Vidéken járva nem
ritka, hogy olyan ringló és szilvafák mellett visz el utunk, amelyek bánatosan
szórják le gyümölcsüket a földre. Senki nem szüreteli le őket, senki nem eszi
meg kincset érő termésüket. A "potyadék" gyümölcsöt nem becsüli senki, de a még
fán lévőt sem. Pedig ha az emberek - a fogyókúrázókról nem is beszélve - tudnák,
hogy milyen kincset vesztegetnek el...
Koleszterincsökkentő:
A vér koleszterin tartalma nem számít betegségnek, mert nem okoz fájdalmat de végzetes lehet, mert a vérerek elveszítik rugalmasságukat, a salak hatására a vér járata beszűkül , emelkedik a vérnyomás. A szilva és az aszalt szilva tisztítja a vért, és csökkenti a vérnyomást, valamint a vér koleszterin szintjét.
Veseműködést serkentő:
A leáztatott aszalt szilvát főzzük úgy húsz percig. A kihűlt lének rendkívül magas ásványtartalma van. Ha naponta fogyasztunk ilyen lét, serkenthetjük vele a vese működését. A káliumnak és a szerves nátriumnak közös egymásra való hatásából alakul ki a szervezet vízháztartásának szabályozása.
Belső vérzésekre:
Belső vérzések kialakulásának több oka lehet. Ha a szervezet nem kap elegendő nyers gyümölcsöt és zöldségfélét, belső vérzés jelentkezhet. A gyógyszer rá az ásványokkal és vitaminokkal való ellátás, így hasznos lehet az aszalt szilva is.
Emésztési zavarok:
A máj leterheltségének első jele az emésztési zavarok megjelenése. Ha nem teszünk valamit az emésztéssel, a szervezet tovább romlik, a tehet mind nagyon lesz, mert a vér megtelt salakanyaggal. A szilvában az ásványok és vitaminok olyan mennyiségben vannak jelent, hogy az elfogyasztása után hamarosan jelentkezik az eredmény. A gyomorba kerülve a szilva serkentőleg ha a gyomor működésére, és a belek mozgására. A szilvában levő mangán hatására a szervezetben az emésztést segítő enzimek lökést kapnak. Emésztési zavarok esetén baj lehet a vas lekötésével akkor is, ha vaskivonatot szedünk. A természetes forrásból, az aszalt szilvából, a vas felszívódása sokkal sikeresebb.
Az aszalt szilvának nagy a fajlagos gyümölcscukor és rosttartalma. Jellegzetes színanyagai az anticiánok. Talán leginkább hashajtó hatását ismerik, amelyet rosttartalmának köszönhet - akár frissen, akár aszalt szilva formájában fogyasztjuk.
Áldásos emésztőrendszeri hatások:
A szilva több okból kifolyólag is nagyon hasznos tápláléka tud lenni szervezetünknek.
A friss szilva segíti a szép bőr kialakulását és megmaradását. A gyümölcs olajos héjában jelentős mennyiségű többszörösen telített zsírsav található, ami védi a gyümölcsöt a kiszáradástól, és megakadályozza a baktériumok növénybe hatolását. Nem hiába hívják a szilvát "kék gyümölcscsodának", mivel magas ballasztanyaga salaktalanítja a beleket, megszünteti a székrekedést. Megköti a felesleges zsírokat, mielőtt azok a bélből felszívódna, felhalmozódnának a hasfalban, derékon, csípőtájékon, combon - tehát még a fogyni vágyók is nyugodtan ehetik.
Nem véletlen hát, hogy fogyókúrázóknak melegen ajánlják. Napi 20 dkg szilva elfogyasztása olcsó, és ízletes, jó kiegészítője lehet egy fogyókúrás menünek.
Fáradságűző
Fáradságűző, regeneráló, frissítő kúrát is tarthatunk a szilvával. Kifejezetten nyugtató hatású. Nagyon fontosak az idegrendszer számára, segítik az agy anyagcseréjét, ezáltal segítik elő a megfelelő gondolkodást, tanulást, a memória működését.
