Jó reggelt! - Jó napot! - Jó estét! - Kellemes és hasznos időtöltést kívánok a honlapon! dr. Élthes Eszter

KEZDŐLAP

ÉRDEKESSÉGEK

HÍREK

SAJÁTVÉR TERÁPIA

ELMÉLETI HOMEOPÁTIA

GYAKORLATI HOMEOPÁTIA

GALÉRIA

GYAKORI KÉRDÉSEK

LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK

KÖNYV- ÉS HONLAPAJÁNLÓ

KAPCSOLAT

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ



A  LEGFONTOSABB  ALKATI  SZEREK,
SZEMÉLYISÉGTÍPUSOK





VISSZA  AZ  ALKATI KEZELÉSHEZ


SULPHUR  (SULF)

A Sulphur tisztított kén, és ősi gyógyszer, melyet különféle módokon már évezredek óta használnak. Alkalmazzák külsőleg, belsőleg és fürdőkúra gyanánt. A kén a szervezet összes szövetére hatással van. Nagyon sok akut és krónikus betegség esetén alkalmazható. A kén valamennyi homeopátiás szer közül a legszélesebb hatással bír. Elsősorban a következő szervekben produkál tüneteket: bőr, nyálkahártya, savós hártyák, kötőszövet, a vérkeringés szervei, máj.

Beállítottság, viselkedés
A Sulphur tele van energiával, gyerekként hiperaktív, aki ritkán üldögél nyugalomban. Nagyon kíváncsi természetű, jellemző rá a gátlás nélküli felfedezőhajlam. Gyerekként, felnőttként keresztül-kasul járja és kutatja mások lakását, kertjét. A Sulphur gyermek mindent darabokra szed, mert tudni akarja, mi hogyan működik.
     Magabiztos, talpraesett, gyakran vezetésre alkalmas egyéniség. Extrovertált, nagyszájú, hangoskodó. Ha csendesebb típus, akkor is tele van önbizalommal, esetleg kellemetlenül okoskodó. Türelmetlen, zsörtölődő. Gyorsan tanul.
     A végletekig rendetlen, de elmondása szerint ő mindent megtalál ebben a rendetlenségben. Mások dolgaival is gondtalanul bánik. Ruháit, játékait szanaszét hagyja az egész házban, vagy mások házában, ha ott vendégeskedik.
     A szabályokat nem igen tartja be, mert úgy gondolja, hogy azok rá nem vonatkoznak. Énközpontú, s mindent és mindenkit a hozzá való viszonyulás alapján értékel. Emiatt érzéketlennek látszik. Erősen lefoglalja saját világa, mások igényeivel nem törődik. A dolgok birtoklásával kapcsolatos önző viselkedését jól világítja meg Catherine R. Coulter jellemzése: "Ami az enyém, az csakis az enyém, ami a tiéd, az átruházható."
     Szeret gyűjtögetni, bármi legyen is az. Gyűjtögető természete nem engedi, hogy eldobja régi vagy elhasznált ruhadarabjait. A praktikus Sulphur könnyen, találékonyan megold kreatív, sőt gyakorlatias feladatokat.

Természetes intelligenciája segítségével könnyedén felfogja és feldolgozza az új információkat. Nagy csevegő. Szeret a dolgokról elvontan gondolkodni. Gyakran kérdezgeti, hogy "Miért?". Hajlamos meghamisítani a valóságot, aminek oka nem rosszakarat, sokkal inkább az, hogy szereti a ráirányuló figyelmet, amikor éppen fantasztikus történeteket mesél.

A hiperaktivitás mellett a lustaság is jellemző rá. Nem szereti a házimunkát, vagy amivel megbízzák. Még ha megígér is valamit, állandóan halogatja annak véghezvitelét. Különben nagyon segítőkész, különösen, ha felvághat ezzel.

Foglalkozását tekintve bármi lehet, választhat értelmiségi vagy kétkezi munkát magának. A kevésbé gyakorlatias típusú Sulphur elmélyült filozófus, aki járatos a gondolatok világában, de nem a tettek embere. Professzor, feltaláló mérnök, kreatív fizikatanár, filozofáló pszichológus. Olyan ember, aki örökmozgó masinákat, különös szerkentyűket és más bizarr, szokatlan dolgokat talál fel.
     Kiemelkedően fejlett a lényegmegragadó képessége. Ha ez kiemelkedő munkabírással is párosul, akkor nagy felfedező, nagy tudós válik belőle.
     Jobb kapcsolata van az ötleteivel és az elméleteivel, mint a családjával. Azt gondolja, hogy értelmesebb másoknál, és sokszor ellenszenvvel, de legalábbis türelmetlenül szemléli az embereket, akiket alacsonyabb rendű halandóknak tart. Az énközpontú tevékenységek illenek hozzá, mint az újítás, még inkább a megvalósíthatatlan ötletek gyártása. Ez a típus gyakran görnyedt hátú, tudományrajongó, hanyag, reményekkel teli álmodozó, lusta egyetemista, szélsőséges ember.
     A Sulphur alkatú ember előadásokon könnyen felismerhető. Mindig feltesz egy ugyan érdekes, de alapvetően elméleti kérdést. Annyira elmerül önmagában, hogy nem is veszi észre, ha valaki tréfálkozik az elméletein.

A Sulphur nő kissé férfias, maró gúnnyal, éles eszű megjegyzésekkel operáló, nagyon eszes lény, aki gyakorlatiasabb lehet a partnerénél.

A Sulphur semmilyen korban nem szeret mosakodni, ezért mindig piszkosnak hat, és a testszaga is kellemetlen. Különcködő, feltűnő ruhát visel. Még télen is szandálban és koszos ruhában jár. Minden lében kanál, hencegő és önző.

A Sulphur-alkatú egyén a kénre jellemző módon egész életében nagyon melegvérű. Ezért hord még télen is csak egy-két ruhadarabot. Éjjel kidugja a lábát a takaró alól, mint a Pulsatilla vagy a Medorrhinum, vagy az egész takarót lerúgja magáról. Tünetei meleg időben, ágymelegben, meleg szobában és meleg ruhától (különösen a gyapjú ruhától) rosszabbodnak. Szereti a hűvöset, a túlzott hideg azonban még nála is rosszabbodást okozhat.
     Túlhevült állapota abban is megmutatkozik, hogy piros az arca (ez sokszor a belső düh kifejeződése, amiről nincs is tudomása) vörösek a nyálkahártyái, piros színű az ajka, a szemhéjszéle, az orrnyílása és a füle.
     A Sulphur-alkatú ember testes, erős, bírja a hideget, és általában jó egészségnek örvend. Érzelmi alapokon nyugvó megbetegedések ritkábban fordulnak elő. Ez a típus gyakrabban fordul elő a férfiaknál, mint a nőknél.

Az ilyen mértékű túlfűtöttség és aktivitás fenntartásához szükséges energia miatt rendszerint rendkívül nagy az étvágya, a reggeli étkezést kivéve. Másokkal ellentétben szokatlan ételeket is megeszik. Rendetlen természetéhez híven evőeszköz helyett gyakran eszik kézzel. Nagyon szomjas, főleg a jéghideg szénsavas italokat kedveli. A tejet rendszerint elutasítja, de ha mégis megissza, akkor nagyon ingerlékennyé válhat, vagy emésztési problémája, például hasmenése vagy fejfájása lehet tőle.
     Hajlamos a nagy ivászatokra, sok energiája van, nagy étvágyú; extrovertált és nagylelkű. Lehet, hogy édesszájú; gyakori tünet, hogy nem szereti a tojást. Szereti a zsíros ételeket, az édességet, a sót, a fűszeres ételeket. Előfordul, hogy kábítószert fogyaszt.

Kulcstünetek
Melegvérű, égető érzés, rosszabbodás hőtől, bármilyen meleg dologtól - Kivörösödött nyálkahártyák, feltűnően piros ajak.
     Piszkosnak látszó, száraz, érdes bőr. Viszketés, ekcéma. Körömrágás. A Sulphur-gyermek hajlamos arra, hogy köpködjön.
     Fél a magasban.

Majdnem mindig jelen vannak a viszkető bőrkiütések. Ezzel kapcsolatban vigyázni kell arra, hogy ha a páciens Kortizon-kenőccsel elnyomta a bőrkiütéseit, akkor nem szabad elhamarkodottan Sulphurt adni neki. Ha azonnal elkezdenénk a homeopátiás kezelést, akkor még több kiütés jelenne meg rajta, és egész testén csúnyábbá válna a bőr, mint valaha. Mindezért a homeopátiás szert hibáztatná. Ezért inkább hagyni kell, hogy a páciens tovább használja a kenőcsöket, majd amikor egyértelmű javulás mutatkozik, akkor fokozatosan kell leállítatni az alkalmazásukat.
     Azt is tudni kell, hogy sok homeopátiás szer van, mely meg tudja gyógyítani a kiütéseket. Sulphurt csak akkor kell ezek ellen felírni, ha a szer tüneti képe illik a páciens alkatára.

