1. Széll Kálmán tér

5. Deák Ferenc u. (a Széll Kálmán tértől – a József A. u.-ig)

10. Árpád út (a Széll Kálmán tértől az Árpád út 4.sz. épületig, és a hozzá kapcsolódó parkolók)

A Központi Statisztikai Hivatal által közzétett februári népszámlálás előzetes eredménye szerint az ország lakossága 1990 januárjához képest 178 ezerrel csökkent, ma 10 millió 197 ezren élnek hazánkban. Mindössze öt megyében emelkedett a létszám, a többi megyében csökkent. Vas megyében 11 év alatt 8 ezerrel csökkent a lakosság lélekszáma. Szembetűnő, hogy a vasi városok (a megye lakosságának 56 %-a városokban él) lakosságának fogyása négyszerese az országos átlagnak.

Szentgotthárdon a város lakossága stagnál, a 2001. január 1-i adatok szerint 8971-en rendelkeznek bejelentett állandó lakcímmel, ebből 4397 férfi, 4574 nő, 3184 fő (36 %) inaktív.

A lakónépesség szociális helyzetét alapvetően befolyásoló tényező a lakhatási körülmények alakulása.

A bérlakás-állomány felújítására, karbantartására 2000-ben a Közszolgáltató Vállalat 18,5 millió Ft-ot fordított, 2001-ben erre a célra 20 millió Ft-ot terveznek. Jelenleg 71 szociális jellegű bérlakás-igénylést tartanak nyilván, a legrégebbi igénylés 8 éves. Tavaly 6 új, gázfűtéses lakással bővült az állomány, jövő év elején 11 új lakást adnak át a Deák F. utcában.

A térségben továbbra is a feldolgozóipar a meghatározó jellegű, az összes foglalkoztatott 74 %-a ebben az ágazatban dolgozik. Az Ipari Park 20 vállalkozása 1400 főt foglalkoztat. A nagyobb vállalatok jelenlétének köszönhetően alacsony a helyi kis- és közepes vállalkozások száma, a meglévők pedig nem tudnak termelésükkel vagy szolgáltatásaikkal kapcsolódni a nagyobb cégekhez. A gazdasági ágazatok közül a mezőgazdaság helyzete a legkedvezőtlenebb. A szezonális foglalkoztatási gondokat a munkáltatók a munkanélküli járadék igénybevételével próbálják áthidalni. Az építőiparra továbbra is a kisvállalkozások jellemzőek, a kereskedelemben néhány nagyobb új üzlet nyitására került sor.

A 2001. március 20-i adatok szerint a szentgotthárdi Munkaügyi Kirendeltségen 204 regisztrált munkanélkülit tartanak nyilván. Járadékra jogosult 94 fő, jövedelempótló támogatásban 45 fő, rendszeres szociális segélyben 7 fő részesül. A munkanélküli ráta 3,6 %, 180 napon túl regisztrált, azaz tartósan munkanélküli 105 fő.

A térség munkanélküliségét tovább mérsékelheti a már beindult gazdasági egységek létszámfelvételi szándéka, melyek döntő többségben a betanított munkaköröket célozzák meg.

Az önkormányzat az időskorúak alap- és szakosított ellátásának biztosítására működteti a Városi Gondozási Központot. A Központ a szociális ellátás alapellátás bázisintézménye, amely az idősek klubjára épül, és ennek feladatain túl ellátja az étkeztetést, a házi segítségnyújtást, és felelős az ellátási területén jelentkező gondozási igények felméréséért, a gondozás megszervezésért is. Az intézmény társadalmilag, gazdaságilag és egészségileg is hátrányban lévő embereket lát el. A legminimálisabb szociális ellátást igénylők köre a létminimum alatt élőkből tevődik össze. Döntő többséggel a perifériára szorult, valamint a szolid nyugdíjakból élő, beteges, idős állampolgárokat, egyedülállókat, házaspár esetén az egy nyugdíjból élőket látják el.

- Az Egészségügyi és Szociális Bizottság felméri az önkormányzati szociális lakásigénylők helyzetét, elvégzi a nyilvántartás aktualizálását, és rászorultsági sorrendet állít fel.

- Felkérik Dr. Lakosi György egészségügyi tanácsost, hogy az időskorúakat érintő egészségügyi előadások megtartására vonatkozó koordinációs feladatokat lássa el.