A pálinka
társadalmunk egyik legősibb itala, amit a világ minden táján fogyasztanak. A
legzamatosabb pálinka félék Magyarországon találhatók, ahol a gyümölcsből
készült pálinkák zamata egyedülálló az egész világon.
A pálinkafőzésről:
A pálinkafőzés nem népies foglakozás, a gazdák csak az előkészítő munkáját, a szilva összegyűjtését és erjesztését végzik. A pálinkafőzésre szánt cefrébe a hullószilva is belekerült, illetve ajjaszilva. Ezért augusztus közepén, mikor a nemtudom szilva zsendülni kezd, az udvarnak olyan fedett helyén, mely elég szellős, de a lakástól kellő távolságra is van, fölállítják a cefrés-kádat, és minden reggel összegyűjtik a fákról lehullott férges, de már érett gyümölcsöt ezekbe. Mikor aztán elérkezik a szilvának a rendes érési ideje, a fáról leszedett gyümölcsöt is a kádakba öntik. Ekkor lefedik deszkákkal, és erjedni hagyják, poshasztják. Szamosszegen nem szokás a kádak tetejét leföldelni, légmentesen lezárni.
November végére, december elejére a cefre főzhető. A gazda ilyenkor kocsira rakja a főznivalóját, és elszállítja a pálinkafőzdébe, ahol a hivatásos szakember, az állam által megszabott tarifa szerint elvégzi a pálinkafőzést. A gazda csak azért van ott, hogy el ne cseréljék a cefrét, illetve be ne csapják. A pálinkafőzdében éjjel-nappal folyik a munka ilyenkor, van hogy a gazdának éjjel is ott kell lennie. Este természetesen sok a ráérő koma és barát, akik elmennek megnézni, hogyan álla főzés. Így általában iszogatás következik, és a kifőzött pálinkát bizony gyakran mámorosan viszi haza a gazda.
Noha a pálinkafőzés nem népies foglalkozás, nem ismeretlen a szamosszegiek körében a népies pálinkafőzés sem. A népies pálinkafőzés a következőképpen történik: a cefrét ritkaszövésű vászon kendőn átszűrik, és a sűrű részt eldobják. Csak a leszűrt levet főzik. Ezt tízliteres zománcozott fazékba teszik háromliterenként. Drótból állványzatot csinálnak a fazékba olyan magasat, hogy egy kétujjnyira a folyadékból kilátszik. Erre az állványra egy akkora porcelán tálat állítanak, ami a fazékba belefér. A fazék szájának peremét vizes kendővel vonják körül, és egy zománcozott tállal befedik. A tál kissé ferdén áll a fazékon, és telve van hideg vízzel. A konyhai tűzhelyen ekkor főzni kezdik a cefrelevet. Mikor a tálban lévő víz fölmelegedett, kicserélik. Háromszori csere után kész a pálinka. A hőség hatására ugyanis a szesz párásodik az edényben, és fölfelé törekszik. A hideg vízzel telt tál fenekén azonban lecsapódik, és belecsurog a fazékban lévő porcelán tálba. Az így főtt pálinka karcos, kissé büdös is a benne lévő kozmaolajtól, de azért fogyasztható. A jó szamosszegiek a harmadik pohárka után észre sem veszik a kis kellemetlen utóízt. Váljék hát egészségükre.
A gyümölcsök és a zöldségek legkíméletesebb, legegyszerűbb, legtermészetesebb
és legolcsóbb tartósítási módja a szárítás és aszalás. A népi gyümölcsaszalás
évszázados múltra tekint vissza, hajdan ugyanolyan társasági munka volt, mint a
fonás: munka és vidám szórakozás egyszerre.
A "nemtudom" (más néven penyigei) szilva augusztusban érő, szürkéskék színű, gömbölyded,16-18% cukortartalmú, nem magvaváló. Maggal való aszalás után 1-1, 5 cm hosszú,2-3 g tömegű, kékesfekete, ráncos, aszalt szemei 22-24% nedvességtartalmúak. Kellemesen gyümölcsillatú, édeskés ízű aszalvány.
