1956.
október
23-án évek óta
fokozódó
társadalmi elégedetlenség jutott el
forrpontjához.
Október
6-án újratemették az 1949-ben
kivégzett
Rajk Lászlót és társait,
október
16-án önálló,
független szervezet
jött létre Szegeden, a MEFESZ, amelyhez
országszerte
csatlakoztak a felsőoktatási
intézményekben
tanuló diákok, október
22-én a Budapesti
Műszaki Egyetem diákjai megszövegezték a híres
16 pontot, és a lengyelországi
események
kapcsán rokonszenvtüntetést szerveztek
másnapra.
Az
1956-os év slágere a
Bárhogy lesz, úgy lesz volt. Október
23-án
azonban az egyetemi ifjúság és a
hozzá
csatlakozó tömeg azt mondta:
ne legyen akárhogy! Elég volt a
megalázottságból, a
félelemből és
kiszolgáltatottságból, az
éjszakai
elhurcolásokból és a
rögtönítélő
népbírósági perekből.
Október
23-a nemzeti ünnep. Egy
ország ünnepe. 1956. október 23-a
távoli
és közeli is egyben. Érintve vagyunk. A
nap cselekvő
részesei közül sokan itt vannak
még
közöttünk. Apák,
anyák, nagyapák,
nagyanyák. Talán ebből is ered, hogy
október 23-a
ünneplését az előző években
tétovaság, egyfajta zavar lengte
körül. Mintha
nem tudnánk, hogyan ünnepeljünk. Mintha
nem
mernénk bízni a másikban,
gyanúsnak
találnánk
megrendültségét, mintha
képtelenek lennénk a felszabadult,
egységes
ünneplésre a szabadság és
egység
ünnepén
Írószövetség
egyetért a lengyelországi
változásokkal,
ugyanakkor nem tartja helyesnek a délutánra
tervezett
rokonszenvtüntetést.
Az
egyetemeken gyűléseken készülnek a
tüntetésre.
12
óra 53 perckor, adását
megszakítva a
Kossuth rádió ismerteti Piros
László
belügyminiszter közleményét: "A
közrend
zavartalan biztosítása
érdekében a
Belügyminisztérium nyilvános utcai
gyűléseket, felvonulásokat a további
intézkedésig nem engedélyez."
14
órakor, a HM-ben Bata István
honvédelmi miniszter
engedélyezi a katonák
részvételét a
tüntetésen. A Miniszter-tanács
rendkívüli ülést tart. Hegedűs
András az
MDP PB értékelése alapján
tájékoztatást ad a kialakult
helyzetről.
14.23-kor
a Rádió újabb közleményt
ismertet: "Piros
László belügymi-niszter a ki-hirdetett
utcai
gyülekezési tilalmat feloldja." Fél
három
körül megjelenik a műegyetemen a
belügyminiszter-helyettes, Fekete Mihály, hogy
ismertesse a
diáksággal a tiltást
feloldó
határozatot.
A
felvonulás jelszavai
Lengyelország példát mutat,
kövessük a
magyar utat!
Munkás-paraszt gyerekek, együtt megyünk
veletek!
Új vezetést akarunk, Nagy Imrében
bizalmunk!
Nem állunk meg félúton,
sztálinizmus
pusztuljon!
Szovjet sereg menjen haza, Sztálin-szobrot vigye haza!
Függetlenség, szabadság!
Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a
kormányba!
Ruszkik haza!
Vesszen az örkény, éljen a
törvény!
Az
egyetemi hallgatók egy része a Petőfi-szoborhoz
vonul, a
műegyetemisták többsége pedig egyenesen
a
Bem-szoborhoz indul. A Petőfi-szobornál Sinkovits Imre, a
Nemzeti Színház színésze
tízezres
tömeg előtt elszavalja a Nemzeti dalt. Egy diák
felolvassa
a 16 pontot.
A
tömeg, amely egyre hatalmasabbra duzzad - a
diákokhoz a
délelőtti műszakból érkező
munkások
csatlakoznak -, a Margit hídon át a Bem-szoborhoz
vonul.
A lengyelbarát, illetve Rákosi- és
Gerő-ellenes
jelszavak mellett már a szovjet csapatok
kivonulását követelő jelszavak is
elhangzanak.
A
tüntetők a Bem-szobornál egyesülnek.
