Hideg van. Február 11-én Szentgotthárd környékén lévő erdőterületről tulajdonítottak el ismeretlen tettesek 2 köbméter tölgyfarönköt. A kár kb. 40 ezer Ft.

Ivócimborák. Szentgotthárd egyik panziójából állítottak elő a rendőrök két helybeli férfit február 12-én hajnalban, akik tettleg bántalmazták egymást. Ellenük szabálysértési eljárás indult.

Parkolásgazdálkodás 1. Február 18-án Felsőszölnökön a Fő utcában várakozó gépkocsiból személyes iratokat, bankkártyát, készpénzt, hangfalakat vittek el kb. 45 ezer Ft értékben.

Parkolásgazdálkodás 2. Ugyanazon a napon Szentgotthárdon az Arany J. utcában parkoló személygépkocsiból az ablak kitörése után ruhaneműket, cipőket, iratokat loptak el ismeretlenek. A kár kb. 145 ezer Ft.

Késői vendégek. Hajnali egy óra körül érkezett a bejelentés a Szentgotthárdi Rendőrőrsre, hogy Szentgotthárd egyik moteljében rablás történt. A sértett bejelentő elmondta, hogy két fekete kapucnis férfi ment be a motelba, majd a portásfülkébe, és őt - az ott tartózkodó portást - a nyakához tartott késsel földre kényszerítették, összekötözték. Ezek után a kasszából elvittek kb. 100 ezer Ft-ot. A rendőrök nagy erőkkel megkezdték az ügy felderítését, jelenleg a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személyeket állítják elő.

Hív a vasút…Szombathely és Szentgotthárd között közlekedő vonaton lopta el ismeretlen tettes egy kemenestaródfai lakos aktatáskáját. A lopási kár kb. 10 ezer Ft.

Felhívjuk a választókerületben jelöltet, illetőleg listát állító jelölő szervezetet, illetőleg független jelöltet, hogy a szavazatszámláló bizottságokba (Szentgotthárdon 14 szavazókör) delegált tagjaikat

Örökségünk Népfőiskola

A Kerekerdő Alapítvány regionális hatáskörű környezet- és természetvédő közhasznú szervezet. Alapvető célja a természet és az emberi örökség védelme és a környezeti kultúra fejlesztése, a kulturális örökség megőrzése. Az alapítvány munkájában olyan szakemberek vesznek részt, akik sok szállal kötődnek az Őrség, a Vendvidék és a Rába mente térségéhez. Eddigi tevékenységük során a leendő Őrségi Nemzeti Parkot előkészítő tanulmányhoz olyan ökológiai fejezetet állítottak össze, mely a természeti értékek és a hagyományos gazdálkodás összefüggéseit vizsgálta, ezen túlmenően kutatási programot finanszíroztak, ismeretterjesztő plakátsorozatot készítettek.

- Néhány nagyobb településen szeretnének olyan előadásokat szervezni, melyeket egy-egy szakterület neves képviselője tartana azokról a témákról, melyek szorosan kapcsolódnak az alapítvány céljaihoz.

Az itt felajánlott lehetőségekről részletes információt nyújtanak a 94/500-166 és a 06/30/395-6624-es telefonokon.

Szentgotthárdon több mint tíz éve nem épült szociális bérlakás, az igények kis részének kielégítésére volt csupán módja az önkormányzatnak, melyeket alapjában véve lakásvásárlások útján teljesítettek. Jelenleg több mint száz lakásigénylést tartanak nyilván a hivatalban, ebből most 11 család jutott új otthonhoz.

A Deák F. u. 14. alatt épült bérlakásokat a Széchenyi-terv otthonteremtő alprogramja keretében elnyert pályázat segítségével építették. A teljes beruházási összeg 67 millió forint, melyhez az állam 47 millió forint támogatást nyújtott a sikeres pályázattal, az önkormányzat 14 millió forint saját tőkével és a 6 millió forint értékű területtel vett részt a beruházásban.

Az ünnepséget megelőző sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az országban 16 éve nem épült állami bérlakás, valódi áttörésként jelentkezett, hogy a Széchenyi-terv keretében eddig 32,4 milliárd forint támogatással 7027 bérlakás építése kezdődött meg, illetve fejeződött be. A megyébe kb. 550 millió forint állami támogatás érkezett erre a célra, ennek következtében 112 lakással bővült az önkormányzati lakásállomány. Az államtitkár szerint, míg 16 évvel ezelőtt a szocialista nagyipar fellegváraiba érkeztek a támogatások, ma a legkisebb települések, mint pld. Szentpéterfa, Gersekarát is sikerrel pályázhatott.

Bauer Károly polgármester az avatási ünnepségen kiemelte, hogy ünnepnap ez a város életében, rekordidő, néhány hónap alatt készültek el a lakások.

Az ünnepség végén Glattfelder Béla és Bauer Károly adta át az új lakások kulcsait a bérlőknek, akik február hónapban költözhettek be új otthonaikba.

- A tanulmányban Szentgotthárd és vonzáskörzetének idegenforgalmi hasznosításáról volt szó, az elkészített anyagot köszönettel elfogadták. Azóta nem történt ismereteim szerint semmi. Ez az anyag arra épült, hogy nem csak Szentgotthárd városának, hanem a vonzáskörzetében lévő települések vezetőinek össze kellett volna fogni, végig kellett volna konzultálni a lehetőségeket, hiszen amikor mi idegenforgalomról beszélünk, nem egy szállodát, hanem egy komplett programot adunk el. Az idegen nem azért jön a városba, mert itt van egy szálloda, azért jön, mert itt van egy olyan műemlék, program, látványosság, sport- vagy kulturális lehetőség, ami érdekli, és ennek folyománya, hogy lakik és étkezik valahol. Sajnálatos, hogy ebben nem jutottunk előbbre. Az én koncepciómban az volt, hogy nagyon szép a várost körülvevő táj, alkalmas arra, hogy itt lovas-, kerékpáros, bakancsos turizmus kifejlődjék. Az volt az elképzelésünk, hogy az önkormányzatoknak – nem csak Szentgotthárdról beszélek – a vállalkozókat bátorítani kellene, hogy beruházzanak. Ha a szomszédos Ausztriában megnézzük, minden településen kis Gasthaus-ok vannak pár szobával, nagyon helyes kis vendéglőkkel, amelyek a nyugodt, pihenő, sétáló turizmus fogadására kiválóan alkalmasak. Ha egy önkormányzat a vállalkozónak ingyen telket ad, vagy netán hozzájárul a beruházáshoz – a Széchenyi program is ad erre lehetőséget –, akkor vonzóvá lehetne tenni, meg lehetne hirdetni, meg lehetne pályáztatni ezeket a területeket. Sajnos, ezek az elképzelések nem realizálódtak.

