|
Ian Siegal a szaksajtó szerint ma az angol blues legmarkánsabb, legnagyobb hatású egyénisége. A londoni gitáros, énekes több formációban is játszik, saját együttesével szinte minden fontosabb fesztiválon fellépett már Európában és a tengerentúlon. Közösen turnézik Bill Wyman Rhythm Kings formációjával, meghatározó alakja a Tom Waits projektnek.
Stílusát és egyéniségét Muddy Waters-éhez hasonlítják, elementáris erejű, karizmatikus előadó. Ian Siegal szóló műsorával lépett fel a szombathelyi Lamantin Jazz Fesztivál blues-napján, a koncert után sikerült néhány szót váltanunk az énekessel. - Az egyik dalod szövegében ez áll: egy csaj, egy whisky, egy sör, és máris minden rendben van. - Hát, igen, tényleg minden rendben van. Nagyon jól érzem magam a bőrömben, és ezt az életérzést követi a dalszöveg. Persze nem árt, ha van egy csaj, egy whisky és néhány sör. Koncert előtt egyébként nem szoktam inni, közben azért jól esik néhány whisky. - Nem először játszottál ma Szombathelyen. Hogyan tetszik neked az itteni közönség, az itteni hangulat? - Abszolút fantasztikus volt a közönség, az első számtól kezdve annyi pozitív visszajelzést kaptam, hogy nagyon könnyű volt ma este játszani. Akár az egész estét végigmuzsikáltam volna. - Egy szál gitárral léptél fel a színpadra, és teljes mértékben sikerült lekötnöd a közönséget. Nem kell ehhez nagy bátorság? - Ehhez egyáltalán nem kell bátorság. Ha jó a közönség, akkor ez a legkönnyebb dolog a világon. Ha meg rossz a közönség, akkor lehet mögöttem akár nagy zenekar is, nem működik a dolog. - Nagyon komoly ritmusképleteket használtál a koncerten, mellette énekeltél. Így, hogy nincs mögötted ritmusszekció, nagyon komoly munkának tűnik. - Ezzel a dologgal egyszerűen nem foglalkozom. Ezeket a számokat el akarom énekelni, játszani, elő akarom adni úgy, ahogy nem szerintem jól megszólalnak. Nem foglalkozom azzal, hogy ez most milyen ritmus, hogy jön össze, adja magát. Ha elkezdenék azon gondolkodni, hogy egy-egy ritmusképlet hogyan áll össze, lehet, hogy belezavarodnék. Ez egy természetes folyamat, ahogy a szívemből jön, úgy csinálom. - Igen, a bluest inkább érezni kell, megtanulni nem is igazán lehet. Nagyon energikus vagy a színpadon, óriási energiákat adsz ki magadból. - Köszönöm. - Több projektben is közreműködsz. Melyiket kedveled a legjobban? - Nagyon szeretek szólóban játszani, imádok a zenekarommal fellépni, de ugyanennyire élvezem, ha eljövök egyedül Magyarországra és a helyi blues-zenészekkel játszom. Elképesztően jó muzsikusokkal találkoztam itt. Ahogyan már mondtam, a fő dolog, ha jó a közönség, egyszerűen élvezet a színpadon lenni. - Miért éppen a slide-gitárt választottad? - Amikor elkezdtem gitározni, a stílus egyszerűen adta magát. Kedvenc muzsikusaim, Muddy Waters, San House és a többiek ezt a műfajt viszik, tök automatikusan jött, ezt kellett csinálnom. Egyébként könnyebb így játszani, mint normál hangolásban. - Örülök, hogy megemlítetted Muddy Waters-t. A műsorfüzetben hozzá hasonlítottak. - Ő a legjobb. Ezen nincs mit magyarázni. - Mire készülsz most, milyen terveid vannak? - A legújabb albumom csak néhány hete jött ki, ezzel turnézunk most az európai nagy fesztiválokon. Ha minden igaz, jövőre lesz egy amerikai turné, ezt most szervezzük, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. Egyébként július 8-án Budapesten, a Millenárison lépek fel, másnap az A38 hajón lesz Ripoff Raskolnikov születésnapi partija, nagy bulit csapunk. Augusztus 9-én pedig a Szigeten a Tom Waits projektben játszom majd. Szilágyi József |