Beszéltem az ördöggel

Beszélgettem az ördöggel
bekopogott hozzám.
Szüksége volt valakire,
bár nem értem miért pont rám?

Kávéval kínáltam...
ő inkább bort inna.
Majd elpanaszolt sorra mindent
időnkénk koccintva.

Én megértem,hogy elege van
akad bőven dolga.
De mit kezdene úgy magával
ha rossz ember nem volna?

Tanácsként azt mondtam...
menjen szabadságra.
Hagyja hogy a világ búját
az úr vegye nyakába!

Fény szökik szemébe,
az asztalra csap párat,
már azt gondoltam örömében
feldúlja a házat.

Mint láncon tartott csahos kutya
ki a holdfényre megkergül
kúrjongat az ördög
menten tánra perdül!

Ez kell nekem hallod-e ?!
Napfény és tenger!
Kedvem szerint szólottál
tölts még egyet ember!

Így boroztunk kettecskén;
míg meg nem ittuk mindet...
a józanságnak híján voltunk
mikor búcsút intett.

Az ajtóból még visszafordult,
nem-e féltem tőle?
Hát...ittam már a rossebbel is...
oszt nem lett baj belőle.

Szűcs Péter 2017 május 17