- Én úgy gondolom, ha ezt felelős személy mondta, akkor valószínűleg igaza van. Ha az okokat nézzük, azok egy része rajtunk múlik, egy része nem. Én elsősorban a vállalkozók oldaláról közelítem meg a kérdést, ami nem rajtunk múlik, az, hogy nagyon magasak az adók. Nem vitatva azt, hogy a bérek alacsonyak és ebben lépni kell, a minimálbér emeléseket és azok közterheit a vállalkozók nagyon nehezen viselik el. A kormánynak gondoskodni kellene arról, hogy valamely módon visszaadjon a vállalkozóknak. Nem tudnak a kisvállalkozók ezekkel a feltételekkel, illetve a folyamatosan csökkenő forgalommal lépést tartani és lábon maradni. Hogy Szentgotthárdon ez a helyzet kialakult, azért én hibáztatom egyrészt a város vezetését is, de hibáztatom magunkat, vállalkozókat is. Nem tapasztaltam, hogy ennek a városnak lenne kereskedelmi és idegenforgalmi koncepciója. Úgy tudom, ipari koncepciót készítettek, ebben az esetben azonban nem értem, hogy évek óta miért nincs befektető az ipari parkban? A kereskedelmi koncepció sem központi irányítást jelent, lényege, hogy át kellene tekinteni a város kereskedelmének szerkezetét, és ösztönözni arra, hogy minden profil megjelenjen. Ezt már tíz évvel ezelőtt ki kellett volna dolgozni vagy dolgoztatni, és Szentgotthárd egyedülálló fekvését jobban ki kellett volna használni. Úgy gondolom, lobbizni kellett volna azért, hogy egy vonzó élelmiszerkereskedelmi cég letelepedjen, létre kellett volna hozni egy kis zöldségpiacot, amely nem csak a helybeliek számára lenne vonzó, hanem az osztrák bevásárló turistáknak is, a város vonzáskörzetében lévő községek őstermelői pedig be tudnák hozni ide az árujukat. A meglévő üzletek is szét vannak szórva, kicsi üzletek kis árukészlettel, választékkal. Úgy látom, amíg a városnak megvoltak a bevételei a nagy cégektől, nem igazán figyelt a kisvállalkozókra. Bevétel szempontjából ez nem volt súlyponti kérdés, ugyanakkor nagyon sokan élnek ebből. Azért legyünk kicsit önkritikusak is, az elmúlt tíz évben a bevásárló turizmusból jól éltünk. Ennél fogva az emberek azt hitték, hogy itt a Kánaán és nem kell tenni semmit. Több éve próbáljuk felhívni a figyelmet, hogy ez nem tart örökké, menjünk elébe a dolgoknak. Elkényelmesedtek az emberek, nem fordítottak igazán gondot a minőségre, nagyon magas árakat alkalmaztak. Ahogyan csökkent a forgalom, a vállalkozók elkezdtek futni a pénzük után, nem tudtak mást tenni, mint emelték tovább az árakat. Ezt a helyzetet a városvezetésnek és a vállalkozóknak is önkritikusan végig kellene gondolni. Több kezdeményezés volt programok szervezésére, ezek már az elején elhaltak. Nem állítom, hogy ebben a város vezetése hibás egyedül, mi is hibásak vagyunk. Egyszerűen ebben a városban ilyen szempontból érdektelenek az emberek, és ezért mi súlyos árat fogunk fizetni.

- Vannak javaslataim, felvettem például osztrák ismerőseimmel a kapcsolatot, kedvezményesen tudnánk Burgenlandban, akár újságban hirdetni, a bécsi magyar képviselet segítséget nyújt abban, hogy 50 %-os árengedményt kapjunk. Össze kellene fogni a város kereskedőinek, meg kellene nézni, mennyire tudunk lemenni árakban. Jó ajánlattal, jó árakkal reklámozni kellene, hogy a határ mentén van egy magyar város, amely “önökért dolgozik”, jöjjenek hozzánk. A másik, hogy tudomásul kell venni, hogy hozzánk a bevásárló turista azért jött, mert olcsók voltunk. Ez ma megszűnt, tehát el kell döntenünk, hogy tudjuk-e valahogy az árakat lejjebb vinni, vagy másfajta vendégek fogadására készülünk fel. Erre azonban e pillanatban nem vagyunk felkészülve, jó pár évet elmulasztottunk. Nagyon pesszimistán látom a kiskereskedők helyzetét, ha nem fogunk össze és nem találunk ki valamit, akkor súlyos gondok lesznek. Ha a kiskereskedőknek, szolgáltatóknak nem megy az üzlet, az más területekre is be fog gyűrűzni, a kisiparosok és egyéb vállalkozók körébe is.

- Az biztos, hogy a bevásárló turizmusnak mint fogalomnak teljesen át kell alakulnia Szentgotthárdon, az erre alapozó kiskereskedőknek törvényszerűen változtatni kell az eddigi koncepciójukon, elképzeléseiken. Valóban óriási visszaesés jelentkezik, ez betudható a határon bevezetett szabályozásoknak, az árkiegyenlítődésnek, de én úgy gondolom, szerepet játszik az is, hogy a kereskedők árukínálata nagyon egyoldalú volt. Egyértelműen az jellemezte Szentgotthárd kiskereskedelmi áruválasztékát, amire az ausztriai vásárlók igényt tartottak. Régóta gondolkodom azon, mi lehet az oka például annak, hogy a gotthárdiaknak Szombathelyre, Zalaegerszegre, Körmendre kell eljárni inget, öltönyt, nadrágot, cipőt vásárolni. Furcsállom, hogy amíg a két szomszédos megyében márkás ruházati cégek működnek, ezeknek a termékeit abszolút nem lehet Szentgotthárdon megvásárolni. A bevásárló turizmus eltűnését mi már négy évvel ezelőtt valószínűsítettük, hiszen testületi ülésen meghirdettük azt az idegenforgalmi fejlesztési elképzelést, amelynek része a termálfürdő építése is. A felismerés teljesen egyértelmű és azonosulunk azokkal a vállalkozókkal, akik a helyzetet ugyanígy látják. A megoldáson már három éve dolgozunk. Ennek egyik része, hogy ne egysíkú kereskedelem legyen a városban, ösztönözni kell arra a kereskedőket, hogy próbáljanak meg többoldalú vállalkozássá válni. Nagyon örültem annak, hogy a szentgotthárdi vállalkozók alakítottak egy olyan fórumot, amely összetartja őket. Talán egy picit a kezdeti lelkesedés leapadt, de én azt hiszem, hogy a mostani elképzelésekben nagyban szerepet kell játszaniuk, az önkormányzat is várja hozzáértő támogatásukat. A megoldást hosszú távú programokban látom, és törvényszerűen a hazai vásárlóerő kihasználásán alapul. Elkezdtük az intelligens város kiépítésének stratégiáját. Mi is ez igazán? Képzeljünk el egy olyan hálót, amelynek a végpontjai a régióban minden család otthonában jelen vannak. A városi televízió 2200 végponttal rendelkezik, ha ezt ráfűzzük egy olyan rendszerre, ami minden információval rendelkezik, akkor ezeken keresztül a végfelhasználó, a vásárló hozzájut a kínálathoz és meg is rendelhet bármit. Ezt a rendszert az idegenfogalmi koncepcióban szereplő teljes kistérségre ki kellene építeni, gyakorlatilag mindenki mindenkivel kapcsolatba kerülne. Ebben az esetben az addig csak újságból, televízióból, önkormányzattól érkező információkat az emberek saját otthonukba telepíthetik. Meg kell lovagolni a kormány által kínált lehetőséget, minden végponttal rendelkezőt számítógéphez kell juttatnunk, ezekkel az eszközökkel olyan lehetőséget kell adnunk, hogy rácsatlakozhassanak erre a rendszerre. Elképzelem, hogy azok a kereskedők, kik szintén csatlakoznak, akár helyi adókedvezményben részesülnek, az összes árujuk, szolgáltatásuk minden családi háztartásban megjelenik. Nem kell senkinek máshonnan információt begyűjteni, elég rákattintani az árucsoportra, és megjelenik, hogy hol, milyen áron tudja a terméket beszerezni. Ezzel azoknak a kereskedőknek a forgalmát is meg lehet mozgatni, akik eddig csak a bevásárló turizmusra alapoztak. Ez a rendszer egyúttal minden, információval kapcsolatos problémát meg fog oldani, nem kell sorban állni sem a hivatalban, sem akár az orvosi rendelőben laboreredményre várva, mert a szolgáltatás, az információ az otthonunkba érkezik.

