Francesca Simon Rosszcsont Petiről szóló történetei

Peti gőzerővel beleveti magát az iskolai focibajnokságba, szembekerül egyik ősellenségével, valamint szörnyű kínokat áll ki ruhavásárlás közben.

Peti hatalmas csatát vív a kádban

öccsével, Rendes Ricsivel,

házimunkát kell végeznie, valamint találkozik

magával az angol királynővel!

Rosszcsont Peti alsónadrágja

Rémes szülei zöldségevésre kényszerítik

Petit, valamint véletlenül lánybugyogót kap ajándékba

nagynénikéjétől.

Rosszcsont Peti a ház ura

A könyv fejezetei: Rosszcsont Peti halloweenje, Rosszcsont Peti, a ház ura, Rosszcsont Peti rablóhadjárata, Rosszcsont Peti autózik.

Rosszcsont Peti vakarja a fejét

A könyv fejezetei: Rosszcsont Peti vakarja a fejét, Rosszcsont Peti és az agyarmarcang, Rosszcsont Peti kirándulni megy, Rosszcsont Peti és a vacsoravendégek.

Rosszcsont Peti és a múmia átka

A könyv fejezetei: Rosszcsont Peti hobbija, Rosszcsont Peti házi feladatot ír, Rosszcsont Peti az uszodában, Rosszcsont Peti és a múmia átka.

Rosszcsont Peti háborúzik

A könyv fejezetei: Rosszcsont Peti könyvet olvas, Rosszcsont Peti háborúzik, Rosszcsont Peti technikaórán, Rosszcsont Peti, a szállóvendég.

Rosszcsont Peti iskolai rémtettei

Az iskolai élet jobbnál jobb rosszalkodási alkalmakat kínál. Peti pedig egyet sem hagy kihasználatlanul. Nem úgy mint bátyja, Rendes Ricsi, aki imádja a spenótot, minden nap hajat mos, és kedvenc könyve A boldog bari. Peti édességhegyeket tüntet el, cápák elől menekül az uszodában, tanárok idegein táncol, s még az alsónadrágján is harcoló kannibálok vannak.

De vajon miért akar minden áron megnyerni egy olvasási versenyt? A dolog fölöttébb gyanús.

Rosszcsont Peti és a kísértetház

Rosszcsont Peti tényleg rosszcsont. Folyton kilóg a sorból, folyton valami kópéságon jár az esze. Nem csoda, ha nemigen jön ki bátyjával Rendes Ricsivel, aki még a Mikulástól is 'valami szép csellómuzsikát' kér ajándékba. A kedvesen illusztrált sorozat Nagy- Britanniában évek óta szülők és gyerekek kedvence. Kezdő olvasóknak szórakoztató gyakorlás, s bizonyos, hogy a felolvasó szülők sem fognak elaludni rajta!

Rosszcsont Peti becsapja a fogtündért

A rosszcsont, aki mégis mindenki kedvence, újabb kalandokat él át. Részt vesz egy esküvőn, új tanárral ismerkedik meg az iskolában, s vendégül látja szeszélyes Szonját.

Rosszcsont Peti bosszúja

"- Sajnálom, téves! -cincogta Peti, és letette a telefont. Ajjaj. Ebből baj lesz. Nagy-nagy-nagy baj.” Hogy miből is..?

Rosszcsont Peti

Peti igazi rosszcsont volt. Mindenki ezt mondta róla, még az édesanyja is.

Rosszcsont Peti és a titkos klub

Jajkiáltások. Szűri nővérke szobájának ajtaján szűrődtek ki. Rosszcsont Peti ránézett öccsére, Rendes Ricsire. Rendes Ricsi ránézett Rosszcsont Petire. Azután mindketten az édesapjukra néztek, aki maga elé meredt.

Rosszcsont Peti gazdag lesz

Rosszcsont Petinek rossz napja volt. Az öccse, Rendes Ricsi elfoglalta a függőágyat, és nem akart kiszállni belőle. Aztán anya ráparancsolt, hogy csináljon rendet a szobájában, épp mikor az Iszonyú uszonyokat akarta nézni a tévében.

Jacqueline Wilson új könyve: A Diamond lányok

Jacqueline Wilson – műveit kölcsönzik leggyakrabban Nagy-Britannia könyvtáraiban – legújabb kötete tíz éven felülieknek íródott, „vidám és szomorú, szórakoztató és elgondolkodtató – mint minden Wilson-regény”. Az írónő ezúttal is egy nem mindennapos témát választott. Az alaphelyzet egészen egyedi, bár biztosan vannak példák hasonló családi felállásra. Egy anyuka egyedül neveli négy lányát, édesapa még hírből sincs a közelben, és ami a legfurcsább, mind a négy lánynak más az apja. Az anya, Sue újra áldott állapotban van, három hét van hátra a szülésig, az apa pedig egy újabb férfi, már családos ember.

