75 éve halt meg, és 55 éve döntötték le Prohászka Ottokár szobrát szobrát. Az IKSZ megemlékezést tartott ez alkalomból a Károlyi kertben.

1947. április 26-án éjjel 11 órakor döntötték le Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök szobrát a Károlyi palota kertjében. Az éj leple alatt, lopva, mint a tolvajok. Mégcsak nem is valamiféle forradalmi proletár szellemtől megittasult tömeg döntötte le munka után, hanem egy felkért kis csoport. Az akkori tulajdonos bérelte fel őket, hogy saját kertjében döntsék le a szobrot. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tulajdonos Károlyi Mihályt annak idején éppen Prohászka eskette össze feleségével, talán még inkább kitűnik az esemény fonáksága.

 

Károlyi a püspök halálának 20. évfordulója előtt döntette le elvbarátaival a nemzeti öntudat újjászületésében nagy szerepet játszó püspök szobrát, aki „farkastorkú gazembernek” nevezte őt.

 
A szobordöntés azonban visszájára fordult, mivel a szobor feje levált és azt a másnap misére igyekvők visszahelyezték a talapzatra, és mindaddig tömegek zarándokoltak a romhoz virágokkal, amíg azt végleg el nem szállíttatták. Persze abban az időben az ilyesfajta szobordöntések mindennaposak voltak. Hiába kerestük volna Pázmány, Werbőczy, Tisza István, Andrássy Gyula vagy Görgey Artúr szobrát.

A mai napig csak egy ember vállalta fel a szobordöntésben való részvételt. Egy ember ismerte be, hogy része volt e szégyenletes akcióban. A többiek megmaradtak abban az elbujtató sötétségben és ismeretlenségben, amely a szobordöntés éjjelén elfedte őket. Hol vannak ők? Azok között, akik ma szemrebbenés nélkül hirdetik, hogy a diktátor idején jobb volt, és velük most jobb lesz, vagy már átvedlettek a modern idők kaviárszocialista bankárává. Sajnos ezt nem tudhatjuk, Máray szavaival „a kommunistáktól még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt.”

Budapest, 2002. április 2.

 

 

 

 

 

A szobor felállításának adatai
 
Az 1927-ben elhunyt Prohászka emlékének megörökítését az erdélyi származású Fülöp Elemér (1882--1946) szobrász-művészre bízták.
Az 1934. jún. 17-én ünnepi keretek között felavatott szobor magától értetődően visszatükrözte a Trianon utáni korszak politikai és ideológiai hitvallását. Ez ebben a szoborban még feltűnőbben megfigyelhető.
Prohászka Ottokár Nyitrán, Fülöp Elemér Szatmárnémetiben született; tehát mindketten tudták, hogy mit jelent Hungaria fogalma.
Ami a szobor művészeti tematikáját illeti, a fehér talapzaton álló életerős, papi ruhában ábrázolt püspök jobb kezében kelyhet tart, bal karját szívéhez szorítva Hungaria térdeplő alakja felé fordul. A kehely itt nemcsak a liturgia szent edényét jelképezi, hanem azt is, hogy a fiatal női alakban ábrázolt Magyarország (Hungaria) Prohászkától kér segítséget! Másként nem tudná felemelni a lábainál összeroskadt férfit, aki végső kimerültségében kiejtette kezéből a magyar címert. Hogy ez a szobor-kompozíció mit váltott ki a kortársak lelkében, azt így fejezi ki egy útikalauz:,,a leboruló férfi körvonala a címerrel együtt Nagy-Magyarország térképéhez hasonlít. Ezt legjobban homályban lehet látni.''
(Medvey Lajos: Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez. Bp.1939. 34. l.)
 E megjegyzés nélkül aligha érthetô meg mindaz, ami a szobron látható, és ami annyira felkorbácsolta a szenvedélyeket.
 