- Ez szerte a világon robbanásszerű fejlődéssel bíró iparág. Én azt gondolom, hogy a szentgotthárdiak és a környékbeliek vannak olyan intelligensek, hogy megértik az előnyeit és élni fognak a lehetőséggel. Anyagi finanszírozási gondjait látom egyedül, de úgy gondolom, ezt fel kell vállalnia egy önkormányzatnak buztosítania kell azt a lehetőséget, hogy minden család részére megteremtsük minimális költségviseléssel ezt a formát. Visszatérve a kiskereskedők problémájára, régóta foglalkoztat, hogyan lehetne megoldani azt, amit Gömbös úr is javasolt annak idején, hogy szervezzünk ide vásárokat. Teljes mértékben igaza van, én most ezeken a hasábokon felajánlok egy olyan lehetőséget, amellyel be tudjuk bizonyítani, hogy a vállalkozókkal együtt tudunk újat teremteni. Legjobb alkalom erre a május 1-e, régóta szeretném a várkertet megvédeni az ilyenkor szokásos igénybevételtől. Miért kell nekünk a sárban taposni, amikor végre elkészült a főterünk? Beszéltem a rendőrőrs parancsnokával, aki az engedélyek birtokában nem látja akadályát annak, hogy három napra lezárjuk a kettős körforgalomtól a Széchenyi iskola parkolójáig a területet. Rendezzünk egy vásárt ezen a területen, meg tudunk hívni népművészeket, kirakodókat, a majális pedig az iskola parkolójában bőven elfér. Azt gondolom, igenis ide fognak jönni az igényes kiskereskedők, hívjunk vendégeket, kereskedőket Szlovéniából, Ausztriából. Biztos vagyok abban, hogy színvonalas vásárt tudunk csinálni, akár hagyományt tudunk teremteni. Be lehetne ebbe vonni az őrségi jellegzetességeket, ma a városban nem lehet látni egyetlen népművészeti boltot sem. Azt sem tartom lehetetlennek, hogy a népművészetet, hagyományokat – ide értve a nemzetiségi hagyományokat is – ápoló vállalkozókat az önkormányzat is támogassa. Ilyen ötleteket várunk a vállalkozóktól, hiszen egy önkormányzatnak segítenie kell, de az ötleteket a mindennapi életben ezzel foglalkozóknak kell adniuk.

- Aki tisztában van a világpolitikai jelenségekkel, az látja, hogy recesszió van mindenütt. Az biztos, hogy gazdasági recesszióról valamilyen szinten Szentgotthárdon is lehet beszélni, viszont szerintem a kereskedelmi forgalom visszaesését nem ez okozza. A város előző tíz éve az iparfejlesztéssel telt, a következő tíz évben az idegenforgalmi fejlesztésnek kell előtérbe kerülnie. Mindig voltak és lesznek gazdasági nehézségek, de ezeket át kell hidalni. Az imént említettem, hogy a nehéz helyzetbe került vállalkozásokat arra ösztönöznénk, próbáljanak meg valami újat kitalálva, egységbe tömörülve harcolni a vevőkért.

- Aki azt mondja, hogy nincs ipari koncepció, az nem ismeri Szentgotthárd elmúlt tíz évének történetét. Az elmúlt tíz év pontosan az ipari stratégia kialakításáról szólt, azt gondolom, hogy az ipari park fejlesztése során hihetetlen lehetőségeket használt ki a város, ami elképzelés nélkül nem lett volna kivitelezhető. Az ipari park fejlesztése ma is lehetőséget biztosít arra, hogy kisvállalkozások telepedjenek le, úgy látom, több nagy multicég letelepítésére a munkaerő kapacitás miatt nincs lehetőség. Valóban hibaként lehet említeni, hogy több 60-80-100 fős középvállalkozás letelepítését nem sikerült elérni. Hibás koncepciónak tartottam, hogy az önkormányzat nem a magántőke bevonásával próbálta meg az ipari parkot irányítani. Az utóbbi két évben abszolút a magántőke mozgatja az ipari park szervezését, nagyon remélem, hogy ezzel lehetőség nyílt arra, hogy a tőke mozgása irányítsa ezt a fejlődést. Ami a kereskedelmet illeti, ha készítenénk egy kereskedelmi koncepciót, amelyben leírjuk, hogy Szentgotthárdon nem szeretnénk 28 fogorvosi rendelőt, nem szeretnénk 32 üzletet, hanem csak az országos átlagnak megfelelő számú üzletet engedélyezünk, akkor meglincselnének bennünket. Nem tudom elképzelni, nem tudom elfogadni azt, hogy a kereskedelmet ne a piac irányítsa. Aki kereskedelmi koncepcióról beszél, az valamilyen módon a régi rendszer piacirányításában gondolkodik, ezt én a mai gondolkodásommal visszautasítom. Az idegenforgalmi koncepció teljesen más. Ebben a kritikának igaza van, viszont az ad hoc bizottság által készített anyag valóban jól sikerült. Akkor a polgármester úr és az idegenforgalmi bizottság felkérte a bizottság elnökét a munka folytatására. Ennek az előtanulmánynak az elemeit nagyon sokoldalúan vizsgáltuk, ennek kapcsán jelentjük ki, hogy a következő tíz év az idegenforgalom fejlesztésé lesz.

Dalosvölgyi Anita, vállalkozó szerint jóval csökkent a kisvállalkozások, elsősorban a kiskereskedők száma, de az országos átlagot még mindig jóval meghaladja. A városban többségben vannak a női- és gyermekruha üzletek, míg más profilú üzletből kevés van. A vállalkozó szerint hiányzik a megfelelő könyv, hanglemez, cipő, húsáru kínálat, nincs utazási iroda, túl sok van viszont fodrászatból, kozmetikából, fogászatból. Hosszú távon csak azok a kereskedők maradnak talpon, akik megpróbálták a magyar vevők igényeit árakban és keresletben is kielégíteni - jelentette ki a vállalkozó. Úgy vélte, sokan a nagy, gyors haszon reményében ruháztak be, ennek elmaradása az egyik oka a magas fluktuációnak. Hiányoznak a városból a divat- és termékbemutatók, a marketingmunka, ezzel lehetne a városban tartani a vevőkört, ma az a jellemző, hogy a komolyabb bevásárlásokat más városokban bonyolítják a gotthárdiak. Úgy érzi, össze kellene hangolni a nyitvatartási időket, szükség lenne heti bevásárló nap szervezésére, amikor az üzletek tovább tartanak nyitva.

Az önkormányzat hibájául azt rótta fel, hogy az önkormányzati tulajdonú üzleteket nem vásárolhatják meg, sőt, vannak olyan üzletek, ahol az épület saját tulajdon, a terület viszont az önkormányzaté. Véleménye szerint bizonytalan helyzetben senki nem akar nagyobb beruházásba kezdeni, ha ezeket a tulajdonviszonyokat rendeznék, jóval színvonalasabbak lehetnének az üzletek. A város hosszú távú elképzeléseihez ki kellene kérni a vállalkozók véleményét, több programot, kirakodóvásárokat kellene rendezni, az önkormányzatnak koordináló, szervező szerepet vállalni. Az idegenforgalommal kapcsolatos elképzeléseket, javaslatokat ne csak papíron vitassák meg, alkalmazzák azokat a gyakorlatban is.