Az anyának azért gondja volt rá, hogy különlegesebbnél különlegesebb neveket adjon a lányoknak: Martin 16 éves, szőkére festett hajú, Jude tizennégy, alacsony, zömök, péppé veri a fiúkat is, Rochelle tizenkettő, de már magas sarkú cipőben jár. A néhány nap történetét Dixie meséli el, ő tízéves, a Harangvirágnak keresztelt játék papagájjal beszéli meg a történteket. Apjától (a balzsamozótól) kapott kék, szinte ronggyá foszlott kardigánban jár mindennap, benne kedvencével.
A Diamond család éppen költözés előtt áll, kertes önkormányzati házba kaptak lakáskiutalást. Minimális pénzből kell megszervezniük a költözést, Sue nem is tud már mozogni a pocakjától, le kell vinni a bútorokat, fuvarost fogadni stb. Ez utóbbit az egyik papa elintézi, azonban Bruce (Bruce Lee után) nem cipelhet, hiszen beteg a háta. Megérkeznek a lakóparkba, megdöbbenve látják, hogy iszonyú lepusztult minden. Az ő házuk is. A falak telefirkálva, kosz, szemét mindenütt, a mosogatóban hányás, a kertet felveri a gaz. Nekiállnak rendbe rakni a portájukat, amit egy váratlan dolog megszakít: Sue-nál megindul a szülés.
Mit fog a négy lány csinálni egyedül az igen rossz hírű környéken, ahol Jude-ot és Rochelle-t a fiúk meg akarták verni? Ki fog róluk gondoskodni?
Wilson könyve most is nagyon olvasmányos. Sok kibontásra váró ötlet vész el benne, hiszen csak úgy sorjáznak a témák: mit kezdjen egy nő az ötödik gyerekével, ha nem olyan neműt várt? Hogy magyarázza meg a gyerekeinek meggondolatlanságát – öt apától öt gyerek? Betegség-e a görcsös ragaszkodás egy Sundance-nak nevezett nem létező kisfiúhoz, holott az ötödik gyerek ismét lány? Mit tegyünk akkor, ha a szomszéd kisgyereket módszeresen veri, megtömi, lelkileg terrorizálja az anyja, és az apja homokba dugja a fejét? És végül hogyan kezeljük 16 éves lányunk terhességét? De nemcsak emiatt merül fel az emberben sok kérdés.
A könyvben szereplő fiatal anyuka enyhén szólva felelőtlen, ilyen, remélem, nem is létezik. Az élet megtanítja még a leglazább felnőttet is arra, pláne ennyi besikerült gyerek után, hogy tudni kell határt szabni. Szinte képtelenség minimális pénzből eltartani főállású anyaként ennyi embert. Mi jogon várja el egy idegentől a segítséget? Bruce-t is be fogja hálózni? Hogy jut eszébe szülés előtt költözni? Ha már költözni akar, miért nem nézi meg, hová? Menekülni akar maga elől?
A gyerekek második legfontosabb színteréről, az iskoláról vajmi keveset tudunk. Dixie-nek nem fontos a suli, osztálytársai Madáragynak csúfolják a papagáj miatt. Netán ezzel akarja jelezni Wilson, hogy a rumlis napok közepette nemigen marad idő másra gondolni? A cselekmény fergeteges gyorsasággal halad előre, hogy miként tudnak berendezkedni rekordidő alatt, az is homályban marad. Nekem a legfurcsább a kis olvasók korának meghatározása. Egy tízéves kislány a fergeteges cselekményből csak az összekuszált családi viszonyokat látja, a meggondolatlan anyát és nagytestvért, a szervezettség teljes hiányát, az ad hoc megoldásokat. Új barátnője, Mary sem nyugodt családi légkörben cseperedik.
A könyv az élet (vélt) árnyékos oldalát mutatja be, írói kikacsintásokkal, de humorral, megbocsátással az anya iránt. Sok kérdés nyitva maradt, amin immár a felnőttek gondolkozhatnak.

Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Mit olvasol mostanában? Nehogy azt mondd, hogy nem tudod, melyik könyvért nyúlj! De ha mégis így van, akkor egy világszerte népszerű, nagyszerű írónőnk ifjúsági regényét ajánlom ma neked. Ismerkedj meg Szabó Magda Mondják meg Zsófikának című könyvével!

