Kutyák leggyakoribb fertőző betegségei
és az ellenük való védekezés
A fertőző betegségek
elleni védekezés megalapozása egyik legjelentősebb
feladatunk a kutyák egészségvédelmében.
A vemhesülés előtt már megfelelő védőoltásokban részesített anyakutya
nem csak saját maga válik ellenállóvá a fertőző betegségekkel
szemben,
hanem a kórokozók ellen termelt ellenanyagokat a
kölykeinek is átadja az
első tejjel (kolosztrum).
Azok a kölykök, amelyek elegendő mennyiségű
tejhez jutottak, az életük első néhány hetében védettek lesznek számos
betegséggel szemben. Sajnos ez az anyakutyától szerzett
immunitás
idővel
csökken, és a növekvő kölykök fogékonnyá
válnak a fertőző
betegségekkel szemben.
Főleg kölyökkorban támadhat számos kórokozó,
ilyenkor a fejletlen
immunrendszer még nem képes ezek ellen megfelelően védekezni, bár
több betegség idősebb
életkorban is végzetes lehet.
Parvovírusos
bélgyulladás
A fiatal kutyák
gyakori és veszedelmes fertőző betegsége, amely 1970 körül jelentkezett először, és
hazánkban is pusztító járványokat okozott a védőoltások széleskörű elterjedése
előtt. A kórokozó
vírus rendkívül
ellenálló, a külső környezetben több, mint egy évig fertőzőképes maradhat, általában
az ürülékkel és egyéb testváladékokkal történő érintkezéssel
terjed (Más állat, főleg fajtárs
ürülékének, testváladékának szaglászása, nyalogatása a
kutyák alapvető szokása) . A
kölyökkutyák
azonban anélkül is fertőződhetnek, hogy kimozdultak volna a lakásból, a
vírust ugyanis akár az utcáról
felszedve is hazavihetjük a cipőnk talpán. A vírus egészen fiatal kölykökben a
szívizmot pusztítva
okoz hirtelen elhullást, néhány héttel idősebb kiskutyákban pedig a bél nyálkahártyáját
rombolja.
Magas láz, majd súlyos
hányás, és bűzös, véres hasmenés a betegség legjellegzetesebb
tünete. A
betegek állatorvosi ellátás nélkül menthetetlenek,
azonban sok esetben a leggondosabb gyógykezelés
sem képes megmenteni a kölyköket. Védőoltásokkal előzhető meg ez a betegség.
Dr. Szász Ferenc és Dr. Vörös Bettina : A KUTYA HERPES VÍRUS
FERTŐZÖTTSÉGE
ÉS A
MEGOLDÁS ÚJ LEHETŐSÉGE: A HERPES ELLENI VÉDŐOLTÁS
Sokak számára ismert
és rettegett betegség a kutyák herpes vírus (CHV-1)
okozta fertőzése, mely
tenyészetekben a korai kölyökhalál nagyarányú előfordulása miatt súlyos veszteségeket okozhat.
A közelmúlt virológiai
kísérletei azonban áttörő megoldást találtak a
fertőzés legyőzésére:
létrehozták
a kutya herpes vírus
elleni védőoltást, mely az eddigi adatok alapján áttörést
jelent úgy az infertilitás,
mint a korai kölyökhalál elleni védekezésben.
Mi is az a herpes vírus valójában,
miért olyan, mint a mondás szerint "a kísértet, melyről sokan
beszélnek, de még
senki sem látta"?
A kutya herpes vírusa valójában már nagyon régen izolált és ismert
vírus (1965 Carmichel), mely az
Alphaherpesvirinae család tagja és közeli rokonságban van a macska herpes vírusával, de kizárólag
csak kutyákat, illetve kutyaféléket (farkas, dingó,
róka) betegít meg. A figyelem középpontjába 1999-
ben került újra, amikor angol és holland kutatók
kutyatenyészetekben gyűjtött vérminták alapján
megállapították, hogy a világon a tenyészetek jelentős hányada fertőzött;
így például Angliában 80%,
míg Franciaországban 70% ez az arány. Ezekre az adatokra nyilván mindenki felkapja a fejét és
rémülten gondol vissza külföldi fedeztetéseire. Azonban
tudni kell, hogy ez a vírus - a herpes
vírusokra jellemző módon
- nem úgy terjed, mint a parvo vagy a szopornyica
vírus. A hordozó
egyedek csak ritkán ürítik a vírust, a fertőzöttség évekig lappangó maradhat, és a fertőzött felnőtt
állatra már komoly veszélyt nem jelent. A herpes vírus viselkedésének megértése talán könnyebb az
egyik emberi herpes vírus
példáján keresztül. Az ajak herpest okozó vírus kis
hólyagokkal járó
megbetegedést idéz elő. A
fertőzött ember egész életében fertőzött marad, de csak akkor jelentkezik
tünetekben a betegség, ha a szervezet legyengül (pl.
influenza, megfázás, stressz). Egyébként a vírus
rejtve marad a
szervezetben és az immunrendszer sem tudja azt
végérvényesen kiiktatni. Hasonlóan
viselkedik a jelenleg megismert kutya herpes
vírus is. A fertőződés elsődleges
útja a magzatok méhen
belüli fertőződése, illetve születéskor a szülőúton áthaladó magzatba is bejuthatnak a vírusok.
