♥: Induljunk el onnan, ahol mindig ♥-esen látnak vendégül, az Éden Villából (Fő u.2.). Épült a kiegyezés után (1874). Dédapám, Fischer Gyula (1850-1907) volt itt a falu jegyzője. Ez akkoriban polgármesteri rang volt. „Főnöke” az akkori földesúr, gróf Hunyady Imre volt. Ekképp házunk a grófi kastély szomszédságában épült fel. Udvarunk szürke mésztéglás fala még eme néhai közös kerítés maradéka. A házunk alatt lévő mésztéglás pince pedig a néhai uradalmi vincelléri pince volt. Dédapám javaslatára a falu neve „Faluszemes-fürdő” lett. Ekkor kezdett el kiépülni Szemesen a partmenti villasor és indult be a fürdőélet. Fürdőegyesület is alakult, nyári programokkal: vitorlásverseny, színjátszás, báli esték. Nagyanyám színésznő volt, gyakran fellépett és énekelt eme bálokon. Többségében a budapesti tisztviselő réteg vásárolt itt házhelyeket. A Balaton partján pedig családi kabinok sorakoztak.
1902 előtt a Balaton partja szántó ill. legelő volt, a grófi uradalom része. A Lelle felé eső partra járt itatásra a gulya meg a csorda. 1945-től pedig orosz gyerek + katona üdülő működött e területen, sorompókkal szigorúan elkerítve, 1989-ig.
-
Fő utca: 1958-ig a (kevés) forgalom a Fő utcán ment, házunk előtt derékszögben lekanyarodva a tó felé. E kanyar neve „halálkanyar” volt – okkal. Az emelkedő „baleseti statisztikára” tekintettel kiegyenesítették e kanyart, a 7-es műút új irányt kapott: átlósan át a kertünkön! (Kertünk felére zsugorodott.) Elmaradt a Fő utca kiszélesítése, s így megmaradt az 1902-ben telepített platán fasor. Bezzeg Lellén, Földváron, stb. mind áldozatul estek eme útszélesítésnek a régi öreg fasorok. Bizony, valaha a 7-es út mentén mindenütt dupla fasor állt!
-
A főút túloldalán, velünk szemben magasodik a néhai Hunyady gróf kastélya. (Épült 1733-ben.) A néhai 24 szobás kastély ma a falu iskolája, az alsó tagozatosok járnak ide. Szépen rendbehozott épület, eredeti vaskapuval, tornáccal.
-
A felső tagozat az új iskolába jár. 2000-ben épült, Makovecz Imre tervezte. Eme nemes-modern épület a néhai kertünk néhai végébe épült. Kiskoromban ott gyűjtöttem csigákat, békákat, ui. kissé vizenyős terület volt. (Csak meg ne süllyedjen az új iskola.)
-
2001-ben épült fel - a néhai grófi istállók helyére – a Somogy megyei Baptisták imaháza. A tetején álló nehéz fém keresztet helikopterről engedték le. Óriási zaj + látványosság közepette. Sok vallási rendezvény színhelye ez az épület.
-
A grófi uradalom néhai gabona tárolója, magtára. Többszintes, kisablakos nagy sárga épület. Valaha sok ilyen épület állt országszerte, de 3 kivételével mindet elbontották. A szemesit műemlékként helyreállították. (Mai lakói: denevérek.)
-
Postamúzeum. Valaha, még a lovas-posta korban Szemesen lóváltó állomás működött, a Budapest – Trieszt útvonal mentén. Érdemes megnézni a régi postakocsikat, térképeket, stb. Ekképp fontos közigazgatási pont volt valaha Szemes. Akkoriban Földvár, Lelle, Szárszó sőt Siófok is jelentéktelenek voltak. Szemes ekkori neve „Faluszemes” volt. Majd „Faluszemes-fürdő”, végül „Balatonszemes”.
-
Szintén a grófi uradalom maradéka a szürke mésztéglából épült néhai malom. (Gőzmalom XIX. sz. majd villanymalom XX. sz.). Nagymamámmal, kisgyerek koromban (50-es évek) mi is vittük ide őröltetni a kertünkben termesztett kukoricát. A molnár ősz (vagy lisztes?) bajszára máig emlékszem. Jelenleg nyaranta zöldség diszkontként működik. (Télen üres – vagy egérvár?)
-
Szintén mésztéglából épült a régi községi iskola is, a templom mellett. Édesanyám, sőt a grófkisasszony (Hunyady Henrietta) is odajártak 1924-ben általános iskolába. (A grófi család 1945-ben nyugatra ment.)
-
Templom, középkori eredetű. Tornyán volt Szemes gólyafészke sok éven át, mígnem a renováláskor (70-es évek) a munkások ledobták. Azóta nincs Szemesnek gólyája - a gólyák átköltöztek a szomszédban lévő faluba, Balatonöszöd tornyára. Kiskoromban nyáron nagymamám beíratott hittanra, és az oktatás kapcsán néha én voltam a harangozó Szemesen, a vasárnapi mise előtt. Nem volt könnyű munka kisgyerekként lengésbe hozni a harangot. Hol a harang lengett, hol én. Körülöttünk denevérek, galambok, verebek, stb.