A vállalkozók együttműködésének elmaradásának Dalosvölgyi Anita szerint két alapvető oka van, az egyik, hogy amíg jól ment az üzleteknek, addig az együttműködésnek nem volt aktualitása, most pedig mindenki a saját gondjaival van elfoglalva. A másik ok, hogy még mindig rendkívül nagy az irigység, ami nagyon sajnálatos. Úgy véli, egy ekkora kisvárosban felül kellene emelkedni az önös érdekeken és az egészet nézni, nem a részleteket.

Hat évvel ezelőtt a KSH készített egy felmérést, amely a vállalkozások számát vizsgálta az országos átlaghoz viszonyítva. A felmérésből kiderül, hogy a város ellátottsága alapvetően megegyezett az ország más területeinek ellátottságával, jelentősebb eltérés csak néhány területen jelentkezett. Az átlagnál alacsonyabb volt az ellátás a turistaszállások és kempingek, a tüzelő- és építőanyag-kereskedések, az ital- és vendéglátó üzletek vonatkozásában. Jóval meghaladta az átlagot a szállodák, panziók, a ruházati, iparcikk, kulturcikk üzletek és az üzemanyagtöltő állomások száma.

A felmérés óta eltelt hat év alatt biztosan változtak az adatok, a tulajdonosváltások azonban nem érintették meghatározó módon a vállalkozások profilját, ezért a tendencia valószínűsíthetően ma is érvényes.

A Szentgotthárdi Választópolgárok Asztaltársasága március 4-i fórumán a térség idegenforgalmáról, a vendéglátásról, a turizmusról folytat eszmecserét. Dr. Gömbös Sándor vendége Bauer Károly polgármester és Bauer László, az őrségi Naturpark Térségfejlesztő Kht. ügyvezetője lesz. A Kolostor étteremben, 18 órakor kezdődő rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel vár a SZEVASZ.

A Szentgotthárdi Választópolgárok Asztaltársasága választási fórumot szervez annak érdekében, hogy a szentgotthárdi választópolgárok jobban megismerjék választókerületünk országgyűlési képviselőjelöltjeit. A fórumon az érdeklődők személyesen találkozhatnak a jelöltekkel, feltehetik kérdéseiket, megfogalmazhatják elvárásaikat.

Az Őrségi Nemzeti Park gondolata már a 70-es évek közepén felmerült a természetvédelmi közigazgatás akkori vezetői körében. Az először három, majd öt tervezett Nemzeti Park között egyedüli dunántúliként az Őrségi Nemzeti Park szerepelt, ami később kimaradt a tervekből. A 90-es évek közepén dr. Zagyva Tibor mikológus és néhány társadalmi szervezet állt a gondolat mögé, mintegy 2600 aláírást gyűjtöttek az Őrségi Nemzeti Park megvalósítása érdekében. A tervezettel megkeresték az akkori szakminisztert, egy év múlva a minisztérium helyettes államtitkára által kezdeményezett megbeszélésen kompetens szakemberek, köztük Pócs Tamás, Vida Gábor és Borhidi Attila akadémikusok, Bartha Dénes, a soproni egyetem professzora, Vig Károly, a Savaria Múzeum természettudományi osztályvezetője is támogatásukról biztosították a kezdeményezést. Három éves kutatómunka után, melynek során feltárták a térség védendő természeti értékeit, a környezetvédelmi miniszter egyeztető tárgyalást hívott össze, ahol a szakemberek, társadalmi, politikai szervezetek, gazdálkodók kifejthették véleményüket. Az Őrségi Nemzeti Park létrehozásáról szóló döntés ezen a megbeszélésen született, a miniszter utasítást adott a Fertő-Hansági Nemzeti Park vezetésének, hogy fogjon hozzá az Őrségi Nemzeti Park megszervezéséhez. Az elmúlt egy év során az illetékesek elkészíttették a rendelet tervezetét, lefolytatták a szükséges egyeztető tárgyalásokat és a teljes dokumentációt eljuttatták a minisztériumba. Ennek a hosszú előkészítő munkának az eredményeként avatják fel márciusban az Őrségi Nemzeti Parkot.

A munka során azonban több támadás is érte az elképzelést. Az említett aláírásgyűjtés elindított egy elég kemény helyi csatározást is, olyan vélemények jelentek meg, amelyek alapjában kérdőjelezik meg a Nemzeti Park gondolatát, rezervátumnak, nem kívánatos átalakulásnak nevezve az elképzelést. A közelmúltban az aláírásokat gyűjtő, és a Nemzeti Park gondolatát támogató Őrségi Nemzeti Park Kezdeményezés néhány tagja az egyik esélyes igazgatójelölt, dr. Markovics Tibor kinevezése ellen indított aláírásgyűjtést, aki 1988 óta dolgozik a természetvédelem területén, jelenleg a Fertő-Hansági Nemzeti Park igazgatóhelyettese, a közelmúltban kinevezték az Őrségi Nemzeti Park megbízott igazgatójává. Megbízatása az igazgató kiválasztásáig szól.

Dr. Markovics Tibor nem lepődött meg a támadáson, mint mondotta, nem ez az első alkalom, hogy támadják, véleménye szerint azonban érdemben addig nem tud foglalkozni az üggyel, amíg konkrét tényekkel nem szembesítik. Kérdésünkre elmondta, hogy az elsők között írta alá a kezdeményező nyilatkozatot, tevékenysége kimerült az előkészítő munka során kapott feladatok teljesítésében. Véleménye szerint a helyi ellenérzések fő oka az volt, hogy az érintettek nem kaptak kellő tájékoztatást a Nemzeti Parkban érvényes szabályokról, előírásokról, de az előnyökről, lehetőségekről sem. Hangsúlyozta, hogy az Őrségi Tájvédelmi Körzet infrastruktúrája, technikai felszereltsége jóval magasabb szintű, mint a Fertő-Hansági Nemzeti Parkhoz tartozó többi tájvédelmi körzeté.

Dr. Markovics Tibor szerint a Nemzeti Park igazgatói beosztása jelentős feladat, tekintve, hogy az országban tíz nemzeti park működik. Az igazgatót azonban – mint egy rendőrkapitányt vagy egy vezető köztisztviselőt sem – nem népszavazással, hanem szakmai döntés alapján fogják kinevezni.

Lapzártakor érkezett az információ, hogy az Őrségi Nemzeti Park Kezdeményezés múlt hét szerdáján Budapesten sajtótájékoztatón tiltakozott Markovics Tibor igazgatói kinevezése ellen. Kiszely Károly a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy rezervátumszerű, alibi természetvédelem helyett a térség építészeti, gazdálkodási és természeti értékeire alapuló természetvédelemre van szükség.

U. Nagy Gábor Ybl-díjas építész kiemelte, olyan helybéli, a tájat szerető szakemberre van szükség az új nemzeti park élén, aki a térség adottságainak megfelelő szemlélet alapján igazgatja a táj fenntartását. Elmondta, hogy legalább nyolc alkalmas jelöltet ismer, egyikük Bodonczi János, aki jelenleg a körzet természetvédelmi felügyelője. Bodonczit egyébként Illés Zoltán, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke is többször javasolta az Országos Természetvédelmi Hivatalnál. Tardy János, a hivatal vezetője korábban úgy nyilatkozott, hogy Markovics Tibor mind szakmailag, mind emberileg alkalmas arra, hogy a nemzeti park vezetésére megbízást kapjon.

Kovács Tiborné, a Városi Óvoda vezetője elmondta, hogy az óvodában 1999-től nevelési program alapján végzik munkájukat. Az óvoda konyhájának korszerűsítése, bővítése és a tornaszoba kialakítása anyagi okokból elmaradt. 2000 júniusától egy csoporttal kevesebbet működtetnek, pályázati úton, illetve az óvoda alapítványához eljutott támogatásokból pótolják szűkös költségvetésüket.

