Szilágyi József


Kosztolányi Dezső

Újságíró Akadémia

Szombathely

A városi sajtó szerepe az önkormányzat mint hatalom kontrolljában

(Szakdolgozat)

A témaválasztás indoklása

“Az újságíró nem lehet semleges, ha a demokratikus értékek védelméről van szó!”

A fenti idézet a Magyarországon működő négy újságíró szervezet közös e-tikai kódexéből való. Véleményem szerint ez a megállapítás nem csupán a szélsőségek, az uszítás, a terrorizmus, a bármilyen szempontú gyűlölet-keltés ellen értelmezhető, hanem minden olyan esetben is, amikor a sajtónak (újságírónak) szilárd alapokon álló információi vannak arról, hogy a hatalom – legyen az kormány, önkormányzat, befolyásos gazdasági tényező – a rendelkezésére álló eszközöket, befolyást olyan cél érdekében használja, amely a döntés(ek) következményei által érintett tömegek érdekeit sérti. A sajtónak kötelessége feltárni minden olyan összefüggést, kapcsolódási pontot, amely az ügy pontos megértéséhez, a tömegek (olvasók) tisztánlátásához szükségesek.

Persze, itt már felmerülhet etikai probléma is, mivel érheti az újságot (elektronikus sajtót) az a vád, hogy saját érdekből cselekszik, politikai, vagy gazdasági befolyás alatt áll. Éppen ezért fontos a tényszerű közlés, a következtetések világos levezetése, amelyek módja egyrészt szabályozott a sajtótörvény és az etikai kódex által, másrészt a legmesszemenőkig figye-lembe kell venni az újságírás mint szakma előírásait és gyakorlatát is.

Dolgozatomban azt a kérdést szeretném megvizsgálni, hogy egy kisebb közösségben (kisvárosban) a sajtó milyen szerepet játszhat a helyi dön-tések előkészítésében, esetleges módosításában. Vállalnia kell-e, illetve vállalnia szabad-e az ügyekbe való tényleges beavatkozást (természetesen ez alatt az újságírás eszközeivel való beavatkozást értem), vagy meg kell-e elégednie azzal a magatartással, ami műfajelméleti szempontból az “ablaküveg-effektus”-nak felel meg, azaz csupán külső szemlélőként, az események és tények hiteles közlőjeként vesz részt nem is annyira az események, mint inkább a közvélemény alakításában. Megítélésem szerint a dolgozatomban részletezett ügy példaként kiváló, ezért is választottam témámnak.

-3-

A sajtó lehetőségei egy kisvárosban

A rendszerváltás óta, illetve főként az utóbbi néhány évben átalakult a sajtó struktúrája. Hosszabb tendenciaként jelentkezik az a tény, hogy az országos megjelenésű lapok keresettsége, ezáltal példányszáma csökken. Ennek elsődleges oka valószínűleg az elektronikus sajtó térhódítása, a kereskedelmi televízió- és rádiócsatornák megjelenése. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a potenciális “hírfogyasztók” országos szintű információikat ezen hordozókból szerzik be, főként a gyorsaság és a kényelem miatt. Tudvalevő, hogy a tévénézés, rádióhallgatás passzív, míg az olvasás aktív cselekvés.

Nem jelentkezik a fenti tendencia a megyei lapokra, amit az a tény is tartalmaz, hogy az 1998-as adatok szerint öt megyei lap (Kisalföld, Délmagyarország-Délvilág, Zalai Hírlap, Vas Népe, Napló, Új Dunántúli Napló) is példányszámban nagy múltú országos lapokat (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap) előz meg.1 Volt néhány olyan próbálkozás, amely a regionális, tehát nem megyei területhez kötött megjelenési területre szólt, ezek azonban rövid távon sem voltak sikeresek.

A városi lapok is reneszánszukat élik. Tulajdonviszonyuk és működési rendjük miatt azonban jelentősen eltérnek akár az országos, akár a megyei lapoktól, mivel nagyobb tőke bevonása - néhány kivételtől (pld. Dunaújvárosi Hírlap) eltekintve – nem történt, a kis megjelenési terület és viszonylag kis példányszám miatt nem is várható. Ezen okok miatt saját bevételeik sem olyan mértékűek, hogy önfenntartóként, vagy akár nyereségesként működhessenek. (Rövidebb próbálkozások persze vannak, ilyen a példámban szereplő Gotthárdi Hírek, amely két évig mindennemű támogatás nélkül működött.) Az anyagi források hiánya miatt tehát támogatásra szorulnak, vagy éppen az önkormányzat tulajdonában vannak. Ez a tény persze befolyásolja a városi lap hangvételét, szemléletét is. Ritka az olyan példa, amikor – akár ténylegesen, akár gazdasági nyomással – nem avatkoznak bele a lap szerkesztésébe, illetve a megjelent írások

1Juhász Gábor: Tulajdonviszonyok a magyar sajtóban

-4-

hangvételébe, természetesen mindig is a sajtó szabadságát hangoztatva.

