|
Billy Cobham dobos egyike azon kevés zenésznek, akit hangszere legjobbjának kiáltottak ki. Több mint 30 éve a jazz-rock egyik legmagasabb fokú képviselője.
Billy Cobham 1944-ben született Panamában, három éves volt, amikor szülei New York-ba költöztek. 1968-ban Miles Davis hívta meg zenekarába, azóta olyan nagyságokkal játszott együtt, mint George Benson, Stan getz, John McLaughlin, Herbie Hancock, Gil Evans. 1973-ban alapította meg Spectrum nevű együttesét, amelynek legújabb lemezanyagát mutatta be a Lamantin Jazz Fesztiválon. A mester a forró hangulatú koncert után válaszolt néhány kérdésünkre. - Többször járt már Magyarországon. Milyennek tartja a magyar közönséget? - Nagyon jónak tartom. A tapasztalataim alapján mondhatom, hogy világviszonylatban is kiemelkedően hálás közönség a magyar. - Van-e különbség az amerikai és az európai közönség között? - Igen, az európai közönség sokkal képzettebb, sokkal fogékonyabb erre a stílusra, mint az amerikai. Amerikában nagyon sokféle ember él, nagyobb távolságokról érkeznek, különbözik az életstílusuk. És az az igazság, nem is értik igazán ezt a zenét. - Új lemezének anyagával koncertezik most Európában. Milyen az anyag fogadtatása? - Onnan kell kezdenem, hogy ma sokkal nehezebb a lemezeket eladni. Az emberek alapvetően az élő zenét kedvelik, és, ha eljönnek a koncertre, tetszik nekik a zene, akkor vásárolják meg a CD-t. A mi zenénket a rádiókban nem nagyon játsszák, onnan nem ismerheti meg a közönség. Nem úgy, mint régebben, amikor a rádióhallgatás után vásárolták meg a lemezt. Az élő koncert iránt nagy az érdeklődés, a lemezbemutatók után tényleg jobban fogynak a CD-k. De amire még ennél is nagyobb igény lenne, az, hogy ha egy ilyen koncert után, mint a mai, annak a - ugyan hibákkal teli - felvételét azonnal, a kijáratnál meg lehetne vásárolni. Mert ez a zenei élmény mellett, speciális emlék is lenne a közönségnek. - A műfaj legtechnikásabb dobosának tartják. Jelent-e ez az Ön számára felelősséget? - Semmi problémám nincs ezzel. Az elvárásaim saját magammal szemben magasabbak, mint a közönségé. És ha ennek meg tudok felelni, teljesen nyugodt lelkiismerettel játszom. - Önt tartják a jazz-rock megújítójának is, hiszen először alkalmazott elektronikát a műfajban. Hogyan látja a jazz-rock fejlődését? - A zene mindig a környezet hatásának lecsapódása. Ami, ha nagyobb tömeget érint, úgymond, nagyobb területen jelenik meg, akkor kicsit általánosabb jellegű. Ha pedig egy kisebb, speciális közösséghez tartozik, akkor a saját útjait járja. De ez így van rendjén. - Ön tanít is. Milyennek találja az utánpótlást? - A mai diák sokkal többet gondolkodik. A mai mesterkurzuson is tapasztaltam, hogy nagyon kíváncsiak a részletekre. Arra, hogyan érdemes a dinamikával dolgozni, hogyan kell a dobverőt használni, a legkisebb részletekbe menően a gondolkodás látszott rajtuk. Ez pozitív irányú fejlődés, korábban nem voltak ennyire tudatosak a tanulók. Szilágyi József |