Kovács Jánosné, az Arany János Általános Iskola igazgatója beszámolt arról, hogy 1997 októberében elkészült az iskola új szárnyának tetőtér-beépítése, megoldatlan azonban a régi szárny, valamint a farkasfai tagiskola felújítása. A szakmai munkáról kifejtette, hogy öt éve vezették be a kerettantervet, azóta ennek alapján folyik az oktatás. A Zsolnay-programról elmondta, hogy alkalmazására nincs igény a szülők részéről, noha az az elmúlt évek legjobb pedagógiai programja volt.

Huszár Gábor, a Széchenyi István Általános Iskola igazgatója szerint nem szigorúan a közoktatási koncepcióra kellene összpontosítani, mivel évről évre jelentkeznek ennél súlyosabb problémák is. Elmondta, hogy évek óta húzódik a tornacsarnok padlózatának cseréje, sürgős lenne a nyelvi labor kialakítása is. Sikerként említette a 2,5 milliós önkormányzati támogatással megvalósított számítástechnika terem létrehozását és a rábafüzesi tagiskola épületének tetőcseréjét.

Bedics Sándor, a III. Béla Szakképző Iskola igazgatója kifejtette, hogy a koncepcióban megfogalmazottak 80-85 %-ban teljesültek az iskolában. Új szakokat indítottak, 350-380 milliós beruházást valósítottak meg, fejlesztették a felnőttoktatást. Nem valósult meg viszont a győri Széchenyi Főiskolával tervezett együttműködés, de a felsőfokú oktatás helyi elindítását nem adták fel, jelenleg a szombathelyi Berzsenyi Főiskolával tárgyalnak együttműködésről.

Enzsel István, a Vörösmarty Mihály Gimnázium igazgatója szerint a gimnázium 1997-ben átadott új szárnya fantasztikus ugrásszerű fejlődés elindítója volt. Elmondta, hogy a gimnázium hozza a tőle elvárt eredményeket, elsősorban a nyelvoktatás területén, de a fejlődés jelentkezik az iskolában végzett diákok felvételi eredményeiben is. A középiskolai kollégium régi épületét rendbe tették, jó körülmények fogadják a tanulókat.

Csukly Gergely, a Takács Jenő Zeneiskola igazgatója elmondta, szakmai szempontból teljesültek a koncepcióban megfogalmazottak, új szakokat indítottak, egyre népszerűbb a szintetizátor, gitár, szaxofon, magánének tanulása. A működési feltételeknél lényeges előrelépés történt a hangszerpark amortizációjának kezelésében, az új hangszerek beszerzése azonban továbbra is várat magára. Legnagyobb probléma az épület állapota, elöregedett, beázik, szükséges lenne a tetőtér beépítése.

Bauer Károly polgármester elmondta, a koncepció elkészítésekor három fő tényezőt vettek figyelembe, a város földrajzi elhelyezkedését, a prosperáló ipari tevékenységet és az emberi tényezők erősítését. A koncepció arra az elképezésre épült, hogy Szentgotthárd a kistérség vezető településévé válik. A koncepcióban szereplő, és nem megvalósított elképzelések elmaradásának közgazdasági háttere van, a tervezett fejlesztésekre négy év alatt 960 milliót kellett volna fordítani, a központi elvonások következtében viszont ebben az időszakban 1,1 milliárd forinttól esett el a város. Bauer Károly úgy fogalmazott, remek intézményvezetőink vannak, tudják, hogy mit kellene csinálni, a megvalósításnak azonban anyagi akadályai vannak. A polgármester szerint nem hajtottak végre racionalizálási programot, egyszerűen ésszerűsítették az intézmények működtetését. Ennek áldozatául esett a Nevelési Tanácsadó is, ezt azonban visszahozták a városba, február 4-től újra működik.

Kollár Csaba alpolgármester hangsúlyozta, a koncepció elkészítésekor a lélekszám növekedésével, gazdasági növekedéssel számoltak, nagyfokú adóbevételekre számítottak. A valóságban azonban a kaszagyár megszűnt, az Opel csökkentette az adóját, recesszió zajlik a helyi gazdasági életben. A racionalizálási programmal 41 millió forintot takarítottak meg, a dologi kiadásokat nem tudták növelni, a bérek rendezése azonban megtörtént. Az önkormányzat kényszerhelyzetben van, mivel az intézményeket üzemeltetnie kell, kénytelen volt megszorító intézkedéseket tenni. Enzsel István kijelentette, nem értett és ma sem ért egyet azzal a mentalitással, hogy a program során az első adódó alkalommal eltörölték a tanulmányi versenyeken kiemelkedő eredményt elért tanulók és felkészítő tanáraik jutalmazását. Mint mondotta, próbálják ösztönözni a helyi továbbtanulást, ez az intézkedés azonban ellentétes hatást keltett.

A beszélgetés során szóba került az is, hogy a gotthárdi általános iskolát végzettek milyen arányban választják a helyi középiskolákat. Enzsel István elmondta, a gimnázium tanulóinak 90 %-a gotthárdi lakos, rájuk nagy mértékben lehet alapozni, megalapozott tudással érkeznek a gimnáziumba. Bedics Sándor szerint is felkészültek az iskolába jelentkező diákok, ezért el is törölték a felvételi vizsgát, elfogadják az általános iskolai érdemjegyeket. Elhangzott, hogy az a legnagyobb probléma, hogy azok a diákok, akik más városban folytatják középiskolai tanulmányaikat, nem jönnek már vissza a városba. A szakközépiskolai létszámon látható, hogy ha működik az iskolában olyan szak, ami tetszik a diákoknak, a III. Béla Szakképző Iskolát választják.

Dr. Lakosy György képviselő feltette a kérdést, hogy ha tovább szűkül az iskolák pénzügyi kerete, várható-e a szakmai színvonal csökkenése? Az intézményvezetők egyetértettek abban, hogy a szakmai színvonal nem csökken, viszont a körülmények romlanak és vegetálásra kényszerülhetnek az intézmények.

Bauer Károly hangsúlyozta, a közoktatásban is sok tényezőre kell figyelemmel lenni. Klasszikus példaként említette, amíg egy önkormányzat nincs rászorulva a népszerűtlen döntésekre, nem lépi meg azokat. Példaként említette a farkasfai iskolát, amely öt tanulóval működik. Véleménye szerint akkor lesz igazán baj, ha a költségvetés 90 %-a az iskolák működtetésére megy el, mert akkor más területre nem jut pénz. – Megküzdöttünk a középiskolákért, nem szabad őket a megyének odaadni – fogalmazott a polgármester. Mivel egy megyei képviselő nem kötődik a városhoz, könnyebben dönt akár a megszüntetésről is. Hangsúlyozta, szerkezetileg át kell tekinteni az intézményhálózatot, az alapellátás helyzetén javítani kell. Mindig nagy a szorítás az önkormányzat részére, hogy csak az intézményeket működtesse, ezt azonban el kell kerülni, mivel ebben az esetben egyetlen beruházást sem tudnak megvalósítani. Az alapítványi működtetésre vonatkozó kérdésre úgy válaszolt, az országban működnek oktatási intézmények magánvállalkozásban, illetve alapítványként. Ezekre nem vonatkozik a központi elvonás, megkapják a normatív támogatást. Nagyon nehéz viszont erre jelentkezőt találni, nem kis felelősséggel jár egy oktatási intézmény működtetése, másrészt az önkormányzat elvesztené jogát, hogy befolyásolhassa az ott folyó tevékenységet.

