Isten éltessen Józsi bácsi

Szétszórt szerszámok halma mögött,kuporog egy férfi,
vakarja fejét,gondolkodik valahogy nem érti,
hogy hova tűnt az áram a köteg vezetékből.
amit most emelt ki szegény halálraítélt gépből.

Ha világosabb lenne biztos meglátnám,
bár tudnám hol hagytam a Makita elemlámpám.
Olyan vagyok mint egy gyerek,
hajam hullik, esek kelek.

De én vagyok itt egyedül hatvan!
S erőtől duzzadok mint egy vadkan!
Így motyog ő magában,
ám nincsen szitok szavában.

Rohan az udvaron kezében véső,
szólnék- vigyázz jeges!..Késő..
Feláll mintha mi sem történt volna,
rohan siet tovább van még elég dolga.

Mindig van mit tennie, mindig hívják páran,
kering a cégen belül akár a kóboráram.
És ha bárki bármit áhít
két sörért bármit.
Nyugdíjról ne is álmodj még!
De most köszöntelek én s a cég,

Költő mondja költőnek-Ácsi!
Isten éltessen Józsi Bácsi!
Minden jót kívánok,mást nem tehetek,
írj nekem verset te is,ha majd hatvan leszek.

Szűcs Péter