Akasszátok fel a királyt

Magyarország gaz királya
elkanászodott közben.
Egy darabig tán még tűri a nép,
egy darabig tán még csöndben...

Hitevesztett honfiak
mind csülökre állva,
fonják már a kötelet
felségünk nyakára.

Szép Budapest dühös néppel
nem volt még úgy tele,
mint akasztásásnak dicső napján
zeng majd a hősök tere.

Ott huzzák föl kendet
hol igaz királyok állnak,
nem dísznek közéjük...
csak szélnek játékának.

Kalandvágyó ezer magyar
ki szívből akart menni,
hazajött az ünnepségre
mind bakó akar lenni.

Bár nincs helyette más király
ki fogékony a jóra,
de vesszen el a balga magyar
ha ezt nem teszi bitóra!

Áll a király a kötél alatt
egy országgal néz szembe,
egy pillanatra csenben a nép...
csak egy pillanatra csendbe'...

...hogy hallják ahogy nyaka roppan,
s elhagyja a lélek...
e vers marad kend után
se gyász se lesz se ének.

S fenségednek segédei
mind maga után lógnak,
testük nem lesz eltemetve
kutyáknak lesz koncnak.

Oszt majd tán megpihen
millió magyar szíve,
és szép hazánkban újra lesz
a narancsnak is íze...

Az isten és királyunk közt
a különbség szinte semmi,
ha csak az nem hogy a mindenható
nem akart Viktor lenni...

Szűcs Péter 2017 Április 15