A Besztercei szilva augusztus végén, szeptemberben érő, hosszúkás alakú, 2-3, 5cm hosszú, hamvaskék színű, magvaváló, kemény húsú 15-16 % cukortartalmú, édesen savanykás ízű, aszalásra, lekvárnak, de pálinkának is kiváló. Maggal vagy mag nélkül, felezve, esetenként diógerezddel töltve aszalják. A maggal aszalt Besztercei szilva 1, 5-2cm hosszú, 3-6g tömegű, hosszúkás alakú, fekete, fényes, kellemesen gyümölcsillatú, édes-savanyú ízű 22-24% nedvességtartalmú, ráncos felületű aszalt gyümölcs.
Elkészítése:
A legjobb minőséget leggazdaságosabban az érett, éppen hullani kezdő, szár körül ráncosodó szemekből nyerhetjük. A gyümölcs ekkor puha, húsa sárga, cukortartalma magas. 3,6-4 kg nyers szilvából 1 kg aszalvány lesz, de 20%-al is romlik a kihozatal, ha kevésbé érett a szilva. Aszaláshoz a fákon maradt, szép, nagy szemű szilvákat választják. A gyümölcsöt hosszú rudakkal, ágasokkal verik le a fáról, miután a fa tövét és környékét megtisztították a korábban lehullott szemektől, apró gallyaktól, magas fűtől. A földről kézzel, válogatva szedik fel a szemeket, a hibásakat külön gyűjtik a cefréhez. A vesszőkosarakban összegyűjtött szilvát tekenőbe öntve mossák, válogatják, eltávolítják az esetleg rajtamaradt szárat, leöblítik, szűrőbe téve csepegtetik, majd fűzfából font kasokra, cserényekre egy rétegben terítik (10-15kg/m2). Többnyire estére készülnek el, és másnap helyezik az aszalóba a kasokat.
Hagyományos aszalók:
A hagyományos aszalók vályogból, vagy téglából épültek, indirekt, levegőhevítéses eljárással működnek, a páratartalom elvezetésére megfelelő kivezető nyílás beépítésével.
Ma főleg a szatmári részen találunk aszaló házakat. Fekvő vagy álló kéménnyel épülnek, ami tűztérül szolgál. A tüzelőanyag hulladék fa, vastagabb gally. A kasokat 12-16 a kémény két oldalán elhelyezkedő, fából vagy fémből készült sínekre helyezik. Az aszalás időtartama általában 3-szor 12 óra. Ez alatt az idő alatt 4-6-szor kiveszik, cserélgetik a kasok helyét, az aszaló hő leadásának ismeretében. A pihentetés, a gyakori kivétel és forgatás, rázogatás során a kihűlő és újra felmelegedő szemek szép fényű, húsos, készterméket adnak. Az aszalást akkor fejezik be, ha a tenyérbe vett néhány szem összeszorított szilva héja már nem reped fel, leve annak dacára nem csurog, hogy a szilva még elég puha, alakját változtatja és a mag is mozog benne. Ekkor kiveszik a szilvát az aszalóból, és levegőn hűtik, mert az aszalóban lassan hűl ki, szürke bevonatot kap, ami úgy néz ki, mintha penészes volna. Közvetlen fogyasztás céljára aszalják a dióval töltött finom csemege szilvát. A besztercei szilvát félig megaszalt állapotban kiveszik az aszalóból, a szilva száras vége felé kézzel kioltják a magot, helyébe 1 gerezd diót tesznek, majd tovább aszalják.
A szilvalekvár
elkészítésének rövid leírása
A szilvalekvár Magyarország jelentős árucikke volt. A termék majdnem szimbólum értékű az ország szempontjából. A híres történetileg kialakult, több évszázados kiviteli cikkek mellett, a XIX. század közepétől a szilvalekvár is egyre nagyobb tömegével hívta fel a figyelmet a szilva jelentőségére.
A szilva feldolgozásának legelterjedtebb, bár minden kétséget kizáróan legfáradtságosabb módja annak lekvárrá főzése. A szilvalekvárt tisztán és más gyümölccsel együtt is főzték. Ez a munka pontos előkészületet igényel a kertben és a ház körül.