Az 1917-ben született írónő eddigi életpályája során rengeteg lírai, drámai és epikai művel gazdagította a magyar szépirodalmat. Élettapasztalata, világlátása, családábrázolása, emberszeretete egész Európában olvasottá és népszerűvé tette. Nem könnyed st ílusú bestsellereket ír, hősei hús-vér emberek általunk is átérezhető problémákkal és nehézségekkel. Manapság talán a regényei a legismertebbek, és aki belekezd egybe, és megérinti Szabó Magda érzésvilága, biztosan nem hagyja abba az első után.

Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának Szabó Magda olyan író, aki minden korosztálynak tud adni, felnőttek és gyerekek egyaránt értékes és szép élményekkel gazdagodhatnak, ha elolvassák az írónő műveit. Az Mondják meg Zsófikának című regénye pedig kifejezetten kamaszokról és kamaszokhoz szól.

A mű kezdetén Nagy Gábor főorvos rendelés közben szívrohamot kap és meghal. Utolsó fél mondata - "Mondják meg Zsófikának..." - 11 éves kislányának szólt. Zsófi mindenáron meg akarja tudni a mondat másik felét is. Kinyomozza édesapja utolsó betegét, aki nem más, mint saját iskolájának barátságtalan portása. Pista bácsi bokatörés miatt éppen ágyhoz kötött beteg. Zsófi, leküzdve rémületét, gondozni kezdi az öreget, aki kezdetben kétbalkezes, de szemfüles, pénzsóvár gyereket lát benne. A kislány ugyanis senkinek sem árulja el titkát, mert úgy látja - s jól látja -, hogy senki sem érti meg. Legjobban az édesanyja ismeri félre, pedig ő az elméleti pedagógia tudósa.

Az önállóság útját járó gyermek sok izgalmas, szívszorongató és néha megmosolyogtató kalandba keveredik, és kever másokat is. A bonyodalmakból végül is általános iskolai tanárnője menti ki. Édesapja csonkán maradt mondatának hiányzó felét pedig új barátai, igazi énjét végre felismerő régi ismerősei, rokonai magatartásában, saját élményeiben és tapasztalataiban találja meg.

Olvasd el! Érdemes.

Paulette Bourgeois és Brenda Clark legújabb történetei Franklinről

Franklin hőstette

BOURGEOIS, PAULETTE - CLARK, BRENDA - FRANKLIN ÉS A BARÁTSÁG A Franklin sorozat most újabb négy tanulságos történettel gazdagodik. Legújabb kalandjaiban hősünk ráébred, hogy felelősséget kell vállalnia a rábízott dolgokért. Megtapasztalja, néha bizony azzal segít a legjobban, ha nem segít. Arra is rájön, olykor kis dolgokkal is örömet lehet szerezni, valamint hogy belőle is válhat hős.

Franklin és a barátság

Franklin tud kettesével számolni és be tudja kötni a cipőfűzőjét. Rengeteg barátja van, de mind közül Medve a legeslegjobb. Régen volt egy nagyon jó barátja, Vidra, ő azonban néhány éve elköltözött. Mindig küldtek egymásnak születésnapi képeslapot és fényképeket, de régóta nem találkoztak. Egy napon aztán Franklin kapott egy levelet. Vidra a nagymamájánál tölti a hétvégét.

Franklin és a dadus

Franklin tud kettesével számolni, és be tudja kötni a cipőfűzőjét. Elég nagy már ahhoz, hogy egyedül látogassa meg a barátait, menjen el iskolába vagy fagyit venni. A vacsoráját is el tudja készíteni segítség nélkül, és saját maga takarítja a szobáját. Ahhoz azonban még nem elég nagy, hogy kettesben maradjon otthon Henriettel. Amikor a szüleik elmennek valahova, mindig Nagyi vigyáz rájuk...

Franklin és a megbocsátás

Franklin tud kettesével számolni, és be tudja kötni a cipőfűzőjét. Mindig nagyon készséges és barátságos. Néha-néha mégis elkövet egy-egy hibát. Egyszer régen elfelejtette meglocsolni Vakond bácsi virágait. Akkor is rettenetesen szégyellte magát, amikor megszegte Medvének tett ígéretét. Ma már tudja, hogy bocsánatot kérni bizony nehéz dolog. Egy napon azt is meg kell tanulnia, hogy olykor megbocsátani sem könnyű.

BOURGEOIS, PAULETTE - CLARK, BRENDA - FRANKLIN ÉS A TEKNŐS-TÓ KINCSE Franklin és a Teknős-tó kincse

Franklin tud kettesével számolni és be tudja kötni a cipőfűzőjét. Nagyon szereti a családját, és jól ismeri őket. Egy napon mégis egy nagy családi titok nyomára bukkan. Egyszer nagyon régen, amikor még Franklin papája sem született meg, egy kis teknős útnak eredt a sötét erdőben. Sokáig gyalogolt, mígnem egy aprócska tisztásra ért. Egy gödröt ásott, és belehelyezte csillagokkal díszített ládikóját, melybe legféltetebb kincseit rejtette el...