A rendszerváltás óta, főként a törvényi szabályozásoknak köszönhetően cenzúra nem igazán működik, de létezik az ún. öncenzúra, amit az újság készítői gyakorolnak önmaguk felett, megelőzve ezzel, hogy a hatalom ténylegesen beavatkozzon amint saját érdekeit csorbítani látja.

A fentebb említett tények miatt a városi lapokat két csoportba lehet sorolni.

Az első csoportot azok a lapok képviselik, amelyek gyakorlatilag közlönyként működnek, nem igazán jelentkezik bennük az újságírói szakma ismerete, egyszerűen nem veszik figyelembe, vagy nem is ismerik a műfaji lehetőségeket illetve kötöttségeket. A közlöny szó persze nem szó szerint értendő, tény, hogy a megjelent anyagok jelentős részét az önkormányzat rendeletei, határozatai illetve az intézmények hirdetményei teszik ki. Az újságírói szempontból cikknek nevezhető írások is alapjában véve a sikerekről, tervekről szólnak, kritikai hangvétellel nem találkozunk ezekben a lapokban. Ez alapjában véve annak tudható be, hogy a lap készítői az önkormányzat alkalmazottai, vagy oktatási illetve kulturális intézmény munkatársai.

A második csoportba azok a lapok tartoznak, amelyek megpróbálnak több- kevesebb sikerrel valóban újságként működni. Tapasztalataim szerint ezt csupán a nagyobb települések lapjai engedhetik meg maguknak, egyrészt anyagi okokból, másrészt a rendelkezésre álló információk, a bekövetkező események mennyisége miatt is. Ezeknél már megfigyelhető az a tendencia is, hogy a szerkesztők az önkormányzattól független személyek, pontosabban nem az önkormányzat munkatársai. Nagyon sok példa van arra, hogy nagyobb lapok újságírói vállalják ezeket a feladatokat. Ennek vannak jó és rossz oldalai is.

A jó oldal abból áll, hogy szakmai szempontból magasabb színvonalúak ezek az újságok, a rossz pedig abból, hogy adott esetben a szerkesztő nem lát bele igazán a település életébe, nem ismeri a helyi sajátosságokat, nem “él együtt” az újság olvasóival.

-5-

Igazi lehetőségekről véleményem szerint csupán a második csoportba tartozó lapok esetében beszélhetünk, ahol a szerkesztőség újra és újra megújuló dilemma előtt áll. Vagy mindenben eleget tesznek a fenntartó elvárásainak, ebben az esetben azonban automatikusan delegálják magukat a közlönyök szintjére, vagy az olvasó kiszolgálását tekintik célnak komolyan véve a sajtó feladatát. Ilyenkor történik (történhet) az, hogy olyan véleményeket, kritikákat is leközölnek, amely kiváltja a fenntartó rosszallását, aki súlyosabb esetben olyan drasztikus lépésre szánja el magát, mint történt ez a közelmúltban a szombathelyi Savaria Fórumnál.

A Savaria Fórum esete

A Savaria Fórum Szombathely városi hetilapja. Példányszáma 35 ezer, ingyenesen jut el minden szombathelyi címre. Komoly felkészültségükre jellemző, hogy saját terjesztői hálózatuk van, nagy létszámú a hirdetés-szervező csoport is.

A lap tulajdonosa az önkormányzat, amely az éves – egyébként nagyon jelentős – támogatás mellett komoly hirdetési bevételt is elvár a kiadótól. A lapot főállású újságírók készítik, főszerkesztője az idézett ügyig a Vas Népétől előzőleg távozott Prieger Zsolt volt, aki rendszeresen publikált országos lapokban is.

Az eset kiváltó oka dr. Szabó Gábor polgármester nyelvvizsga-ügye volt, amellyel akkor sokat foglalkozott az országos média is. A Savaria Fórum rendszeresen tudósított a fejleményekről, publicisztikai írásaiban nem rejtette véka alá a szerkesztőség a polgármesteri eljárást bíráló véleményét sem.