Rosszabbodás: hőtől; meleg szobában; ágymelegtől; szélsőséges hidegtől; állva; fürdéstől.
Javulás: a szabadban; hűvös levegőtől; vakarástól.

Főbb javallatok
Allergiák, árpa, bevizelés, csalánkiütés, fejfájás, kanyaró, kelések, láz, mérgesszömörce-mérgezés, ótvar, torokgyulladás.
     Alkoholizmus, borvirágos orr. Aranyeres csomók.
     A Sulphur azon homeopátiás szerek egyike, amelyeket akkor alkalmaznak, ha egy akut állapot, például nátha, influenza, köhögés vagy fülfertőzés gyógyulása nagyon elhúzódik.

Catherine R. Coulter Sulphur portréja

Ahogy a kén a földkéregben a felszín alatt mindenütt megtalálható, úgy helyezkedik el egy Sulphur-kéreg a különböző alkati szerek felszíne alatt is: ezáltal a Sulphur mintegy az emberiség homeopatikus közös nevezőjévé válik.

Sokoldalúság

A páciensek nagy százalékánál a kezelés során eljön az a pillanat, amikor - függetlenül attól, hogy milyen alkatúak - egy Sulphur-diatézis kerül náluk a felszínre. Tehát a betegségeknek vannak bizonyos stádiumai, amikor mindenképpen szükség van a Sulphurra.
     Egy krónikus homeopatikus kezelés során gyakran Sulphur az első szer, amit alkalmaznak. Elsősorban a célból, hogy a beteg a kapott allopátiás gyógyszerek utóhatásaitól megtisztuljon, másfelől azért, mert a Sulphur bizonyítottan képes arra, hogy lappangó tüneteket a felszínre hozzon. Ezen kívül a tapasztalat azt mutatja, hogy a Sulphur nagy szolgálatot tesz, ha a jól megválasztott szerek nem hatnak kellőképpen. Ezért kezelés közben is sokszor be kell vetni, hogy a stagnáló esetek újra lendületbe jöjjenek. Ugyan nem fogja az esetet befejezni, de annyira megemeli a szervezet reakcióképességét, hogy utána a jól megválasztott szer megint megfelelően hatni tud.

Ez a mélyreható szer akkor is nagyon hasznos, ha visszaesések történnek, ha még a homeopatikus kezelés során is bizonyos betegségek állandóan visszatérnek.

A különböző életkorokban a többi alkati szer mellett nagy segítséget jelent. Csecsemőkorban a különböző bőrbetegségek esetén, majd a nehéz pubertáskorban, később pedig a középkorú férfiak problémáinál és a nők változó korában. Bár ez utóbbira megvannak a sokkal ismertebb alkati szerek, de Sulphurra mégis szükség lehet, elsősorban az ilyenkor keletkező rossz- vagy jóindulatú daganatok elkerüléséhez. Végül az öregkor számos bajánál is megbecsülhetetlenül értékes tud lenni.

Feltéve: 2012. március 7.

Sulphurnak akkora ereje van, hogy sokszor más alkati szer helyét is át tudja venni. Ennek illusztrálására elmesélt egy esetet, amikor Pulsatilla helyett, mely egyértelműen a páciens alkati szere volt, a korábban kapott antibiotikumok mellékhatásainak neutralizálása miatt a kezelést Sulphurral kezdte meg, és ez annyira hatásosnak bizonyult, hogy más szerre nem is volt többé szükség. Egy másik esetnél a kikeresett alkati szert nem lehetett beszerezni, ezért kapott a páciens Sulphurt, és nála sem volt szükség további szerre. Coulter asszony szerint azonban ennél kissé nehezebb azt a területet pontosan definiálni, melyek kifejezetten - tehát nem más szerek helyett vagy mellett - igényelnek Sulphurt, hiszen ez a szer túlságosan sokoldalú. És ami még ennél is komplikáltabbá teszi a helyzetet, a potenciált kén rendkívül gazdag a polaritásokban, variánsokban, ellentmondásokban és az "árnyékos oldalakban".
     A Sulphur személyiségének sajátságos vonásai így foglalhatók össze: 1. Az önző és materiális oldal, együtt az ellenpólusával, a nagyvonalúsággal és mindenfajta anyagi elutasításával; 2. A fizikai és emocionális lobbanékonyság, forrófejűség és ezek következményei; 3. Az intellektuális felé való tendencia és az ehhez tartozó antitézis, a látszat- és anti-intellektualizmus.

Önzés, materializmus és nagyvonalúság

Minden alkati szernél megtalálható az önzés saját változata. A Sulphurnak az önzés extrém formája a nyilvánvaló egoistáknál, a többnyire mogorva férfiaknál található, akik közömbösségükben semmilyen tekintettel nincsenek másokra. Kent így jellemzi ezt a típust: "Mindent csak a saját hasznára tekintettel ítél meg, hiányzik a hála belőle, csak ül, miközben a felesége halálra dolgozza magát és gondozza őt. Úgy tűnik, minden finomabb érzés kiveszett belőle."
     De a Sulphurnak ez a típusa nem csak otthonában viselkedik így, otthonán kívül sincs tekintettel másokra, "soha nem gondol embertársai szükségleteire" (Kent). Az ilyen embernek az a véleménye, hogy mindenkinek hálásnak kell lennie, hogy vele együtt dolgozhat, ezért neki senkinek nem kell megköszönnie semmit.
     Kiskorától kezdve meg van győződve róla, hogy ő tudja mindig a legjobban, hogy mi a helyes, és ezért szívesen veszi, ha egyedül hagyják, hogy mindent maga kipróbálhasson.

A Sulphur anyagias is lehet, és ez a tulajdonság már nagyon korán megmutatkozhat. "Ez az enyém! A te labdádat akarom", ezek azok a tipikus mondatok, melyeket egy Sulphur-gyerek legelőször megtanul.
     Olykor azonban ennek pont az ellenkezőjére lehet bukkanni - és ez is Sulphur. Ahelyett, hogy a gyerek másét elvenné, a sajátját erőszakkal is ráerőlteti másokra. Az ilyen gyerekek, ha felnőnek, hasonló módon közelítenek azokhoz, akiket szívükbe zártak, és nagyvonalúan odaadják nekik saját dolgaikat.

A Sulphur természeténél fogva gyűjtőgető, és mindent felhalmoz, amit meg tud szerezni. A kislányok például babákat gyűjtenek, amiket órákon keresztül ápolnak és rendezgetnek, míg a Sulphur-fiúk gyűjteményüket gondatlanul gyömöszölik egy fiókba, vagy szanaszét hagyják a szobában. "Gyerekként a Sulphur nagy tetszését leli a tulajdonaiban", írja Borland.
     Mivel a Sulphur - gyerekként és felnőttként is - a saját maga csinálta rendetlenségben mindent megtalál, nagyon utálja, ha más rendet tesz körülötte. Az a kívánsága, hogy mindent bármikor a kezébe vehessen, és ezért nem bírja elviselni, ha valami nincs látó- vagy kéztávolságban tőle. Valójában a rendetlenséget "kedélyesnek" tartja. Elvileg talán jónak tartaná a rendet és a tisztaságot, de ennek elérésére semmit nem tesz.

Annyira ragaszkodik a tárgyaihoz, hogy nem szívesen osztja meg őket másokkal, még azt is zokon veszi, ha könnyen helyettesíthető, nem személyes dolgot akar valaki kikölcsönözni tőle, például egy ollót, és egész addig ideges, amíg az a bizonyos tárgy vissza nem kerül hozzá a helyére. A régi dolgaitól sem válik meg szívesen, azzal a felkiáltással, hogy mit lehet tudni, hátha még valamire jók lesznek.

A Sulphur-gyerekek szívesen csereberélnek, de úgy, hogy a végén mindig ők nyerjenek rajta. De olykor itt is megtalálható ennek ellentéte, például előfordul, hogy egy gyerek egy értékes kamerát egy számára ellenállhatatlanul vonzó öreg zsákért odaad, és még büszke is szerzeményére.

A Sulphurnak már gyerekként is meglepő érzéke lehet a pénzhez. Pontosan megfigyeli, hogy hol lehet olcsóbban vásárolni, hol lehet árelőnyöket elérni, és ragaszkodik ahhoz, hogy szülei eszerint vásároljanak.

