Kutyák leggyakoribb fertőző betegségei és az ellenük való védekezés

A fertőző betegségek elleni védekezés megalapozása egyik legjelentősebb

feladatunk a kutyák egészségvédelmében.

A vemhesülés előtt már megfelelő védőoltásokban részesített anyakutya

nem csak saját maga válik ellenállóvá a fertőző betegségekkel szemben,

hanem a kórokozók ellen termelt ellenanyagokat a kölykeinek is átadja az

első tejjel (kolosztrum). Azok a kölykök, amelyek elegendő mennyiségű

tejhez jutottak, az életük első néhány hetében védettek lesznek számos

betegséggel szemben. Sajnos ez az anyakutyától szerzett immunitás

idővel csökken, és a növekvő kölykök fogékonnyá válnak a fertőző

betegségekkel szemben.

Főleg kölyökkorban támadhat számos kórokozó, ilyenkor a fejletlen

immunrendszer még nem képes ezek ellen megfelelően védekezni, bár

több betegség idősebb életkorban is végzetes lehet.

Parvovírusos bélgyulladás

A fiatal kutyák gyakori és veszedelmes fertőző betegsége, amely 1970 körül jelentkezett először, és

hazánkban is pusztító járványokat okozott a védőoltások széleskörű elterjedése előtt. A kórokozó

vírus rendkívül ellenálló, a külső környezetben több, mint egy évig fertőzőképes maradhat, általában

az ürülékkel és egyéb testváladékokkal történő érintkezéssel terjed (Más állat, főleg fajtárs

ürülékének, testváladékának szaglászása, nyalogatása a kutyák alapvető szokása) . A kölyökkutyák

azonban anélkül is fertőződhetnek, hogy kimozdultak volna a lakásból, a vírust ugyanis akár az utcáról

felszedve is hazavihetjük a cipőnk talpán. A vírus egészen fiatal kölykökben a szívizmot pusztítva

okoz hirtelen elhullást, néhány héttel idősebb kiskutyákban pedig a bél nyálkahártyáját rombolja.

Magas láz, majd súlyos hányás, és bűzös, véres hasmenés a betegség legjellegzetesebb tünete. A

betegek állatorvosi ellátás nélkül menthetetlenek, azonban sok esetben a leggondosabb gyógykezelés

sem képes megmenteni a kölyköket. Védőoltásokkal előzhető meg ez a betegség.

Dr. Szász Ferenc és Dr. Vörös Bettina : A KUTYA HERPES VÍRUS FERTŐZÖTTSÉGE ÉS A

MEGOLDÁS ÚJ LEHETŐSÉGE: A HERPES ELLENI VÉDŐOLTÁS

Sokak számára ismert és rettegett betegség a kutyák herpes vírus (CHV-1) okozta fertőzése, mely

tenyészetekben a korai kölyökhalál nagyarányú előfordulása miatt súlyos veszteségeket okozhat.

A közelmúlt virológiai kísérletei azonban áttörő megoldást találtak a fertőzés legyőzésére: létrehozták

a kutya herpes vírus elleni védőoltást, mely az eddigi adatok alapján áttörést jelent úgy az infertilitás,

mint a korai kölyökhalál elleni védekezésben.

Mi is az a herpes vírus valójában, miért olyan, mint a mondás szerint "a kísértet, melyről sokan

beszélnek, de még senki sem látta"?

A kutya herpes vírusa valójában már nagyon régen izolált és ismert vírus (1965 Carmichel), mely az

Alphaherpesvirinae család tagja és közeli rokonságban van a macska herpes vírusával, de kizárólag

csak kutyákat, illetve kutyaféléket (farkas, dingó, róka) betegít meg. A figyelem középpontjába 1999-

ben került újra, amikor angol és holland kutatók kutyatenyészetekben gyűjtött vérminták alapján

megállapították, hogy a világon a tenyészetek jelentős hányada fertőzött; így például Angliában 80%,

míg Franciaországban 70% ez az arány. Ezekre az adatokra nyilván mindenki felkapja a fejét és

rémülten gondol vissza külföldi fedeztetéseire. Azonban tudni kell, hogy ez a vírus - a herpes

vírusokra jellemző módon - nem úgy terjed, mint a parvo vagy a szopornyica vírus. A hordozó

egyedek csak ritkán ürítik a vírust, a fertőzöttség évekig lappangó maradhat, és a fertőzött felnőtt

