 | |
|
Teknőc Márton |
|
|
|
|
|
Teknőc Márton
A teknősbéka kitartóan ballagott az erdő hatalmas fái között. Napok óta vándorolt már, elhagyva előző otthonát, kedves barátait. Fáradt volt és nagyon szomjas, de egy percre sem akart megállni. Egy szép tavacskát keresett, ami mellett újra felépíthet egy kicsiny házat magának, és békességben éldegélhet. A nap lebukott a látóhatár mögött. A kis teknőc bebujt egy bokor tövébe, és kényelmesen elvackolódott. Eszébe jutott a régi háza, szemét könnyek lepték el. A tó, ahol lakott, egy erdő szélén állt hatalmas fákkal a partján, és egy csöppnyi sziget volt a közepén. Igazából nem is volt sziget, csak kövek álltak ki a tó vizéből.
Az élet csodálatos volt. Reggel madárdalra ébredt, a napocska megsimogatta zöld páncélját, és úgy gondolta semmi baj nem érheti. Azután lassan minden megváltozott. A nap egyre melegebben sütött, és már az éjszaka sem hozott enyhülést. Az eső csak nem akart jönni, és a kegyetlen napsugár, lassan mindent elpusztított. Az öreg fákon kívül minden növény elszáradt. Az állatok családostul költöztek el, mert a környéken nem volt mit enni. Ő megpróbálta húzni-halasztani dolgot, de eljött a nap, amikor neki is indulnia kellett. Elbúcsúzott kedves fáitól, és lehajtott fejjel, szomorúan útnak indult. Még sohasem érezte magát ennyire magányosnak. Az égen már millió csillag fénye ragyogott, mire a kis teknőc lassan álomba sírta magát.
Arra ébredt, hogy valaki megkocogtatta a páncélját. Óvatosan kidugta a fejét. A ragyogó napfényben, egy nagyfülü nyuszi állt mellette.
- Jó napot kívánok – köszönt illemtudóan a teknőc. A nyuszi ijedtében hatalmasat ugrott és beiszkolt egy bokor mögé, onnan leste a furcsa teremtést.
- Teknőc Márton vagyok – állt fel és meghajolt a nyuszi felé a teknőc.
A bokor mögül semmi válasz nem érkezett.
- Kérem szépen. – próbálkozott újra – Meg tudná mondani, hol van a közelben tó? – lépett egyet előre
A nyuszi ijedten el akart szaladni, de a nagy sietségben összeakadt a lába, és orra esett. A teknőc értetlenül nézte, ahogy a nyuszika felugrik, és hangosan kiabálva elszalad. Kicsit várt, hátha visszajön, aztán vállat vont és tovább indult.
A távolból mintha vízcsobogás hangját hozná a szél, és ő felélénkülve igyekezett a hang irányába.
A nap már magasan a fák felett járt, mire megpillantotta a tavat. A teteje vakítóan csillogott, kristálytiszta vizében halacskák játszottak. A látványtól a kis teknőc szíve hatalmasat dobbant. A parton álló fák kedvesen integettek neki, és ő boldogan nevetett vissza rájuk.
- Itt lesz az új otthonom – mondta ki hangosan – majd egy nagy sóhajjal a hűs vízbe csúszott. Már csak a barátai hiányoztak, de remélte, hogy itt is talál pajtásokat.
Ez idő alatt, a nyuszi rohant át az erdőn, egyenest az Oroszlán barlangjához.
- Egy szörny akar beköltözni a mi gyönyörű tavunkba – kiabált torkaszakadtából. Az állatok összenéztek és elindultak utána. Hangos kiabálása felverte az erdő csendjét. A nagy hangzavarra az Oroszlán is előjött a barlangjából, és a figyelmetlen nyuszi már nem tudott megállni, egyenesen neki szaladt az állatok királyának.
- Hé! Lassan a testtel! – szólt az Oroszlán.
- Bo...bo…bocsánat – dadogta a nyuszi, és remegett a lába félelmében.
- Mi ez a kiabálás?!
- Egy hatalmas szörny be akar költözni a tóba! – jött mag a nyuszi hangja – Nincs a fején füle, és állandóan vicsorog. – hátra húzta a fülét, keresztbe állította a szemét, kidugta a nyelvét, hogy megmutassa milyen félelmetes az a szörny.
- Az állatokból kitört a nevetés, csak úgy zengett az erdő.
- Ugyan már nyuszi te mindentől megijedsz – mondta az Oroszlán, könnyeit törölgetve.
A nyuszi csak állt és bámulta a hatalmas Oroszlánt.
- Legalább gyertek le és nézzétek meg – mondta, és mérgesen toppantott a lábával.
- Jól van, menjünk. – mondta megadóan az Oroszlán, csak hogy elejét vegye a további vitának.
Mire a tó partjára értek, Márton már bent úszkált a tó közepén. Az Oroszlán feje fölé emelte a mancsát, hogy jobban lásson az erős napfényben.
- Ezt nevezed te szörnynek? – fordult a nyuszi felé, és alig tudta elrejteni mosolyát.
A távolból a teknősnek éppen csak a háta látszott ki a vízből, és egyáltalán nem tűnt ijesztőnek. Mindenki a nyuszi felé fordult.
- Várjatok, majd ha ki jön a vízből, ti is megijedtek! -- Kiabált a nyuszi, és hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavának, elkezdett ugrálni, és hadonászni a kezével. Addig ugrált és hadonászott mérgében, amíg elvesztette az egyensúlyát, és – zsupsz – beleesett a vízbe.
- Segítség! – ordította torkaszakadtából. Az állatok ijedten álltak a parton. Az Oroszlán megpróbálta kihúzni, de a nyuszi annyira kapálózott, hogy nem tudta megfogni.
Márton felkapta a fejét a hangos kiáltásra, és elkezdett úszni a fuldokló felé. Minden erejét beleadta, szinte repült a hullámokon. Éppen elkapta a süllyedő nyuszi fülét, és kivonszolta a partra. Az Oroszlán segítségével lefektették a fűre. Márton leült mellé és segített neki, amíg jobban nem lett. Az állatok néma csendben nézték a furcsa jövevényt.
- Hiszen ez Teknőc Márton – szólt le a fáról az öreg bagoly – a szomszéd erdőben lakik. Őt nézted te hatalmas szörnynek?
A nyuszi lehajtotta a fejét és a füle hegyéig elpirult.
Az Oroszlán a teknőc elé állt.
- Hallottuk mi történt nálatok.—nézett együtt érzően rá az Oroszlán.—Remélem tetszik itt neked, és nálunk maradsz.—
- Köszönöm - mondta hálás szívvel mosolyogva Márton.
Az állatok köré sereglettek, és mindenki mondott pár kedves szót. Csak a Nyuszi volt feltűnően csendben.
- Jobban vagy már?—fordult hozzá aggódva a teknőc.
- Igen- válaszolt a nyuszika alig halhatóan.
Az Oroszlán odaállt a elé, és óvatosan a vállára tette hatalmas mancsát.
Azért mert valaki nem úgy néz ki mint te, még nem jelenti azt, hogy rosszabb nálad. De azt hiszem ezt a leckét alaposan megtanultad.
Vége
2003.11.26
|
|
|
|
|
| | |
E107pimps.org theme.