Az általam játszott asztali változat egyik történetét írom le, hogy megértsd miről van szó:
A Mesélő a Játékos gyógyító pap hivatású karakterét egy városban (ahol a pap rendje is található) egy óriás sáskára emlékeztető szörnyeteggel hozza össze, ami éppen nem kisebb célt tűzött ki magának, mint a város kiirtása.
A helyzetet először úgy írom le, mintha csak egy regény lenne:
Gigantikus imádkozó sáska formájú rovar emelkedett föl a szomszédos utcából, a házak fölé. Természetellenesen kerek feje, amin hajszerű képződménny merdt szét, összetett szemekkel és karnagyságú rágó szájszervvel volt felszerelve. Villámgyorsan forgatva pásztázta a környezetét, idegesen mozgatva érzékeny hosszú csápjait. Mellső végtagjait támadóan fölemelte, megcsillantva vértől vörös, ujjnyi vastagságú tüskékkel szegélyezett, (az imádkozó sáskáéhoz hasonló) fogó karjait. Ezekkel talán egy bikát is könnyedén megfoghat anélkül, hogy a szerencsétlen pára eséllyel elmenekülhetne a halálos ölelésből. Egy másodperccel később lecsapott, és egy félbeszakadt üvöltés jelezte, hogy támadása gyors halált hoz mindenkire. Félig nyitott szárnyai úgy meredtek fölfele, mint a nagy hajó árbocok vitorlái, és megrebbentek kissé, ahogy izgatottan vadászott. Hatalmas potroha kidomborodott az épületek mögül, akár egy domb.
-Meg kell menteni az embereket! Meg kell mentenem az embereket! hajtogatta magában kétségbeesetten Radamesz Meg kell állítani ezt a szörnyet!
-De hogy? Túl nagy... gondolkozz! GONDOLKOZZ!
-Meg van! Le kell kicsinyíteni! Tudom is, hogyan... jaj csak sikerüljön!
Most a játék során a ténylegesen a Mesélő és a gyógyító pap karaktert megszemélyesítő Játékos között lezajlópárbeszéd következik:
Mesélő: Ahogy közeledsz a házsorhoz, egy hatalmas, fényes domború dolgot veszel észre a szomszédos utca háztetői között. De mielőtt jobban megnézhetnéd felemelkedik, és egy gigantikus méretű sáskaformájú, lényt pillantasz meg. A feje szinte gömbszerű, és valamilyen ritkás hajféleség borítja. Méretei óriásiak, egy bikával is könnyen elbánhat, mozgása rovarszerű. És ebben a pillanatban is gyilkol.
Játékos: Mint gyógyító kötelességem megmenteni az embereket, viszont nem tudok szemtől szembe kiállni a szörnyeteggel.
Mesélő: Gyorsan döntsd el mit akarsz csinálni, mert a sáska elkezdett hangos sivítással tombolni a szomszédos utcában.
A játékos a karaktere számára megengedett varázslatok leírásában kutat, hátha kap valamilyen ihletet.
Játékos: Azt hiszem a legjobb megoldás, ha lekicsinyítem, mert akkor könnyebb lessz legyőzni, úgyhogy a Kicsinyítés varázslatot alkalmazom.
A Mesélő gyorsan rápillant a Játékos karakterlapjára, a Fő képességek értékeit ellenőrizve.
Mesélő: Viszont ne felejtsd el, hogy a Bölcsességed nem elég magas, és fenn áll a varázslás elrontásának a lehetősége. Így is vállalod?
Játékos: Nem jut ennél jobb az eszembe.
A Mesélő is átolvassa a varázslat leírását és paramétereit, majd úgy határoz a varázslás feltételei teljesülnek, ha a karakter megközelíti a szörnyet. A Játékos kijelenti, hogy igyekszik rejtve maradni. Ezért a Mesélő elmondja neki, hogyan lehetséges ezt megtenni (bemegy a karakter a házsorba, átvág kettő szobán, és a hátsó ajtón keresztül eljut abba az utcába, ahol a szörny éppen tartózkodik. Közben elmeséli a Játékosnak, hogy emberi órdításokat hall, és érzi a levegőben terjedő vérszagot). Ezalatt a Mesélő titokban egy kockadobásra bízza annak eldöntését, hogy a sáska felfigyel e az odalopakodó papra.
Ez is mutatja, hogy itt csapat játékról szól a történet. A Mesélő nem ellenfél, viszont a szerepjáték világában az élet sem habos torta, így nehézségeket, talányokat állít a játékosok elé, amiért nem lehet hibáztatni őt.
Copiryght Szasdragon, 2009.
A honlapon lévő anyagok nyílt forráskódúak, és szabadon terjeszthetőek. Viszont kérlek ne élj vissza velük, mert rengeteg munkámba kerültek (átszerkesztheted, de a szerzőket hagyd meg a dokumentumokban, illetve ne tüntesd fel úgy, mintha egyedül csak a te érdemed lenne!). A lopás bűn! Köszönöm a szíves megértésedet.