbontotta, majd az elmosott anyagot, a sziget déli, alsó részen lerakta, az 1931 évi üzemtervi térkép szerint. Az emberi beavatkozások (folyószabályozás, fakitermelés, háborús viszonyok) is alakították a sziget képét, nem csak a természeti erők. A folyószabályozás nyomán (1952- től) a mellékágat kőművekkel elzárták (keresztgát, sarkantyúk, partbiztosítás) és a folyót arra kényszerítették, hogy lassan feltöltse azt, homokkal, iszappal. Az 1984- es térkép azt mutatja, hogy addigra a sziget északi részén hatalmas homokzátonyok, sekélyvizű öblök keletkeztek és, hogy a Kádár- Duna keresztmetszete, átlagos vízmélysége erősen lecsökkent. A folyamat ma is tart, gyakran száraz lábbal átkelhetünk rajta. Nő a zátony, egy része felmagasodik és természetes úton beerdősül. (A bokros részt, malát- fűzesnek hívjuk.) Más részén, finom, fehér homok borítja, szinte növényzet nélkül.

Ezt a területet, a sekély, álló, parti vizet a vetési-, nyári ludak, a nagy lilikek, vagy a tőkés récék és sirályok is nagyon kedvelik. A szinte állandóan itt tartózkodó, több ezer madár természetesen vonzza a rétisasokat. Mivel Gemenc un. ramsari terület, néhány éve a vadászfegyver itt nem szólhat. Ha az őszi kisvizek után árad a Duna, feltöltve a mellékágat is, télre a sziget és a zátony szinte megközelíthetetlenné válik az ősi ellenség, az ember számára. Aki egy ködös, téli hajnalt itt átélt, hallotta, látta a felkelő madárcsapatokat, az tudja, hogy miért lett a terület nemzeti park.

Az idő múlásával, a korábbi vízügyi beavatkozások nyomán a Kádár- sziget várhatóan újból összeolvad a nagyobb Pandúr- szigettel. A Kádár- Duna feliszapolódik, mint mellékág megszűnik, az év nagy részében, alacsonyabb vízállásnál. Néhány lapos medermaradvány, kis tó marad majd belőle kis és közép víznél. A kádári zátony nagy részén erdő fogja borítani. Vajon a nagy madárcsapatok is odébb állnak, ha átalakul, megszűnik kedvelt pihenő helyük? Hogy ez mikor lesz, nem tudjuk, talán 50 év múlva? (Ha csak a folyószabályozó- ember, meg a madárvédő- ember nem gondol egy nagyot és újból teremtőt nem játszik.) De lehet, hogy az átalakuló környezet új madárfajokat fog idevonzani. Addigra a szigeti erdőnek is meg kell változnia. Új élőhelyek keletkeznek, régiek megszűnnek az örök körforgásban. Aki teheti, mert ez fokozottan védett természeti terület, nem csak erdőrezervátum, jöjjön el és győződjön meg a saját szemével: hogy milyen, milyen volt Vadvízország.

(Madártávlat, 2004)

A bátai erdő madarai

A hazánkban a fészkelő, vagy vonuláskor megpihenő, illetve többnyire télen itt vendégeskedő madárfajok közül a Gyűrűsalji erdőben eddig több, mint 200 fajt sikerült megfigyelni. A madármegfigyelés, mint kedvtelés, világszerte terjedőben van. A bátai erdő pedig madarakban igen gazdag, így kedvelt turista célpont lehetne. A madarakat szinte mindenki szereti, télen sokan etetik, vagy odúkkal próbálják a kertbe szoktatni őket. Emellett szépségük lenyűgöző, hangjuk és énekük jelzi, ha vége a nyárnak, vagy itt a tavasz.

Egyik legismertebb képviselője a madárvilágnak a fehér gólya. A Bátára először érkezőnek is feltűnik a sok lakott fészek, a Fő utca mentén. Ez a madár, a Duna túl oldalán lévő Szeremlének a címerébe is bekerült. Én a Gemencet körülölelő falvak gólyafészkeit ismerve állítom, a legtöbb mégis csak Bátán van.