A hagyományos technológia szerint készülő szilvalekvárhoz előkészületként a gazdák augusztus végén, szeptember elején lekaszálták a fák alatti füvet, hogy a hulló szilvát fel tudják szedni. A fa alá ponyvákat terítettek. Hosszú, de könnyen kezelhető rudakkal verték az ágakat. A rudas leverést a rázás követte. A verés és rázás során a ponyvára hullott gallyak, levelek nagy részét szorgos asszonykezek távolították el. A ponyváról a szilva nagy vesszőkosarakba öntötték. Ezt követően a szilva deszkából készített, lejtős csúszdára került, ezen végiggurult a gyümölcs, közben pedig kikapkodták belőle a maradék leveleket, ágakat. A válogatott gyümölcsöt ún. szilváskádakban megmosták. A lecsurgott szilvát először teknőbe rakták, ahol, még egyszer, utoljára átvizsgálták.
A szilvával megtelt, rézből készült lekvárfőző üstöt a szabadban elkészített katlanra tették fel főzni. A házilag készített kavaróvitorlával állandóan, szünet nélkül kavarták a szilvát. A szilvát addig főzték, amíg a magja ki nem vált és a héja össze nem sodródott. A szétfőtt szilvát penyőnek nevezték. Amikor a penyőt jónak ítélték, házilag készített szűrőn áttörték. Az áttörés során csak a mag maradt a szűrőben. A szűrőn áttört, átdörzsölt levet hívták ciberének.
A ciberét visszamérték az üres, szépen kimosott üstbe, és kezdődhetett az öregítés, azaz a befőzés. Ez a munkafolyamat akár 12 órát is igénybe vett.
A kész lekvárt teknőkbe szedték és tiszta, szellős helyen kihűlni hagyták. Kihűlés után cserépedényekbe rakják, hólyagpapírral, csomagolópapírral lekötötték. Kamrában vagy padláson tárolták. A gondosan elkészített szilvalekvár több évig eltartható.
Egy kis ízelítő a
szilvafákról...
Hazánkban a szilva a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut. Hogy aztán a gyümölcs-statisztika készítése során beleszámították a számlálóbiztosok minden magról kelt és sarjról nőtt suhángot-az nagyon valószínű. De azért valóban nagyon sok a szilvafánk, és ezek száma jelenleg az ország gyümölcsfáinak egynegyedét teszi ki. A szilvafák döntő többsége-a nagyarányú üzemi telepítések ellenére a házi kertekben és az udvarokban, elszórtam áll.
Általában a szilvafáról
Lombhullató fa, többnyire 10-15 m magas, szabálytalan, boltozatos, gyakran egészen ritka koronával, egyenes, karcsú törzsön. A nagyobb ágak egyenesek és messze kiállnak. A fiatal hajtások eleinte pelyhesen szőrösek, egyébként simák és barnásvörösek, néha a rövidhajtásokon tövisek találhatók. A kéreg kezdetben sima, később hosszában és keresztben is repedezett, sötét barnásszürke. A levelek szórt állásúak vagy csoportosan a rövid hajtásokon nőnek,3-8cm hosszúak,2-5cm szélesek, fordított tojásdadok vagy elliptikusak, szélük finoman csipkés vagy fűrészes. Rügyfakadás után még mindkét oldalon kissé szőrösek, később már csak a levelek fonákja molyhos vagy selymesen szőrös: a levélváll lekerekített vagy ékben elkeskenyedő, a levélcsúcs rövid vagy kissé hegyes. A levélnyél kb.15mm hosszú. A virágok rendszerint 2-3-as csoportokban, rövid nyélen fejlődnek, rügyfakadáskor vagy még előtte jelenne meg,1,5-4cm szélesek. A sziromlevél fehér, első harmadában kissé szabálytalan vagy finoman csipkés. A csonthéjas termések hosszúkás-gömbölydedek (2-7cm), éréskor a különböző fajták termései más-más színűek.
A szilva eredete
A szilva első világhódító gyümölcsünk, először szerzett a magyar gyümölcstermesztésnek európai hírnevet. Régisége olyan tisztes, hogy neve az Oklevélszótárban is olvasható. Egy 1522-ben kelt oklevélben olvashatjuk először a nevét, 1558-ban, pedig mint aszalt szilvát is feljegyezték.