Ez a született érzék az anyagi javak iránt kifinomultabb formában is megmutatkozhat.

Feltéve: 2012. március 12.

Amikor a Sulphur idősebb lesz, már nem gyűjt össze-vissza, kritikátlanul, de a tulajdonához ugyanolyan szívósan ragaszkodik, mint gyerekként. Például, ha szívesen olvas, nem elégszik meg azzal, hogy a könyveket a könyvtárból kikölcsönözze, hanem megveszi, mert birtokolni akarja őket. Ha felnőttként sok pénze van, értékes dolgokat, műkincseket kezd el gyűjteni. De ellentétben az Arsenicummal - a másik nagy gyűjtögető alkati szerrel - ő nem válogat, hanem teletömi lakását mindenféle tárgyakkal. E két szernek különös kapcsolata van a materializmussal, mindenképpen birtokolni akarják azt, ami tetszik nekik.

Ahogy várható, Sulphur ezek ellentéte is lehet, olyan, aki minden pénzét kiadja, hogy barátainak édességet vásárolhasson, és nagyvonalúan elajándékozza mindenét, amije van. Sőt, nagyvonalúságát - ellentétben a Phosporussal és a Natrium muriaticummal - később sem bánja meg. Sulphurban tehát e téren is megtalálható a két szembenálló véglet: jelen esetben a mohóság és a nagyvonalúság.
     Olykor még el is túlozza a nagylelkűséget, és többet ad, mint kellene, ami se neki, se a megajándékozottnak nem válik előnyére. De hiába figyelmeztetik erre, az a válasza, hogy neki nem számít, és akkor miért ne csinálja?

Vannak Sulphur-alkatúak, akiknél mindenfajta érdeklődés hiányzik az anyagi dolgok iránt, olyannyira, hogy együgyűnek látszanak, akárcsak a Calcium carbonicum alkatúak. Ugyan nem olyan lassúak, mint az utóbbiak, de olyannyira a felhők fölött élnek, annyira el vannak merülve saját világukban és gondolataikban, hogy a "valóságos életet" észre sem veszik maguk körül. Egyes Sulphur-emberek kifejezetten vonakodnak az ellen, hogy világi dolgokkal terheljék saját magukat.
     Az a kisfiú, akinek nincs más játéka, mint egy régi, elhasznált labda, és mégis tökéletesen elégedett, ugyanúgy Sulphur, mint az a vele egykorú gyerek, aki hosszú listán közli szüleivel, hogy mire van feltétlenül szüksége és mit akar karácsonyra.
     Ugyanakkor mind a birtokolni vágyó, mind a nagyvonalú Sulphur saját kinézésével, öltözködésével szemben igénytelen, mert ez egyáltalán nem érdekli egyiket sem. Nem feltétlenül azért, mert hiányzik az esztétikai érzéke, hanem inkább azért, mert még a ruháiban is ragaszkodik a régihez, a sajátjához. Még felnőttként is legszívesebben a 20 éves elhasznált, lyukas könyökű kardigánját hordja, minthogy újat vegyen. A régi ruhadarabjai olyanok számára, mint a hűséges és kipróbált barátok.
     De még e téren is megtalálható az ellenpólus: van olyan Sulphur, aki igenis fontosnak tartja, hogy szép és jó ruhákban járjon. De akárhogy is igyekszik, a Sulphur összhatása mindig ugyanaz: valami mindig rendetlen vagy kopott rajta. A legtipikusabb, hogy a zoknijai nem passzolnak egymáshoz. Hiába igyekszik elegáns lenni, valami apróságot nem vesz észre, ami mindig lerontja az összhatást.

A régi dolgokhoz való ragaszkodás egy másik jellegzetességhez vezet: Sulphur büszke arra, amit birtokol. Ezért gyakran előfordul, hogy szépnek és értékesnek tartja azon tárgyait is, melyek valójában kifejezetten csúnyák vagy értéktelenek. Ezért sokszor azt hiszi, hogy értékes dolgokat birtokol, holott azok egy fillért sem érnek.
     Coulter asszony példaként e magatartásra egy a 18. században élt amerikai írót (Samuel Johnson) hoz fel, aki a Sulphur rengeteg tulajdonságával bírt, és bár rendkívül intelligens, művelt, képzett és figyelemreméltó személyiség volt, egy buta, közönséges, csúnya és felületes asszonyt vett feleségül, akiről ráadásul azt tartotta, hogy a világ legszebb és legbájosabb lénye. Ez mind kortársait és barátait, mind életrajzíróit érthető módon zavarba hozta.
     Az összes alkati szer közül - a Lycopodiummal együtt - a Sulphur az, amelyik a saját tulajdonán - legyen az gyerek, vagy ruha, vagy festmény - semmi hibát nem talál, mert öntudatlanul úgy gondolja, hogy ami az övé, annak egyszerűen csodálatraméltónak kell lenni. Ez odáig megy, hogy még a saját - éppen hogy nem illő - magatartásával is büszkélkedik, és olyan tetteivel dicsekszik, melyeket mások inkább - joggal - igyekszenek titokban tartani.

A Sulphur egyik típusa számára a pénz a siker mércéje, és embertársaik tehetségét és képességét a szerint értékelik, mennyi pénzt keresnek. A nem intellektuális beállítottságú Sulphurt, akár gazdag, akár nem, megigézi minden dolog ára, és az, hogy ki mennyit keres. Az ilyen típusnak ez a fő társalgási témája.
     Maga a Sulphur szisztematikusan és körültekintően bánik a pénzzel, nem él a lehetőségei felett és nem pazarolja el, amije van kockázatos befektetésekkel. Ragaszkodik vagyonához, mert ez a büszkeség és a hatalom érzetét adja neki. Ugyanakkor később hajlandó vagyonát nemes célokra hagyni. Így elégíti ki mind a nagyvonalúság iránti, mind a szerzésre irányuló ambícióit, úgy is mondhatnánk, így sikerül neki Istennek és a Mammonnak egyszerre szolgálni.

Van olyan Sulphur is, aki fukar, aki nem csak nem szívesen ad másoknak kölcsönt, de még saját családjától is abszolút spórolást kíván meg. Jellemző az ilyen típusra, hogy mindent megpróbál valamire felhasználni, például a kapott levelek borítékát vagy a számláknak hátoldalát használja saját jegyzeteire. Az ilyen alkatú családapa a magas potenciájú Sulphur egy adagjának hatására hajlandó végre megengedni, hogy rendesen befűtsenek, és megelégszik azzal, hogy saját szobájában spórol a fűtéssel, és ő maga továbbra is számlák és borítékok hátoldalára írogat.
     Sulphur természetéből adódóan idegenkedik mindenfajta pazarlástól. Nagyon helyteleníti, ha családjában azelőtt újat főznek, mint hogy az előző napi ennivaló maradéktalanul elfogyott. Szenvedélyesen vadászik az akciós árukra, és a kiárusítások alkalmával sokszor annyi mindent vásárol, hogy a végén el kell ajándékozzon a felhalmozott árukból. De ez nem zavarja, hiszen a spórolás és a nagyvonalúság kitűnően megfér egymás mellett benne.

A Sulphur minden anyagi iránti vonzódása abban is megmutatkozik, hogy nagyon szereti a kézi munkát, és különösen szeret kerti munkát végezni, mégpedig kesztyű nélkül. "Semmit a világon nem szeretek annyira, mint a kezemet földdel bepiszkítani", mondta egy bankár, akinek e megjegyzése után az orvos Sulphurt írt fel, ami meg is oldotta testi problémáit.
     A Sulphur-fiúkat elkápráztatják a technikai játékok, de a Sulphur-felnőttek is megpróbálnak minden házi munkát maguk elvégezni, vízvezetéket, elektromos készülékeket stb. javítani. Nem csoda ezek után, hogy a történelem minden feltalálójában sok a Sulphur-vonás - akár világhírű zseni, mint például Thomas Edison, akár egyszerű otthoni barkácsoló.
     Az íróasztalához láncolt üzletember, aki legszívesebben a konyhakertjében dolgozva piheni ki magát, ugyanúgy a Sulphur-hajlamait éli ki, mint az a parasztember, aki sovány földjét szívós, lankadatlan munkával végre termővé teszi.

A forrófejű és lobbanékony személyiség

A ként, melyből a Sulphur homeopatikus szer készül, évszázadokig lőpor, gyufa készítéséhez használták. Ezek után érthető, ha a Sulphurnak sok olyan tulajdonsága van, mely a forrósággal, égéssel, lobbanékonysággal van összefüggésben.