– Felkérik a Polgármesteri Hivatalt, hogy a városban működő, szociális tevékenységeket is ellátó civil szervezetek, városi intézmények és a városi önkormányzat szociális tevékenysége összehangolására, együttműködésére együttműködési megállapodást kössön.

Szeptember 6-án a Mesebolt Bábszínház előadásán vehettek részt óvodások és kisiskolások a színházban. A megye egyetlen hivatásos színháza Móra Ferenc elbeszéléseiből, meséiből Csicseri történet címmel állított színpadra egy kétszemélyes darabot. A vásári komédiák elemeit is felhasználó előadás a közönséget is bevonta a történetbe, s különösen az óvodások lelkesen részt is vettek benne, együtt éltek a történetek szereplőivel, beleélték magukat a darab helyzeteibe, élvezték a szereplők és kellékek átváltozását.

Az előadást a Nemzeti Kulturális Alapprogram is támogatta.

Szeptember 22-ig tekinthették meg az érdeklődők a Színház aulájában Szervátiusz István szobrászművész kiállítását, aki 1960-ban született Kolozsváron, művészcsaládban. Édesapja, nagyapja (Tibor és Jenő) híres szobrászok. Édesanyja neves textilművész. A család szétvált, édesapjával 1977-ben Budapestre költöztek.

István önálló művészi formai és gondolati világának megteremtéséhez hosszú út vezetett, hiszen két kiforrott őst utánozni, ismételni nem szeretett volna. A 90-es évek közepén jutott el oda, hogy restaurátor szakmájának technikáját sajátjának vallott világával ötvözze. Az elődökhöz való kapcsolat a hagyománytiszteletben valósul meg. Szimbolikus alkotásainak üzenetét az ősi tudás ismerői meg tudják fejteni, pl. a tulipán a termékenység szimbóluma, a csigavonal az élet jelképe, a felfelé mutató madárnyak a felemelkedést jelenti.

“Formák, színek, szimbólumok. Megpróbálom őket összekapcsolni, szervesen illeszteni, hogy a szobor szolgálatába állítsam őket. Tűz, víz, fém, fa, föld. Az öt elem egyensúly. Egyetlen szobrom sem csak színek, formák öncélú játéka. Üzenet, szimbólumok révén esszenciális mondanivalót próbálok rejteni mindegyikbe, melyet az ősi tudások ismerője vissza tud olvasni. E nyelvezetben tanítómesterem a népművészet, a keleti forma és színvilág, filozófia és letisztult nyugalom, melyre minden világnak oly nagy szüksége van.”

2001. Őriszentpéter, Művelődési Ház

Hogy mivel érdemeltük ezt ki? Dolgunk alapvetően az, hogy anyanyelvünk művelésével foglalkozzunk. Az anyanyelv iránti szeretetet Variné Trifusz Mária táplálja bennünk. A hangzóbeszéd hibáit keressük, helyes hangsúlyozás szerint jelöljük azokat a mondatokat, amelyek a Magyar Rádió Beszélni nehéz! című műsorában hangzanak el, különböző játékos nyelvi feladatokat oldunk meg, verset mondunk és a szépkiejtéssel foglalkozunk. A szakkörben szerzett tudást és tapasztalatot pedig az évről évre megrendezésre kerülő Anyanyelvi Napon kamatoztatjuk Budapesten. Eredményeink magukért beszélnek: eddig minden alkalommal sikerült bejutnunk az első három helyezett közé.

Az elmúlt évek tapasztalataira alapozva augusztus 21-24. között került sor a Városi Vöröskereszt vakációzáró nyári táborára. E napközis jellegű táborban többször elhangzottak a címben említett virágnevek, melyeket a résztvevő gyermekek csoportnévnek választottak.

Az egyhetes tábor célja az volt, hogy a vakáció utolsó napjait is hasznosan töltsék azok a kisdiákok, akiknek szülei napközben elfoglaltak, dolgoznak. A táborban ezúttal 16 kisgyermek vett részt 3 ifjúsági vöröskeresztes diákvezető és 3 felnőtt táborfelelős vöröskeresztes önkéntes közreműködésével. A napi programok különböző mottóval indultak, melyek az egészséges életmódra, a környezet- és természetvédelmi tudat formálására és nem utolsósorban egymás megértésére, segítésére irányultak.