Néhány éve felmerült a két általános iskola összevonásának lehetősége is. Kollár Csaba szerint ez pedagógiailag helytelen lépés lenne, nem szabad mammutiskolát létrehozni. A gazdasági megtakarítás elhanyagolható, az alpolgármester szerint ez a legnagyobb visszalépés lenne a város pedagógiai életében.

A beszélgetés végén a résztvevők a város demográfiai helyzetét tekintették át, amely alapján az elkövetkező években az iskoláskorú gyermekek számának csökkenése várható.

Szalagavatók

Február 16-án a Vörösmarty Gimnázium tartotta szalagavató ünnepségét a színházban. Mind a négyosztályos, mind a nyolcosztályos tagozaton húsz érettségi előtt álló gimnazista adott műsort az esten.

Február 18-án a szombathelyi Ferrum Színházi Társulás szerepelt a gotthárdi színpadon. Páskándi Géza Egy ember, aki megunta a bőrét… című darabját adták elő. A mű Moliére A botcsinálta doktor című bohózatának feldolgozása.

Szentgotthárd Város Önkormányzata Képviselő-testülete pályázatot ír ki a 2002. évi költségvetésben elkülönített pénzalapjára.

- működési formáját, a jogi személyiséget igazoló végzés számát és keltét;

A beküldött pályázatokat 2002. március 29-ig bíráljuk el és azt követően küldünk értesítést a pályázónak.

A Közművelődési és Ifjúsági Bizottság 1,5 millió forint összegben a megyei Közösségtámogató Alapból elnyerhető egyszeri, vissza nem térítendő támogatásokra várja a civil szervezetek, helyi közösségek pályázatait.

2. A megyében tevékenykedő művelődési, szabadidős és hobbi tevékenységi célú, önkéntes részvételen alapuló helyi programokat más szervezetekkel, kistérségi együttműködésben kezdeményező és megvalósító civil szervezetek, öntevékeny közösségek – szervezeti formájuktól függetlenül.

A pályázati kérelmeket Pályázati Adatlapon kell benyújtani 2 példányban! Adatlap igényelhető és átvehető: Megyei Önkormányzati Hivatal Művelődési és Sport Titkárságán, 9700 Szombathely, Berzsenyi tér 1. Tel.: 94/515-756; 94/515-752 – Rába Patríciától és Kutszegi Istvántól.

A pályázatokat 2002. március 15-ig beérkezően kell a Megyei Önkormányzati Hivatal Művelődési és Sport Titkárságának (9700 Szombathely, Berzsenyi tér 1.) címezve megküldeni.

A megítélt támogatás felhasználásáról a bizottság Támogatási Szerződét köt, amely szerint 2002. december 20-ig szakmai és pénzügyi beszámolót kell készíteni.

Pályázati lehetőség a minimálbér emelés ellensúlyozására

A 2001-ben kiírt, azonos célú pályázat két fordulóban zajlott, az első fordulóban a szigorúbb feltételek (legalább 5 fő alkalmazott, más támogatás kizárása) és az elnyerhető támogatás alacsonyabb értéke miatt a vártnál kevesebb vállalkozás jelentkezett. A második fordulóban a pályázaton minden belföldi székhelyű gazdasági társaság részt vehetett, ha a 2000. évben legalább egy alkalmazottat foglalkoztatott. A támogatás alapja az éves számított járulékteher-többlet összege lehetett. A feltételek enyhítése, a támogatási összeghatár lényeges emelése a várt eredményt hozta, a megpályázott támogatási igény meghaladta a 2 milliárd forintos keretösszeg 90 %-át. Mivel a rendelkezésre álló forrás meghaladta a megpályázott összeget, ezért differenciálásra, preferenciák alkalmazására nem volt szükség. Az igényelt éves járulékteher-többletet, összesen 1.818 millió forintot minden pályázó december folyamán megkapta.

- a pályázatok 2002. február 15. és március 18. között nyújthatók be. A Foglalkoztatási Hivatal az összesítést április 30-ig küldi meg a Gazdasági Minisztériumba. A normatív támogatás arányáról a MAT május 15-ig dönt. A támogatási összegek kifizetésére még az első félévben sor kerül.

1. ha a vállalkozás alkalmazásában állók 2001. évi átlagos statisztikai állományi létszáma elérte az egy főt, de

- az alkalmazottak száma 2001-ben eléri vagy meghaladja a 20 főt, és a számított támogatási igénye éves szinten az 50.000 forintot meghaladja.

A pályázatot 3 eredeti példányban az adatlapon – az adatlap mellékleteiben közölt számítási módszer alkalmazásával – a pályázó székhelye szerinti illetékes munkaügyi központ szervezeti egységéhez kell benyújtani. (Vas megyei székhellyel rendelkező pályázó esetében Vas Megyei Munkaügyi Központ, 9700 Szombathely, Hollán E. u. 1.)

Az ünnepséget Sulics Zsuzsanna gimnáziumi tanuló nyitotta meg France Prešeren a “Dekleton” című versével. Glanz Lászlóné a Szlovén Szövetség elnökségi tagja, gimnáziumi szlovén nyelvtanár pedig szlovén tájnyelven mutatta be France Prešeren költészetét, alkotó tevékenységét, életútját.

A kulturális programban az anyanyelvé volt a főszerep. Így a közönség két bemutató előadást láthatott. Először a felsőszölnöki Általános Iskola bábcsoportja mutatkozott be az “Első nap az iskolában” című bábdarabjával. A színpadon az első osztály első napjának első órája elevenedik meg. A gyerekek izgatottan várják első tanító nénijüket, s találgatják, milyen lesz. Szigorú, bőbeszédű vagy kedves? A darab érdekes fordulata, hogy az első tanító néni nem is néni, hanem tanító bácsi, aki labdával a kezében érkezik az első órára, a gyerekeket focizni hívja, hogy feloldja a bennük lévő feszültséget.

Majd a Nindrik-Indrik (Valahol máshol) színjátszó csoport “Kocsma” című új darabját láthatta a szépszámú közönség. Maga az előadás címe is azt sugallja, hogy a darabban a kocsma illetve a benne található emberek és tárgyak játsszák a főszerepet. A Vidám kocsmárosnéhoz címzett fogadóban az égadta világon nem történik semmi, ugyanúgy az itt élő vagy ide járó emberek élete sem változik semmit mindaddig, amíg a sors fel nem villant egy lehetőséget. De ezzel is megtréfálja őket. A darab keserédes komédia, egyik szemünk sír, a másik nevet, hiszen a szereplőkben akár saját magunkra is ismerhetünk. A csoport a tavaszi időszakban a Rába és Muravidék falvaiban tájol a darabbal.

Mindkét darab írója és rendezője Milivoj M. Roš Muraszombatból.

Február 14-én tartotta közgyűlését a Városi Vöröskereszt. Napirend előtt került sor a már hagyományos Fő-Valentin emléklap adományozására. A színház aulájában az ünnepélyes pillanatok első perceiben a résztvevők többségének csupán csak sejtései voltak a közvélemény-kutatás eredményéről, ezért kíváncsian várták a Vöröskereszt városi vezetősége tagjának, Németh Sándornénak a bejelentését.

A szónok bejelentette, hogy a közvélemény-kutatás eredményeként a 2002-es év Fő-Valentinja Herczeg János, a Városi Nyugdíjasklub elnöke. Németh Sándorné ismertette a cím tulajdonosának életútját, hangsúlyozva, hogy Herczeg Jánost az idősekért, a közösségért végzett odaadó munkájáért a város vezetése többször részesítette elismerésben.