Egyesek
kivágják a sarló-kalapácsos
címert a
zászlókból. Veres Péter
felolvassa az
írók
kiáltványát, Bessenyei Ferenc
elszavalja a Szózatot, majd a Budapesten
tartózkodó lengyel író,
Zbigniew Herbert
üdvözli a tüntetőket. A rossz
hangerősítés
miatt a beszédekből szinte semmit nem hallani. A
tömeg a
Kossuth tér felé veszi az irányt, azt
követelve, hogy Nagy Imre beszéljen a
Parlamentnél.
Az ÁVH Jászai Mari téri
épülete előtt
már a "Vesszen az ÁVO!" jelszó is
felhangzik.
Mindeközben
géppisztolyokkal, könnyfakasztó
gránátokkal fel-szerelve harminc ÁVH-s
érkezik a Magyar Rádió
őrségének
megerősítésére. 16.40-kor a
Rádióhoz
rendelik az első, majd 17 óra után a
második
ÁVH-s századot.
A tüntetők első csoportjai 17 óra
körül
érnek a Kossuth térre. Egy óra
múltán már az egész teret
betölti a
kétszázezresre becsült tömeg.
18 óra
körül a tüntetők
néhány kisebb csoportja a
Dózsa György úti
Sztálin-szoborhoz indul,
hogy ledöntsék a zsarnokság
jelképét.
18.30-kor lekapcsolják a Kossuth tér
világítását, de a
tömeg nem
tágít. Az aznapi Szabad Nép
meggyújtott
példányainak fényében
továbbra is
Nagy Imrét követelik. A parlamenti őrség
végül visszakapcsolja a tér
világítását.
17
óra tájban a Rádió
épületénél is
tüntetők jelennek meg.
Követelik, hogy a rádióban olvassák
be a diákság 16 pontját, a
Rádió
vezetősége azonban ezt megtagadja. A mind nagyobb
számú tüntetők
megpróbálnak behatolni
az épületbe. Tíz személynek
sikerül
bemásznia egy ablakon - őket őrizetbe veszi az
ÁVH-s
őrség.
19 órakor ötven rendőrt és egy
tűzoltóautót vezényelnek a
Rádióhoz.
Az egyik riadókocsi később
használhatatlanná válik, a
másikkal
súlyos sebesülteket
szállítanak a Vas utcai
kórházba. A harc kitörése
után
visszarendelik a rendőröket a laktanyába.
Valamivel 20 óra előtt Gerő Ernő telefonon beszél
Hruscsovval. Közli, hogy nem utazhat Moszkvába az
SZKB KB
Elnökségének
ülésére, mert
Budapesten válságosra fordult a helyzet. 20
órakor
közvetített
rádióbeszédében
ugyanakkor határozottnak mutatkozik: "nacionalista
jellegűnek"
nevezi a tüntetést,
sovinisztákról,
antiszemitákról és
reakciósokról
beszél, s elzárkózik minden
engedménytől.
Mindez olaj a tűzre.
Gerő
Ernő Andropovtól, a budapesti szovjet nagykövettől
kér segítséget a
rendteremtéshez. Andropov
felszólítja Pjotr Lascsenko
altábornagyot, a
székesfehérvári szovjet
különleges
hadtest parancsnokát, hogy csapataival vonuljon be
Budapestre.
Lascsenko megtagadja a kérést, arra hivatkozva,
hogy csak
Moszkva utasítására
intézkedhet. Andropov
felhívja Hruscsovot, aki telefonon közli Gerő
Ernővel, hogy
teljesítik a kérést, amennyiben a
magyar
minisztertanács azt írásba foglalja.
Valamivel 21 óra előtt, a Kossuth Lajos téren
Erdei
Ferenc miniszterelnök-helyettes próbál
beszédet intézni a tüntetőkhöz,
de a tömeg
lehurrogja. Nem sokkal később Nagy Imre megjelenik a
Parlament
erkélyén. Az éljenzés
hamarosan
füttyszóba csap át, mivel
beszédét
"Elvtársak" megszólítással
kezdi.
Biztosítja
a diákságot, hogy a jogos
követelések
teljesülni fognak, és
ígéretet tesz arra,
hogy a kormány és a párt nem
késlekedik
tovább a reformokkal. Ugyanakkor hangot ad
véleményének, miszerint minden
problémát a párton belül kell
megoldani.