A tábor programjainak megvalósításában, a gyerekek étkeztetésében nagy segítséget nyújtottak városunk vállalkozói. A résztvevő gyermekek nevében ezen újság hasábjain keresztül köszönjük szponzoraink támogatását!

Az idén a megszokotthoz képest korábban, augusztus 29-én elkezdődött az új tanév a város oktatási intézményeiben. Az idei évben a következő létszámokkal kezdték meg munkájukat az intézmények:

A Városi Óvoda összlétszáma 263 fő, ebből 55 gyermek érkezett a kiscsoportba.

Arany János Általános Iskola (a farkasfai tagozattal együtt) 435 fővel kezdte el az új tanévet, ebből 55 gyermek az első osztályban.

A Széchenyi István Általános Iskolában (a Rábafüzesi tagozattal együtt) 496 gyermek tanul, ebből 55 az első osztályos tanuló.

A III. Béla Szakképző Iskola összlétszáma 496 fő, ebből az első évfolyamra beiratkozók száma 113.

Vörösmarty Mihály Gimnáziumban 210 fővel indult el az oktatás, ebből 22 gyermek a nyolcosztályos képzésben, 17 fő pedig a hagyományos négyosztályos képzésben kezdte meg gimnáziumi tanulmányait.

A Takács Jenő Zeneiskola 225 fővel kezdte meg a tanítást, ebből mintegy ötven fő az új beiratkozók létszáma.

Érdeklődéssel vártam augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját. Mint köztudott, a kormány e napra munkaszünetet biztosított a köztisztségviselői kar számára, és egyben kérte a munkaadókat, hogy szintén tegyék lehetővé munkavállalóiknak ugyanezt. Sajnos, nem kellett csalatkoznom megérzéseimben, Szentgotthárdon minden a megszokott hétköznapi menetrend szerint zajlott, mindenki tette a dolgát, ünnepnek semmi nyoma sem volt. Kivételt csupán az a néhány hithű katolikus jelentett, aki eleget tett a harangok hívó szavának. Persze így, hogy a kormány kétségkívül pozitív és ezért támogatandó, de szokás szerint gyámoltalan kezdeményezése nem terjedt ki mindenkire, nehéz is lett volna kellő átéléssel ünnepelni. De mit is? És főleg miért? Erre szeretnék némiképpen rávilágítani.

Az a Boldogasszony, akinek Szent István oltalmába helyezte országát, már a zsidó keresztény hitre térésünk előtt is létezett hitvilágunkban. Ő volt ősi egyistenhitünk Istenasszonya, az élet adója és védője, a bőség, a termékenység, az aratás, állat és növény, az ember szaporodásának és egészségének oltalmazója. Itt, a Kárpát-medencében már 6-6500 évvel ezelőtt hozzá fohászkodtak eleink, mint azt a tatárlaki leletek igazolják, és nagy királyunk számára is ez tette könnyebbé népének áttérítését, hisz Szűz Máriában az ősi hit Istenasszonyára ismertek, akinek kultusza olyan tiszta volt, hogy a kereszténység Máriáját tisztelték anélkül, hogy ez bármilyen problémát okozott volna. A csíki székelyek közül még ma is jó néhányan csak Babba Máriának, Szép Szűz Máriának mondják egymás között, mint azt Daczó Árpád ferences atya írja. Gond, probléma, betegség esetén is szívesebben fohászkodnak hozzá, és ez számukra így természetes, hisz az egyisten fogalmukban a férfi és női kettősség elválaszthatatlan, mint ahogy a családban férfira és nőre is szükség van, hogy utódok születhessenek. Ősi hitükben a nap szimbolizálja az Atyaistent, a hold az Anyaistent. A Biblia is hűen tudósít bennünket erről a Napbaöltözött Asszonyról, akit holdsarlón állva 12 csillagból álló koronával a fején látunk a Jelenések könyvében, amint az Csíksomlyón is látható.