A bejelentést követően az emléklapot dr. Tőkés Emma, a Vöröskereszt városi elnöke adta át, az ÁFÉSZ ajándékkönyvét pedig dr. Haramász Zsuzsanna jegyző nyújtotta át az ünnepeltnek.

- Egyetlen igazgatói ciklus áll mögöttem. Öt év alatt nem lehetett véghezvinni, amit elterveztem. A közművelődésben, a kulturális tevékenységben eredményeket felmutatni 8-10 év alatt lehet. Leginkább az motivált, hogy a hosszabb távú elképzeléseimet is meg tudjam valósítani. Elsősorban a ház felújítási programjában szeretnék eredményt elérni, illetve az elindított kulturális programjainkkal, rendezvényeinkkel hagyományt teremteni. Úgy gondolom, már eddig is értünk el eredményeket, de nem lehetünk elégedettek.

- A megkezdett munka folytatását tűztem ki magam elé. Csak egy kicsit másképpen, egy kicsit jobban. A hagyományos közművelődési munkát mindenképpen folytatni szeretnénk. A tanfolyamokat illetően mindig nagyobb választékot kínálunk, mint amire ténylegesen jelentkező akad. Most éppen a valutapénztáros tanfolyam szervezése zajlik. Fontos szempont volt megtartani a nagyrendezvényeket, sőt bővíteni ezek sorát. Szeretnénk megtartani a közönségünket, egyre gazdagabb kínálatot nyújtani, hogy mind szélesebb kört tudjunk becsalogatni programjainkra. Bővíteni szeretnénk az amatőr művészeti csoportjainkat. Elsősorban a gyermek néptáncoktatásra, illetve a gyermek színjátszó csoport létrehozására gondoltunk. A meglévő amatőr csoportok működési feltételeit szeretnénk javítani, az újakhoz megteremteni a feltételeket. Nehéz feladat az ifjúság bevonása a közművelődési tevékenységbe. Elsősorban a fiatalok szórakozási, művelődési igényeinek feltérképezése a feladatunk, s utána megfelelő kínálatot biztosítani számukra. Ezt a programot még nem sikerült kidolgoznunk, eddigi próbálkozásaink kudarcba fulladtak. A feltételeink meglehetősen szűkösek, elsősorban ezek megteremtésében van tennivalónk.

- Felötlött bennünk, hogy a város történelméhez kötődő nagyrendezvényt tervezzünk. Ilyen a szentgotthárdi csata. Már korábban is voltak próbálkozások, hogy a csata évfordulója köré programokat szervezzenek. Mi olyan történelmi játékra gondoltunk, ami kellően látványos, nagyobb tömeget vonz a városba, s ugyanakkor rendezvények sorait társíthatnánk hozzá. Ennek a kimunkálásán dolgozunk, s jövő évtől szeretnénk elkezdeni. Idegenforgalmi látványosságként a programhoz – reményeink szerint – pályázati forrást is szerezhetnénk. Másik dédelgetett tervünk a rönkhúzás hagyományának évenkénti felelevenítése. Szeretnénk megtartani a nemzetiségi jellegét, s a szlovén szövetséggel közösen tervezzük megrendezni. Természetesen a hagyományos nagyrendezvényeinket, mint a Hopplá Fesztivál, a SZIN, a fúvós- és a kórustalálkozó, a Jószomszédság fesztivál, a Hagyományőrző Gálaest, továbbra is szeretnénk folytatni. Némelyik azonban megreformálásra szorul. Elsősorban a szabadtéri rendezvények sorának gazdagításában látunk lehetőséget. Igyekszünk minél több rendezvényt kivinni a szabadba.

- Részben a feltételek javítására pályázunk. A minisztériumunk érdekeltségnövelő pályázatán a nagyterem parkettázására és a villamos hálózat felújítására nyújtjuk be az igényünket. Ezen kívül a rendezvényekre folyamatosan pályázunk. Igyekszünk minden lehetőséget megragadni, hogy forrásokat teremtsünk a programjainkhoz. Pályázati tevékenységünket a turisztika és az idegenforgalom irányába szeretnénk bővíteni.

- Sajnos nem nyertünk támogatást egy korábbi telematikai pályázaton. De nem adjuk fel tervünket, hogy lakossági internet-hozzáférési lehetőséget biztosítsunk. Mindenképpen szükséges az információs infrastruktúrát fejleszteni, s ezt is csak pályázati forrásból tudjuk megvalósítani.

Február 10-én a listavezető Fővárosi Vízművek tekecsapata látogatott Szentgotthárdra. A hazaiak számára nagyon fontos lett volna a győzelem, de ez óriási csatában elmaradt, pedig négy gotthárdi is 700 fa fölötti teljesítménnyel rukkolt ki.

Szentgotthárd: Lipp 731, Schwarz 705, László 726, Sütő 673, Tróbert (Horváth) 618, Dancsecs 737.
Ifi: Szentgotthárd – Fővárosi Vízművek 3-1 (1234 –1153).

… A Sportegyesület anyagi erőforrásainak nagy részét az önkormányzat biztosítja. Tekintettel arra, hogy ez nem elegendő, ezért az év folyamán a vezetés többszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztetett el. Pld: bejárati kapu és ajtó készítése, ablakokra és ajtóra rács, falazat pótlása, villamos munkálatok, szennyvízrendszer javítása, stb. A sportlétesítmény felújítására az önkormányzat képviselő-testülete 1998-ban 24 millió forintot szavazott meg, mert a pénzt közben az önkormányzat a labdarúgó csapat támogatására csoportosította át. Ebből következik, hogy a létesítmény felújítására rövid időn belül több tízmillió forintot kell majd fordítani. A 2001. évben pályázat útján 450 ezer forintot, az idén 580 ezer forintot nyert el az egyesület…

… A sportegyesületnek 3 szakosztálya van: a teke, a sakk és a labdarúgó szakosztály. Mindhárom önálló gazdálkodást folytat, saját költségvetése alapján. Maga a sportegyesület szintén önálló költségvetéssel rendelkezik, amelynek legnagyobb kiadási tételeit a létesítmény fenntartási és működési költségeinek fedezése jelenti.

…Megállapíthatjuk, hogy a Szentgotthárdi VSE-nél a gazdálkodás irányítása jó kezekben van, a gazdálkodás a számviteli törvénynek megfelelően történik, az előírásokat betartják. A sportegyesület tagjai az elnökség által meghatározott tagdíjat rendszeresen fizetik…

…Az elnökség minden tagjának kívánjuk, hogy a jövőben is ilyen lelkesen képviseljék Szentgotthárd város sportját, csapataik minél eredményesebben szerepeljenek.

Cikked (Sportszerűség…Óh!) olvasása után úgy érezzük, hogy megszólíttattunk és hirtelen nem is tudtuk mihez nyúljunk, de eszükbe jutott a manapság szállóigévé vált mondás, hogy “Európa felé haladunk”, így maradtunk a tollnál.

A labdarúgás elengedhetetlen kellékeiről, a nézőkről (ezerfejű cézár), balhés játékosokról elég részletesen írtál, csupán a harmadikról, a játékvezetőkről felejtettél el nyilatkozni. Az okokat keresve nem is csodálkozunk, hiszen Te is társuk vagy, mégpedig a játékvezetői bizottság elnöke, így nehéz is lett volna a társaidról önkritikus véleményt nyilvánítani. Érdekes, amikor az NB III-as labdarúgó-mérkőzéseket közvetíted, akkor előszeretettel bírálod őket, pedig megítélésünk szerint a helyi stábnál ők jelenleg magasabb szinten tevékenykednek. Legalább egy mondat az itt közreműködőknek is kijárna, hiszen így mindjárt tárgyilagosabb képet kaphattak volna az olvasók a “balkáni” állapot kialakulásának okairól. Abban teljesen egyezik a véleményünk, hogy ez nem jogosít fel senkit (főleg bennünket), hogy így viselkedjen, ezért a Holding-Viktória All Stars összes játékosa, vezetői és szurkolói nevében elnézést kérünk MINDENKITŐL.