Fegyelmezett távozásra
szólítja fel a
tömeget, amelyben csalódottságot kelt
rövid
beszéde. A szocializmus mérsékelt
reformjának ígérete már
kevés a
tömegnek.
A Kossuth térről sokan a Rádióhoz
indulnak
(elterjed a hír,
hogy az ÁVO belelőtt az emberekbe), mások a
Sztálin térre, ahol 18
órától
kísérleteznek a Sztálin-szobor
ledöntésével.
A Rádióhoz kivezényelt
katonák
közül többen átállnak
a tüntetők
pártjára. Az épületből
tüzet nyitnak
rájuk, egy tiszt meghal, ketten megsebesülnek. A híradó
ezred katonái szuronyt szegezve
megpróbálják - sikertelenül -
a Múzeum
körútig szorítani a tömeget. A
tüntetők, a
katonáktól, illetve az időközben
feltört
raktárakból szerzett fegyverekkel
viszonozzák a
védők tüzét. Megkezdődik a
Rádió
hajnalig tartó ostroma.
21.37-kor lángvágók és
hegesztőpisztolyok
segítségével sikerül
ledönteni az 56
mázsás Sztálin-szobrot. Gyorsan terjed
a vicc: "Mi
kerüljön a Sztálin-szobor
helyére?
Szökőkút, hogy akik eddig nyaltak,
ezután
öblögethessenek."
A székesfehérvári szovjet
különleges
hadtest 23 óra körül parancsot kap
Moszkvából a Budapestre vonulásra.
A 17. gépesített hadosztályt
utasítják az osztrák-magyar
határ
lezárására.
Október 23-a éjfél: a
városban folynak a
harcok, kitört a
forradalom.
1956.
október 22.
Másold le és terjeszd a magyar
dolgozók
között!
A MEFESZ építőip. műszaki egyetemi
diáknagygyűlés
határozatának főbb
politikai, gazdasági és eszmei pontjai:
1. Az összes szovjet csapatoknak azonnali
kivonását
követeljük Magyarországról a
békeszerződés határozatai
alapján.
2.
A Magyar Dolgozók Pártjában
alulról
felfelé, titkos alapon új alap-,
közép-,
és központi vezetők
választását
követeljük, ezek a legrövidebb időn
belül
hívják össze a
pártkongresszust és
válasszanak új Központi
Vezetőséget.
3.
A kormány alakuljon át Nagy Imre
elvtárs
vezetésével, a sztálinista
Rákosi-korszak
minden bűnös vezetőjét azonnal
váltsák
le.
4.
Nyilvános tárgyalást
követelünk Farkas
Mihály és társai
bűnügyében.
Rákosi Mátyást, aki első fokon felelős
a
közelmúlt minden bűnéért
és az
ország
tönkretételéért,
hozzák
haza és állítsák a
nép
ítélőszéke elé.
5.
Általános, egyenlő és titkos
választásokat követelünk az
országban
több párt
részvételével, új
nemzetgyűlés megválasztása
céljából. Követeljük
a
munkásság sztrájkjogának
biztosítását.
6.
Követeljük a magyar-szovjet és
magyar-jugoszláv
politikai, gazdasági és szellemi kapcsolatok
felülvizsgálatát és
új
rendezését a politikai és
gazdasági teljes
egyenrangúság és az egymás
belügyeibe
való be nem avatkozás
alapján.
7.
Követeljük az egész magyar
gazdasági
élet átszervezését
szakembereink
bevonásával. Vizsgálják
felül a
tervgazdaságon alapuló egész
gazdasági
rendszerünket, a hazai adottságoknak
és magyar
népünk létérdekeinek szem
előtt
tartásával.
8. Hozzuk nyilvánosságra külkereskedelmi
szerződéseinket és a soha ki nem fizethető
jóvátételek tényleges
adatait. Nyílt
és őszinte tájékoztatást
követelünk az ország
uránérckészleteiről,
kiaknázásáról, az orosz
koncesszióról. Követeljük, hogy
az
uránércet világpiaci áron,
nemes
valutáért Magyarország szabadon
értékesíthesse.
9. Követeljük az iparban alkalmazott
normák teljes
revízióját, a munkások
és
értelmiség bérköveteléseinek
sürgős és alapvető
rendezését.
Kérjük a munkások
létminimumának
megállapítását.