állatra már komoly veszélyt nem jelent. A herpes vírus viselkedésének megértése talán könnyebb az

egyik emberi herpes vírus példáján keresztül. Az ajak herpest okozó vírus kis hólyagokkal járó

megbetegedést idéz elő. A fertőzött ember egész életében fertőzött marad, de csak akkor jelentkezik

tünetekben a betegség, ha a szervezet legyengül (pl. influenza, megfázás, stressz). Egyébként a vírus

rejtve marad a szervezetben és az immunrendszer sem tudja azt végérvényesen kiiktatni. Hasonlóan

viselkedik a jelenleg megismert kutya herpes vírus is. A fertőződés elsődleges útja a magzatok méhen

belüli fertőződése, illetve születéskor a szülőúton áthaladó magzatba is bejuthatnak a vírusok. A

vemhesség, illetve az ellés, mint stresszhatás legyengíti a fertőzött anya szervezetét, így a megbújó

vírusok aktivizálódnak, bekerülnek a véráramba és a méhlepényen átjutnak a magzatba, illetve a

szülés során a szülőúton áthaladva a magzat az orr- és szájnyílásain keresztül fertőződik meg. A

vemhesség alatt a vírus a méhlepényt is megtámadhatja, abban elhalások alakulhatnak ki, ez a

magzat tápanyagellátási zavarához és elpusztulásához vezethet. Ennek következménye lehet vetélés

is, vagy csak csökkent életképességű, illetve kis testsúlyú, "csökött" újszülöttek jönnek a világra. A

korai vemhesség időszakában a vehem teljes pusztulását és nyomtalan felszívódását is okozhatja a

vírusfertőzés, mely tenyészetekben halmozott infertilitásban (a szaporodási képesség

csökkenésében) jelentkezik.

A fertőzött újszülötteknél az elhullások nagy százalékban születés után 6-14 nappal következnek be.

A betegség felsőlégúti tünetekben (orrfolyás, nehézlégzés, nyüszítés, szopás elmaradása)

nyilvánulnak meg, illetve néha minden különösebb tünet nélkül elpusztulnak. Hangsúlyozni kell

azonban, hogy nem minden újszülött pusztul el. Megfelelő mesterséges táplálással, a testhőmérséklet

emelésével (35 °C fölé), megfelelő ellési higiéniával csökkenteni lehet az elhullások arányát. A túlélők

fertőzöttek maradnak és ha legyengül a szervezetük, akkor a vírusok aktivizálódnak az idegdúcokból,

bejutnak a véráramba és fertőzhetnek akár fedeztetéskor is. Később, ha vemhesül az állat, a méhen

keresztül a magzatoknak adhatja a vírust tovább. Felnőtt állatoknál a herpes vírus ritkán felsőlégúti

tüneteket okozhat, vagy a hüvely, illetve a pénisz hólyagos kiütéseivel járhat a betegség virémiás (a

vírus aktív, véráramban keringő) szakasza.

Felmerül a kérdés: a szervezet miért nem tudja ezt a betegséget végérvényesen legyőzni?

Erre a magyarázat a herpes vírusok tulajdonságaiból ered. Ezek ugyanis amint kialakulnak a

szervezetben az ellenük termelődött ellenanyagok, melyek elpusztítanák a vírust, a herpes újra

visszabújik az idegdúcokba, csak a vírus DNS-t visszahagyva, illetve beépítve azt a gazdaállat

sejtjébe. Mintegy eltűnik az immunrendszer elől, és addig ott marad, amíg az ellenanyagok a vérben

keringenek.

Mit tudunk tehát tenni?

A megoldás kétirányú. Egyrészt a fertőzés továbbterjedését kell megakadályozni, és ha fertőzött a

tenyészetünk, azt mentesíteni kell. Másrészt csak mentes állományokból származó egyedekkel

szabad fedeztetni. Mindezek végrehajtására messzemenően alkalmas az új kutya herpes vírus elleni

védőoltás mely már Magyarországon is elérhető. A vakcinázást a vemhes állatok esetében a gyártó

két alkalommal javasolja, a vemhesség 10. és 50. napján. Ez olyan magas ellenanyagszintet vált ki,

mely hosszan magas szinten is marad. Amennyiben fertőzött az állat, és legyengül a szervezete a

vemhesség vagy az ellés során, akkor sem tud a vírus a véráramba betörni és káros hatását kifejteni.

Ez biztosítja azt, hogy mentes, a betegségtől nem érintett újszülöttek jönnek a világra és jó eséllyel

életben is maradnak. A vakcinázás hatékonyságát jól tükrözi az a gyógyszergyári kísérlet, melynek

során az oltott és a kontroll (nem vakcinázott) anyáktól származó újszülötteket mesterségesen

fertőzték herpes vírussal és a nem kezelt csoportban 62%-os volt a kölyökelhullás, míg a vakcinával

kezelt állományban nem volt elhullás és enyhe lefolyású megbetegedés is alig fordult elő.

A kipróbálási kísérlet másik részében, tenyészetekben elvégzett vakcinázások után a kezelt állatok

esetében a fogamzási arány 82%-os volt, szemben a kezeletlen állatok 67,9%-os vemhesülésével.

Jelentős különbség a korai kölyökelhullás (0-6 hét) tekintetében is: a vakcinázott anyák újszülöttjeinél

csak 11,4%-os volt az elhullás, szemben a kontroll (kezeletlen) csoport 27,7%-os elhullási arányával.

Egy kistestű fajta tenyészetben megfigyelték az újszülöttkori testsúly alakulását is a kezelt és a

kezeletlen csoport között: a vakcinázott állományból születettek súlya kb. kétszerese volt a kontroll

újszülötteknek.