Nyelvünk is őrzi ezt a kettőséget, hisz pld. a páros testrészeket szinte csak mi mondjuk egyes számban, és ha egyik hiányzik, félkarút, féllábút, félszeműt mondunk. Feleség szavunk is jó példa, mert félemberséget jelent. Egésszé a másik félemberséggel, a férjével lesz. A férfi az erő, amely megvéd, a nő a szív, annak minden jóságával, szeretetével, és ezen az egységen a Boldogasszony őrködik. Ennek az egységnek üzent hadat a 20. század ateista, nemzet- és családellenes liberalizmusa. A hitben élő magyar nő mindig a Boldogasszonyban látta örök példaképét, a férfi pedig a Boldogasszony, részére küldött földi mását tisztelte a nőben, amíg az ősi hit ki nem veszett belőle. A ma élő ateista, magát modernnek vélő ember azt hiszi, az értelemmel, a tudománnyal mindent megold. Elfelejti, hogy neki is szíve van. Érző, örvendő szíve!

“Egy igazi anya nem tud anélkül élni, hogy ki ne mutassa gyermeke iránti szeretetét. De a gyermek is éppen attól gyermek, hogy szeretetével ott csüng az anyja keblén. Ha leszakad onnan, oda mindig visszavágyik. Egyszer pedig mindannyian árvák leszünk. Kihez bújunk akkor oda?” Ez ősi hitünk csodálatos üzenete! Teremtőnk még erre az esetre is gondoskodott rólunk. Édesanyát rendelt nékünk, a legszebbet, a legédesebbet, az Istenanyát.

Félreértés ne essék, én nem akarom kisajátítani a kereszténység Máriáját, Ő minden hívő emberé a földön. De Szűz Máriaként, hisz máshol Szent Máriának (Santa Maria, Heilige Maria) nevezik, és Boldogasszony Anyánként, Babba Máriaként, stb. a miénk, csak a miénk, magyari népeké!

Mindezt csak annak a reményében írtam le, hogy talán lesznek, akikben felkeltettem az ősi múlt és hitvilág megismerésének vágyát, és azért, mert meggyőződésem, hogy a Boldogasszony tisztelet, vagy nevezzük bárhogy, újbóli kiteljesedése nélkül meg nem maradhatunk. Csak vele és általa! Mindszenty hercegprímás úr is ezt fogalmazta meg annak idején, amikor min. 1 millió, a Szűz Anyához imádkozó magyar szükségességéről beszélt, ahhoz, hogy lerázzuk a kommunizmus láncait. Még csak részben sikerült, hisz ott ülnek mindenhol hivatalokban, gazdasági pozíciókban, tájékoztatásban, bankokban, igazgatósági és felügyelő bizottsági székekben.

Szeptember 8-án reggel 7.30-kor esett az eső. Na és – mondhatná bárki –, legalább a földek kaptak vizet. Azonban a második Lipa kerékpártúra szervezői, a szentgotthárdi sportbarátok szomorúan vették tudomásul a tényt, hiszen arra gondoltak, így meghiúsul a már hónapok óta szervezett nagy esemény. A regisztrációnál viszont kiderült, a lelkes és bátor bringások nem törődtek esővel, rossz idővel, eljöttek, abban bízva, hogy napközben még jóra fordulhat az idő. És így is történt.

Mire 9 órakor elindultunk a rábafüzesi határállomás felé, Ausztria irányában már kék eget is lehetett látni. Hetvennégy lelkes sportember indult útnak egy szervízkocsi és további két autó kíséretében, hogy teljesítse a 69 km-es távot. A Szentgotthárdi Sportbarátok Egyesülete ebben az évben még a tavalyi nagy sikerű túra útvonalával megegyező távot jelölte ki, így ezúttal is a Szentgotthárd-Rábafüzes-Jennersdorf-Bonisdorf-Kuzma-Felsőszölnök-Szentgotthárd úton ment a csapat.

Rábafüzesen a határőrök az átkelésnél készségesen segítettek bennünket, így hamarosan begördülhettünk Jennersdorfba, az első pihenőhelyre, ahol a helyi polgármester látott bennünket vendégül egy-egy italra. Szükség is volt a pihenőre, mert rögtön ezután Eisenberg felé vettük az irányt, és itt bizony már dombokra kellett felkapaszkodnunk. Ki-ki energiája és edzettsége szerint haladt, gyorsabban, vagy lassabban, ki erőből föltekert, ki szép komótosan föltolta a bringát az emelkedőkön, ha már a lába nem bírta. A fáradságért a látvány kárpótolt bennünket, na meg a fogyatkozó kilométerek. A szép őszi időben gyönyörködhettünk a fák itt-ott már sárguló leveleiben, a távoli hegyek látványában és a falvakban megcsodálhattuk a híres-neves muskátlis ablakokat.