Még nem zárult le a nyelvvizsga-ügy, amikor az önkormányzat menesztette a Savaria Fórumot kiadó gazdasági társaság ügyvezetőjét. Döntésüket a hirdetési bevételek elmaradásával indokolták. Az új ügyvezető egyik első teendője volt, hogy feloszlatta a szerkesztő-bizottságot, lecseréltette a szerkesztőség ajtajának zárját, így az újságírók be sem tudtak menni munkahelyükre. Néhány hónappal később – mivel

-6-

nem volt hajlandó önként távozni – felmondott Prieger Zsolt főszer-kesztőnek is.

Jelenleg új szerkesztőbizottság készíti a lapot, de színvonalának csökkenése és az addig tapasztalt kritikai hangvétel elmaradása miatt olvasottsága messze elmarad az addigiaktól.

Tehát az önkormányzat, miután saját érdekeit sértve érezte, drasztikus lépésekhez folyamodott. Szentgotthárdon is hasonló ügy történt, azzal a különbséggel, hogy a Gotthárdi Hírek akkor az önkormányzattól függetlenül működött, így nem tudtak ellene semmiféle eszközzel fellépni.

Néhány tudnivaló Szentgotthárdról

Szentgotthárd 815 éve alapított település a Rába völgyében, a magyar – osztrák – szlovén hármashatár közvetlen közelében.

Jelenleg alapvetően ipari település, lélekszáma tíz évre visszamenőleg folyamatosan 9400 körül van.

Közélete alapjában pezsgőnek mondható, annak ellenére, hogy egy rövid időszaktól (a példámban idézett időszaktól) eltekintve a pártalapú politizálás soha nem volt meghatározó.

A szentgotthárdi sajtó rövid története

Szentgotthárdnak már az 1900-as évek elején volt saját újságja. Az akkori Szent-Gotthárd az alakuló polgári egyesületek támogatásával jött létre és hetilapként működött, kisebb megszakításokkal kilenc évig. A lap létrehozásában és készítésében döntő szerepet vállalt a Szentgotthárdi Nyomda Vállalat, amely 1910-ben 23 főt foglalkoztatott.2

A Szent-Gotthárd megszűnése után a Nyomda Vállalat kiadásában egészen a II. világháborúig több lap is megjelent, ezeket azonban nem igazán lehet

2Kiss Mária: Gazdasági és társadalmi viszonyok 1918 és 1945 között

-7-

városi lapnak tekinteni, mivel mind terjesztési területükben, mind a feldolgozott témák tekintetében túlmutattak a kisváros keretein.

A II. világháború után 1988-ig nem jelent meg újság a városban. 1988-ban az akkori városi tanács és a városi pártbizottság kezelésében indították el a Szentgotthárd c. havilapot.

A Szentgotthárd alapjában véve vállalta a városi újság szerepét, híreket, közleményeket, néha publicisztikákat is közölt, természetesen az akkori politikai hatalom érdekeit képviselve. A lap 1989 őszén megszűnt, majd az 1990-es önkormányzati választások után újraindították az önkormányzat kiadásában. Jellemző volt rá, hogy gyakorlatilag sem szerkesztésileg, sem tartalmilag nem változott az 1988-as kiadáshoz képest, csupán annyi történt, hogy nem a városi tanács, hanem az önkormányzat szócsövévé vált. Ennek következtében meglehetős érdektelenség kísérte, végül 1992-ben, már rendszertelen megjelenést követően megszűnt.

A Gotthárdi Hírek ismertetése

Felismerve egy városi lap szükségességét, 1992 őszén a Közéletért, Kultúráért, Környezetért Alapítvány szerkesztőbizottságot hozott létre Enzsel István gimnáziumi tanár vezetésével, és megteremtette a kiadáshoz szükséges infrastruktúrát is. Mivel a lap megjelentetéséhez nem volt anya-

gi keret, ezért az Alapítvány az önkormányzathoz fordult, hogy adja át a Szentgotthárd kiadói jogát és a költségvetésben lapkiadásra elkülönített összeget bocsássa az Alapítvány rendelkezésére. Ezt a kérvényt a képviselő-testület indoklás nélkül elutasította.

Az Alapítvány ezek után támogatókat keresett, és 1993 májusában az Ipartestület támogatásával és Enzsel István irányításával megjelent a Gotthárdi Hírek első száma, amely havi rendszerességű, A4-es formá-tumú, 8 oldalas újság volt. Beköszöntőjében a szerkesztőbizottság egy nyílt, a problémákra fogékony, kritikus hangvételű lapot ígért, amit néhány évig sikerült is teljesíteni. Ennek következtében a kezdeti 1000 példányszámot 1200-ra, az oldalszámot először 12-re, majd 16-ra emelték.