A szakirodalomban mindenütt megtalálható, hogy a Sulphur melegvérű, nem szereti a forróságot, és hajlamos arra, hogy sokat izzadjon. A Sulphurnak melegek a kezei, gyakran vörös, izzadt a tenyere, a fülei is pirosak, csakúgy, mint az arca. Rendszerint minden nyálkahártyával fedett testnyílása feltűnően piros.
     A bőrtünetei - ekcémák, kiütések, pattanások, fekélyek - is pirosak, forrók és viszketők. A Sulphur-páciens mélyen ülő bajai elsőként a bőrén keresztül mutatkoznak meg, ezért ha egy páciens teste bármely részén égő bőrkiütésektől szenved, a Sulphur az első szer, amire gondolni kell. Ezen kívül a talpak éjszakai égése is a Sulphur egyik jellegzetes tünete, valamint a testhőmérséklet szabálytalan eloszlása is.

Bár a Sulphur olykor érzékenyen reagál a hidegre, általában a friss levegőt kedveli, és még télen is szívesebben alszik nyitott ablaknál. A meleg pulóvert úgy kell ráerőltetni még a gyerek-Sulphurra is, aki rendszerint kapálódzik ellene, és meg van győződve róla, hogy "a pulóver az a valami, amit egy gyereknek fel kell vennie, ha az anyja fázik". A Sulphur állapotában a meleg szoba, a meleg ágy, a meleg ruha, a meleg fürdő (mert még itt is előnyben részesíti a hideg zuhanyt) mindig rosszabbodást idéz elő.
     Olyannyira, hogy a meleg idő beköszöntével, vagyis tavasszal kifejezetten rosszabbul érzi magát. Ilyenkor egy csomó kellemetlen tünet jelenik meg nála, vagy egyszerűen csak erőtlennek érzi magát. Pontosan úgy, ahogy a természet megújul tavasszal, Sulphurnak is át kell esnie egy alapos tavaszi megtisztuláson. (Ne feledjük, hogy a kén nagy hatású tisztítószer.)
     Miként a régi tárgyaihoz erősen ragaszkodik, talán ez a tavaszi jellegzetessége is abból fakad, hogy "a saját énjét sem tudja elengedni", ezért szervezete kikényszeríti az átalakulást, a szellemi és testi megújulást.

A gyerekeknél a lobbanékony természet mind testi, mind lelki téren világosan megmutatkozik. Rendkívül aktívak, nyugtalanok, minden idegesíti őket, ami gátolja őket a szabad mozgásban. Hajlamosak a görcsökre. Mindig éhesek, a csecsemő állandóan szopni akar. Ha a kisgyerek egész éjjel ébren van és kiabál, nappal meg alszik, akkor a Sulphur az egyik szer, amire gondolni kell.
     Coulter asszony beszámol egy hihetetlenül súlyos neurodermatitis esetről egy 5 hónapos csecsemőnél, akinek kiütései 3 adag magas potenciájú Sulphur után nemcsak, hogy jelentősen csökkentek, majd végleg eltűntek, de akinek a belső órája is azonnal megváltozott: ettől kezdve - ellentétben addigi szokásával - éjjel aludt, és nappal evett és játszott. Számtalan Sulphur-bébi köszönheti ennek a szernek civilizált időbeosztását.

De a felnőttnél is megtalálható ez a magatartás: nappal bármikor, bármilyen testhelyzetben, bárhol azonnal el tud mélyen, de rövid időre aludni (melyből kipihenten ébred), éjjel viszont alig tud elaludni "a fejében keringő rengeteg gondolat miatt" (Hering). Sulphur késő este lesz igazán éber, ilyenkor beszélget a legszívesebben. Sulphur-diákok gyakran számolnak be róla, hogy este 9 óra előtt nem tudnak elkezdeni tanulni (csakúgy, mint Lachesis). A Sulphur homeopatikus szer az ilyenek civilizáltabb időbeosztását is nagy mértékben elősegítheti.
     A Sulphur-fiú sem tud addig aludni, amíg a lakásban valami történik. Képtelen elviselni, hogy valamiről lemaradjon, valami fontos eseménynél ne legyen jelen, ezért addig nem megy ágyba, amíg szülei fent vannak. (A lányoknál inkább a Pulsatilla az, aki éjszaka felkel, de ő azért, mert fél egyedül, és ezért odamegy, ahol a többiek vannak.)

A Sulphur-gyerekeket a szó szoros értelmében a székhez kell kötözni, hogy ne ugráljanak állandóan fel, és elvégezzék a házi feladataikat. Számukra a nyugodtan ülés, pláne állás, szinte elviselhetetlen.
     A zaj, az állandó mozgás idősebb korukban is hozzátartozik a lényükhöz. Képtelenek egy ajtót halkan becsukni, a lépcsőn nem úgy közlekedni, hogy rengjen a ház, valójában magáért a zajért csinálnak zajt. Sok Sulphur-fiúknak állandóan beszélniük kell, és ha nincs értelmes témájuk, akkor csak úgy össze-vissza, mert elviselhetetlen számukra a csend, és a figyelmet magukra akarják irányítani. Gyakran csak akkor nyugszanak meg végre, ha zenét hallgathatnak, de a zenének ekkor is nyugtalanítónak és olyan hangosnak kell lennie, hogy mások szinte megsüketülnek tőle, miközben őket a hangerő egyáltalán nem zavarja. Minél hangosabb, minél izgalmasabb, annál jobb, ez a mottójuk mind a zenében, mind az irodalomban, mind a filmekben, mind a sportban, egyáltalán mindenben.

A Sulphur-fiúk könnyen és gyakran veszekednek. Ha dühösek, olyanok lesznek, mint a küzdő állatkák, szemük kivörösödik és összeszűkül, arcuk elszürkül, olyanok, mint a "vöröset látó bikák". Bár viselkedésük rendkívül fárasztó a környezetük számára, mindez nem jelenti azt, hogy kellemetlenek lennének, csak kezelhetetlenek, és olyanok, akik állandóan az előtérben akarnak lenni.
     Mindazonáltal, ha ezek a fiúk idősebbek lesznek, energiájuk nyugtalanságokat idézhetnek elő a környezetükben, az osztályuk rendjére, nyugalmára igen komoly romboló hatással lehetnek. Nem intrikusok, nem alattomosak, hanem nyíltak és őszinték, de mindenkit piszkálnak és nyugtalanítanak, vagy agresszív hencegésükkel zavarják a többieket. Talán ez az oka, hogy a fiúkat nehezebb oktatni, mint a lányokat, hiszen a fiúk között mindig akad jónéhány Sulphur-alkat, akik mindent megmozgatnak, hogy magukra tereljék a figyelmet.

A Sulphur mindig igyekszik másokra mély benyomást tenni, ezért még arra is képes, hogy valami "csúnya dolgot" csináljon (például ellopja osztálytársa pénzét), csak azért, hogy utána ezzel a macho-tettével felvághasson.

Mindezen negatív tulajdonságok mellett - természetesen - az a fiú is Sulphur, aki osztályának szociális központja. Bár itt is a középpontban áll és mindenkit mozgásra kényszerít, de konstruktív módon, azáltal, hogy vezetési képességét hasznosan használja: ő szervezi a kirándulásokat, ünnepségeket, és valóban sok energiát fektet be, hogy ezek jól is sikerüljenek. Nagyon jószándékú, és nem tesz különbséget osztálytársai között. Magas fokú szociális viselkedésével elsősorban a csoport java fontos számára, azon munkálkodik.

A Sulphur minden életkorban nagyon szomjas, csecsemőként vég nélkül szopni akar, később tejet (mégha nem is tesz jót neki) vagy gyümölcsitalt kíván, még később ásványvizet és tejet, és felnőttként egész nap hideg vizet vagy sört, vagy whiskyt és/vagy bort. Nagy kortyokban, sokszor egy hajtásra üríti ki poharát vagy az üvegeket.
     Rendszerint nagyon jól bírja az alkoholt (legalábbis idős koráig), még ha be is van rúgva, alig látszik meg rajta, csak éppen barátkozóbb, hangosabb és beszédesebb lesz egy kicsit. Másfelől Sulphur az alkoholizmus egyik fő szere (Nux vomicaval és Lachesis-szel).
     Bár italban a hideget, sőt a jéghideget, az ételben a csípőset, a gazdagon fűszerezettet szereti. Azt is lehet mondani, hogy ebben is szüksége van az izgatóra, mert tompák az érzékei, és ezért mindig különleges ingerekre van szüksége, hogy valamit élvezzen, vagy akár csak elfogadjon.
     A Sulphur-alkatúak, férfiak, nők, gyerekek, felnőttek, mind szívesen főznek, értékelik a jó evést, ivást, kedvelik a különleges étkeket és összeállításokat. Ráadásul akár kövérek, akár soványak, módfelett sokat tudnak enni. Bár szeretik a különlegességeket, valójában nem válogatnak. Jellemző kijelentésük: "Mindenevő vagyok." Falánkul esznek mindenfajta illem nélkül, sokszor a kezükkel a legjobb társaságban, a legelőkelőbb étteremben is, ami egyébként lenyűgöző személyiségük, hangos jó kedvük miatt mégse háborít fel mindenkit (többnyire csak az irigyeiket).
     De hogy az ellenpólus itt se maradjon el, Sulphur a krónikus étvágytalanságnál is számtalanszor segített, ami megint egyszer a szer kifejezett polaritását bizonyítja.