Franklin és a számítógép

Franklin tud kettesével számolni, és be tudja kötni a cipőfűzőjét. Együtt nőtt fel a barátaival, akikkel mindig együtt van. Együtt bicikliznek, fociznak, úsznak, együtt barangolnak az erdőben, és nap mint nap együtt járnak iskolába. Franklinnek nagyon fontosak a barátai, bármit megtenne értük. Egy napon aztán mégis minden megváltozott. Akkor, amikor Hód kapott egy számítógépes Franklin ígérete játékot, a Gátépítőt.

Franklin ígérete

"Franklin tud kettesével számolni és be tudja kötni a cipőfűzőjét. Saját aranyhalai vannak, akiket ő etet, és minden héten egyszer egymaga teszi rendbe a szobáját. Segít a szüleinek ősszel összegereblyézni a lehullott leveleket, télen pedig havat lapátolni. Franklin szeret segédkezni a ház körüli munkákban, mert attól olyan felnőttesnek érzi magát. Egyszer azonban alaposan Franklin világgá megy megfeledkezett a kötelességéről..." - kezdődik a történet.

Franklin világgá megy

'Franklin tud kettesével számolni és be tudja kötni a cipőfűzőjét. Szerető családja és sok jó pajtása van. Néhány hónapja pedig tündéri kis húga született, akit Henriettnek hívnak. Egy napon Franklin mégis magányosan kucorgott a lépcsőn. Úgy érezte, vele senki sem törődik, senki sem szereti. Bármit tett, az balul sült el.' - kezdődik a mese.

Nógrádi Gábor: Segítség, ember! : Állatok otthon

Nyúl

Ez igaz? Már megint húsvét lesz? Ugye, nem?
Mért kell minden évben húsvétot tartani? Mért nem lehet csak minden második vagy harmadik évben? Vagy még ritkábban! Mondjuk, soha!
Már előre félek. A húsvét feketével van a nyuszik naptárába felírva.
Még hogy: "Nyuszi ül a fűben, fűben szundikálva..."! Ül a fenét! El akar bújni a sok elkényeztetett kölyök elől, akik már márciusban azért rágják a mami meg a papi fülét, hogy nekik nyuszikát vegyenek húsvétra!
Nagy ötlet! A csokinyuszi nem elég?
Mert mit csinál a bugyuta gyerek az ő kis tapsifülesével? Gondozza? Ellátja? Nevelgeti? Persze! Mint a pattanásait! Nekimegy, mint borjú az anyjának!
Én megmondom, mit csinálnak velünk a gyerekek! Nyomorgatnak! Én is hiába makogom a gazdámnak, Bécikének, hogy: "Öreg! Térj magadhoz! Ne gyömöszölj! Nem én vagyok Zsuzsika a szomszédból!" Ő csak fogdos, meg puszilgat, meg cipel magával, mint a táskáját meg a nátháját.
Aztán azt hiszi, hogy ha berak egy papírdobozba, a papundeklihez verdesem a füleimet az örömtől. Még csodálkozik az a lágytojásagyú, hogy néhány nap múlva olyan büdös leszek, mint ő, ha rájön a vízundor. Ha már valaki nyulat vesz annak a félkegyelmű utódának, nem vehetne hozzá egy kis műanyag aljú ketrecet, amit minden nap ki lehet tisztítani? Az ember is kiköltözött a barlangból a lakótelepre, hogy ne kelljen a mocsokba feküdni. Mért gondolják, hogy én eldobom magam a boldogságtól, mert a saját vizeletemben heverészhetek? Én is félek a betegségektől. Én is jobban szeretek bolha és tetű helyett káposztát kapni húsvétra, ha már nem tudom az emberiséget lebeszélni erről az ünnepről.
És ha már az evésről van szó!
Aki az ebéd maradékát megeszi, picinyeim, az nem én vagyok, hanem a nagymama! Hoppá! Most újat mondtam, ugye? Nekem káposzta kell, meg saláta, sárgarépa, fehérrépa, gyümölcs vagy fű és lóhere, ha már az a megtiszteltetés ért, hogy én lettem a húsvéti nyuszi. Egy kis búza, kukorica vagy zab sem árt. Persze megdarálva! Ezzel nem fogom kienni a családot a vagyonából.
És persze a legfontosabb: a tiszta ivóvíz. Amit szívből ajánlok húsvét hétfőjén pálinka helyett minden Vedelő Vendelnek. Azzal aztán tényleg koccinthatnak, hogy: egészségünkre!
Végül be kell vallanom, a legnagyobb gondunk nem is a gyömöszölés meg a nem nekünk való hamihami, hanem a kérdés, hogy mit csinálnak velünk húsvét után. Mert ha az ünnepnek vége, mi mehetünk az utcára vagy a tálba! És ezt nevezik ők humanizmusnak. Hát mikor rántottunk mi ki ebédre emberpopsit nyulamizmusból?
Javaslom az ENSZ-nek és a felsőbb hatalmaknak, hogy ezennel hivatalosan töröljék a húsvéti ünnepet a naptárból. Ha pedig ez lehetetlen, akkor nyuszi helyett vegyenek húsvétra a gyerekeknek kistestvért. Igen, igen! Azt is nagyon jól lehet gyömöszölni, annak nem kell ketrec, és egy idő után még az ebédmaradékot is megeszi a nagymama elől!

