Borozgatok magamban |
|
Borozgatok magamban
Peregnek némán éveim s így bőven túl a felén, csak megszán végre az élet s egy kedvest sodor elém. Bekopog,átkarol, ölembe bújik, kihörpintem poharam. Teljesen.Kisujjig. Borozgatok magamban s míg egy menyecskéről költök, e bikavér vált szerelmemmé még szép hogy újra töltök. Befut a szél az ablakon nyomán függöny moccan, a szerelemről kezdtem írni hol is tartottam? Jaj megvan! A csudába! egy szép menyecske kéne... Na nem azért hogy együtt nézzünk a pohár fenekére. Hű a pohár a nemjóját áldja meg az isten! Most ahogy így nézem, üresen áll itten. Csilingel az üveg nyaka boros kelyhem száján, szóval jól jönne egy szép menyecske a költő háza táján. Bizony,bizony ha én mondom egy pajkos leány kéne, kinek mint a keserű must úgy fortyog a vére. Kinek úgy simogat ajka mint e vörösbornak bársonya, ki úgy zár engem két karjába ne vágyjak onnan máshova... Valami baj van atyafiak! üres ez a pohár. Tán lyuk lehet az alján? ...s ott...kicsordogál? Meg is töltöm újra hogy próba alá vessem! De attól tartok túl soká nem marad benn ez sem. Borozgatok magamban, Ó Eger béli mátkám... Ha volna babám úgy mint téged holtomig imádnám. De tüzes legyen mint nyári villám midőn korhadt tölgybe vág! Ostorozzon két szemével öljön fojtson meg a vágy! Tüzes legyen az én babám kiben izzik,forr a vér! Ki ha csókot lehel ajkaimra ezret visszakér... Tüzes legyen az én babám mint e drága bikavér! Mert ha nem gyújt fel a szerelmével, ...úgy fabatkát sem ér... Szűcs Péter 2019 október 13 |