-
Áll egy hangulatos, kedves kis kápolna is a fenyves erdő közepette, ahová nyaranta a vasárnapi reggeli mise is áttevődik a templomból. Sok turista, hívő + nem hívő szokta végignézni. Fentről pedig az ugrándozó mókusok álmélkodnak, kajára várva. Etetni szabad. E kis fenyves erdőt is a gróf úr telepítette 1902-ben.
-
Bagolyvár: Régies nevén „Bolondvár”. Ld. Fekete István: „A Koppányi aga testamentuma” c. könyvében. De volt OTP üdülő is a 70-es években. Majd kiírták privatizálásra: Évekig az egyetlen vevő a maffia lett volna (rossz nyelvek szerint rossz lányokat német turisták számára felszolgálandó). De egy külhonba szakadt hazánkfia hazafias lendülettel megvette, és mára restauráltatta is eredeti formájában. Még a vizesárok (helye) is megvan, a kis híddal. Ma tehát magánterület. Ha bemenni nem is, de körbejárni lehet és érdemes.
A török időkben, a monda szerint, az itt tanyázó törökökön magyar csapatok ütöttek rajtuk. Egy téli éjszakán, amikor befagyott a Balaton, a túloldalról a magyarok átkeltek a jégen. Betörtek a várba, a kevés őrséget és az agát csendben megölték. Bátor tett volt, kb. 20 000 törökön rajtaütni 300 fővel! E siker titka: a törökök (déli nép) nem ismerték a befagyott tavakat. Eszükbe sem jutott, hogy valaki a túloldalról átkeljen, éjnek idején. Csak másnapra tudta meg a körös-körül sátorozó nagy létszámú török katonaság, hogy Bagolyváruk elesett, agástól, s a magyarok eltűntek a jég hátán az éj sötétjében.
-
Községi temető. A sztori folytatásaként: a meglepett és agát vesztett török katonák bánatukban, gyászukban síremléket emeltek agájuknak. Régi török (sőt régi magyar, ill. kun) szokás: földhalmot hordtak össze. Minden katona a sapkájában hozta a földet - ez a tisztelet jele náluk. Fordulhattak néhányszor, de voltak is elegen. E halom, „sapka domb” néven ma is látható a temetőben.
Latinovits Zoltán sírhelye is meglátogatható. Szép bazaltkő díszíti sírját és szép vers is szól róla, fába vésve a sír mellett (írta: Nagy Gáspár).
Vándor, ki erre jársz
Sírj vagy nevess,
Zokogó víz Balatonszemes.
Fái görcsben a tóra hajolnak
Hatalmas nagy fia holtán
Ki voltál: Latinovits Zoltán.
Pünkösdi lángnyelv
Júniusi szélben,
Lecsap a habokra,
Boldog vagonokra,
Napfogyatkozás
Egy júniusi éjben.
-
Latinovits Zoltán múzeum is van Szemesen. Nagy színészünk itt lett öngyilkos 1976 június 4-én, vonat elé ugrott. Magnóról szólnak szép szavalásai, sok fotó és emléktárgy őrzi dicsőségét. Élt 45 évet.
-
Reich Károly emlékház és múzeum. Hogy ki volt ő? Mesekönyvek rajzolója, verseskönyvek illusztrátora, gyerekkorból ismerősek rajzai. Itt született, itt élt, a mai iskola felvette a nevét. Szép mesekönyvek láthatók itt, rajzaival illusztrálva.
-
„Kistücsök” vendéglő. Patinás hely, különleges ételekkel és adagokkal. Udvarias kiszolgálás, cigányzene. Alatta borozó - valaha itt rúgtam be én is diákkorom nyarain. Ó, azok az NDK-s lányok …
-
Kikötő. Hajójárat naponta indul a főbb kirándulóhelyekre: Tihany, Badacsony stb. (ld. a hajómenetrendet) A mólók oldalain fürödni, horgászni szabad. Javasolt a bal móló végén épített lejáraton menni be a vízbe. Itt már rögtön úszni kell. Így meg lehet spórolni a vízben gyaloglást. Aki a strandoknál akar bemenni, az gyalogolhat kedvére. A nap melengette móló kövére kifeküdve még lesülni is jobban lehet! E vörös kövek (amiből a móló épült) a Balaton jellegzetes kövei. Több helyütt pl. Füred, Felsőörs, Földvár a templomok is e kőből épültek. Ez a vörös homokkő a földtörténeti középkorból (perm-időszak, 200 millió éves) származik. Pannon-tengeri üledék, színe a vastartalom miatt vörös. (Lám megeszi a rozsda a követ is). A másik jellegzetes balatoni kő a bazalt. Ennek színe sötétszürke. Badacsony (3 millió éves) vulkáni kúpjai, kőfejtői, ill. Latinovits sírja, sőt a vasúti töltések és Budapest útjainak macskakövei tanúsítják: vulkánokra is szükség van - vagy volt.