Papagáj

Halló!... Halló!... Siófok?
Kérrrem Csucsu Zsuzsikát!...
Jaj, te vagy az gazdikám! Áldjon meg az Isten, gyerrrtek már haza, mert nem bírrrom tovább a Saci nénédet, akinek voltál szíves odapaszírrrozni két hétre!...
Igen, sírrrok! Mit vártál? Azért a sok kedvességért ezt érrrdemeltem?...
Még kérded, hogy mi a baj?
Szörrrnyű állapotok vannak!
A Saci néni egy gyilkos nőszemély!
Kiteszi a kalitkát a tűző napra - ez őrrrült!
Aztán: mindennap meg akarrr fürdetni, benyom a zuhany alá, és amikor elmenekülök, lepkehálóval rohangál utánam, mint egy hasmenéses Tarzan az őserdőben. Nem érti meg, hogy én nem vagyok te! Én egyedül fürdök...!
Aztán ott van a homok!
Tudod, mit csinált a nénikéd?
Kiöntötte a kalitkából az összes homokot, és mosogatószeres vízzel kimosta az én otthonocskám alját!
Nagytakarítást csinált, pedig már egy dedós állatbarát is tudja, hogy a homok nekem nemcsak illemhely, hanem az emésztésem nélkülözhetetlen része.
Azóta székrekedésem van!
De ez még szerencse, mert Sacika-Bacika ugyanazt adja nekem is enni, amit ő eszik.
Tegnap például halászlé volt!
Már a szagától kifeküdtem, de amikor belenyomta a csőrömet, elátkoztam a pillanatot, amikor nem parlagi sasnak születtem.
Tudod, mit csinálna egy tisztességes parlagi sas Saci nénivel?...
Pontosan! Zsuzsókám! Ments meg! Ígérem, jó leszek! Nem verrrem le a porcelánpipit, ha nem kergetsz, és nem csinálok a zongorára!... Csak gyerrrtek haza!...
Képzeld el, Saci nénéd kölcsön kért a szomszédból egy mamagájt, vagyis egy nőstény papagájt, hogy majd ő, dr. Saci-Baci, kitenyészt velem egy új fajtát! Hahaha! Röhögnöm kell! Ennek?! ÉN?! Egy új fajtát? Inkább haljon ki az egész papagájnemzetség, minthogy az én csemetéimet ő gondozza halálra! Mondtam is a mamagájnak, hogy "Miattam, anyukám, nem mégy szülési szabadságra akkor sem, ha te vagy a Marilyn Monroegáj!" Mirrre ő azt mondta, hogy nem kell beijedni, mert ő sem óhajt anya lenni az idén. Kétszer rakott már tojást ugyanis, és a következő tojásból csak gyenge, korcs fiókák jönnének világra!... Saci nénéd másik zseniális ötlete, hogy beszélni tanít mindkettőnket! A mamagájjal, persze nem megy sokra, mert csak hímet lehet beszélni tanítani, de ezt nem árulom el neki. Hadd kínlódjon!
Én meg, tudod, mikor mondom utána a szövegeit?! Néha egy órán keresztül nyivákolja nekem, hogy "Saci néni szép! Saci néni fiatal! Saci néni szép! Saci néni fiatal!"
Amikor már nem bírom tovább, akkor azt rikácsolom, amire te tanítottál: "Hülye, aki mondja! Hülye, aki mondja!" Erre persze megsértődik, és otthagy.
Csak már én hagyhatnám végre itt! Mikor jöttök?...
Még három nap?! Szörrrnyű! Szörrrnyű!... Az egyetlen elégtételem, hogy ha nincs itthon, folyton telefonálok. Már kétszer felhívtam a melbourne-i unokatestvéremet! Ha Saci nénéd megkapja a telefonszámlát, biztos beleszédül a szemetesbe, és többet nem kell idejönnöm...
Halló!...
Halló!...
Már megint megszakadt ez a... krrr... vonal!