Van még egy fontos megjegyzés a szobor talapzatával kapcsolatban. A hátsó oldalon a szobor felállításakor elhelyeztek egy domborművet, melyaz Egyesült Keresztény Nemzeti Liga megalapítását akarta megörökíteni. Az alapító tagok között Prohászka alakja is látható volt, ami szintén irritálta a nemzeti jelképek ellen hadat indító baloldaliakat. Ennek tudható be, hogy a Polgármesteri Hivatal már 1945 ôszén megbízta a Vignali céget, szerelje le a kôtalapzatról Prohászka Ottokár reliefjét és szállítsa a Károlyi palotába.
 (A cégnek küldött számlát ôrzi a Budapesti Fôvárosi Levéltár (BFL XXI. 508. 4. l.)
 
Azt is tisztázni kell, hogy Budapest ostromának hónapjaiban egyedül Prohászka kelyhet nyújtó alakja maradt meg, a másik kettô, vagyis a püspök felé
néző nő és a lábainál összeroskadó férfi alakja felismerhetetlenségig darabokra tört. A mellékalakok maradványait összegyűjtötték, majd a hét mázsányi töredéket 1950 után beolvasztották.
 (vö.: BFL XXIII. 114). 
A budapestiek éppen ezért megkülönböztetett szeretettel vették körül a püspök megmaradt szobrát.
 
A köztudatban eddig az élt, hogy Prohászka szobrának ledöntése szervesen kapcsolódik a kommunista párt un. tisztogatási akciójához,
mely előre elhatározott szándékkal sorra likvidálta a neki ellenségnek számító személyek szobrait. A népi kollégistákból verbuvált különítmények sorra döntögették Pázmány, Verbőczy, Tisza István, Andrássy Gyula, Tormay Cecil, a magyar tisztet jelképező Görgey Artúr szobrait.
 
(A közelgő választások miatt azonban Budapest új polgármestere, Vas István leállíttatta ezeket a barbár cselekedeteket. Ráébredt ugyanis arra, hogy pártja még ellenszenvesebbé válik Budapest lakossága előtt, ha az amúgy is romokban heverő főváros legszebb szobrait meggyalázzák.
A levéltári kutatások is egyértelműen bizonyítják, hogy Prohászka szobrát nem a kommunisták gyalázták meg. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy később nem tették volna meg, de taktikai okok miatt ezt a választás utáni időkre tervezték.)

 

PÓTÓ JÁNOS: A lassan elfogyó emlékmű

Prohászka Ottokár szobra

Budapest polgármesterének 1947. április 29-én kelt feljelentése a rendőrséghez: "1947. április 26-27-re virradó éjjelen Prohászka Ottokár püspök szobrát a Károlyi-kertben ismeretlen tettesek ledöntötték. A szobor feje a zuhanástól letört, a főalak egyébként egy darabban maradt."

Fogyóban

Az 1934. június 17-én felállított emlékmű, Fülöp Elemér alkotása már a végzetes zuhanás előtt is több csonkulást szenvedett. Budapest ostromában megsemmisültek mellékalakjai [...] A szobor leckeszerűen "felmondja" a Horthy-korszak revíziós szimbólumait, új elemmel, a hittel gazdagítva a "Kárpátok országának" visszaszerzéséhez vezető utat.

A mellékalakok maradványait 1945 nyarán összegyűjtötték, majd a hétmázsányi töredéket - a többi roncshoz hasonlóan - 1950 után beolvasztották. A főalak 1947-ig a helyén marad, de még egy kis csonkulást szenved 1945 szeptemberében. [...] A Polgármesteri Hivatal 6000 pengőt fizet ekkor a Vignali cégnek "Prohászka Ottokár reliefjének a kőtalapzatról való leszerelése, a Károlyi-palotába szállítása" címén. A talapzat hátsó oldalán elhelyezett dombormű az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga megalapítását ábrázolta.

Motivációk, viták

1947. április 27-én kívánt a magyar katolicizmus megemlékezni Prohászka Ottokár halálának 20. évfordulójáról. (Prohászka 1927. április 2-án a Károlyi- kert közvetlen szomszédságában álló Egyetemi templom szószékén hunyt el.) "Vasárnap reggel az Egyetemi templomba sietők a Károlyi-kert előtt elhaladva vették észre - írja a Kis Újság -, hogy Prohászka püspök bronzszobrát talapzatáról ledöntötték, és a földön a szobor fejét elválasztották törzsétől. [...]

Május 3-án tárgyalta az ügyet a főváros városrendezési és közművelődési szakbizottsága. [...]