-8-

Érdemes megemlíteni, annak ellenére, hogy az akkori képviselő-testület pártpolitikai alapon működött, a lap nem igazán politikai kérdésekkel, hanem a városvezetés, a gazdasági tevékenység kérdéseivel foglalkozott.

A lap indulásakor az egyik legnagyobb horderejű ügy a város gázellátása volt, ezzel a témával indított az újság és foglalkozott vele egészen az ügy megoldásáig, melyben fontos, el nem hanyagolható szerepet játszott.

A szentgotthárdi gázügy

Szentgotthárdon a 90-es évek elején még nem volt vezetékes gáz. A helyzet megoldását – egyébként teljesen jogosan – az egyik legfontosabb feladatának tekintette az önkormányzat. Hosszú előkészítés után 1991 közepén az önkormányzat pályázatot írt ki a gázvezeték kiépítésére és a gázszolgáltatás megoldására. A pályázatra az ÉGÁZ Rt.-n kívül jelentkezett egy alföldi székhelyű vállalkozás, a BOBOSZ Kft. is. Mivel a pályázat az önkormányzat anyagi érdekeit érintette, a pályázat elbírálásának menetét titkosították, így arról sem akkor, sem most érdemi információkat nem sikerült szerezni. Az viszont tény, hogy az önkormányzat a BOBOSZ Kft. ajánlatát fogadta el.

A BOBOSZ Kft. vezetői közös vállalkozás létrehozására tettek ajánlatot, indokolva ezt azzal, hogy a gázszolgáltatást az új cég végzi majd, így a szolgáltatásból származó bevételek nem egy nagyvállalat (ÉGÁZ Rt.) bevételeit gyarapítják, hanem az önkormányzat is részesülhet azokból. Mivel az ilyen rendszerű működtetésre az országban példa még nem volt, ráadásul a gázszolgáltatás nagyon komoly engedélyezési eljárással jár, a cég vezetői felajánlották, hogy kormányzati szinten eljárnak a szolgáltatási engedélyek ügyében. Az ajánlatot a képviselő-testület elfogadta, így 1991 őszén megalakult a Gotthárd Gáz Kft., melynek tulajdonosa 49-51 % arányban a BOBOSZ Kft. és a szentgotthárdi önkormányzat volt.

 

 

-9-

A BOBOSZ Kft. kivitelezésében elindult a gázvezeték-építés, és elindították az engedélyezési eljárást is. Rövid időn belül azonban jelentkeztek az első problémák:

- Szentgotthárd egyik külterületén 1991-ben indított gyárat az OPEL. Mivel az induláshoz szükségük volt a vezetékes gázra, ezért saját költségen kiépíttették az ÉGÁZ Rt.-vel a vezetéket, így azon a területen az OPEL-en kívül több vállalkozó is rákapcsolódott a vezetékre. Mindez még a BOBOSZ Kft-vel kötött szerződés aláírása előtt történt.

- Az engedélyezési eljárás során kiderült, hogy a Gotthárd Gáz Kft. a rendkívül szigorú előírások miatt nem kaphatja meg a gázszolgáltatói engedélyt.

- A BOBOSZ Kft. által épített néhány km-nyi vezeték műszaki felülvizsgálata után az illetékesek jelezték, hogy a kiépített vezetékek nem felelnek meg az üzemeltetési feltételeknek. A továbbiakat kísérjük figyelemmel a Gotthárdi Hírek-ben megjelent írások alapján.

A Gotthárdi Hírek szerepe a gázügyben

1993. május

“Mit érdemes tudnia annak, aki gázt szereltet a lakásában?” címmel tájékoztató jelent meg, amelyben a gázszereléssel kapcsolatos tudnivalók szerepeltek. Ebben az írásban a szolgáltatásra még nem tértek ki.

1993. június

A lap címoldalán telefonos interjút közöl Mészáros Béla akkori országgyűlési képviselővel. Az interjúból kiderül, hogy a Gotthárd Gáz Kft. vezetői és “néhány önkormányzati képviselő” tárgyaltak Szabó Iván volt ipari miniszterrel és Csurka István országgyűlési képviselővel. A tárgyalások célja a gázszolgáltatási engedély megszerzése volt. Mészáros Béla tájékoztatást kért Latorcai János ipari minisztertől.

