|
Tárai Tibor a közelmúltban Szombathelyen járt, ahol a Country Club-ban adott Magyar Atom nevű zenekarával jó hangulatú koncertet. Munkatársunk még a buli előtt, két pohár sör társaságában beszélgetett az ismerősei által csak Tibusznak becézett gitárvirtuózzal.
- Magyar Atom. Elég furcsa név ez egy zenekarnak. Honnan származik? - Egy hirtelen jött ötlet folytán sikerült így. Olyan kilenc-tíz évvel ezelőtt elég jó barátságban voltunk a paksi blues-fesztivál egyik vezetőjével, aki mondta, hogy jó kapcsolata van az atomerőmű egyik főarcával, Kovács Balázzsal, aki talán még támogatni is tudja a zenekart. A Balázs nagyon szimpatikus ember, találkoztunk, szóba került a támogatás is persze. Mondta, ő benne van a dologban, de valami keretet adni kellene az ügynek. Hülyéskedve mondtam, legyen a banda neve Atom. Hát Paks, atom, könnyű összekapcsolni. De akkor már legyen Magyar Atom, megtetszett a név, és az atomerőmű is támogatta az első Magyar Atom lemezt. Kilenc éven keresztül ez volt az egyetlen lemezünk, amit a paksi Hullám sörözőben vettük fel, egy nagyon jó hangulatú buliban. - Most viszont lemezbemutató koncertre jöttetek Szombathelyre. Mit kell tudni az új lemezről? - Aki ismer minket, az nem csalatkozik a dologban, aki nem ismer, az meg azért nem, mert nem tudja, mire számítson. Ez a zenekar annak idején egy komplett Hobó Blues Band volt, a Hobó gyakorlatilag erre csatlakozott rá később. HBB-ként csináltunk egy csomó lemezt, utána a Lacival eléggé eltávolodtunk egymástól, mert ő az irodalom-birodalom mezsgyéjére rálépett, és ott csoszog, mi meg itt száguldozunk a blues-zal. Az a lényeg, hogy nem akartunk saját anyagot csinálni. Mert akár csinálhatunk a bandának egy imidzst, és mi vagyunk a Kolbász 2, és így állunk be, ez az ideológiánk, ilyen nagy művészek vagyunk, satöbbi. Ezt nem akartuk, mert már elég öreg legények vagyunk ahhoz, hogy legyen egy olyan zenekarunk, ami felelősségmentes. Ez is a zenekarnak az ars poeticá-ja is, mi egy szabadidő zenekar vagyunk. Amikor mindenki ráér, akkor elmegyünk, és együtt elkezdünk Jimmy Hendrix-et, J. J. Cale-ket, és mindenféle 60-as, 70-es évekbeli blues evergreen-eket játszani. És nem akarunk mi világot megváltani, nem akarunk saját számmal befutni, egyszerűen egy jó nagyot blues-ozunk, egy jó nagyot csörömpölünk. Ezt a közönség is így veszi, nem azt nézi, mit fogunk produkálni. Nekünk már nem kell, azt hiszem, semmit bizonyítanunk, egyszerűen jókat szórakozunk ezzel a zenével. Ez a lényege, azt hiszem. - Felelősséged azért ebben is van, hiszen Tátrai Tibusz neve egyet jelent a virtuóz, magas színvonalú gitárjátékkal. Tehát neked mindig hoznod kell a tőled elvárt színvonalat, különben azt mondhatják, a Tátrai már nem az igazi. - Ameddig én élek, és ezt most halál komolyan mondom, az nem fog előfordulni, hogy akár a sajtó azt írja rólam, hogy a Tátrai Tibusz már nem az igazi. Fiatal koromban, tizen-, huszonéves koromban, még a harmincas évek elején is előfordult rendszeresen, hogy üszökrészegre leittam magam a bulin, és úgy muzsikáltunk, hogy négykézláb mászkáltunk. De ahogy múlnak az évek felettem, egyre inkább azt gondolom, meg kell annak felelni, amit elvár tőlem a közönség. És én ennek egyre jobban igyekszem megfelelni. Minden buli előtt iszogatunk, jókedvűen, mert ez szükséges dolog egy pubban, egy-két pohár sör nélkül nincs igazán jó buli. De ez a dolog nem megy tovább ennél a szintnél. Én nagyon sok koncertet adok egy évben, most számoltuk össze, tavaly biztos csináltunk olyan 180 koncertet, és ehhez olyan 30-40 Magyar Atom buli hozzátartozik, és csak minden 30., 40. olyan, amire azt mondom, ez valami miatt nem sikerült igazán. Egyébként nincs mese, annyira széttépem magam, amennyire csak bírom. - Ma egy kis klubban léptek fel, én már hallottalak bennetek ennél kisebb helyen is. De rendszeresen játszol nagy koncerttermekben is. Mi a különbség a kettő között? - Én ezeket a helyeket szeretem a legjobban. Engem nem érdekel a nagy helyszínen való megmérettetés. Nyugodtan lehet példálózni. Én végigkoncerteztem az évet, és jövőre is lesz 200 koncertem, és tavalyelőtt is volt annyi. Ezáltal engem hihetetlen sok ember lát hihetetlen sok helyen. De éppen most mesélték - és nem bántásképpen -, hogy az R-go nevezetű társaság teltházas bulit adott, több tízezer ember előtt. Arra gondoltam, nem biztos, hogy ezek az emberek annyira boldogok, mint én, aki minden este más emberek között, más városban, más kocsmában játszik, és minden este kialakul az igazi klubhangulat. Mikor volt R-go koncert utoljára? 8-10 éve? Tízévenként egy bulit csinálni, köszönöm szépen. Marhára nem vagyok rá kíváncsi. Arról nem beszélve, hogy a zenész részéről műbalhé a nagy helyen való játszás. Azt igazán nem szeretheti ember. Azt szeretheti egy Omega együttes, aki gigantomán, építi a saját maga múzeumát, és elmondhatja magáról, hogy már megint 15, vagy 20 ezer ember előtt játszottam. Tegyék zsebre, szeressék, de ez nekem nem kell. Nem olyan emberi, mint amikor ezen a helyen, ahol már többször frenetikus bulit csaptunk, mindenki örül, és óriási hangulat van. Marha jó dolog, hogy holnap megyek tovább, egy ugyanilyen helyre. Az én életemnek ez a lényege, imádom, hogy egyik helyről a másikra megyek, és mindennap jó bulival szolgálok a közönségnek, aki ezt díjazza. Szilágyi József |