Te az okokra voltál kíváncsi! Mi úgy gondoljuk, hogy szakmai hozzáértésedből adódóan ezzel nagyon is tisztában vagy, hiszen már több jó szándékú újítással hozakodtál elő. Pld.: már három játékvezető vezeti egyszerre a nehezebbnek tűnő mérkőzéseket és az asszisztenseknek is joga van sípolni, ha akarnak! Úgy érezzük ettől sem lett eredményesebb a ténykedésük.

Holding-Viktória All Stars játékosai, vezetői, szurkolói

A Gotthárdi Hírek X. évfolyamának 2. számában megjelent glosszámra érkezett válasz. Igaz, nem onnan kaptam választ, ahonnan vártam. Meglepetésemre azoktól, akik jobban tennék - tisztelet a kivételnek -, ha a hallgatás homályába burkolóznának. Szeretném leszögezni válaszom elején, hogy “irományom” megjelenése után többen állítottak meg az utcán, s szorítottak velem kezet, gratuláltak a “firkálmányhoz”, s többen jelezték, hogy tőlem szokatlan módon nagyon finoman fogalmaztam. (Ismereteim szerint eme lap főszerkesztője is kapott hasonló visszajelzéseket!) Ennyi bevezető után reagálnék a levél tartalmi részére fordított sorrendben, de nem tiszteletlenségből teszem ezt.

Az olvasói levél záró gondolataként kissé cinikusan gratulál(nak) a szerző(k), s további sikereket kíván(nak) életem meghatározó elemeihez, tényszerű és pontos felsorolást eszközölve. A gondolatmenethez az alábbi megjegyzéseim vannak: “ aktív” munkámat mindig tisztességesen végeztem s végzem, ennek nincs köze a levélváltáshoz s ez egyébként is magánügy… Másodszor nincsenek mellékfoglalkozásaim, csupán szabadidőm egy részében írok néhány gondolatot a helyi lapba, vagy tudósítok más lapoknak, mindig tényszerűen… - ennek sokan ugyan nem örülnek. A sportközvetítések kérdését nem kellene összekapcsolni a generált problémával, hiszen ebben az évben én kimaradtam ebből, sem riportere, sem szerkesztője nem voltam az azóta is fájdalmas Alpokalja-Kupa közvetítéseinek. Így kimaradtam abból az információcseréből, ami a felvétel adásba kerülése körül volt. S azt sem én akartam, hogy az elkészült anyag változtatva, megrövidítve kerüljön adásba, becsapva a nézőket, mert hogy erre is voltak törekvések! Csupán a televízió igazgatójának s a felelős szerkesztőnek volt köszönhető, hogy megmaradt a helyi csatorna hitelessége… A labdarúgó csapat szakosztály-vezetői tisztét - most már tudom - szívesen kihagytam volna életemből, nem igazán mértem föl, mire vállalkoztam, de adott szavamat állom s kitartok eredeti ígéretem szerint. Segíteni tudókat és akarókat szívesen látok a csapat körül, de az ellenérdekűek, ha lehet, kíméljenek jelenlétükkel! Mindannyian ismerünk ilyeneket … Itt szeretném megígérni, a jövőben sem foglalkozom elvtelen játékos toborzással, s nem használom fel a csapatot s másokat saját boldogulásom és sikereim elismertetésére. Az Alpokalja tornára, azt hiszem, méltán lehetek büszke, hiszen sok munkám fekszik benne, de jelzem, a mű még nem tökéletes! Sajnálom, hogy csak egy dolog került kiemelésre az ötleteim közül, én még sorolnék néhányat, pl. jelenlegi versenyrendszer, szabályok (még mindig nem igazán jók), sorsolás lebonyolítása stb. ( hol vannak már a régi színházi vitaestek, a hivatal 17-es termében folytatott veszekedések…) A játékvezető kollégáim munkájának értékelését a kellő helyeken és mélységben megtettem, az írásomban valóban nem tértem ki erre, de a célom sem ez volt, azzal sem foglalkoztam, hogy a csatár miért nem tudta a labdát az üres kapuba rúgni stb. Szeretném megjegyezni, hogy évekkel korábban is döntő többségben ugyanezen kollégákkal vezettük a mérkőzéseket, akik kiváltak közülünk, azoknak sem velem volt problémája, hanem egyes játékosokkal és csapatokkal. Akkor a Holding csapata is elégedett volt velünk, míg más csapatok nem. Ha jól emlékszem abban az időben Ők a dobogó legfelső fokán álltak többnyire, lám így múlik el a világ, s a játékvezetők dicsősége! Az NB. III-as mérkőzéseken sem kívánom a “sporikat” bírálni, csupán igyekszem tényszerű megállapításokat tenni a látottakról. Ha van, aki ezt másképpen tapasztalta, attól ezennel elnézést kérek! Az ominózus mérkőzéseket egyébként a “ helyi stáb “ legmagasabb – NB I/B – minősítéssel rendelkező kollégám vezette, ennél többet tenni nem tudtam. A jövőre nézve felajánlom, hogy rendelkezem szlovén és osztrák játékvezetői kapcsolatokkal, ha igénylitek és finanszírozzátok, ők is szóba jöhetnek a “rázós” mérkőzéseken.

A végére hagytam a legrázósabb részét a levélnek, miszerint: “ … nem is tudtuk, mihez nyúljunk stb. illetve … maradtunk a tollnál.” Vajon milyen lehetőség jutott eszetekbe, ami nem európai, talán csak nem a baseball ütő vagy tán a verőlegények, esetleg máglyára ítéltetés, vagy éppen a szám összevarrása, esetleg karlevágás, de ez már maga a horror kezdete…

A levél aláíróival kapcsolatban annyit hadd mondjak, hogy mint játékosi s vezetői véleményt elfogadom, tiszteletben tartom. Az eseményeket látó és átélő szurkolók 90 %-a véleményem szerint azonban nem azonosul a levélíró(k) álláspontjával!

Maradok őszinte híve és tisztelője a korábbi évek során megcsodált, szép és eredményes játékot, példás csapategységet bemutató Holding-Viktória csapatának!

A januári Gotthárdi Hírekben Ön a Szűz Mária mennybemenetelének hivatalos ünnepé nyilvánításáról írt. Úgy gondolom, Ön tévúton jár és – nagyon helyesen – a magyar kormány is húzódozik a hivatalos állásfoglalástól. Az a véleményem, hogy a mindenki által fizetett adóból csak mindenkit érintő ügyeket szabad finanszírozni. Mindenkit érint például a Habsburg-birodalomtól való elszakadási kísérlet (1848 március 15.), az orosz megszálló csapatok távozása. Ezek az ünnepek mindenkit érintenek, és finanszírozhatóak az adófizetők pénzéből. De a vallási és pártünnepek ebből nem fizethetők, mert csak a lakosság egy részét érintik. Persze, az érintettek ünnepelhetnek nyugodtan, de csak a saját pénztárcájuk terhére. Egy példa, Vinkó úr kérem, a gazdag Svájcban sem ünnep minden csip-csup kiemelt megnyilvánulás.