Az interjú alatt a lap közli Latorcai János levelét, amelyben a miniszter leírja, hogy az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet

-10-

műszaki-biztonsági okokból nem tartja engedélyezhetőnek a Gotthárd Gáz Kft. működését. Egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy “…a BOBOSZ Kft.-nek a felelős vezetői egyúttal a Gotthárd Gáz Kft.-ben tulajdonosi jogosultsággal rendelkeznek.” A miniszter véleménye szerint “…ez mindenképpen figyelemre méltó és bizonyos megfontolásra okot adó körülmény.”

A szám 3. oldalán tudósítás jelent meg az 1993. június 8-i rendkívüli testületi ülésről, melyből többek között kiderül, hogy a BOBOSZ Kft. 1992. december 31-re a város egész területére gázfűtést ígért. Az építkezés teljesítése 19,2 %-os, míg az önkormányzat a ráeső költség 56,2 %-át kifizette. A tudósításban olvasható az is, hogy a Gotthárd Gáz Kft. az önkormányzatot hibáztatja azért, mert a szolgáltatói engedély még nincs a birtokukban.

Olvasói levél is érkezett a témához, amely az akkori állapot kialakulásáért felelős személyek megnevezését és felelősségre vonását sürgeti.

1993. július

A 4. oldalon kisinformáció jelent meg, amelyben olvashatjuk, hogy a Gotthárd Gáz Kft. ügyvezetőjével, valamint az elképzelést támogató képviselők közül kettővel elkészített, magnóról szó szerint átírt interjú megjelenéséhez nem járulnak hozzá.

1993. augusztus

A címoldalon interjú olvasható Bauer Károly polgármesterrel, amelyből kiderül, hogy az önkormányzat tárgyalásokat kezdeményezett az ÉGÁZ Rt.-vel, amelyben a cég vállalja, hogy 25 % tulajdoni résszel hajlandó “beszállni” a Gotthárd Gáz Kft.-be. Ezzel megszerezhetővé válik a gáz-szolgáltatási engedély és az ÉGÁZ Rt. kiépített fogadóállomásáról történhet a gázszolgáltatás.

 

 

-11-

1993. október

Mivel a fentiekben leírt szerződést nem kötötték meg, a Gotthárdi Hírek október 6-ára lakossági fórumot szervezett a színház nagytermébe. A fórumot Enzsel István főszerkesztő vezette, meghívott vendégek voltak Bauer Károly polgármester, több önkormányzati képviselő, az ÉGÁZ Rt. illetékesei, a Gotthárd-Gáz Kft., valamint a BOBOSZ Kft. ügyvezetői. A meghívást a BOBOSZ Kft. vezetői nem fogadták el, indokolva azzal, hogy az újság a gázügyet politikai célra akarja felhasználni, ehhez nem hajlandóak asszisztálni, ezért nem vesznek a fórumon.

A lap októberi számában hosszú, 4 és fél oldalas tudósításban számolt be a fórumról. A gázügy holtpontról való kimozdulását tulajdonképpen ettől az időponttól lehet figyelemmel kísérni, ugyanis a több, mint háromszáz megjelent előtt egyértelműen kiderült, hogy az eredeti elképzelés nem valósítható meg, az önkormányzat eddig az időpontig közel 40 millió forintot fizetett ki teljesítés nélkül.

1993. november

A lap címoldalán kisinformációban közli a lakossági fórum óta történteket. Ebből kiderül, hogy az önkormányzat és az ÉGÁZ Rt. között aláírták azt a szerződést, amely szerint a város egész területén az ÉGÁZ Rt. a gázszolgáltató. A szolgáltatás indításához szükséges munkákról pontos programot közöl, amelyet az Rt. illetékesei bocsátottak a lap rendel-kezésére.

1993. december

Megszűnik a Gotthárd-Gáz Kft. – címmel nagyinformáció jelent meg a lap címoldalán. A november 25-i testületi ülésen született a fenti értelmű határozat, ezzel gyakorlatilag lezárult a szentgotthárdi gázügy.

 

 

 

-12-

1994. november

Olvasi levél jelent meg, amelyben a levél írója a gázüggyel több tízmillió forint kárt okozó felelős személyek felelősségrevonását sürgeti. Meg kell jegyezni, ez a mai napig nem történt meg, ha csak azt a tényt nem tekintjük felelősségrevonásnak, hogy a helyhatósági választásokon az eredeti elképzelést támogató képviselők nem jutottak mandátumhoz.

A tisztánlátáshoz szükséges még azt is megjegyezni, hogy 1994-ben az ÉGÁZ Rt. üzemeltetésében megindult a gázszolgáltatás a városban. A BOBOSZ Kft.-t az önkormányzat azóta is perli, mivel a teljesített kifizetések ellenértékét a Kft. sem munkában, sem pénzben nem térítette meg.