Fekete Annamária: A Kerekdombi erdő meséi

Jártatok már a Kerekdombi erdőben? Még nem? Pedig oda mindenképpen érdemes elmenni, még ha nincs is rajta a térképen, hiszen az itt élő állatok igazán szórakoztató életet élnek. Megtudhatjuk többek közt, milyen az igazi barát, min lepődik meg Misi mackó, mire áhítozik a medvelány a tavaszi.

Gilly

Fehér Klára: Gilly, a halacska

Milyen a nyár Korzika szigetén? Hogyan tölti ott szabadságát egy angol, egy francia és egy magyar család? És köztük Gilly, a kedves, vakmero, rakoncátlan kislány, aki addig úszkál a tengerben, amíg majdnem bajba kerül. De szerencsére ezt is megússza. Errol szól a népszeru íróno kedves hangú, közvetlen humorral megírt története, amely Zsoldos Vera rajzaival kerül kiadásra.

Matthew Price: Kicsi piros autó és a hóesés

Hóvihar sodorja le a Kicsi Piros Autót az úttestről, de a rosszul indult kaland végén kiderül, hogy a hó remek móka is lehet..." A mozgatható figurák lekötik a kicsik figyelmét, és közben kézügyességüket is fejlesztik!

Ezt a könyvet 1-4 éves gyerekek számára ajánljuk.

Kicsi piros autó taxi lesz

Matthew Price: Kicsi piros autó taxi lesz

"Kicsi Piros Autó néhány napra elvállalja Alfréd helyett a taxizást. Ám kiderül, taxinak lenni nem is olyan könnyű feladat..." A mozgatható figurák lekötik a kicsik figyelmét, és közben kézügyességüket is fejlesztik!

Ezt a könyvet 1-4 éves gyerekek számára ajánljuk.

Kicsi piros autó balesetet szenved

Matthew Price: Kicsi piros autó balesetet szenved

"Kicsi Piros Autóra rádől egy fűzfa, mindene sajog. A szerelőműhelyben aztán nem kis meglepetés éri..." A mozgatható figurák lekötik a kicsik figyelmét, és közben kézügyességüket is fejlesztik!

Ezt a könyvet 1-4 éves gyerekek számára ajánljuk.

CSUKÁS ISTVÁN: ASZPIRIN ÉS LUCIFER

Az az igazi tél, ha van hozzá hóember. Az ezüstfenyő és a fenyőrigó hozzá is lát a frissen hullott hóból hóembert készíteni. Drukkol nekik a csilingelő telefonfülke, a tüsszögő postaláda s a füttyögő öreg mozdony. A lustálkodó Aszpirin kutyát a gyerekek reggel kolbásszal csalogatják elő hóembert csodálni. De amíg Aszpirin rendes kutyához illően evés előtt a pracliját mossa a hóban, a macska, aki akkor még nem Lucifer, elcseni a kolbászt. Megindul az izgalmas versenyfutás, amely tart egészen a mese végéig.

CSUKÁS ISTVÁN: A TÉLI TÜCSÖK MESÉI

A meseregényben a tücsök a szigeten töltött szép nyár emlékeit idézi fel. A zsályaszagú hátizsák zsebében került be a szobába, itt tölti nagy nyugalomban a telet.

1.

A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt. De most tél van, hull a hó, és minden fehér, ha kinéz az ablakon, látja jól, hogy minden fehér, az ágak, a villanydrót, a háztetők. És érzi jól, hogy a nyár messze van, de olyan messze, hogy már alig tud visszaemlékezni rá. És érzi, hogy téli tücsök lett, magányos téli tücsök.

A terepszínű hátizsák bal zsebében bújt el még annak idején, így került ide a szobába. A hátizsák ott van a sarokban, abban szokott aludni, szeretett a hátizsákban aludni, mert ha behunyta a szemét, és megszagolta a kifakult vásznat, még érzett valamit a nyárból: gyengülő zsályaillatot.

A szoba különben üres volt, úgy értem, hogy nappal volt üres, azaz a téli tücskön kívül nem tartózkodott benne senki.

A téli tücsök már elég jól ismerte a szobát, a zöld heverőt, a szekrényt, a falon a bohócos mosolyú arcképet, az ablak előtt ferdén álló íróasztalt s az íróasztalon az írógépet. Legtöbbet az ablakpárkányon szokott üldögélni. Úgy jutott fel az ablakpárkányra, hogy kimászott a terepszínű hátizsák bal zsebéből, felugrott a székre, onnan az asztalra, kikerülte az írógépet, s az asztalról felugrott az ablakpárkányra. Ez volt az út a hátizsáktól az ablakpárkányig.

