|
SÜTŐ
ANDRÁS
1927
- 2006
***
1927-ben
a mezőségi Pusztakamaráson született földművelő
családból.
A
nagyenyedi Református kollégiumban, majd a
kolozsvári Bolyai Egyetemen végezte
tanulmányait. Fiatalon került a
kolozsvári Világosság
szerkesztőségébe, később a
marosvásárhelyi Új Élet
főszerkesztője lett. 1949-ig
Kolozsváron a Szentgyörgyi István
Színművészeti Főiskola rendező szakos
hallgatója volt, majd tanulmányait
megszakítva
a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett.
1951-ben Bukarestbe költözött,
mivel a szerkesztőséget oda
helyezték át. Nem tudott azonosulni az
ötvenes évek politikai viszonyaival
ezért 1954-ben lemondott
állásáról és
Marosvásárhelyre
költözött, ahol 1989-ig helyi lapok
főszerkesztői pozícióját
töltötte be.
1965-1977
között parlamenti képviselő, 1974-1982 közt a
Romániai Írószövetség alelnöke
volt. 1980-tól kezdve a Ceauşescu-rezsim
betiltotta műveinek kiadását és
színdarabjainak bemutatását, ezért 1980
és 1990
között csak Magyarországon tudott
publikálni.
Ebben az időszakban ő és családja a hatalom
és a Securitate folyamatos
zaklatásainak voltak kitéve. 1990-ben a
fekete március idején veszítette el
egyik szeme világát. Több
tucatnyi magas színvonalú prózai
és drámai műve a jelenkori magyar
írók
élvonalába emelte.
Életének
80. évében, 2006. szeptember 30-án,
hosszan tartó betegség után hunyt
el. A marosvásárhelyi vártemplomban
volt felravatalozva
teste, majd a református temetőben helyezték el.
1949-ben
jelent meg Hajnali győzelem című első
elbeszéléskötete.
Legnagyobb
írói sikerét az Anyám könnyű
álmot ígér című
lírai-szociográfiai regényével
érte el, melyben családjának és
szülőföldjének
történelmi hányattatását idézte
fel. Az erdélyi magyarság életének
és
kisebbségi gondjainak krónikása, a
népnyelv eredeti színeit használja fel erősen
képszerű stílusában.
Az
Egy lócsiszár virágvasárnapja /1974/
illetve a Csillag a máglyán /1975/ című
történelmi drámáiban az emberi
helytállás szép
példáinak állít emléket. Irodalmi
esszéit és útirajzait Az idő markában
/1984/
címmel gyűjtötte egybe.
Ez
a kis kálomista fiúcska a
többvallású,többnyelvű
Pusztakamaráson
hamar rájött,
hogy "az anyanyelv diribdarabjai
közé"született,
s odaadó szorgalommal igyekszik a székely
vásári árusok, vagy Arany Toldija
segítségével szavanként
magába szippantani,
többletként tárolni a világ
birtokbavételét jelentő anyanyelvet.
A
Csillag a máglyán minden nyers
igazságkeresésével és
döbbenetig ható
képzeletsor-elindításával,
a pőre őszinteség és a sejtetés
kapcsolásával túllövell
népi
adottságokon, helyi viszonyulásokon, az
egyidőbeliség
korlátain. Az
emberiség tragédiája lobban itt fel az
erdélyi író szorongó
világszemléletének
fény és
árnyjátékában, a
művészi kiképzés újra
igazolja, hogy
gyökérből
lombosodni, vidékvállalásban
európaivá emelkedni
Pusztakamarásról a
világszínpadra
lépni
lehetséges.
Az
Advent a Hargitán komor tónusú,
balladikus ihletésű dráma, mely
szintén az
ellenpontozásra épül. A Vidám
sirató...
farsangi vigalmát itt az adventi
várakozás dermedt csöndje
váltja föl. Bódi
Vencel messzire szakadt övéit várja haza
a havasra, hiába. A dramaturgiai ellenpontot
ezúttal két fiatal tiszta
szerelme, örömre készülő
élete jelenti, ők lesznek
az elhagyott öregember lelki gyermekei. Ám az
egymásra találás sem hozhatja el
a földi boldogságot, mert" elátkozott
nép gyermekeiről csak a holtak beszélnek". A 20.
századi
kelet-közép-európai sorsdráma
- és a nemzetpusztulás
víziója
- Sütő dramaturgiájában
magába sűríti
a néphagyományok
misztikáját
éppúgy, mint
az író modern szimbolizmusát, a
népköltészet
balladai ihletését és a nagy
gondolkodók
panteizmusát, a lélektani realizmust
és az elvonatkoztató
ábrázolást. S
mindeme eszmék, motívumok az
író
utolérhetetlen nyelvi erejével
szólalnak meg.
"Lelke-nyelve
-akár szeme színe-kinek-kinek a maga tulajdona:
minden madár úgy énekel,ahogy a
csőre áll." -írja egy helyütt.
Díjak, elismerések:
* Füst
Milán-díj (1978)
*
Herder-díj (1979)
*
Állami-díj (1951; 1953, harmadik fokozat)
*
Bethlen-díj (1990)
*
Kossuth-díj (1992)
*
Kisebbségekért-díj (1995)
* A Magyar
Művészeti Akadémia tagja (1996)
* A
Magyarság Hírnevéért-díj (1997)
* A Magyar
Köztársasági Érdemrend
Középkeresztje (1997)
*
Hazám-díj (2002)
* A Magyar
Köztársasági Érdemrend
nagykeresztje /polgári tagozat/
(2005)
- az egyetemes magyar kultúrához való
hozzájárulásáért, valamint az
erdélyi
magyarság szülőföldön való
boldogulása, kisebbségi
jogainak védelme érdekében végzett
kiemelkedő tevékenysége elismeréseként.
Néhány ismertebb műve:
* Mezítlábas
menyasszony (dráma) Bukarest,
1950
*
Félrejáró Salamon (kisregény)
Marosvásárhely, 1956
*
Pompás Gedeon (dráma) Bukarest, 1968
*
Anyám könnyű álmot ígér
(regény)
Bukarest, 1970
* Istenek
és falovacskák (esszék) Bukarest,
1973
* Egy
lócsiszár virágvasárnapja (dráma)
Bukarest, 1975
* Csillag a
máglyán (dráma) Bukarest, 1975
*
Káin és Ábel (dráma) Bukarest, 1977
*
Engedjétek hozzám jönni a szavakat
(esszé) Bukarest, 1977
*
Évek – Hazajáró lelkek (cikkek,
naplójegyzetek) Bukarest, 1980
* A szuzai
menyegző (dráma), 1980
* Advent a
Hargitán (dráma) Budapest, 1987
* Az
álomkommandó (dráma) Budapest, 1987
* A lőtt
lábú madár nyomában (regény)
Budapest, 1988
* Szemet
szóért (naplójegyzetek) Debrecen,
1993
*
Heródes napjai (Naplójegyzetek az erdélyi
magyarok exodusáról) Debrecen, 1994
*
Balkáni gerle (dráma) Budapest, 1999
*
Erdélyi változatlanságok (Esszék, cikkek,
beszélgetések) Debrecen, 2001
*
Létvégi hajrában (Esszék, jegyzetek,
beszélgetések, levelek) Debrecen, 2006
***
     |