Mivel a Sulphurnak rendszerint rossz az emésztése, az étkezések után sokszor elerőtlenedik. Ez a rossz emésztés egyébként is sok testi panaszának - például a túl savas gyomornak, amiből gyomorégés, savas felböfögés, szorító fájdalom, gyomorfekély lehet - az okozója. A szer ismert modalitása, a délelőtt 11 órakor érezhető energiacsökkenés is innen ered. Extrém esetben szédülés, fejfájás, izzadás és fékezhetetlen ingerlékenység is felléphet ilyenkor, ami a vércukor hirtelen leesésére utal, amin az evés segít.

A Sulphur-fiúk valószínűleg rágják a körmüket, vagy megállás nélkül matatnak a fejükön, a hajukon, az orrukon. Hajuk gyakran fésülhetetlen, összevissza áll, mintha ezzel is tulajdonosuk fékezhetetlen természetét akarnák kifejezni. A pubertás Sulphur gyakran hórihorgas, gyors növekedése miatt ekkor szokik rá a hajlott testtartásra.
     A Sulphur-fiatalok jelenlétét sokkal jobban észre lehet venni, mint más alkatúakét. Ha csak belépnek egy szobába, rögtön velük érkezik valamilyen nyugtalanság, amitől hirtelen minden túl kicsinek és túl forrónak tűnik.
     Az intellektuális Sulphur-fiatalt leginkább az állandó kérdései árulják el. Az ilyen típus intelligens, éber, fantáziadús, tehetséges színész, de ugyanakkor szkeptikus, aki szívesen folytat szócsatát a felnőttekkel. Élénksége, intellektuális kíváncsisága és megnyerő kedélyessége sokat lendít az osztály vitakészségén, érdeklődésén. Bár tehetséges, sokszor mégse éri el azt a nívót, amit kellene.
     Természeténél fogva lázad minden tekintély ellen, és ez is az egyik oka annak, hogy azokat a feladatokat, melyeket szülei vagy tanárai írnak elő neki, nem csinálja meg. Ha végre mégis nekilát a házi feladatainak, egy óra alatt elvégzi azt, amire másoknak hosszú órákra van szükségük. Sőt, olykor még pozitívan is áll hozzá a munkához, mert az unatkozás, a semmittevés mindennél rosszabb a számára.
     Viszont, ha valami tényleg érdekli, akkor azt meglepő szorgalommal és aprólékos gondossággal végzi el. Felfogása gyors, a feladatoknak azonnal átlátja a lényegét, koncentráló képessége kiváló, mégha nem is sokáig tartó, és mindig megőrzi lendületét. Fáradhatatlan intellektuális és túltengő fizikai energiája miatt sok ösztönző ingerre van szüksége. Mivel munka, elfoglaltság nélkül hamar unatkozni kezd, tudatosan keres magának mindig új feladatokat.

A Sulphur-pubertás legrosszabb típusa ingerlékeny, elégedetlen, veszekedő, aki hangosan ad hangot rossz hangulatának, és akinek semmit nem lehet a kedvére tenni. Csak lézeng odahaza, és mindenütt veszekedést keres, de azonnal eltűnik, ha szükség lenne rá. Mindezt tudja magáról, be is vallja, hogy szeret veszekedni és agresszívan viselkedni.
     Mindent egybevetve, valószínűleg a Sulphur-fiatalok miatt találták ki az internátusokat. Míg más szerek maguk térnek ki a felnőttel elől (például Calcium carbonicum és Natrium muriaticum), addig a Sulphur-fiataloknál a felnőttek azok, akik legszívesebben kitérnek az útjukból. A homeopatikus Sulphur ezen a helyzeten is nagyon sokszor segíteni tud.

A Sulphur-lányoknál mindezen tulajdonságok kissé mérsékeltebben jelentkeznek. Tisztábbak és rendesebbek, mint a Sulphur-fiúk, és kevésbé érzik magukat elégedetlennek és meg nem értettnek. Bár szobájuk tisztább, azért ott is minden a földön hever. Ők mind pubertásként, mind felnőttként a kozmetikai cikkeket gyűjtik. Coulter asszony szerint a fogkrémes tubus szinte minden esetben elárulja a Sulphur-alkatú lányokat, mert képtelenek a tubusra rácsavarni a tetejét, és ezért annak tartalma mindig kifolyik, legalábbis a szülők szinte kivétel nélkül minden Sulphurnál erről számoltak be neki.
     Ha egy Sulphur-lány váratlanul ingerlékenyebb, önzőbb és türelmetlenebb lesz, mint korábban, feltétlenül szüksége van magas potenciájú Sulphurra. Ilyenkor, jobban hasonlítanak a Sulphur-fiúkra, jelenlétük, az övékéhez hasonlóan nyomasztóvá válik. Ezt nem annyira rossz viselkedése, sokkal inkább hangos beszéde, érdes nevetése és kontrolálatlan élénksége okozza.
     Ugyanakkor a lányok és asszonyok között sokkal kevesebb a tiszta Sulphur-alkat, ez is közre játszik abban, hogy a Sulphur-lányokat könnyebb nevelni.

Felnőttként a Sulphur nem annyira forrófejű, mint korábban, de azért sok mindent megőriz lobbanékonyságából. Ő az, aki állandóan tele van tervekkel, és aki körül mindig rendetlenség, sőt káosz uralkodik. Szereti maga körül az állandó sürgölődést, és csakúgy, mint fiatalon, nincs kifogása a hangos zene ellen, ez egyáltalán nem gyengíti koncentráló képességét. Az se zavarja, ha munka közben állandóan félbeszakítják (ellentétben a Natrium muriaticummal és Nux vomicával). A produktív munkához nincs szüksége hosszú megszakítások nélküli időre, kreativitását az állandó és változatos érzéki ingerek még csak fokozzák.
     Idősebb korában megint forrófejű lesz. Különösen a Sulphur-férfi lesz agresszívabb és igényesebb. Ilyenkor a szer abban segít, hogy az önző, követelődző zsarnokból józan, ugyan egy kicsit még mindig agresszív, de kevésbé ingerelhető ember váljon. Mivel a Sulphurnak nyíltszívű és jóindulatú oldala is van, a szer gyakran ezt az oldalát hozza ki belőle.
     Itt kell megemlíteni, hogy a Sulphur - ebben is lobbanékonyságát bizonyítandó - az orvos nagy örömére, azok közé az alkatok közé tartozik, amelyek gyorsan reagálnak az alkati szerükre (ellentétben például a Calcium carbonicumra vagy Lycopodiumra).

Ami a vérmérsékletét illeti, Sulphur minden életkorban hajlamos a dühkitörésekre, amik ugyan hevesek, de nem tartanak sokáig. Ezt ő is tudja magáról, ezért egy Sulphur-vőlegény így nyugtatta az esküvőt állandóan halasztgató menyasszonyát: "Ne félj, kedvesem, a Vezúv sem állandóan lövell hamut."
     Sulphur szívesen veszekedik, a szócsaták harci kedvének a levezetésére szolgálnak. Ellentétben több más alkati szerrel, ő nem valamiért veszekszik, vagyis nem maga a vita tárgya fontos a számára, hanem maga a veszekedés, a vita. Ezért mindig ő az, aki a vitát, a veszekedést kiprovokálja. Ezzel kiadja magából a feszültséget, ezért utána se nem rosszkedvű, se nem sértődött. Mivel a többi alkatot jobban megviselik a veszekedések, nem véletlen, hogy a Sulphur legjobb barátja szintén Sulphur, akivel annyit veszekedhet, amennyit csak akar, és annyit beszélgethet is. A Sulphur számára a vitatkozás az érintkezés és a személyes kapcsolatok alapvető formája, ugyanúgy, ahogy a felfokozott szellemi állapot.
     Valószínűleg azért tudja a veszekedéseket olyan jól elviselni, mert ezek intellektuális síkon maradnak, vagyis nem tartalmaznak emocionális megjegyzéseket. Ez az alapvetően intellektuális és nem emocionális beállítottság teszi lehetővé, hogy a Sulphur elpusztíthatatlan, nem viseli meg, ha vállalkozásai nem a várt eredményeket hozzák. Nem pazarol időt a szomorkodásra, vagy önmaga hibáztatására, hanem azonnal új vállalkozásba fog. Ugyanez vonatkozik a szerelmekre és a barátságokra is. Érzései ugyan szenvedélyesek, de ha visszautasítják vagy veszteség éri, könnyen fordul egy új ismeretség felé.