Ha nem az ablakpárkányon csücsült, és nem a hátizsák bal zsebében aludt, akkor még leginkább a zöld heverőn szeretett sétálgatni, mert a zöld szín emlékeztette a fűre, a harsogó zöld, harmatcseppes fűre a szigeten, ahol ugrándozott a többi tücsökkel együtt, amikor még nyár volt és meleg.

– Igen, nyár volt és meleg! – sóhajtott fel a téli tücsök, beszippantotta a terepszínű hátizsák gyengülő zsályaillatát, és kimászott a bal zsebből.

Elgyalogolt a székig, felugrott rá, onnan az íróasztalra pattant, mint egy szöcske, és megállt az írógépnél.

Megbámulta a hatalmas szerkezetet, a billentyűket, s gondolt egy merészet. Hátrált két lépést, és felugrott a billentyűkre.

A billentyű lenyomódott a téli tücsök súlya alatt, egy vaspálcika rácsapódott az írógépbe fűzött papírra. A téli tücsök felmászott az írógép tetejére, és megnézte a papírt. A papíron egy furcsa jel volt, a téli tücsök nem tudta, hogy mi az, mivel nem ismerte a betűket.

A – ez volt a fehér papíron.

A téli tücsök tűnődött, hogy mit jelenthet ez, de nem tudta kitalálni, azután azon merengett, hogy mire emlékezteti ez a fura jel.

Mire is? Mire is? Felmászott az ablakpárkányra, de most nem nézett ki az ablakon, hátat fordított a fehér világnak, és törte a fejét.

– Hát persze! – A téli tücsök felkiáltott örömében. – A ház a szigeten!

A lábakon álló házra emlékeztetett, amely a szigeten állt, s amely pontosan olyan volt, ha elölről nézte, mint a jel az írógépbe fűzött papíron! Nagyon boldog volt, hogy eszébe jutott a ház a szigeten. Izgatottan lemászott az ablakpárkányról, az asztalra ugrott, az asztalról a székre, a székről a földre, és elbaktatott a zöld heverőig.

Fölrúgta magát a zöld heverőre. „Így mégis más! – gondolta magában. – Legalább van valami zöld körülöttem! Így jobban lehet emlékezni!” Ott kell kezdeni az emlékezést, hogy először a szigeten nem volt semmiféle ház. Csak fű, fa, egér, madár s nyúlcsalád, gyík, vadméh, szúnyog és tücsök, rengeteg tücsök!

Csúfolódott is mindig a legkisebb ugrifüles a nyúlcsaládból, hogy ez nem is sziget, hanem tücsökbölcső, lépten-nyomon belebotlok valamelyikbe, és sose tudom, hogy melyikbe, mert olyan egyformák!

A tücskök csak nevettek rajta, és itt is, ott is a fülébe cirrogtak, ciripeltek, hogy csak úgy kapkodta a fejét a legkisebb ugrifüles.

Igen, meg lepke is volt és szitakötő.

Mind a kettőt nagyon csodálta, a lepkét is meg a szitakötőt is!

Ha meglátta a lepkét lebegni a virágok között, odasietett, s alulról bámulta a gyönyörű szárnyakat.

Ha meglátta a szitakötőt, amint a nádszálon sütkérezett, leült a nád tövébe, és nézegette a rezgő, átlátszó szitakötőszárnyat.

Ha a lepke vagy a szitakötő elrepült, lent a földön követte őket, a fűben ugrándozva, végig a szigeten, mint az árnyék.

– Hé! – kiáltotta feléjük ilyenkor. – Levegőben lebegő! Szitaszárnyat rezgető! Látlak!

Ám a szitakötő vagy a lepke meg sem hallotta a kiáltozást, repültek a sziget végéig, a tücsök meg követte őket lihegve a fűben, majd leült a kidőlt öreg fűzfára, és nézte, hogy a szitakötő vagy a lepke eltűnik a folyó fölött.

Szeretett üldögélni a kidőlt öreg fűzfán, nézte a hatalmas folyót, a csillogó vizet, szeretett magányosan üldögélni a kidőlt öreg fűzfán a sziget végében, bámulni az eltűnt lepke vagy szitakötő után.

Szerette a nappalokat, szerette a hajnalokat, és szerette az estéket.