Mire a Bonisdorf-Kuzma határátkelőhöz értünk, a csapat már jócskán széthúzódott, de a kuzmai polgármesteri hivatalnál újra összegyűltünk, hiszen itt – csakúgy, mint tavaly – most is finom szendvicsekkel és üdítőkkel vártak bennünket az utolsó szakasz, és az útvonal legnagyobb emelkedője előtt. A 12 %-os emelkedőn a többiek hangos bíztatása mellett csaknem tízen tekertek fel az utolsó pihenőig. A martinjei emelkedő tetején mindannyian szusszantunk még egyet – hiszen itt még gyalogosan is nehéz volt feljönni –, majd nekivágtunk az utolsó néhány kilométernek, a magyar határon, Felsőszölnökön át vissza Szentgotthárdra.

A Lipa hotelben már várt bennünket a jól megérdemelt, finom vacsora, a vadpörkölt dödöllével, kovászos uborkával, amelynek költségeit a szálloda állta. Amíg a felszolgálók tálaltak, gazdára találtak az ajándékok a már jól bevált kategóriákban: jutalmaztuk a leggyorsabb és leglassúbb résztvevőt, a legifjabbat (aki egyébként 7 és fél éves), a legelszántabbat, azt, aki a legnagyobbat esett, és azt is, akinek a legtöbb defektje volt, azt, akinek a legrosszabb volt a fékje, azt, aki a legjobban elfáradt, és azt, aki a legjobban megizzadt ebben az évben, sőt sportszerűségi díjat is kiadtunk annak a két fiatalembernek, akik az emelkedőkön mindig megvárták egymást.

Végül, megköszöntük támogatóinknak, a szentgotthárdi önkormányzatnak, a Hotel Lipának, az Opelnek, és Aporfi Lászlónak – aki mint magánember járult hozzá a lebonyolítás költségeihez (!) – a segítségét, és azzal váltunk el a résztvevőktől, hogy már most készüljenek, tréningeljenek, hogy jövőre az új útvonalon ugyanilyen lelkesedéssel és elszántsággal vághassunk neki a harmadik Lipa túrának.

RSE: Korpics T. (Szentgyörgyi) – Herczeg, KORPICS G., Mikos, Papfalvi – KOVÁCS, BARTAKOVICS F., László, GÉCZI – KOZÓ (Bartakovics A.), GÁSPÁR (Skaper). Edző: Merkli József

Rábapaty: Derdák – Piros, Töth, Bíró T, Szahos (Szabó) – Bíró K., Szélesi, Ódor, Varga Z. (Csonka) – Máhr (Varga J.), Horváth B. Edző: Sziffer István

Az őszi 4. fordulóban ismét hazai környezetben lépett pályára Rábatótfalu csapata. Az első győzelmük megszerzésére készülő tótfalusiak az újonc Rábapaty gárdáját fogadták.

A hazaiak kezdtek jobban és mindjárt a találkozó elején magukhoz ragadták a kezdeményezést, de bő félórányi játék után csak helyzetekig jutottak. A játékrész hajrájában azonban már góloknak is tapsolhattak a nézők. A 39. percben Bartakovics F., majd a 44. percben Géczi volt eredményes, így megnyugtató 2 : 0-s hazai vezetéssel mehettek a szünetre a csapatok.

A pihenőt követően is lendületben maradt a Rábatótfalu és a 9. percben Korpics Gábor, majd a 27. percben Géczi góljaival kiütésessé kezdett válni a gólkülönbség (4 : 0). A 30. percben váratlanul szépítettek a vendégek, de 4 perc múlva László visszaállította a 4 gólos különbséget, kialakítván ezzel az 5 : 1-es végeredményt.

A tótfalusiak ezen a vasárnapon remekül, és ami a legfontosabb, eredményesen futballoztak, így teljesen megérdemelten gyűjtötték be idei első bajnoki győzelmüket.