Feltéve: 2012. március 17.

Lobbanékony természetének másik aspektusa, hogy mindig a középpontban akar lenni [ott érzi magát jól]. "Ragaszkodik ahhoz, hogy minden esküvőn ő legyen a menyasszony, és minden temetésen a hulla." Szívesen henceg terveivel és különböző teljesítményeivel. Olykor túlzásokba is esik, azon hiedelméből kiindulva, hogy a szürke, jelentéktelen dolgokat fel kell öltöztetni egy kicsit. Így aztán előfordul, hogy tetteivel nem csak dicsekszik, de fel is nagyítja őket, csakúgy, mint a híres emberekkel való ismeretségét, melyek a valóságban néhány jelentéktelen udvarias gesztus kicseréléséből állnak csupán.
     Általában jó véleménnyel van magáról, de itt is megtalálható ennek az ellenkezője. Borland szerint a Sulphur közel sem annyira erős, egészséges és magabiztos, mint ahogy kinéz, de nagyon dühös lesz, ha arra kényszerítik, hogy ezt bevallja. A jó tanácsokat sem hajlandó megfogadni, inkább makacsul kitart a saját elképzelése mellett, akármennyire is bebizonyosodik, hogy az nem helyes.

Lobbanékony természete a türelmetlenségben is megnyilvánul. Se a késedelmet, se a butaságot nem tűri el. Elviselhetetlen a számára, ha terveinek valami útját állja, és az is, ha mások nem értik meg elég gyorsan, hogy mit akar. Nincs türelme az ismétlésre, vagy a részletes magyarázatokra.
     Másokkal való kapcsolatában olykor nagyon nyers, barátságtalan, sőt sértő tud lenni. Elvárja embertársaitól, hogy azok ugyanolyan tetterősök és produktívak legyenek, mint ő. Ötleteinek kivitelezésére szüksége van munkatársakra, akik a durva, egyhangú munkát elvégzik, miközben ő már egy új ötleten gondolkodik.
     Whitmont így jellemzi: "A Sulphur-személyiség úgy hat, mint egy katalizátor, akinek állandóan az az érzése, hogy a dolgokat és az embereket mozgásban kell tartania, és hogy neki kell mindig a kezdeményezést magához ragadnia, hogy ne álljon be stagnálás." Ez az érzése az alapja annak a fentebb említett tulajdonságának is, miszerint mindig ő akar a középpontban lenni. Ez nem hiúság nála, hanem annak a megnyilvánulása, hogy csak kezdeményezőként, vezetőként tud másokkal viselkedni. Ha nem ő az, akitől a dolgok elindulnak, függnek, akkor elbizonytalanodik.

A Sulphur erős személyisége sokszor nyomasztóan hat a környezetére, legyen az rokoni vagy munkatársi - például apa-fiú, férj-feleség, tanár-diák, mester-tanítvány - kapcsolat. Ha a domináns partner Sulphur, akkor a másik fél sokszor bizonytalannak érzi magát, lassúnak vagy függőnek. Sulphur nem elégszik meg azzal, hogy szürke eminenciásként hátulról irányítson. Sulphur szívesen ül a trónon, úgy hogy mindenki lássa.

Ha egyéniségét egy másik érzékenyebb alkati szer nem ellensúlyozza, vagyis, ha a páciens alkatilag tiszta Sulphur, akkor nagyon vastag bőrrel rendelkezik, aki nem csak sok mindent elvisel, hanem mások érzékenységét folytonosan megsérti, olykor véletlenül, máskor közömbösen. Általában fogalma sincs arról, hogy mások mit gondolnak róla, de ez nem is érdekli. Nagyon jól felmér másokat, mélyen beléjük lát, de saját magával nincs igazán tisztában, mert egyáltalán nem figyeli meg magát. Sulphur a tettek és nagy ideák energiától feszülő embere, aki meg van elégedve magával, akit a legkevésbé sem érdekli az önvizsgálat.

A Sulphur lobbanékonyságáról szóló fejezet végén még pár szót kell ejteni az ellenpólusról, a jóakaratú Sulphurról, akinek semmilyen negatív lelki tünete nincs, és aki az egész világgal szemben jóindulatú. Az ilyen típus nagyon vendégszerető, csak a megkülönböztetni-tudás kevés benne, ezért olyanokat hív meg egyszerre, akik nem "bírják" egymást, vagy nem illenek egymáshoz.
     Falstaff, az örök világfi, akinek mindenképpen mindent ki kell élveznie az életből, és aki másokat is be akar vonni ebbe a "játékba", típikus Sulphur-alkat.
     Ez az élénk, optimista ember gyakran álmodozik, többnyire elismerésről, boldogságról, sikerről. Ezek az álmok mind nappali álmodozásaiban, tehát ébren, mind alva, éjszakai álmaiban megjelennek.
     Ellentétben a korábban bemutatott zsugori Sulphurral, ez a típus spontán adakozó, aki ösztönösen siet mások segítségére, és nagy felebaráti akciókba is könnyen bevonható.
     Más alkati szereknél is akadnak olyanok, akik szeretetreméltóak, de az az állandó optimista hatás, egészséges szívélyesség, jókedv és elpusztíthatatlan barátságosság, mely ebből az alkatból árad, feltűnően jóindulatú figurát csinál az ilyen típusú Sulphurból.

Az értelem hangsúlyozása és az alkotóképesség

Akár kétkezi, akár szellemi munkát végez, a Sulphur hajlamos arra, hogy tudományosan vagy filozofikusan gondolkodjon, és így lásson neki a munkájához. Ezt az intellektuális beállítottságot a gyerekeknél onnan lehet felismerni, hogy rengeteget kérdeznek, és korán elkezdenek olvasni, nem regényeket vagy kalandos történeteket, hanem enciklopédiákat, szótárakat stb., vagyis leginkább azokat a könyveket kedvelik, melyek teli vannak tényekkel, adatokkal.
     Olykor meglepő tehetsége van a nyelvtanuláshoz. Intellektuális teljesítménye nem más, mint gyűjtőszenvedélyének kifejeződése, ahogy tárgyakat gyűjt telhetetlenül és válogatás nélkül, úgy gyűjt információkat, tényeket, adatokat és szavakat, mind az anyanyelvén, mind idegen nyelveken. Mindehhez sokszor csodás emlékezőtehetség párosul. Ha valamilyen információ rögzült az agyában, akkor az örökre ott marad és kamatozik, olyan biztosan, mint a pénz a bankban.
     Ha valaki tévesen idéz, Sulphur az, aki észreveszi és korrigálja az illetőt. Fejében számtalan verset vagy más szöveget őriz, melyekből társalgás közben gyakran idéz. Egy hatéves Sulphur-fiú kedvenc focicsapatával kapcsolatban ismer minden adatot, amiket bármikor felmond. A hitetlenkedőknek vagy az adatok pontosságában kételkedőknek higgadtan és a pontos források megadásával válaszol, de nem kárörvendően.
     Sulphur azonban - akár felnőtt, akár gyerek - agresszív és fennhéjázó is lehet, egy "mindent jobban tudó" ember, aki kellemetlen modorban tesz kijelentéseket mindenről.
     Már szinte ironikusan hat, hogy a Sulphur egyúttal a gyenge emlékezet, a csökkenő koncentráció, a növekvő feledékenység egyik fő szere is. Különösen azoknál a pácienseknél jön szóba, akik a jól ismert utcák, rokonok, barátok nevét felejtik el. Ugyanakkor pontosan emlékeznek komplikált tételekre és hasonlókra, ami megint egyszer Sulphurnak a személyes terület helyett, az absztrakt, az intellektuális iránti hajlamát tükrözi vissza.

