Akasszátok fel a királyt |
|
Akasszátok fel a királyt Magyarország gaz királya elkanászodott közben. Egy darabig tán még tűri a nép, egy darabig tán még csöndben... Hitevesztett honfiak mind csülökre állva, fonják már a kötelet felségünk nyakára. Szép Budapest dühös néppel nem volt még úgy tele, mint akasztásásnak dicső napján zeng majd a hősök tere. Ott huzzák föl kendet hol igaz királyok állnak, nem dísznek közéjük... csak szélnek játékának. Kalandvágyó ezer magyar ki szívből akart menni, hazajött az ünnepségre mind bakó akar lenni. Bár nincs helyette más király ki fogékony a jóra, de vesszen el a balga magyar ha ezt nem teszi bitóra! Áll a király a kötél alatt egy országgal néz szembe, egy pillanatra csenben a nép... csak egy pillanatra csendbe'... ...hogy hallják ahogy nyaka roppan, s elhagyja a lélek... e vers marad kend után se gyász se lesz se ének. S fenségednek segédei mind maga után lógnak, testük nem lesz eltemetve kutyáknak lesz koncnak. Oszt majd tán megpihen millió magyar szíve, és szép hazánkban újra lesz a narancsnak is íze... Az isten és királyunk közt a különbség szinte semmi, ha csak az nem hogy a mindenható nem akart Viktor lenni... Szűcs Péter 2017 Április 15 |