Szeptember 9. Rábahídvég, 100 néző

Rábatótfalu: KORPICS T. – Mikos, Kovács, Korpics G., Herczeg – Gáspár, László (Bartakovics A.), Lugosi, Bartakovics F. – Kozó A. (Skaper), Géczi. Edző: Merkli József

A Rábapaty ellen aratott fölényes 5 : 1-es győzelmet követően az 5. fordulóban a szintén újonc Rábahídvég vendégeként lépett pályára a tótfalusi együttes.

Megyei I. oszt. bajnoki labdarúgó-mérkőzés

Táplán SE: Horváth K. – Wágner, Mester, VARGA, Bedics – Fürdős (Szatmári), Horváth P. (Zséder), Somlai (Vajda), DÁVID – Csapó, Szemes. Edző: Polgár Ferenc

A Rábapaty és a Rábahídvég legyőzésével egyre meggyőzőbb formát mutató tótfalusi labdarúgócsapat a 6. fordulóban hazai környezetben fogadta a Táplán SE együttesét. Az eltiltások és sérülések ellenére Merkli József “fiai” számítottak a mérkőzés esélyeseinek. Mindezeknek megfelelően már az összecsapás elején a vendéglátók léptek fel támadólag, és az agilisan futballozó Kozó Attila 8., illetve 32. percben szerzett góljaival 2 : 0-s vezetéssel zárták az első játékrészt.

A szünet után sem változott sokat a játék képe, továbbra is a Rábatótfalu akarata érvényesült. A vendégek szinte el sem tudtak jutni a munka nélkül álldogáló Korpics Tibor kapujáig. A találkozó végéhez közeledve még egyszer megrázta magát a hazai alakulat. Papfalvi ment el remekül a jobb oldalon, remekül passzolt középre, az érkező Bartakovics Ferenc pedig beállította a 3 : 0-s végeredményt.

NB III-as bajnoki labdarúgó-mérkőzés

Esélyeshez méltóan kezdte az összecsapást a hazai alakulat, és már a 2. percben megszerezte a vezetést. Hompasz húzott el remekül a jobb oldalon, középre ívelt labdájára Bartakovics érkezett, és 5 méterről Simon kapujába lőtt. 1 : 0.

A hazai gól tovább növelte a gotthárdiak harci kedvét, és ez a lendület a 18. percben újabb találatot eredményezett. Szőke végezhetett el szögletrúgást a bal oldalról, és a keresztben mozgó Polgár remek csúsztatott fejessel megduplázta a hazai előnyt. 2 : 0. Még fel sem ocsúdtak a pápaiak a bekapott gólt követően, amikor újból mehettek közepet kezdeni. A 20. percben Szőke keverte meg a vendég védőket, 8 méterről leadott lapos lövését még nagy bravúrral védte Simon, a kipattanót azonban Hompasz nem hibázta el. 3 : 0. Gyakorlatilag ezzel el is dőlt a találkozó. A szünetig többnyire mezőnyjáték folyt a pályán, az eredmény azonban nem változott.

A 2. játékrészt kocogósabb iramban kezdte mindkét alakulat. A gotthárdiak nem akarták, a vendégek pedig nem tudták felpördetni a játékot, így békés szombat délutáni focizgatást láthattak a szurkolók. A 33. percben azonban egy újabb gotthárdi gól fújt ébresztőt a szunnyadó hazai publikumnak. Egy Polgár-lövést követően Simon kapus a lehető legrosszabb helyre, középre ütötte ki a labdát, az érkező Serfecz pedig beállította a végeredményt. 4 : 0.

Szentgotthárd: Sömenek- Németh, Dobos, Háklár, Sass- Hompasz, Korpics, Náricza, Bartakovics (Krajczár)- Szőke (Závecz), Polgár (Serfecz).
Gólszerzők: Korpics, Hompasz.

Remekül kezdte a mérkőzést a gotthárdi csapat. Bartakovics már a harmadik percben a kapufát találta el, majd két perccel később Korpics Bartakovics szögletét fejelte a kapuba. A gól után is támadásban maradt a vendégcsapat és további találatokat is szerezhettek volna, de a lehetőségek kimaradtak. A gotthárdi csapat nagy fölényben játszott az elképzelés nélkül futballozó, sérülésekkel sújtott hazaiak ellen. A második félidő elején a zalai csapat egy kicsit összeszedte magát, de Hompasz parádés gólja a padlóra küldte őket. Az utolsó félórában a hazaiak fejetlenül támadtak, lehetőséget adva így a kontrázásra, amellyel a gotthárdi csapat élt is, csak a helyzeteket nem tudták értékesíteni. Így maradt a 2-0-ás szentgotthárdi siker, amely a látottak alapján akár nagyobb különbségű is lehetett volna.
Jók: Dobos, Háklár, Korpics, Hompasz.