Féltett természeti érték a rétisas. A bátai erdőben is fészkel Európa egyik legnagyobb méretű ragadozó madarából egy, néha két pár. A rétisas a lomhább, vagy sérült vízimadarakat, a víz felszínén úszó halat és a dögöt egyaránt elfogyasztja. Nem jár be a falvakba csirkét, kacsát fogni, kerüli az embert. Fészkét is zavartalan erdőbe rejti, hatalmas nyárfára, jó magasra építi. Általában egy pár többet is készít, de csak az egyikben költ. Fészke hatalmas méretű. Februárban már a költéssel foglalkozik, így az agancskeresők akaratlanul is, gyakran leugrasztják a fészekről. Ezt a kerecsen sólyom (a turulmadár?) is megteszi olykor, egyik fészkét elfoglalva. (Ő is ritka, rejtett életű fészkelőnk.) A sasfészekben egy, néha két fióka nőhet fel. Sajnos gyakran előfordul, hogy a költéssel próbálkozó párnak ez nem sikerül, ezért is kell a fokozott védelem.

Fekete gólyából a Gemenci erdőben 35- 40 pár fészkel. Gyűrűsaljon is otthonra talál minden évben 3- 5 pár. A fehér gólyával ellentétben inkább csak a halat szereti. De ha nem talál elég réti csíkot, kis csukát, akkor siklóval, békával is beéri. Fészkét nálunk általában kocsányos tölgyre (hagyásfa) építi, melyet legtöbbször sűrű, koros fehérnyár erdő vesz körül. Ezt a törzshöz közeli, vízszintes ágvillára, vagy az a melletti, erős oldalágra építi. Ritkán tud csak négy-öt fiókát felnevelni, az átlag inkább a három. A fekete gólya is emberkerülő, erdőlakó madár. Ritkuló, szintén az ártári erdőhöz és a vízhez kötődő életmódú ragadozó madarunk a barna kánya. Én a fészkét közel a vízparthoz, magas fán, ágvillára építve találtam mindig. Víz felett keringve lehet leginkább megfigyelni, a halászok gyakran láthatják. Villás farkáról, az ölyveknél hosszabb, megtört tartású szárnyáról ismerhetjük fel. Nem csak az erőben szerzi be táplálékát, bár az apróbb, vagy sérült halat nagyon kedveli.

Az utóbbi években gyakran láttam, hallottam Mátyás király címermadarát, a hollót is az erdőben, vagy a szigeti szántó felett átrepülve. Darázsölyv is fészkel több helyen az ártéri erdőben, mert költési időben gyakran lehet vele találkozni. Fészkét nem könnyű fölfedezni, de az erdei utakon járva gyakran találhatunk a föld alól kikapart darázsfészkeket, szétszórt lépdarabokat. Ha Bátáról szólunk, meg kell említenünk a Szent Vér templomban lakó, helyenként már ritkaságnak számító gyöngybaglyokat is. Ma már, a jól zárt padlások és a vegyszer használat miatt kevés ház, templom büszkélkedhet e szép tollú, repülő pocokirtókkal. Mára már szintén ritkaságnak számít (az Európai Unióban pedig még inkább) a vetési varjú telep, a község határában.

Fekete gólyán, rétisason kívül természetesen más madarak is élnek a környéken. A legtöbbet látott ragadozó madár az egerészölyv, Gyakran üldögél, leselkedik kerítés oszlopon, kering az erdő, a szántó fölött. A rétek, nádasok felett vadászik leginkább a barna rétihéja. A házakhoz, kertekbe is be- belátogat a karvaly, az énekes madarak tizedelője. A nagyobb testű héja ritkán kerül szem elé, de, ha rákap egy baromfiudvarra, erdészházra, akkor nagy csirkepusztító lehet. A téli récecsapatok közé olykor belevág egy vándorsólyom, ősszel és tavasszal erre vonul a halászsas. Olykor kabasólyom cikázik a fecskék között. A baglyokat leginkább a macskabagoly, az erdei fülesbagoly, vagy a kuvik képviseli.

Az erdőben harkályok dobolnak tavasszal, védett érdekesség a fekete harkály. Kedves madaramat, a gyurgyalagot a gátról, vagy a rétek felett csapatban vadászva figyeltem meg többször is. Gyakran csak a hangjuk árulja el jelenlétüket, mikor a magasban vadásznak repülő hártyásszárnyú rovarok után.