Véleményünk szerint a vakcina jelentős lépés a tenyészetekben előforduló infertilitás és újszülöttkori

kölyökelhullás csökkentésében. Segítségével újabb "fehér foltot" lehet kiiktatni a kutya

szaporodásbiológia területéről és igen hasznos eszköz lehet a kutyatenyészetek eredményességének

és színvonalának növelésében.

Szopornyica

A kutyákat bármely életkorban megtámadni és elpusztítani képes vírusos betegség kórokozója ugyan

kevéssé ellenállóképes vírus, de világszerte mégis gyakran fordul elő. A kórokozó testváladékokkal,

de közvetlenül állatról állatra terjed. Kezdetben lázat, légúti tüneteket, gennyes orrfolyást, a szem

váladékozását, hasmenést, a későbbi szakaszokban az orr és a talpak kiszáradását és berepedezését

figyelhetjük meg. Amennyiben a beteg az első, heveny, lázas szakaszt túlélné, egy átmeneti,

gyógyultnak tűnő stádium után bármikor jelentkezhetnek a kór késői tünetei, amikor a vírus behatol az

idegrendszerbe, és ott okoz görcsökkel, bénulásokkal járó végzetes pusztítást.

A betegség ellen a vakcinák biztos védelmet nyújtanak.

Fertőző májgyulladás

A többnyire heveny lefolyású vírusos betegségre a 3 hónapos-1 éves kutyák különösen fogékonyak.

A betegség közvetlenül terjed állatról állatra. A kezdeti tünetek sok esetben jellegtelenek:

étvágytalanság, láz, levertség, hasmenés, hasi fájdalom. Később a máj és a vérerek károsodásának

következtében sárgaság, vérzések a nyálkahártyán, láz , hányás jelentkezik. A szem szaruhártyáján,

ami egészséges állatokban átlátszó, kékes-szürke elváltozás alakul ki, ami a későbbiekben nyom

nélkül visszafejlődhet. A fertőzést követően magas a megbetegedések és az elhullások száma, de

tünetmentes vírushordozók ún. „csöndes fertőzési források” is előfordulnak. A betegség megelőzhető

a rendszeres védőoltásokkal.

Leptospirózis

Különleges képességekkel bíró baktériumok által okozott halálos betegség, amely zoonózis, azaz

állatról emberre terjedő kór, emberben is végzetes kimenetelű betegséget okozhat. Fertőzési forrásai

többnyire kisrágcsálók, fertőzött sertés nyers termékei (nyershús, zsigerek), de lehet a kórokozót

hordozó másik kutya is. A kórokozók a természetben széles körben jelen vannak, sok állatfajt képesek

megfertőzni és elpusztítani. Leptospirózis esetén a vese és a máj károsodik, fiatal korban ezen

szervek heveny, végzetes gyulladása alakulhat ki. Az érintett területek fájdalmasságát, gyakori

vizelést, sűrű üledékes vizeletet, hányást, hasmenést, és magas lázat tapasztalunk. Gyógykezelése

hosszadalmas és költséges, és ha elkésett, akkor ráadásul eredménytelen is. A betegséget átvészelt

kutyák a kórokozókat több hónapon át, akár még 1 év múlva is ürítik, ezzel fertőzési forrást képezve

más állatok és az ember számára. A betegség rendszeresen ismételt védőoltásokkal megelőzhető.

Kennelköhögés

Csoportosan tartott ebek felső légúti megbetegedése, amely közvetlen érintkezéssel terjed. Általában

felnőtt, közös légtérben, kennelekben tartott kutyák betegsége, amely robbanásszerűen terjedve

jelentkezik, elsősorban hűvös, esős időjárás mellett. Rendszerint több kórokozó, és még egyéb

hajlamosító tényezők (pl. magas portartalom a levegőben) együttes jelenlétében alakul ki. A láz és az

ijesztően heves köhögés állatorvosi gyógykezelésre általában jól gyógyul, elhanyagolt esetek azonban

súlyos következményeket vonhatnak maguk után. A kennelköhögés kivédésére a vakcinás védelem

ajánlható.

Veszettség

Az emberiség történetében ez a legrettegettebb zoonózis. A

veszett állat marásával terjedő vírus kivétel nélkül, minden esetben

elpusztítja áldozatát. A lassan, de megállíthatatlanul terjedő kór a

központi idegrendszerben okoz helyreállíthatalan károsodást. A

betegeknél viselkedési változások, tudatzavar, állkapocsbénulás,

nyálzás, nyelési képtelenség jelentkezik, és a vírus idegrendszeri

tünetek között végez emberrel, állattal egyaránt. Mivel

gyógykezelés a mai napig nem létezik, ezért a betegség elleni

védekezést szigorú jogszabályok határozzák meg. Ezek betartása

és betartatása minden ember elemi érdeke és kötelessége. Az

évenkénti védőoltás kötelező.