A szakirodalomban a klasszikus Sulphurt "az ócska ruhákban járó filozófus", az ápolatlan, rosszul borotválkozott, szórakozott, saját gondolataiban elmerült professzor képében rajzolják meg. Saját világában él, ahonnan gondolatian kívül minden mást kizár. A tanulás és a könyvek ebben a világban sokkal fontosabbak, mint az emberi kapcsolatok és érzelmek.
     Az ilyen túlzottan intellektuális beállítottságú Sulphur a gyakorlati dolgokban rendkívül ügyetlen, maga körül szinte a legegyszerűbb házi munkákat sem képes elvégezni. A legkisebb manuális feladat, egy ételkonzerv kinyitása, egy írógép vagy komputer használata traumás tapasztalatokat okozhat neki.
     Ez az életidegen ember, aki számára a tudományos kutatás vagy intellektuális tevékenység olyan magától értetődő, mint a lélegzés, látszólag nagyon elüt a másik, az anyagias Sulphur-típustól. Holott, mint már fentebb szó volt róla, mind a kettő mögött a gyújtószenvedély áll: Az egyik tudást, a másik anyagi javakat halmoz fel.

A Sulphur-tudóst gondolkodásának módjáról lehet felismerni. Minden véleményét filozófiai meggondolásokra építi és minden, még oly egyszerű cselekedetét is egy egész teória-felépítménnyel igazolja. Minden témában kiismeri magát, de magyarázatai túl kimerítők. Egy véletlen megfigyelés vagy megjegyzés annyira fel tudja lelkesíteni, hogy hosszú, filozófiai monológot tart róla, ami környezetét többnyire untatja.
     Írásmódjára szintén a tudományos monumentalitás a jellemző. Minden oldala tele van részletes információkkal és minden mondathoz egy sor lábjegyzet tartozik. Ha előad, beszéde nem elég rendszerezett, de hatalmas mennyiségű adatot tartalmaz. Ötleteit kis cetlikre vagy borítékok hátoldalára írja, melyeket előadás közben többnyire a zsebéből halász elő. Hiába ismeri ki magát kiválóan az előadott témában, hallgatóságát olyan információkkal terheli, melyek őt magát elbűvölik, de mások számára érdektelenek vagy csak egyszerűen túl sokak.
     Miközben az átlag diák számára elviselhetetlen a Sulphur-alkatú professzor, azok, akik képesek követni gondolatmenetét, nagyon sokat tudnak tanulni tőle. A Sulphur gyengéje az, hogy mindent, amit tud, másokkal is közölni akar, és annyira alapos, hogy ez hallgatósága számára már megterhelő.
     [Coulter asszony könyve és ez a honlap jó példák a most elmondottakra. Mindkét szerző túl alapos, túl sokat akar közölni, mindazt, ami számukra hasznosnak számít vagy segítséget jelent, ugyanakkor mások, a téma iránt kevésbé elkötelezettek számára ennyi anyag túl sok. Ezért elképzelhető, hogy a kevesebb, több lenne, legalábbis az átlag olvasó számára.]
     Sulphur még a legmindennapibb társalgásban is hajlamos arra, hogy teoretizáljon és előadjon, teljesen hétköznapi témákról, amik ily módon egészen más dimenziókat kapnak. Olykor úgy tart előadást valamiről, hogy tudomást sem vesz a beszélgető partneréről.

A Sulphur-alkat már pubertásként dominál a társaságban. A fiúk állandóan és csak arról beszélnek, ami őket érdekli. A Sulphur-páciens könnyen beszél a tüneteiről, és eközben előszeretettel használ tudományos kifejezéseket. De ahogy várható volt, a Sulphur olykor pontosan ennek az ellenkezője: olyan, akiből fogóval is alig lehet kihúzni a szót.
     Sulphur azon hajlama, hogy csak ő beszéljen, sokszor abban is kifejeződik, hogy nem hajlandó másokat meghallgatni. Ha nem tud monológot tartani, vagy nem ő áll a középpontban, akkor gyakran elbóbiskol, miközben a többiek beszélgetnek. Majd hirtelen felriad, és elmegy, hiszen, ha már megtartotta beszédét, számára nincs több értelme, hogy a társaságban maradjon. [Sulphur általában nem udvariatlanságból vagy hiúságból ilyen, hanem egyszerűen azért, mert sokkal többet tud, mint mások, és nincs türelme közhelyeket vagy ismétléseket hallgatni.]
     Ha azonban valaki felkelti az érdeklődését, és ezért odafigyel ennek szavaira, akkor a szerzett információkat és észrevételeit kis papírdarabokra jegyzi fel, majd súlyos, komoly kérdésekkel árasztja el a beszélőt. Sulphurnak nincs tehetsége a könnyed társalgáshoz, a társaságban nem jártas, nem mozog ügyesen és nem tud szórakoztatóan anekdotákat mesélni, próbálkozásai a szellemes társalgáshoz mindig erőltetettek és ezért végülis sikertelenek.
     Nem sziporkázik, nem tud talpraesetten reagálni. Túlságosan el van mélyedve saját gondolataiban és észjárásában, hogy átvegye mások "hullámhosszát". Ugyanakkor ez korántsem jelenti azt, hogy érdektelen lenne. Ha legyőzi azt a vágyát, hogy elragadtassa magát, nagyszerű szórakoztató lehet, aki elkápráztatja közönségét. Mindig kreatív és mindennek az okát tudni akaró értelme gazdag és eredeti az ötletekben, telve elképzelésekkel és teóriákkal mindenről, amit meg lehet vagy nem lehet megismerni - egy szóval kifejezve, olyan, mint a vulkán, mely minden irányba lávát hány.

Bár a Sulphur az ötleteit pedánsan, fontoskodva és túlzott aprólékossággal mutatja be, ez nem jelenti, hogy víziói ne lennének nagy formátumúak. A világtörténelem számos mélyen gondolkodó és sokoldalú tudósa Sulphur alkatú volt. Éles elméje olyan teoretikus koncepciókat vagy absztrakt tudást képes felhalmozni, tud beépíteni mindent felölelő rendszerbe, és olyan problémákat tud megoldani, melyekhez más alkati típusok hozzá se mernek fogni.
     Aquinói Szent Tamás, a világtörténelem egyik, ha nem a legnagyobb koponyája ezt a szellemiséget testesíti meg műveiben, elsősorban a legismertebben és legfontosabban, a Summa theologica többkötetes gigantikus munkájában, melyben a teológiai és filozófiai spekulációk addigi kaotikus világába intellektuális rendet és erkölcsi orientációt hozott.
     De Sulphur alkatú volt Karl Marx is, akinek A tőke című könyve olyan döntően befolyásolta a világtörténelmet, amit éppen túlságos Sulphur stílusa miatt sokkal kevesebben olvasnak, mint amennyien hivatkoznak rá.
     A teoretikus megértés és a rendszeralkotás szükséglete nem korlátozódik a szellemtudományok, a teológia és a filozófia területére. Johann Sebastian Bach szintén Sulphur-alkat volt, aki ráadásul emberfeletti termékenységgel komponált.
     De egy homeopátiával foglalkozó mű számára mégis csak Samuel Hahnemann a legfontosabb példa, ha a Sulphur-alkatról van szó. Lobbanékony természete, mely a viták során teljesedett ki, és szelleme, mely a provokáló és sokat vitatott orvosi téziseket kifejlesztette; kitartása, makacssága, fenomenális emlékezőtehetsége, óriási és több területre terjedő szakmai tudása - mind, mind a Sulphur jellegzetességei. Kórképeinek mindenféle szisztémát nélkülöző leírásai, kimerítő hosszúságú és részletes előadásai, az akkori hivatalos orvoslást szapuló, véget nem érő tirádái szintén ennek a szernek a sajátosságai közé tartoznak. Mindezen tulajdonságok között a legjelentősebb, hogy Hahnemann a Sulphur széles látókörét és előrelátását is bírta. Ahhoz, amit Hahnemann a maga teljességre és tökéletességre törekvő értelmével, szorgalmával és kitartásával kikísérletezett, kidolgozott, rendszerbe foglalt, leírt és alkalmazott, az azóta eltelt mintegy kétszáz évben alig valamit lehetett csak hozzáfűzni.

Vitalitásban, kitartásban és produktivitásban az intellektuális adottságú Sulphur nem múlható felül. Különösen azért, mert gyakran még küldetéstudattal is rendelkezik, aki már kis kora óta úgy érzi, hogy valami nagyra hivatott. Ez a dinamizmus, intellektuális merészség, kifogyhatatlan energia és "bátorság, mely nagy megoldásokra képes" (Allen) teszi lehetővé számára, hogy olyan bonyolult rendszereket fedezzen fel és valósítson meg, melyet mások lehetetlennek tartanak.