NB III-as bajnoki labdarúgó-mérkőzés

Jánossomorja: Hegedűs – KORF, Nagy, Rozsos, DROBNITSCH – Körmendi (Stemmer), Umathum, Varga (Cser), Molnár F. – MOLNÁR J., Görgics. Edző: Tenh Balázs

A nagyon értékes teskándi győzelmet követően a 7. játéknapon hazai környezetben lépett pályára városunk NB III-as labdarúgó csapata. A gotthárdiak ellenfele a jó erőkből álló Jánossomorja együttese volt. Az első 10 perc tapogatózó játéka után Szőkéék ragadták magukhoz a kezdeményezést és a 16. percben vezetéshez jutottak. Szőke végezhetett el szögletrúgást a bal oldalról, a berobbanó Sass pedig a hálóba fejelt. 1 : 0. A gól után megélénkült a játék és a vendégek is egyre többször jutottak el Sömenek kapujáig, az eredmény azonban nem változott.

A fordulást követően átvette a jánossomorjai alakulat a mérkőzés irányítását. Sömeneknek rengeteg dolga akadt, egy ízben pedig a kapufa segített a hazaiakon. A gotthárdi védelem jól állta a vendég rohamokat a hajrában is, így maradt az 1 : 0-s végeredmény.

Egy végig küzdelmes, remek iramú találkozón a gotthárdiak, ha némi szerencsével is, ki tudták csikarni a győzelmet, és ezzel a tabella első helyére kerültek.

Szeptember 8. Dunaújváros, 100 néző

Pénzhiány miatt a tavalyi megyei I. osztályú csapatból felkerült újoncokkal (László Tibor, László Károly) felálló gotthárdiak egy végig szoros és izgalmas találkozón 4 egyéni győzelmüknek köszönhetően 4 : 4-es döntetlent tudtak kiharcolni. Ez a pontszerzés bizonyítja a szentgotthárdi tekecsapat erősségét, hiszen elsősorban a László testvérek példája mutatja, hogy korábban hobbi szinten űzött tekézésből kitartó munkával és sok-sok gyakorlással el lehet jutni az NB I-ig is. Várjuk a jó folytatást.

A két idegenbeli mérkőzés után a gotthárdi csapat a győzelem reményében fogadta a Cegléd csapatát. Azonban a siker néhány gyenge teljesítmény miatt sajnos elmaradt.

Köszöntőt mond: Fábián Béláné, az intézmény vezetője, valamint Bauer Károly polgármester

Peti kalandjai – mesejáték Sármándy Pál művét a Kis(pesti) Színház mutatja be az óvodásoknak - belépőjegy: 250,-Ft.

Tartalom: 1941 egyik estéjén Slomo, a falu bolondja rettenetes hírrel tér haza: a szomszédos települések összes zsidó lakóját deportálják a nácik. Az ő falujuk az utolsó a listán. Slomo mentőötlettel áll elő, (mert vannak helyzetek, ahol csak a bolondokra érdemes hallgatni): ál-deportáló vonatot szerveznek, ahol maguk játszák el az áldozatok és a nácik szerepét is. Bolond gondolat?

Tartalom: A 17 éves Felícia Írországban él családjával. Beleszeret egy jóképű fiúba, aki azonban hamarosan elutazik Angliába. Felícia utánamegy, hogy elmondhassa: gyermeket vár. A fiú helyett azonban Hilditch-csel találkozik, aki a bajba jutott lányok “segítője”. A félelem, a fájdalom és a ráismerés útjain bolyonganak.

A sorozatra érvényes bérleteket 1.500,-Ft-os egységáron lehet megvásárolni a Művelődés Házában és a Kossuth Filmszínházban. A filmek rövid leírását is tartalmazó programfüzet pedig minden bérlet mellé jár.

(időtartam: 20 óra, irányár: 5.000,-Ft)

20.05 A sebesség bűvöletében 4. rész

19.50 A természet világa: Tűzmadár

12.00 Koncert Takács Jenő műveiből