A vizek jellegzetes madara a vakvarjú, vagyis a bakcsó, mely éjszaka vadászó gémféle. Az éjszaka halászók bizonyára jól ismerik a jellegzetes hangját. A gémek közül a legnagyobb termetű a leggyakoribb is felénk: a szürke gém. Az őszi madárvonulás idején a kisebb vörös gémmel is találkozhatunk. Közismert madarunk még a hófehér, fekete lábú kiskócsag, a nagyobb, szintén fehér, de sárga lábú nagykócsag és a selyemgém. Nyár végén gyakran látni sekély vizekben táplálkozó kanalas gémeket is. A víz felett repdeső, kis hal után lebukó színpompás jégmadarat is sokan ismerik, a horgászok bizonyára mind. A Duna felett nyáron partifecske csapatok cikáznak, szinte műrepülő gyakorlatokat mutatva be.

A folyóparton, a holtágakban szembetűnő a sok tőkés réce. Télen a vetési lúd seregek is előszeretettel tartózkodnak itt. Más récék, vadlibák is előfordulnak kisebb számban, mint pl. a kerceréce, a kanalas réce, a fütyülő réce, csörgő réce, barátréce, a nyári lúd, vagy a nagy lilik. Kárókatonát, kis bukót, füles vöcsköt, dankasirályt, ezüstsirályt, szárcsát, bütykös hattyút is megfigyelhetünk a bátai Duna partján. Az erdőben réti cankót, parti lilét is megleshetünk kis szerencsével. Ha ez nincs, akkor be kell érnünk a dolmányos varjúkkal, a szajkókkal, a cinegékkel, a poszátákkal, a rigókkal, a gerlékkel, a csuszkákat. Ezeket viszont majd mindenki felismeri, akinek madarászni támad kedve. Vagy, aki madarászással kívánja az időt elütni, a vízparton üldögélve, mikor azok a fránya a halak valamiért nem harapnak.

(Bátai Hírlap, 2004)

Tanösvény épül a Duna túlsó partján

Tiszta időben, a bátai Csóka- hegyről Szeremle felé tekintve ellátni Vodicáig (vagy más néven Máriakönnyéig). A Kalocsa- Kecskeméti Főegyházmegye legnagyobb Mária kegyhelye Bajától 3 km- re délre található. Minden szeptember elején zarándokok jönnek az ország majd minden pontjáról és a határon túlról. Ilyenkor sárközi népviseletbe öltözött lányokat is látni, ők a közeli Szeremléről érkeznek. Aki járt már ott, biztosan emlékszik a hatalmas platánokra és alattuk a szinte elvesző kápolnára. A Máriakönnyén megforduló zarándokok, kirándulók már többször kifejezték igényüket a kegyhely kialakulás- történetének, legendáinak valamilyen formában való bemutatásával . Ezt most egy tanösvény tábláin olvashatják. Ugyan is itt, a kegyhelyen épült meg egy sajátos tanösvény, egyházi kezdeményezésre, egyházi területen, szép összefogás eredményeként.

Mi is a tanösvény? A tanösvények az odalátogatók környezeti tudatának fejlesztése céljából létrehozott terepi bemutatóhelyek. Többnyire turistaútvonal mellett, táblák segítségével mutatják be egy terület természeti-, kultúrtörténeti-, gazdálkodási, stb. adottságait és értékeit. Vodica nem csak az 51- es úton, autóval, de a Bajai Természetjárók Egyesülete által felfestett turista útvonalon (a Deák Ferenc- zsiliptől a Ferenc- tápcsatorna töltésén át) gyalogosan, vagy kerékpárral is könnyen megközelíthető.

Máriakönnye három Alföldi tájegység (a Mohács- sziget, a Sárköz és a Bácska) találkozási pontja, egyben két nemzeti park igazgatóság (KNP, DDNP) határterülete. A kápolna a háromnyelvű Észak- Bácska igen látogatott helyén, forgalmas, határátkelőhelyhez vezető út mellett fekszik. Fontos érv volt a létesítés mellett, hogy Szent Ferenc a természet védőszentje, a kegyhelynek gondját viselő bajai plébánia (és a mellette álló rendház) pedig a Ferences Renddé volt. Az egyházi ingatlan mellett található tápcsatornában a WWF segítségével visszatelepített hódok is élnek. A tanösvényt létesítő egyházközösség úgy gondolta, hogy a szokásos természetvédelmi tartalom itt, talán szokatlanul, de jól összefér a hagyományokkal, a nemzetiségi, vallási toleranciával és ezen értékek kiemelésével.