A munkáspártok álláspontja burkoltan ha támogatni nem is, de legalábbis szemet hunyni látszik a szobordöntési akciók fölött. Ezt igazolja az is, hogy a kommunista párt kezében lévő államvédelmi osztály (ÁVO) nyomozásának eredményéről nem hoztak nyilvánosságra semmit, de még csak az ügyet többször sürgető polgármesteri hivatal leveleire sem válaszoltak. A tettesek személye és az indítékok homályban maradtak.

Goda Gábor visszaemlékezése szerint - aki akkoriban a kommunista párt tagja és a Polgármesteri Hivatal XI. (idegenforgalmi és közművelődési) ügyosztályának vezetője volt - az akció a szociáldemokratáktól indult. [...] Más kortársak is úgy emlékeznek, hogy a Prohászka-szobrot "balos" szociáldemokraták döntötték le, még ha a módszer nem is annyira a szociáldemokrata, mint inkább a kommunista pártra volt jellemző ezekben az években. [...] A szobordöntések nem "üzenetek" voltak, nem a jövőt vetítették előre, hanem már részei voltak a hatalmi harcnak, szerepük pedig az ellenfél kultuszhelyének megsemmisítése.

A tettes beszámolója

Egészen más motivációról számol viszont be négy évtized múltán a szobordöntési akció egyik résztvevője, Faludy György költő, aki akkor - igaz, az MKP megbízására, titkos kommunistaként, de valóban - a Szociáldemokrata Párt tagja volt: "Első emigrációm alatt, Párizsban megismerkedtem Károlyi Mihállyal, aki elmondta nekem, hogy Prohászka az első világháború idején az ő [Károlyi] hívei közé tartozott, és akkor fordult ellene, amikor a politikai opportunizmus ezt kívánta [...]

1946 áprilisának utolsó napjai egyikén [valójában május 8-án] Károlyi hazatért emigrációjából, röviddel azután, hogy én is hazaérkeztem - folytatja Faludy. - Mindjárt az első nap a Károlyi-palotába ment, melyet nem látott 27 esztendeje, körbejárt a szobákban, kinézett az ablakból a kertre, és megkérdezte: kinek a szobra áll ott? Mikor megtudta, ama kívánságát fejezte ki, hogy a szobrot vigyék el kertjéből - majd a palotát és a kertet, pár órával azután, hogy visszakapta, a köz rendelkezésére bocsátotta. Semmi sem történt. Egy év alatt Károlyi háromszor fordult ajánlott levélben az illetékes egyházi hatósághoz (úgy emlékszem, az érseki helynökhöz) azzal a kéréssel, hogy a szobrot az ő (Károlyi) költségén, az általa rendelkezésre bocsátott teherautón szállítsák el bárhová az országban. Minthogy válasz egy évig sem érkezett, Károlyi megkért bennünket, döntsük le a szobrot, lehetőleg úgy, hogy kárt ne tegyünk benne. Így történt. [...]

Károlyi és Prohászka

[Faludy] Szavainak hitelét megerősíti, hogy maga Károlyi Mihály is olyan fontosnak tartotta ezt az epizódot, hogy megörökítette emlékiratában. [...] 