A Gotthárdi Hírek szerepének értékelése

Az előző fejezetből látható, hogy a Gotthárdi Hírek jelentős szerepet játszott az ügy megoldásában. Azt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az újság nélkül nem oldódott volna a gázszolgáltatás ügye, az azonban egyértelmű, hogy hosszabb ideig húzódott volna és a városnak okozott kár is jóval nagyobb lett volna.

Érdekes, hogy nem is a lapban megjelent írások hatása volt igazán jelentős, hanem a szerkesztőség által szervezett lakossági fórumé. Dolgozatom elején tettem fel a kérdést: Vállalnia kell-e a sajtónak az ügyek menetébe történő aktív beavatkozást? A fenti példából egyértel-műen kiderül, hogy igenis vállalnia kell, ellenkező esetben ugyanis nem teljesíti a sajtó alanyi feladatát.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy a szerkesztőség nem volt tudatában annak, hogy ők most beleavatkoznak egy önkormányzati ügybe, csupán komolyan vették a sajtó szerepét, mondhatjuk, ösztönösen cselekedtek. Ennek következménye az is, hogy utólag értékelve az esetet kiderül, nem minden szálat, összefüggést sikerült felderíteniük. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy – noha minden információ rendelkezésükre állt – nem

-13-

politikai alapon közelítették meg ezt a kérdést sem. Az egész problémának ugyanis kimondottan politikai okai voltak, amelyek egy részletére kitértek

a lapban, amikor az országgyűlési képviselő és a miniszter levelét közölték. Ez az ok pedig röviden a következő volt:

Az 1990-es választásokon Vas megyében is, és az 5. számú választókerü-letben is (ide tartozik Szentgotthárd) az SZDSZ jelöltjei jutottak mandá-tumhoz, így a kormányzat szemében város ellenzéki területnek számított. Az őszi önkormányzati választásokon viszont Szentgotthárdon 9 képviselő az MDF (akkori kormánypárt) színeiben nyert. Így a kétharmados szavazásokon is át tudták vinni akaratukat. (Szentgotthárd képviselő-testülete a ciklusban 13 fős volt.) Az ügy politikai vonatkozása annyi, hogy az akkori kormány politikai tőkét szeretett volna kovácsolni abból, hogy egy ellenzékinek számító területen egy kormánypárti többséggel rendelkező önkormányzat példaértékű beruházást tud megvalósítani. Ezért volt az, hogy a képviselő-testület még akkor is az eredeti elképzelésnek szavazott bizalmat, amikor már egyértelmű volt, hogy a szigorú szakmai előírások miatt a terv nem teljesíthető, gyakorlatilag bíztak a politikai ígéretekben. Így került a levélbe egyébként Csurka István, az MDF egyik akkori alelnökének a neve is.

Ezek ismeretében ki lehet jelenteni, hogy a Gotthárdi Hírek nem teljesen teljesítette azon feladatát, hogy minden összefüggést fel kell deríteni, nyilvánosságra kell hozni. Említettem már, hogy a politikai kapcsolódásról tudomása volt a szerkesztőségnek, így, utólag azonban már nem lehet eldönteni, miért nem hozták nyilvánosságra. Valószínűleg a kompromisszumkészség munkált bennük, hiszen látható volt, hogy a fentiek közlése nélkül is megoldódik az ügy. Másrészt nem kívántak politikai csatározások színtere vagy eszköze lenni.

Mindettől eltekintve azonban elmondható, hogy az önkormányzat döntéseinek kontrolljában fontos szerepet játszott a városi lap.

 

-14-

A Gotthárdi Hírek további tevékenysége

A gázügy lezárása után viszont a Gotthárdi Hírek szakmai tevékenysége visszaszorult. Ennek két fő oka volt.

Elsőként az, hogy az 1994-es helyhatósági választásokon a lap szerkesztőbizottságából többen is a képviselő-testület tagjai lettek. Mivel

összeférhetetlennek tartották a két tevékenységet, szerkesztőbizottsági tagságukról lemondtak és semmilyen formában nem vettek részt a lap készítésében. Tulajdonképpen komolyan vették a sajtó függetlenségét, másrészt nem tartották szerencsésnek, ha saját képviselői tevékenységüket bíráló újságnál is dolgoznak.