Az ötlet kedvező képviselő testületi fogadtatása után anyagi források után kellett nézni. Erdőmérnökök javaslatára 2003-ben elkészítettünk egy pályázatot erdőtelepítésre és tanösvény létesítésére. Bár az Állami Erdészeti Szolgálat (ÁESZ) és a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság kezdetektől fogva támogatta a tanösvény létesítésének gondolatát, abban az évben nem volt szerencsénk. Újra benyújtottuk a pályázatot és 2005- ben sikerült nyernünk. A szeptemberi nagybúcsúra el is készült a tanösvény.

Az ösvény a kápolnától indulva, a szent kutak mellett haladva éri el a tápcsatorna partját. Onnét kanyarodik vissza a Mária- szoborhoz, az évszázados platánok alá. A sétaút mentén az öt (képekkel, szöveggel, térképekkel és helyenként többnyelvű felirattal is ellátott) táblát helyeztünk ki. Közülük egy- egy az Alsó- Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Duna- Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakmai és anyagi támogatásával készült el. (A fő támogató természetesen az ÁESZ volt.) A táblákon a kegyhellyel szomszédos természetvédelmi területekről, az egyházi birtok határán húzódó tápcsatornáról, a régi vízjárásokról és árvizekről, hazánk szent kútjairól épp úgy olvashatunk, mint Máriakönnye legendáiról és az itt békésen együtt élő népekről.

A nagy fák alatti padokon üldögélve hallgatni tavasszal a madárdalt, nem akármilyen élmény. Nyáron a kápolnában fészkelő, csivitelő füsti fecske pár sem zavar senkit. Őszi estéken olykor itt is hallani a szomszédos Duna- ártéri erdőkben bőgő szarvasbikákat. A természeti tájban és a színes élővilágban való gyönyörködésen kívül, a kápolna és a kutak meglátogatása már ma is gazdagíthatja az itt felüdülést, kikapcsolódást, vagy megnyugvást remélő embert, hívőt és nem hívőt, katolikust, reformátust és pravoszlávot, magyart, németet, bunyevácot, romát egyaránt. Aki régebben járt csak Vodicán, annak fontos elmondani, hogy az országos hírű búcsújáróhely, az utóbbi néhány évben megszépült: A Széchenyi- terv keretében nyert pályázati és egyéb anyagi forrásból sikerült a kápolnát felújítani. A szabadtéri szobrok restaurálása, a gondnoki lak átépítése és a források rendbetétele is megtörtént. A megkezdettek folytatása a már elkészült tanösvény. Sőt születőben van Máriakönnyén egy arborétum is, ahogyan a plébános úr szokta emlegetni, ugyan is a kápolna mögötti szántóterületet december elején facsemetékkel ültettük tele.

Az egyházközösség szeretné a jövőben a tanösvény nyomvonalát kőzúzalékkal borítani és még egy esőbeálló színt építetni (rönk asztalok- és padokkal). Van, aki egy kisebb játszótér építését is szorgalmazza. Ha mindez elkészül, akkor Vodicára nemcsak egy napos kirándulásokat, zarándoklatokat lehet majd tenni, de a több napos táborozásra is mód nyílik. De az új kirándulóhelyet már most is használjuk oktatásra, nevelésre: Például óvodásokkal, kisiskolásokkal itt ünnepeltünk, játszottunk Szent Ferenc neve napján (október elején), az Állatok Világnapján. A napokban, a bajai Szent László ÁMK segítségével egy madáretetőt állítottunk fel és télen hetente járunk ki majd a nagy csoportosokkal etetni a madarakat.

Természeti értékek Vodicán

A kegyhegy környékén felfedezhetjük az ártéri ligeterdők jellemző fafajainak néhány képviselőit: magyar kőriseket és a kocsányos tölgyeket. A fekete- és fehérnyarak nem érték meg a huszonegyedik század fordulóját, de a fehér fűz még jelen van. Fiatalabb, telepített (vagy madár hozta magról kelt) korai-, hegyi- és zöld juharok, gledícsiák, platánok, ostor-, csörgő, eper- és diófák, valamint fehér- és japánakácok, berkenyék, jegenye nyarak színesítik a képet. A cserjéket főként a mezei juhar képviseli, de a bodza, a vadrózsa, az orgona, a csíkos kecskerágó, a veresgyűrűs som, a kányabangita, a varjútövis benge, a kökény és a hamvas szeder egy- két példánya is jelen van. A lágyszárúak közül ernyős sármát, több ibolya fajt, sárga tyúktaréjt, epergyöngyikét, sárga nőszirmot, salátaboglárkát is találhatunk itt.