Mindazonáltal nem minden Sulphur-értelmiségiből lesz alkotó ember. Sokan közülük haszontalan látnokok vagy álmodozók, akiknek túlságosan is nagyravágyó terveik megvalósulatlanok maradnak. Miközben terjedelmes projekteken törik a fejüket, a részleteket elhanyagolják. Ahelyett, hogy keveset, de jót csinálnának, gigantikus feladatokat tűznek ki maguk elé, melyeket tökéletlenül képesek csak megoldani.
     "A Sulphur-páciens ellenszenvet érez aziránt, hogy a dolgokat a maguk sorjában kövessen tovább, és idegenkedik a komoly, szisztematikus munkától", írta Kent. Erre a típusra jó példa az a Sulphur-férfi, aki otthonában soha nem fejezi be a megkezdett munkát, és még arra sem hajlandó, hogy a szerszámokat a helyére tegye. Ezek szanaszét hevernek, miközben ő már egy másik projekttel foglalkozik.

Eddig a Sulphur többnyire férfi-szerként lett bemutatva, holott természetesen vannak nők is, akiknek erre a szerre van szükségük. Náluk azonban a leírt tulajdonságok mérsékelt, tompított formában találhatóak meg. Valószínűleg ennek az az oka, hogy a nők ritkán "tiszta"-Sulphurok. Sulphur tulajdonságaikat így egy másik alkati szer modifikálja. Ezért nehéz a történelemből vagy az irodalomból Sulphur-nőt példaként megemlíteni, míg "tiszta" Sulphur-férfi nagy számban található.
     De ha egy más alkatú női páciens egyszer csak elkezdi magát pedánsan, unalmasan vagy körülményesen kifejezni, akkor ez valószínűleg annak a jele, hogy szüksége van egy adag magas potenciájú Sulphurra. Végezetül azoknak a nőknek is szükségük lehet erre a szerre, akik időlegesen a Sulphur felzaklatott vagy levert lelki tüneteit mutatják (például túlzott félelem és izgatottság stb.). Különben a nőknél leggyakrabban a fizikai tünetek alapján kerül sor a Sulphur felírására.

A pszeudo- és anti-intellektualizmus

Ugyanakkor a produktív típus ellentétje, a "lusta" is lehet Sulphur. A homeopatikus szakirodalomban ezt a típust így írják le: "Viszolygás a foglalkozásától és az üzlettől, idegenkedés a munkától, túl lusta ahhoz, hogy összeszedje magát, csak ül és semmit sem csinál." Ahelyett, hogy családjáért dolgozna és eltartaná a rábízottakat, kényelmes foteljében nagy terveket sző, nagyszerű gondolatokat talál ki, vagy üres, látszat-intellektuális spekulációkban kéjeleg. Azt akarja, hogy elismerjék, miközben abszolút semmit nem tesz ezért. Zseninek tartja magát, holott csak naplopó. Arra vár, hogy valaki majd jön, aki felismeri zsenialitását.
     Az ilyen embereknek, akik ahelyett, hogy tennének valamit nagyszerű gondolatokkal fecsérlik el az idejüket, egy adag magas potenciájú Sulphur sokat segíthet abban, hogy visszatérjenek a gyakorlati életbe.
     Bár ez a típus is alkalmas arra, hogy rengeteg információt tároljon az agyában, ezeket nem tudja célszerűen felhasználni. Egy helyzet, egy módszer, egyáltalán bármilyen dolognak egyes részeit tökéletesen megérti ugyan, de arra képtelen, hogy ezekből a fejében egy egészet összerakjon.
     Ha ez a helyzet rosszabbodik, és a fáktól már egyre kevésbé látja az erdőt, Sulphur akár butának is tűnhet. Hiába tud sokat, nem tud ezekből profitálni, egységes gondolatrendszert, világnézetet összeállítani. Kent ezt így jellemzi: "Értelem nélkül marad, ami oda vezet, hogy ezt a típust pszeudo-filozófusnak nevezik."

Egy további típus - és ez is Sulphur - meg is veti a tudományt, a tanulást, és azt állítja, hogy a tudás nem fontos. Nem csak az idősebbek között található meg ez a típus, ami még érthető lenne, hanem a fiatalok között is, akik úgy vélik, hogy minden olvasottság, tudás, tudományosság fölött állnak.
     Tehát ami a képzettséget illeti, Sulphur mindkét végletre képes: a tudás túlértékelésére, illetve alábecsülésére. Ez ugyan a fiataloknál a fejlődés és az érés része is lehet, de azért egy adag homeopatikus Sulphur sokban hozzá járulhat ahhoz, hogy ez a folyamat meggyorsuljon.

Öregség és melankólia

Sulphurt gyakran alkalmazzák az időskori szellemi gyengeségnél. Például, ha valaki túlságosan feledékennyé válik, vagy állandóan ismétli önmagát. Olyanoknál is sokat segíthet, akik korábbi széles látókörűségét elvesztik, és szellemileg egyre jobban beszűkülnek, olyannyira, hogy már csak saját magukra képesek koncentrálni, csak saját szükségleteikkel törődnek, és mindenki mással szemben közömbösek lesznek.

Bár eddig legtöbbet a kreatív, energikus és lobbanékony, túlfűtött Sulphurról volt szó, ez a szer a mély depressziónál és félelmeknél is gyakran javallott, vagy egyedül, vagy egy másik szer mellett, hogy annak hatását növelje. A szakirodalomban ilyen kifejezések olvashatóak: "Levertség, életundor, kétségbeesés, túl szerencsétlen ahhoz, hogy éljen, ködös a fejben" stb. Az önmagába forduló, önmagát figyelő embereknek szintén sokat segít a Sulphur.
     Olykor a depresszió a szellemi túlerőltetéstől lép fel, a túl intenzív vagy túl hosszú ideig tartó tanulástól, szellemi munkától. Előfordulhat, hogy a kreatív Sulphur szellemi ereje egy idő után elhasználódik, amitől kétségbe esik, hiszen számára ez volt a legfontosabb az életben.
     Néha egy páciensnek "mindenből elege lesz" vagy "vallási melankóliába" (Hering) esik. Akik ilyen válságon esnek át, azoknak a Sulphur (vagy Lachesis vagy Natrium muriaticum) nagyon jót tesz.

Sulphur - csakúgy, mint más területekhez - a valláshoz is nagyon különböző módon viszonyulhat: vagy mélyen vallásos, vagy teljesen közömbös. Emiatt az összes vallás teológusa és papja gyakran Sulphur alkatú. Ugyanakkor a pszeudo-intellektuális Sulphurnál fennáll annak veszélye, hogy hiányos ítélőképessége miatt valamely felekezet vagy szekta tagjai tévútra vezetik. Ebben türelmetlensége is szerepet játszik, mert ahelyett, hogy képezné magát, a lehető leghamarabb tökéletes spirituális vagy metafizikai szférákba akar eljutni.
     Ha a Sulphur nem vallásos, akkor nem csak őt magát hagyja teljesen hidegen a vallás, de azt is képtelen megérteni, hogy másoknak miért vannak ilyen irányú igényeik vagy érdeklődésük. A téma olyannyira untatja, mint az istentiszteletek vagy a vallási hódolat más formái. Semmiféle igényt nem érez arra, hogy akaratát vagy viselkedését valamely magasabbrendű hatalom alá helyezze.

Mindaz, ami itt elhangzott a Sulphurról csak egy csepp abban a hatalmas óceánban, mely erre a nagyszerű szerre jellemző. Tüneteinek sokrétűsége és hatásának mélysége ezt a szert sokkal nagyobbá teszik, mint bármely leírás, vagy az egyes részek összessége. A szó szoros értelmében minden krónikus betegségnél nagy haszonnal alkalmazható. A szer szinte határtalan gyógyereje mindig újra és újra meglepi a homeopata orvost. És a szernek mégis megvan a saját karakterisztikája, melyet e fejezet próbált bemutatni.

(A három utolsó képen Bessenyei Ferenc látható, az elsőn otthonában, a másik kettőn egy előadóestjén.)

Feltéve: 2012. március 28.

Vége

VISSZA AZ ALKATI SZEREKHEZ




KEZDŐLAP         ÉRDEKESSÉGEK         HÍREK         SAJÁTVÉR TERÁPIA         ELMÉLETI HOMEOPÁTIA

GYAKORLATI HOMEOPÁTIA            GALÉRIA            GYAKORI KÉRDÉSEK

LEGÚJABB FRISSÍTÉSEK            KAPCSOLAT            TOVÁBBI INFORMÁCIÓ            HASZNOS LINKEK