"A szilva latinul Prunus domestica a Kárpát-medencében, a Balkánon és Elő-Ázsiában honos gyümölcs. A legnevezetesebb fajta a besztercei szilva a középkor végén tűnt föl. Valószínűleg, szíriai eredetű, de hazánkban vált híressé termesztése. A nemesebb szilvák először a császári Rómában jelentek meg keleti hazájukból. A középkorban bizonyosan szűkebb területre szorult össze a damaszkuszi szilva kereskedelmi körzete is, mint sok más keleti árúé. A középkor végén azonban újból felé fordult a figyelem. A felső-magyarországi és erdélyi városok a 16-17. században aszalványként nagy mennyiségben szállították Ausztriába, Németországba, Csehországba és Lengyelországba, ahol "magyar szilva" néven vált ismeretessé. Feltehető, hogy az első vagy az egyik nagy szállító az erdélyi Beszterce városa volt.
A szilva a magyarországi házi kertek legelterjedtebb gyümölcsfája. Üzemszerű gyümölcsösökben csak mintegy 6%-a található a magyarországi szilvafa-állománynak.
Néhány szólás,
közmondás, találóskérdés a szilváról
1. Érik neki az aszalt szilva. (Nagyon jó kedve van, boldog.)
2. Potyognak, mint az érett szilva. (Sokan elcsúsznak a síkos jégen.)
3. Meg nem eszi a karácsonyi szilvát (Karácsonyig meghal.)
4. A szilva, ha megérik, a ganéjba is beleesik. (Ha megöregszik a lány, nem válogat a kérőkben.)
5. Csak eleinte válogat az ember a szilvában, aztán a férges is elkél. (Ha már kevés van valamiből, arra a kevésre is ráfanyalodunk.)
6. Ismerem még szilvafa korából. ( Még abból az időből ismerem, amikor jelentéktelen ember volt.)
7. Csosz elé, szilvalé, téged is megborzsolnak. (Ha valaki más beszédébe belekotyog.)
8. Ő benne sincs szilvalé.(Benn is vannak indulatok, ő sem érzéktelen.)
9. Beszélj, pálinka, beszélj, míg a bor elérkezik. (Beszélj csak, úgy sem ad senki a szavadra.)
10. Meggyullad benne a pálinka. (Alkoholmérgezést kap.)
Egy kék tehén földre pottyan, borja benne meg se moccan.
(szilvaszem)
Három koma kuporog,
Felkelni egyik sem tud,
Kettőben lé zuborog,
Harmadikból kicsurog.
(pálinkafőző)
Régen a
lekvárfőzés volt az egyik legjelentősebb közösségi alkalom a fiatalok számára
ismerkedésre, találkozásra. A fiatalság ajkán könnyen felcsendültek szebbnél
szebb népdalok, s a citera vagy harmonika szóra hamar táncra perdültek a lábak.
A jó hangulat hajnalig is eltartott.
Szamosszegi nagy lekvárfőző üstbe
Belejeesett a mécses az üzs'be.
Keresték a mécses', nem tanáták,
Főütt a lekvár, még me se kavarták.
A lekvár má kozmáodni kezdett,
Julis néni veszekedni kezdett.
Belefőütt az olaj a lekvárba,
Kevesebb zsír kell a puliszkára.
Dalok:
Édes szőlőt mind megeszi a darázs, a darázs
A tarpai fiú fel-fel fésüli a haját, a haját
Énelőttem hiába is fésüli fel, fel, fel
Mert már nekem a tarpai fiú egy sem kell
Sosem kell.
Az a kislány olyan kislány
Maga jár a legény után
Éjfélbe, hajnal előtt
Rózsafa nyílik a háza előtt.
Az a kislány tehenet fej
Kötőjébe csepeg a tej
Éjfélbe, hajnal előtt
Rózsafa nyílik a háza előtt.
De szeretnék csillag lenni az égen
Mezőtarpát végigsütném egészen
Éjféltájba megkerülném az eget
Hadd látnám meg, hogy a babám kit szeret.