Persze felmerülhet ellenük az a vád, hogy csak azért végezték újságírói tevékenységüket, mert számítottak arra, hogy ebből majd tőkét kovácsol-hatnak. Vagy, ha megfordítjuk a gondolatmenetet, a lapnál szerzett népszerűségüket használták ki a választásokon. Bárhogy is volt, ennek a kérdésnek a boncolgatása nem dolgozatom tárgya.

A visszaesés másik oka az anyagiak terén jelentkezett. Az első két évben önkormányzati támogatás nélkül működött a Gotthárdi Hírek. Ennek következtében egyetlen munkatárs sem részesült anyagi juttatásban, a rendelkezésre álló összegek a technikai költségek fedezetére voltak elegendőek. A választások után az új képviselő-testület döntése alapján a lap önkormányzati támogatást kapott, így már tiszteletdíjat is tudott fizetni, és biztosított volt a folyamatos megjelenés. A kritikai hangvételt azonban a bevezetőben említett “öncenzúra” miatt elveszítette.

Így utólag meg lehet állapítani, hogy egészen 1998 végéig a Gotthárdi Hírek közlönyként működött. 1998 végén azonban sikerült egy új szerkesztőbizottságot felállítani, új szerkesztőségi struktúrát dolgoztak ki, állandó rovatokat indítottak. Az előző évek gyengébb munkája miatt csökkent a példányszám, volt olyan hónap, amikor mindössze 600 példányban jelent meg a lap. Közben az önkormányzati támogatás mértékét sem emelték az árnövekedésekkel azonos ütemben, szükség volt

-15-

a saját bevétel növelésére, ennek érdekében a kiadó “előre menekült”. Ingyenessé tették az újságot, a Magyar Posta terjesztésében minden Szentgotthárdon bejelentett lakcímre alanyi jogon eljut a Gotthárdi Hírek. Ennek következtében a példányszám 3400-ra nőtt és ugyancsak emelkedett a hirdetési bevétel is. Jelenleg B3-as formátumban, 12 oldalon jelenik meg háromhetente a Gotthárdi Hírek.

Hangvételében – az induláshoz képest – azonban jelentős változások történtek. Elsőként is, az állandó rovatok miatt a lap magazin jelleget vett fel, több rovat foglalkozik szolgáltatásokkal, amelyeket műfajelméleti szempontból az ismeretterjesztő műfajcsaládhoz sorolunk.

Erősödött a hírrovat, a publicisztika, gyakorlatilag eltűnt viszont az oknyomozó újságírás, riportok nagyon ritkán jelennek meg a lapban.

Másodszor, a már többször említett “öncenzúra” hatása is érvényesül. Ennek jelentkezése először teljesen önkéntes módon történt, gyakorlatilag azért, hogy az éves költségvetés elfogadásakor a lap kapja meg az éves támogatást. Később azonban – főként az utóbbi hónapokban – már a képviselők és a polgármesteri hivatal illetékesei is többször adtak hangot nemtetszésüknek.

Erre szeretnék egy példát említeni. 1999 októberében rövid jegyzet jelent meg a lapban, amely a képviselő-testületi ülésen tapasztaltakról szólt. Röviden annyi történt, hogy a polgármester távollétében az egyik alpolgármester vezette az ülést, amikor az egyik bonyolultabb szavazási procedúra közben az ülést vezető alpolgármestert a minisztériumból keresték telefonon egy beruházással kapcsolatban. A másik alpolgármester vette át az ülés vezetését, a szavazási procedúra viszont gyakorlatlansága miatt teljesen áttekinthetetlenné vált. A jegyzetben megjelent a történet leírása, egy rövid következtetéssel, amelyben a két alpolgármester hozzállását hasonlították össze. A megjelenés után a lap szerkesztőjét hívatták a polgármesteri hivatalba, ahol húsz perces “fejmosásban” résesítették, amelyben rész vett a polgármester, a két alpolgármester, a jegyző valamint a hivatal sajtókapcsolatokért felelős munkatársa.

-16-

 

Összegzés

Tehát, milyen szerepe lehet a városi sajtónak az önkormányzat kontrolljában?

Egyszerűbb, ha a kérdést a sajtószabadság fogalma felől közelítjük meg. John Keane: Média és demokrácia című könyvének A sajtószabadság filozófiája című fejezetében a sajtószabadság melletti érveket négy pontban sorolja fel. Ebből kettőt lehet igazán a fenti kérdésre vonat-koztatni:

1. A teológiai megközelítés az állami cenzúrát a józan ész képességének nevében bírálta azzal, hogy a sajtó ellen hozott általános megszigorítások nem hatékonyak és nem működnek. “Isten józan észt adott az egyéneknek, s ezzel az olvasás és a választás képességét, amely különbséget tud tenni jó és rossz között. Isten azzal mutatja ki irántunk bizalmát, hogy így irányít minket: olvassunk el minden könyvet, amit csak kívánunk, és magunk ítélkezzünk felette.”