Károlyi Mihály emlékiratának Hazatérés című fejezetét a Magyar Nemzet közölte 1966. május 22-én.
Ebben csupán az egykori elnök 1946. május 8-án történő Budapestre érkezéséről és a Károlyi palota erkélyén látottak kapcsán elhangzott kijelentéséről találunk fontos adatokat. 
Károlyi elmondja, hogy az akkori igazságügyminiszter, a szociáldemokrata Ries nagyméretű kulcsot adott át a lépcsőházban:
 ,,Az elrabolt épület most visszaszáll jogos tulajdonosára'', mondotta. Bizonyára ez nemcsak a palotára vonatkozott, hanem a mögötte elterülő nagy kertre is, melyről Károlyi ugyan úgy nyilatkozik, hogy ,,most nyilvános kertté vált''.
Ennek ellenére azonnal szemügyre vette, majd kifogásolta, hogy olyan szobor van a parkban, mely annak idején nem volt ott. ,,Ki ez?'' --
kérdeztem a szomszédomat. Zavart csönd támadt. A rossz szememmel én ugyan rá nem ismertem. ,,Ki ez?'' -- kérdeztem határozottan. Titkárom, a lelkes Havas Endre súgta a fülembe: ,,Prohászka püspök''.
Az ezután következő mondatok lényeges adatokat tartalmaznak, mert Károlyi maga mondja el, hogy mióta ismeri Prohászkát, és saját szájából
hallhatjuk kritikáját. ,,Az ünnepi hangulatból kizökkentem, írja, Prohászka püspök a fehérterror patrónusa volt és a szocialisták egyik leghevesebb ellenfele. 
Pályáján liberális, széles látókörű egyházi férfiúként indult el; annak idején, az első világháború elején ezért kértem meg épp őt, hogy összeeskessen feleségemmel. ,,Ezt innen sajnos el kell vinniök, ha azt akarják, hogy én itt éljek, ebben a házban'', - mondtam, és hátat fordítottam a püspöknek.''
 Elég különösnek találtam, hogy az elmúlt évben a kormány nem távolította el ezt a Gessler-kalapot, amelyet az októberi forradalom emlékének meggyalázására raktak oda. Később megtudtam, hogy a szociáldemokraták már követelték az eltávolítását." [...]

Károlyi és Faludy motivációját azonban csak három-négy évtized múltán ismerhette meg a közvélemény. Akkor, 1947-ben, a szándékot nem ismerve, de e szándéktól teljesen függetlenül is joggal tekintette mindenki egyházellenes akciónak a Prohászka szobor ledöntését.

Faludy György tettestársairól mélyen hallgat, pedig többen voltak, és az ügy tisztázásához mindenképpen hozzátartoznék az általa
is kultúrbotránynak minősített gaztett végrehajtóinak névsorát legalább félévszázados késéssel a közvélemény elé tárni.

Utóélet

Visszatérve a szobor ledöntésének módszeréhez: ez - a konszolidáció előrehaladtának megfelelően - már csak részben hasonlít az 1945. évi "népítéletekhez". Az esemény már nem nappal, fényképezőgépek kattogása közepette történik, hanem lopva, éjszaka. S vitákhoz is vezet a pártok között. Az eredmény azonban ugyanaz: semmi sem kerül nyilvánosságra. Pedig a földön heverő, letört fejű szobor, majd május 2-i elszállítása után a talapzat még sokáig búcsújáró hely maradt, ahova virágot vittek, ahol gyertyát gyújtottak az emberek. [...] 

Mert természetesen futótűzként terjedt el a szörnyű hír. Vasárnap egész nap tartott a hívek zarándoklása. A földön heverő fejet visszahelyezték 
a talapzatra, ahogy ez a korabeli fényképen is látható. A virágerdővel betakart szobor előtt megjelentek a keresztény vallások vezetői, élükön Mindszenty József bíborossal. A megriadt embereket ezekkel a szavakkal bátorította: ,,Prohászkát nem döntötték le, szelleme ezzel még csak emelkedett''.
A délutáni és az esti órákban már ezres tömeg állta körül a ledöntött, meggyalázott szobrot. (Új Ember 1947. május 4.)

 

A megjavított szobrot a polgármesteri hivatal 1947 augusztusában felkínálja a Budapesti Érseki Helytartóságnak "azzal a kívánsággal, hogy annak elhelyezése csakis olyan területen lehetséges, amely területet az egyház birtokol". Az érseki általános helytartó 1948. áprilisi levelében azt kéri, hogy a szobrot szállítsák a Bazilika alagsorába, de az még az év végén is Vignali műhelyében volt. Ezután, ismeretlen időpontban a Kiscelli Múzeumba került - évtizedekre. Székesfehérvári hívek 1977-ben kezdeményezték a szobor visszaszerzését, de csak évek múltán, 1982-ben jártak sikerrel. A restaurált szobrot ekkor vette át a fővárostól tartós letétbe a római katolikus egyház, s 1984. április 2-án Székesfehérváron, a Vasútvidéki Plébánia templomkertjében állították föl, ott, ahol 57 évvel korábban Prohászka Ottokár püspököt eltemették.

 

Károlyi Mihály belvárosi szobra