10. Követeljük a
beszolgáltatási rendszer
új alapokra fektetését és a
termények okszerű
felhasználását.
Követeljük az egyénileg
gazdálkodó
parasztok egyenrangú
támogatását.
11. Követeljük az összes politikai
és
gazdasági pereknek független
bíróságon
való felülvizsgálatát, az
ártatlanul
elítéltek szabadon
bocsátását,
rehabilitálását.
Követeljük a
Szovjetunióba kihurcolt hadifoglyok és
polgári
személyek azonnali
hazaszállítását,
beleértve a határon kívül
elítélt foglyokat is.
12.
Teljes vélemény-, szólás-
és
sajtószabadságot, szabad
rádiót
követelünk és a MEFESZ-szervezet
számára
nagy példányszámú
új napilapot.
Követeljük a meglévő káderanyag
nyilvánosságra hozatalát és
megsemmisítését.
13. Követeljük, hogy a sztálini
zsarnokság
és politikai elnyomás
jelképét, a
Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le,
és
helyébe az 1848-49-es szabadságharc hőseinek
és
mártírjainak méltó
emlékművet
emeljenek.
14. A meglévő, magyar népnek idegen
címer helyett
kívánjuk a régi magyar
Kossuth-címer
visszaállítását. A magyar
honvédségnek a nemzeti hagyományokhoz
méltó új egyenruhát
követelünk.
Követeljük, hogy március 15. és
október
6. nemzeti ünnep és munkaszüneti nap
legyen.
15. A Budapesti Műszaki Egyetem ifjúsága
egyhangú
lelkesedéssel nyilvánította ki teljes
szolidaritását a lengyel és
varsói
munkásság és fiatalság
felé a
lengyel nemzeti, függetlenségi mozgalommal
kapcsolatban.
16. Az Építőipari Műszaki Egyetem
diáksága
a leggyorsabban felállítja a MEFESZ helyi
szervezeteit
és elhatározta, hogy folyó
hó 28-ra
(szombat) Budapesten Ifjúsági Parlamentet
hív
össze, melyen küldöttségekkel
részt vesz
az ország egész ifjúsága.
Holnap,
folyó hó 23-án
délután fél
három órakor a műszaki és
egyéb egyetemek
ifjúsága a Műegyetem előtti téren
gyülekezik,
onnan a Pálffy térre (Bem tér) a
Bem-szoborhoz
vonul, és megkoszorúzásával
fejezi ki
együttérzését a lengyel
szabadságmozgalommal. E felvonuláshoz az
üzemek
dolgozói szabadon csatlakozhattak.
Örkény
István: Levelek egy percben - idézet
"1956
október 23-án este 11-kor indultunk a
Rádió
elfoglalására. Odáig csak
tüntettünk,
énekeltünk, néhány
éljent és
vesszent kiáltottunk: eszünkbe sem jutott, hogy
elfoglaljunk valamit. Csak amikor az ávósok orvul
rálőttek arra a küldöttségre,
mely az
ifjúság
kiáltványát akarta
felolvasni, indultunk el a Sándor utcán a
Rádió felé.
Még akkor nem voltak fegyvereink. Még akkor igazi
dühünk sem volt. Olyanok voltunk, mint a fiatal
kígyó, melynek még nem nőtt
méregfoga.
Ilyenféle verseket kiabáltunk: "Menjünk
tovább előre /Ne hallgassunk Gerőre". Mentünk is
elôre. Az első halott - egy ezredes teste - ott
feküdt a
Puskin utca kövén.
Mint a vasat a vas, úgy vonzotta ez a nem élő
test a sok
tízezernyi élőt. Mentünk,
mentünk, míg
el nem dördültek az elsô sortüzek.
Mondják,
hogy a jó katonaló nem lép
holttestekre.
Mi rosszabbak voltunk a lovaknál: futtunkban
rátapostunk
saját halottainkra. De ugyanakkor egy ismeretlen, aki
majdnem
föllökött a rohanásban,
visszaszólt: "Pardon,
bocsánat". A Múzeum-kertben a menekülők
kikerülték a virágágyakat, de
az
utcára érve felgyújtottak
két autót.
Ezeket jól összeszidtuk, mert még
egyikünk se
tudta, hogy már felkelők vagyunk."
'56
Mártírjaink
Videó
|