Egy kis történelem: Az 1848-as szabadságharc előestéjén Jellasich szerb bán seregei Szemesen táboroztak, Pest felé mentükben megállva. Az akkori magyar (ill. osztrák) országhelytartó hajóval ideérkezett Füredről, hogy tárgyaljon Jellasiccsal egy esetleges békeszerződésről. Most jön a gubanc: A hajó kiköt, messze a parttól, kikötő nem lévén. (Az csak 1913-ban épül meg.) Csónakkal jön az üzenet: Jellasich jöjjön fel a hajóra, és tárgyaljanak ott. Jellasich visszaüzen a magyar főnemesnek: szálljon partra ő, és tárgyaljanak a parton. Egyikük sem enged, okkal. Így a tárgyalás elmaradt, ez a hajó elment … A többit már tudjuk.
-
Vasútállomás: Helyreállított épülete a XX. sz. eleje hangulatát őrzi. Valaha csak Szemesig járt a vasút, itt visszafordult. Emiatt lett ilyen nagy (4 sínpáros) az állomás.
Innentől kezdve vízenyős-mocsaras terület következett egészen Fonyódig. Tovább már lovas kocsin történt az áruszállítás. Bizony, a legelső vagonok igen szerények voltak. Csak fapadosak. WC sehol. Villany sem. A menetidő pedig, Budapest - Szemes, 14 óra hosszat is eltartott! Mert mindenütt megállt és várt. És az utasok? Többnyire kofák vitték állataikat (liba, tyúk, disznó,…) Budapestre, a piacos napokon. (Amikor még pl. a Széna téren volt a lóvásár - nyihaha!)
Jelenleg Szemes kulturális központja is egyben a vasútállomás előtti díszes tér, melyen egy nyitott „Zenepavilon” is látható. Nyaranta zenés rendezvények, „mini Anna-Bálok” is vannak itt, „Miss Szemes” választással! (Tessék figyelni a plakátokat)
-
Áll Szemesen egy nagy kultúrház is, jobbára program nélkül (Néha kirakodóvásár, színházi előadások, falugyűlés). Anno ’70-es évek, nagy beat-koncertek színhelye volt – alig lehetett beférni! (Ó, azok az NDK-s lányok…)
-
Szemesi piac. De hol is van a piac? Esetleg a nyaralók többsége nem is tud a piac létezéséről? A piac a vasútállomás mellett, a Rózsakerttel szemben van. Már csak néhány néni és bácsi árulja portékáit. Kedves mosolyuk mellett őszes a halánték. Itt nem a termékmanagerek vegykonyháján kititrált mesterséges ízű, színű és szagú produktok kaphatóak. Itt pl. paradicsom illatú a paradicsom és barack ízű a barack! De ennek ára van. Ám most nem a Ft-árra gondolok. Hanem: fel kell kelni érte! Mert bizony ők már reggel 7h -től állnak ott és 11h -kor már nyomuk sincs. Szóval, kedves nyaraló vendégek: „Ki korán kel - biogyümölcsöt lel.” Vagy pedig alvás délig - elvégre nyaralunk - de akkor nincs őstermelői friss aznapi áru.
-
Kirándulás Rádpusztára. Mély földúton juthatunk el kb. 1 órás gyalogsétával (3 km) Rádpusztáig. Már e földút is érdekes - gépkocsival is járható - hisz valaha a szekerek kerekei vájták mélyre a löszben az utakat országszerte. Nem mellékes, hogy szőlőgazdaság mellett halad az út - augusztus végén érdemes szatyrot is vinni! És a permetezés ellen otthon jól megmosni! Én ezt nem tettem anno, hánytam is nagyot, hamarosan. Eme településen nemrég még csak 8 ház állott, de mára már kiépülőben. Lovas bemutatók, lovaglási lehetőségek, hangulatos csárda + borozó is található itt.
Egy kora-középkori (tatárkori) templom-erőd és mellette a kis temető is megtekinthető Rádpusztán. Érdemes körbejárni is e romot, ekkor jól megfigyelhető, mennyivel lejjebb van az egyik oldalán a talajszint, messze a láthatárig. Igen, itt kezdődött régen a híres „berek”, és eltartott kb. Fonyódig! Valaha nem lehetett körbejárni a Balatont! Itt fordult az út is délre, Kanizsa felé. A Balaton szintje pedig 5 m-rel volt magasabb, mint ma. Meddig volt ilyen magas a vízállás? Míg le nem csapolták. Mária Terézia kezdte el ásatni a Sió-csatornát, de a munka abbamaradt. Az ünnepélyes megnyitás végül 1863-ban volt. Miért kellett egyáltalán? Mert kellett a több szántóföld - hisz szaporodott a lakosság (akkor még). A déli vasút teljes megépítése (XIX. sz. vége) tette a mai, szűkebb alakjába a Balatont. A 60-as években a „strandrendezések” pedig betongyűrűbe zárták a tavat. Bár itt-ott, még Szemesen is vannak nádasok, a múlt tanúi. (Lelle felé, a községi strand után.)