 | |
|
A falánk kishörcsög |
|
|
|
|
|
A falánk kishörcsög |
A kishörcsög ült az asztalnál, és mohón tömte magba a reggelit. Kis pofácskája kétoldalt kidagadt már a sok ennivalótól, és elég vicces látványt nyújtott. Szinte rágás nélkül lenyelt mindent, és azonnal újra teletömte a száját. Édesanyja fejét csóválva nézte.
 - Ne egyél ilyen gyorsan kisfiam! Senki sem veszi el tőled. – szólt rá, de a kishörcsög, rá sem hederített, amíg be nem lapátolt mindent, ami a tányérján volt.
- Ha megreggeliztél, elindulhatsz az iskolába.
- Nem kaphatnék még egy kicsit? – nyújtotta az üres tányért a kishörcsög.
- Nem. – mondta szigorúan a mamája. – A táskádban van a tízóraid. Indulj gyorsan, mert elkésel!
A kishörcsög nehezen szuszogva lemászott a székről, hátára csatolta a táskát, és lógó orral elindult.
Nagyon nem szeretett iskolába járni, mert ott állandóan csak tanulni kellett, és csak akkor szabadott elővenni a tízórait, ha megszólalt csengő, pedig ő mindig éhes volt. Ez meg is látszott rajta.
Hasát alig érte át az iskolatáska pántja, és már a nadrágját sem tudta rendesen felhúzni, de egyáltalán nem bánta. Mindent megevett, amit csak látott
Most is kis kerülővel, -- hogy kedvenc almafáját útba ejtse – kényelmesen bandukolt az iskola felé.
 Két gyönyörű almát szedett a fáról, és útközben elrágcsálta. Mire odaért az iskolába, már becsengettek. Megpróbált csendben besurranni, de annyira recsegett súlya alatt a padló, hogy a tanár néni rögtön észrevette.
- Te már megint elkéstél! – nézett rá a tanító néni mérgesen. – Biztos megint gyümölcsöt szedtél valahol
A kishörcsög lehajtotta a fejét, és elpirult. Gyorsan a helyére ment és a tanítás folytatódott. Elővette könyveit, megpróbált a tanító nénire figyelni, de egyre csak a táskában lévő tízórai járt az eszében. Alig várta, hogy megszólaljon végre a csengő, é megnézhesse mit csomagolt neki ma az édesanyja. Mindig szokott valami meglepetés lenni a dobozban, és remélte, hogy ma csokit talál benne. Egyre türelmetlenebb lett, már úgy érezte, nem bírja tovább, mire végre megszólalt a csengő.
A gyerekek kiabálva szaladtak az udvarra fogócskát játszani, csak a kishörcsög maradt teremben egyedül. Felvette táskáját, gyorsan kipakolta a tízórait, és egy perc alatt mindent magába tömött, csak a doboz alján talált csoki szeletet majszolta el szép lassan. A szünet végén a tanító néni visszaterelte a gyerekeket az osztályba, és újra megkezdődött a komoly munka.
Mikor a kis harang elütötte a delet, a gyerekek kettes sorba állva, elindultak az ebédlő felé. A kishörcsög ezt szerette a legjobban, az iskolában. Mindig változatos volt az ebéd, és annyit ehetett, amennyit akart. Ő volt az első aki leült az asztalhoz, és utolsónak kelt fel a tányérja mellől. Mire a többiek végeztek a levessel, ő már a másodikból kért repetát.
Délután megírták a leckéjüket, és a tanító néni haza engedte őket. A kishörcsög kényelmesen baktatott a vidáman szaladgáló gyerekek mögött, és azon töprengett, mi lesz otthon a vacsora.
- Megjöttem mami! – kiáltott már az ajtóból.
Édesanyja kidugta fejét a konyhaajtón.
- Jó voltál az iskolában?
- Igen. -- felelte a kishörcsög. Lerakta a táskáját, és bement a konyhába. – Készen van a vacsora?
- Nemsokára készen lesz. – nézett rá a mamája – de addig már ne egyél semmit!
A kishörcsög szomorúan kikullogott. Azt remélte, kap egy szelet süteményt vacsora előtt. Egyszer csak eszébe jutott hogy tegnap látott a szobában egy csomag kekszet. Óvatosan belopózott, és meg is találta a szekrény felső polcán. Mire vacsorához hívták, egy szem keksz nem maradt.
Hárman ültek a szépen megterített asztal mellett. A felnőttek halkan beszélgettek, a kishörcsög, pedig csak turkálta az ételt. Úgy érezte, egy falat sem menne le a torkán.
- Mami. – mondta vékonyka hangon. – Nem kérek vacsorát.
Édesanyja meglepődve nézett rá. – Mi bajod van kisfiam?
- Fáj a hasam.
Hörcsög mama felemelte, bevitte a szobába, és lefektette az ágyra.
- Mondd el kisfiam, mit ettél ma? – kérdezte, miközben elővette a fiókból a lázmérőt.
A kishörcsög mindent felsorolt, még a kekszet sem hagyta ki. Anyukája csodálkozva hallgatta.
- Ha ennyi mindent ettél, nem is csodálom, hogy fáj a hasad. Elrontottad a gyomrodat. Pedig sokszor mondtam, hogy ne egyél mindent össze.
A kishörcsög kétségbeesve nézett a mamájára.
- Jaj nagyon fáj! Soha többé nem eszem ennyit. – fogadkozott.
- Jól van – simogatta meg a buksiját a mamája. – Főzök neked egy teát, és reggelre semmi bajod nem lesz.
A tea megnyugtatta a kishörcsögöt, és lassan mély álomba merült. Édesanyja egész éjjel mellette ült, de a kishörcsög egyszer sem ébredt fel. Álmában cukrászdában járt, ahol finomabbnál finomabb sütemények voltak, de ő egyiket sem ette meg. Megfogadta, hogy többé nem lesz falánk, és be is akarta tartani az ígéretét.
VÉGE
2003.03.115
|
|
|
|
|
|
| | |
E107pimps.org theme.