A kápolna mellett fakadó rétegvizek nemcsak az emberek szomját oltják, de egyben kiváló madáritató és fürdő helyek is. A néhány odvas fa, odúkat rejt, ezek a denevérek és az énekesmadarak otthonai. Máriakönnyén az ártér és a homokvidék élőlényei egyaránt fellelhetők. A tanösvényen járva találkozhatunk pl. zöld gyíkkal, sisakos sáskával, darázspókkal, vízisiklóval, barna varanggyal. Gyönyörködhetünk a fülemüle, a kakukk, a búbos banka, az örvös galamb, az erdei pinty, a sárga-, vagy a nádirigó énekében. A fák között járva láthatunk tövisszúró gébicset, gyurgyalagot, karvalyt, rétihéját, egerészölyvet, vagy macskabaglyot. A vizekben, a vízparton pézsmapockot, hódot, vidrát, vízicsibét, szárcsát, búbos vöcsköt, függőcinegét leshetünk meg. Vodicán a levelibéka és a barna ásóbéka egyaránt megfigyelhető. A kisebb élőlényekben és jóízű halakban is gazdag tápcsatorna környéke különösen érdekes: itt a vízben sulyom, rence, vízitök, békatutaj és tündérfátyol is előfordul.

(Bátai Hírlap, 2006)

Ovisokkal a teremtett világért

Vodicát, a folyamatosan megszépülő kegyhelyet, kirándulóhelyet egyre többen látogatják. Nem csak az idősebbek, a fiatalok is használják, például itt ünnepeltünk, játszottunk a gyerekekkel idén Szent Ferenc neve napján. A Szent László ÁMK Óvodájában néhány éve, Szalai Ottóné irányításával, környezeti nevelés is folyik. Sőt, a Vöröskereszt- tér felé nyíló kapun tábla is hirdeti, hogy ez az óvoda a Magyar Madártani Természetvédelmi Egyesület Madárbarát Óvodája- címet is elnyerte.

A teremtett világért elnevezésű rendezvény sorozatunk célja, hogy felhívjuk gyermekeink figyelmét az otthonunkat adó Föld törékenységére, sérülékenységére és a bennünket körülvevő élővilág óvására neveljük őket - vallja Etelka óvó néni. Programjainkkal a környezetvédelemhez kötődő világnapokhoz igyekeztünk csatlakozni.

Tavaly március 22-én a Víz Világnapjához kapcsolódó témájú, vetítéssel egybekötött előadást tartottunk, amelyet kérdés- felelet játék követett. Április 22-én, a Föld Napján szűkebb környezetünk szépítését, takarítást és fák és virágok ültetését végezzünk. Május 10- én, a Madarak és fák napján a Pandúr- szigeti erdőt kerestünk fel, hogy meghallgassuk a madarak énekét és az élővilág életébe bepillantsunk. Az óvoda udvarán felállított és ablakaiban elhelyezett madáretetőkön figyeljük meg a tollas élőlények viselkedését, táplálkozási szokásaikat (az etetőket és az odúkat a gyerekekkel közösen készítjük el). Voltunk már a Karapancsai Vadászkastélyban, kisvonatoztunk a gemenci erdőben, sőt a Dunán és a Rezéti- Dunán hajókirándulást is tettünk, ismerkedtünk az ártér életével. (A programok megvalósítását vízügyes és természetvédelmi- és környezetvédelmi szakemberek segítik.)

Október 4- én, az Állatok Világnapján, tavaly Szent Ferenc életével Földi Tibor atya ismertette meg óvodásainkat, ekkor a bokodi úti parkerdőben tartottuk a foglakozást. Idén már Vodicán mesélt Ferenc testvér természet szeretetéről Schindler Mátyás plébános úr a gyerekeknek Reméljük, hogy a teremtett világért elnevezésű programjainkkal sikerül bővítenünk óvodásaink ismereteit, sikerül közelebb vinnünk őket a körülöttünk lévő természet megértéséhez és megértetnünk velük környezetünk, teremtett világunk óvásának szükségességét. Most, az ádventi időszak elején, a bajai Szent László ÁMK segítségével, egy madáretetőt állítottuk fel a vodicai zarándokösvény mentén és az ínséges, téli időben, hetente járunk ki majd az óvodásokkal, etetni az ég madarait.

(Barátok Lapja, 2005)