Borozgatok magamban

Peregnek némán éveim
s így bőven túl a felén,
csak megszán végre az élet
s egy kedvest sodor elém.

Bekopog,átkarol,
ölembe bújik,
kihörpintem poharam.
Teljesen.Kisujjig.

Borozgatok magamban
s míg egy menyecskéről költök,
e bikavér vált szerelmemmé
még szép hogy újra töltök.

Befut a szél az ablakon
nyomán függöny moccan,
a szerelemről kezdtem írni
hol is tartottam?

Jaj megvan! A csudába!
egy szép menyecske kéne...
Na nem azért hogy együtt nézzünk
a pohár fenekére.

Hű a pohár a nemjóját
áldja meg az isten!
Most ahogy így nézem,
üresen áll itten.

Csilingel az üveg nyaka
boros kelyhem száján,
szóval jól jönne egy szép menyecske
a költő háza táján.

Bizony,bizony ha én mondom
egy pajkos leány kéne,
kinek mint a keserű must
úgy fortyog a vére.

Kinek úgy simogat ajka
mint e vörösbornak bársonya,
ki úgy zár engem két karjába
ne vágyjak onnan máshova...

Valami baj van atyafiak!
üres ez a pohár.
Tán lyuk lehet az alján?
...s ott...kicsordogál?

Meg is töltöm újra
hogy próba alá vessem!
De attól tartok túl soká
nem marad benn ez sem.

Borozgatok magamban,
Ó Eger béli mátkám...
Ha volna babám úgy mint téged
holtomig imádnám.

De tüzes legyen mint nyári villám
midőn korhadt tölgybe vág!
Ostorozzon két szemével
öljön fojtson meg a vágy!

Tüzes legyen az én babám
kiben izzik,forr a vér!
Ki ha csókot lehel ajkaimra
ezret visszakér...

Tüzes legyen az én babám
mint e drága bikavér!
Mert ha nem gyújt fel a szerelmével,
...úgy fabatkát sem ér...

Szűcs Péter 2019 október 13