Az univerzum szeretője

Szerettem...Szerettek.
Feledtem... Feledtek.
Tán végül egy sem bánta meg
hogy örökre elengedtek.

Voltam hős szerelmes,
nagyokat álmodó,
majd voltam hamis,csalfa ifjú,
szelet meghámozó'

Lettem becstelen és álnokul
titkon szerető,
barátságot s elveket,
bőszen feledő.

Kinek első szerelem,
kinek elérhetetlen,
oszt volt aki meg fittyet hányt,
pedig igazán szerettem.

Hát így vagyok most egymagam...
Iszákos,bohém,pára...
kinek sosem jó pont az a lyány
ki szemet vetett rája.

Ki nekem tetszik annak meg
én nem kellek soha.
Most vagy az élet,vagy a sors,
vagy én vagyok ostoba.

Így maradok egymagam!
Iszákos,bohém,pára...
Kinek éhes asszony ajkak helyett
most az üvegre tapad szája.

Csak olyanok jőnek' rám,
kinek már senki nincsen,
adogatják egymásnak
elhasznált kilincsem...

Lerakóhely immár szívem!
Holt szerelmek temetője...
Hát így lettem én -e koldus legény-
...az univerzum szeretője...

Szűcs Péter 2020 Február 14