A szerepjáték egy közösségi játék. Viszont általános meg nem értettség övezi.
A fiatal 15-20-onévesek szűk köreiben terjedt csak el. Sok célt szolgálhat: időtöltés, energiák (szélsőséges estben feszültségek) levezetése vagy a puszta szórakozást biztosít. Elég egyetlen rossz szó, vagy gesztus és az kihat a játék egészére is. A Mesélőnek figyelnie kell az apró jelekre, mert könnyen elvesztheti a történet fölött az irányítást. Rendszeresen egy barátommal szerep-játékozunk, felváltva hol egyikünk mesél, hol a másikunk. Erre is állt be a stílusunk. Újabban hárman vagyunk, egy mesélő, két játékos. Alkalmanként többen, akár négyen is összejövünk. Sokszor megtapasztaltam mind mesélőként, mind játékosként, hogy az emberek különbözőek. Más dolgokat tartanak fontosnak, de a szerepjátékban a mesélő a kapocs az elképzelt világ és a játékosok között, ezért a stílusa a legmeghatározóbb a játékban. Minden mesélő mást preferál: humor, horror, hősiesség stb. Én igyekszem váltogatni a stílusomat, de úgy látszik mindig a Törvényes Jó besorolású cselekedeteket díjazom, míg a barátom a szabadelvűséget, és a meghökkentő eseményeket, a nem túlbonyolított történeteket. Ez kettőnk között néha súrlódásokat, néha önfeledt játékot eredményez. És ez így is van rendjén.
A szülők általában nem nézik jó szemmel csemetéjük ilyesféle szórakozását, (ahogy a túlzott számítógépezést és tévézést sem) mert tartanak attól, hogy a gyermekük a világtól elfordul, álomvilágba menekül az e világi problémái elől. Ez a személyiségétől függ. Véleményem szerint egy jó Mesélő néhány kaland alatt többet fejleszt a szemléletén, mint hónapokig tartó szülői dorgálás. Ez pszichológia. A pozitív élmények jobban rögzülnek, mint a negatív élmények. Természetesen a szerepjátékban lehet kísérletezni, a tét maximum a játékélvezet. Én például az új tagot próbálom leszoktatni a szélsőséges gondolkodásról (nem kell mindenkinek nekiugrani és halálig harcolni, vagy depresszióban a falevéltől is félni), és a vulgáris beszédről (inkább nem idézek). Természetesen az eredménye később fog megmutatkozni.
Meghúznék egy korhatárt (érettség megléte), pont a szerepjáték szabadsága miatt. A túl fiatallal az a gond, hogy nem tudja elválasztani a valóságot az álomvilágtól (repülni tud két papír szárnyal, ha kiugrik a nyolcadikról). De amint kialakul ez a képesség, akkor inkább nevelő hatású lesz minden kaland: új tapasztalatok, felelős döntéshozatal, ok-okozat viszony észrevétele, fantázia fejlesztés stb. Túl öregnek pedig soha nem lehet lenni a játékhoz ;-D .
Összefoglalva a szerepjáték nem egyszerűen rossz vagy jó dolog, a társaságtól függ. Ha rosszul érzi valaki magát a játék során, úgy is kiszáll és nem történik semmi, az élet megy tovább. Aki a mindennapi életére vetíti ki a szerepjátékot, az nagyon rosszul teszi, mert az nem önmaga.
Copiryght Szasdragon, 2009.
A honlapon lévő anyagok nyílt forráskódúak, és szabadon terjeszthetőek. Viszont kérlek ne élj vissza velük, mert rengeteg munkámba kerültek (átszerkesztheted, de a szerzőket hagyd meg a dokumentumokban, illetve ne tüntesd fel úgy, mintha egyedül csak a te érdemed lenne!). A lopás bűn! Köszönöm a szíves megértésedet.