SZÜLETÉSNAPOMRA

József Attilának, azonos című verse nyomán


Harmincnégy éves lettem én,
nem meglepetés e költemény,
hisz magam írtam magamnak,
nehogy ajándék nélkül maradjak,

Kis csecse becse,ajándék,
melyet Attilának ajánlnék,
kinek oly nagyszerű volt keze,
s esze.

Ej ha tudnád hogy írásod óta,
a havi kétszázzal ma is az a nóta.
Becsülettel dolgozom,de alig hogy megélek,
örülnék én bíz a kétszáz felének.

Hiába van köztünk épp egy emberöltő,
akkor is az volt,s ma is szegény a költő
Azám!
Anyááám....

Lehettem volna bokszoló,
nem íly rímekkel sokkoló
asztalos legény.

De nem lettem,
mert az ütleget nem szeretem,
s magamat nem veretem
kék arcúra.

Istenadta versemért,
mit lehet egy ember sem ért
nem kapok tán pofont.
s tokjából kivont kardal sem jőnek ellenem.

Ide idézem Attila nevét,
kinek áldom csavaros eszét,
ki nemzetünknek adott,
nagyot.

Soraim hát neki szánom,
bár összefutnánk a másvilágon..
de csekély,
e remény.

Ám míg élek bízom én,
s egy mennybéli kávéház szegletén,
az ő hatására fogom,
rímjeimet,nem amatőr fokon
javí-
tani!

Szűcs péter 2012 október 6