Ha ezt a mai városi sajtóra vonatkoztatjuk, láthatjuk, igaz a tétel, mivel a példámban szereplő újságok is elveszítették olvasóközönségüket, amint elveszítették kritikai hangvételüket. A hatalom azonban másként működik, az ő számára mindig az a “jó”, ami neki “jó”, sarkítottabban fogalmazva: nem szerencsés, ha a tömegek sokat gondolkodnak, mert olyan következ-tetésekre jutnak, amely sérti a hatalom érdekeit. Emlékezzünk vissza az alpolgármestert bíráló jegyzet utáni “fejmosásra”, aki attól tartott, hogy gyakorlatlanságát alkalmatlanságával azonosítják, ezzel legitimitását kérdőjelezik meg.

 

 

 

-17-

2. A másik ilyen érv arra az eszmére épül, amely szerint az igazságot a polgárok korlátozás nélküli, nyilvános vitája tárja fel. Ha egy vélemény hibásnak bizonyul is, gyakran tartalmaz valami igazságot. Az uralkodó vélemény csak ritkán képviseli a teljes igazságot. Ez azt jelenti, hogy a teljes igazsághoz csak úgy érkezhetünk el, ha a véleményt ellenkező vélekedésekkel ütköztetjük. A közügyekben az igazság megköveteli az ellentétek kombinálását és kibékítését.

Ha ezt a példámban szereplő gázügyre értjük, akkor láthatjuk, hogy a lapban megjelenő olvasói levelek az önkormányzatéval ellentétes vélemé-nye, valamint az olvasói fórumon megjelenő többféle vélemény alapozta meg végül az ügy megoldását. A saját magát (illetve összeköttetéseit) csalhatatlannak és minden szabályozás felett állónak “hatalom” szembesült azzal, hogy vannak más és meglepetésére megalapozott vélemények is.

Mindezeket egybevetve a helyi sajtónak nagy szerepe lehet az egészséges kontrollban, a vélemények ütköztetésében, de attól még messze vagyunk, hogy ezt a hatalom gyakorlói is észrevegyék illetve potitívumként fogják fel. Márpedig az az ember, aki beismeri, hogy nem tévedhetetlen, hogy hibázott, sokkal szimpatikusabb és hitelesebb, mint aki minden körülmények között ragaszkodik elhibázott döntéséhez.

Persze, ezt így leírva nagyon egyszerűnek tűnik, hiszen teljesen egyértelmű, hogy egy anyagi függőségben lévő újság felett mindig is befolyást akarnak gyakorolni. Személyes jótéteményüknek tudják be, ha támogatják a sajtót anyagilag, elfeledkezve arról a tényről, amit a szombathelyi példámban szereplő Prieger Zsolt fogalmazott meg: “Azt az összeget, amivel a városi lapot támogatják, nem a saját zsebükből veszik ki, az a városé, így a városlakóké is, és felhasználása az ő érdeküket kell, hogy szolgálja.” Az ő egyik, elemi érdekük pedig egyértelműen a pontos, tárgyszerű, elfogulatlan tájékoztatás.

 

-18-

Azt is kijelenthetjük, hogy ha egy lap komolyan veszi a sajtószabadságot és a kontrollt, előbb-utóbb konfrontálódik, és vagy megszűnik, vagy bizonyos időközönként új gárda fogja készíteni a lapot.

Sajnos, ennek a folyamatnak egyelőre nem látni a végét, a bevezetőben említett okok miatt egy városi újság nagyon ritka esetben tud anyagilag függetlenül működni. Az újságíró viszont köteles tartani magát a szakmai, etikai normákhoz még akkor is, ha egzisztenciálisan hátrányokat szenved. Ellenkező esetben nem érdemli meg az újságíró nevet.

 

 

 

-19-

Felhasznált irodalom:

Balázs Zoltán: Modern hatalomelméletek Korona Kiadó, Budapest 1998.

A nyilvánosság rendszerváltása szerkesztette: Vásárhelyi Mária és Halmai Gábor, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest 1998.

John Keane: Média és demokrácia Helikon Kiadó, 1999.

Kiss Mária: Gazdasági és társadalmi viszonyok 1918 és 1945 között, megjelent a Szentgotthárd c. kézikönyvben 1988-ban

A Gotthárdi Hírek 1993-ban és 1994-ben megjelent számai