Ha a kidőlt öreg fűzfán üldögélve érte utol az este, ámulva nézte mindig a hatalmas vörös napot, ahogy megfürdik a folyóban, a hatalmas vörös nap lubickolt, mosta magát a folyóban, szinte hallani lehetett a víz csobogását.

– Hé! – kiáltotta ilyenkor a folyóban ringó nap felé. – Vízben fürdő! Aludni térő! Látlak!

A folyóban fürdő nap lubickolt még egyet-kettőt, majd kimászott a vízből, elgyalogolt a hegy mögé, este lett.

A tücsök is lekecmergett a kidőlt öreg fűzfáról, és hazaballagott a sűrűsödő estében a fekete törzsű fák alatt, kikerülte a hangyaboly dombját, ment haza elfáradva, álmosan, a fekete törzsű fák alatt, a sűrűsödő estében.

A téli tücsök nagyot ásított a szobában a zöld heverőn, lemászott a földre, s belebújt a terepszínű hátizsák bal zsebébe, beszívta a vászon gyengülő zsályaillatát, és mosolyogva elaludt.

CSUKÁS ISTVÁN: NYÁR A SZIGETEN (részlet)

- És az ebéd? –szólalt meg Bádogos, mikor kikötötték a hajót. Szeplős arca annyira rémületet tükrözött, hogy Tuka elnevette magát, mikor ránézett.

- Csak nem vagy éhes? – kérdezte inkább a vicc kedvéért.

- Már régen elmúlt dél – morgott Bádogos. – Lassan este lesz!

- Összevonjuk az ebédet a vacsorával. Így lesz belőle estebéd – kapcsolódott a beszélgetésbe Szinyák.

- Nagyon szellemes! – dühödött meg Bádogos. – Arról nem volt szó, hogy éhezni is fogunk!

- Jól van, jól van, nyugodj már meg! – csitította Tuka. – Cseppcsányival átmentek és bevásároltok. Itt a pénz.

Odaadta pénzt -Bádogosnak, Cseppcsányinak egy szatyrot nyomott a kezébe.

- Hozzatok húst, krumplit, zöldpaprikát, hagymát. Gulyást fogunk főzni, bográcsban. A komp éppen indulni készült, Cseppcsányiék integettek, hahóztak, majd lihegve felszaladtak a kompra.

- Köszönjük! – szólt udvariasan Cseppcsányi. A kompos biccentett, hogy nincs mit, majd megkérdezte:

- Nem láttátok Pólika Pált?

- Nem – mondta Cseppcsányi.

- És a kalapját?

- Azt igen.

- Akkor jó – mondta a kompos rejtelmesen. Cseppcsányi Bádogos mellé könyökölt a korlátra.

- Mit jelenthet a kalap? – súgta neki. De Bádogos se tudta, hogy mit jelenthet a kalap, megvonta a vállát, és tovább bámulta a vizet. Szerencsésen kikötöttek, a kompos most se fogadott el pénzt, „Sörjárat” – mondta tömören, majd közölte, hogy fél óra múlva megy vissza. A parton ott ült a pipás öregember,hunyorogva nézte Bádogosékat, bólogatott a fejével, úgy fogadta a köszönést.

- A szigetet megtaláltátok már? – kérdezte pöfékelve.

- Meg – mondta Cseppcsányi meglepődve.

- Akkor jó – mondta az öreg, s mosolyogva nyomkodta a pipáját, jelezve, hogy befejezte a beszélgetést.

Mikor fölcaplattak a műútra, Cseppcsányi csodálkozva tűnődött:

- Honnan a csodából tudja? Bádogos a vállát vonogatta. A húst, a hagymát, paprikát, krumplit megvették a hentesnél, illetve a közértben; Bádogos kijelentette, hogy kenyeret is kell venni.

- Bár ezt a nagyokos Tuka nem mondta – tette hozzá büszkén – de én tudom, hogy kenyérre is szükség lesz! – Cseppcsányi nem vitatkozott, megvették a kenyeret is, és loholtak vissza a komphoz. A kompra már felrakták a sörösládákat, a pipás öreg hatalmas füstgomolyokat pöfékelt ki, mint egy óceánjáró, a ládákra ültek, s a komp elindult.

- Mi lesz a vacsora? – kérdezte a kompos.

- Gulyás – mondta Cseppcsányi. – Bográcsgulyás!

- Aha! Az jó – jelentette ki a kompos, s többet nem szólt egy szót se. Pénzt visszafelé se fogadott el, amit Bádogosék szinte már természetesnek vettek.

Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Cathy könyve - Ha megtaláltad, hívj fel!

Paulette Bourgeois és Brenda Clark legújabb történetei Franklinről

Franklin hőstette

CSUKÁS ISTVÁN: ASZPIRIN ÉS LUCIFER

1.