A
vemhesség, illetve az ellés, mint stresszhatás
legyengíti a fertőzött anya szervezetét,
így a megbújó
vírusok
aktivizálódnak, bekerülnek a véráramba és a méhlepényen átjutnak a magzatba,
illetve a
szülés során a szülőúton
áthaladva a magzat az orr- és szájnyílásain keresztül fertőződik
meg. A
vemhesség alatt a vírus
a méhlepényt is megtámadhatja, abban elhalások alakulhatnak ki, ez a
magzat tápanyagellátási
zavarához és elpusztulásához vezethet. Ennek következménye lehet vetélés
is, vagy csak csökkent életképességű, illetve kis testsúlyú, "csökött"
újszülöttek jönnek a világra. A
korai vemhesség időszakában a vehem teljes
pusztulását és nyomtalan felszívódását is okozhatja a
vírusfertőzés,
mely tenyészetekben halmozott infertilitásban (a
szaporodási képesség
csökkenésében) jelentkezik.
A fertőzött újszülötteknél az elhullások nagy
százalékban születés után 6-14 nappal következnek be.
A betegség felsőlégúti
tünetekben (orrfolyás, nehézlégzés, nyüszítés, szopás elmaradása)
nyilvánulnak meg, illetve néha minden különösebb tünet nélkül
elpusztulnak. Hangsúlyozni kell
azonban, hogy nem minden újszülött pusztul el. Megfelelő mesterséges táplálással, a testhőmérséklet
emelésével (
fertőzöttek maradnak és ha
legyengül a szervezetük, akkor a vírusok aktivizálódnak az idegdúcokból,
bejutnak a véráramba és fertőzhetnek akár fedeztetéskor is. Később, ha vemhesül az állat, a méhen
keresztül a magzatoknak adhatja a vírust tovább. Felnőtt állatoknál a herpes
vírus ritkán felsőlégúti
tüneteket okozhat,
vagy a hüvely, illetve a pénisz hólyagos kiütéseivel járhat a betegség virémiás (a
vírus aktív, véráramban keringő) szakasza.
Felmerül a kérdés: a szervezet miért nem tudja ezt a betegséget
végérvényesen legyőzni?
Erre a magyarázat a herpes vírusok tulajdonságaiból ered. Ezek ugyanis amint
kialakulnak a
szervezetben az ellenük termelődött
ellenanyagok, melyek elpusztítanák a vírust, a herpes
újra
visszabújik az idegdúcokba, csak a vírus DNS-t visszahagyva,
illetve beépítve azt a gazdaállat
sejtjébe. Mintegy eltűnik
az immunrendszer elől, és addig ott marad,
amíg az ellenanyagok a vérben
keringenek.
Mit tudunk tehát tenni?
A megoldás kétirányú.
Egyrészt a fertőzés továbbterjedését kell
megakadályozni, és ha fertőzött a
tenyészetünk, azt mentesíteni kell. Másrészt csak mentes állományokból származó egyedekkel
szabad fedeztetni. Mindezek végrehajtására messzemenően alkalmas az új kutya herpes
vírus elleni
védőoltás
mely már Magyarországon is elérhető. A
vakcinázást a vemhes állatok esetében a gyártó
két alkalommal javasolja, a vemhesség 10. és 50.
napján. Ez olyan magas ellenanyagszintet vált ki,
mely hosszan magas szinten is marad. Amennyiben fertőzött az állat, és legyengül a szervezete a
vemhesség vagy az ellés során, akkor sem tud a vírus a
véráramba betörni és káros hatását kifejteni.
Ez biztosítja azt,
hogy mentes, a betegségtől
nem érintett újszülöttek jönnek a világra és jó eséllyel
életben is maradnak. A vakcinázás hatékonyságát jól
tükrözi az a gyógyszergyári kísérlet, melynek
során az oltott és a kontroll (nem vakcinázott)
anyáktól származó újszülötteket mesterségesen
fertőzték
herpes vírussal és a nem kezelt csoportban 62%-os
volt a kölyökelhullás, míg a vakcinával
kezelt állományban nem volt elhullás és enyhe lefolyású
megbetegedés is alig fordult elő.
A kipróbálási kísérlet
másik részében, tenyészetekben elvégzett vakcinázások után a kezelt állatok
esetében a fogamzási arány 82%-os volt, szemben a
kezeletlen állatok 67,9%-os vemhesülésével.
Jelentős különbség a korai kölyökelhullás (0-6 hét)
tekintetében is: a vakcinázott anyák újszülöttjeinél
csak 11,4%-os volt az elhullás, szemben a kontroll
(kezeletlen) csoport 27,7%-os elhullási arányával.
Egy kistestű fajta tenyészetben megfigyelték az újszülöttkori testsúly alakulását is a kezelt és a
kezeletlen csoport között: a vakcinázott állományból
születettek súlya kb. kétszerese volt a kontroll
újszülötteknek.
Véleményünk szerint a
vakcina jelentős lépés a tenyészetekben
előforduló infertilitás és
újszülöttkori
kölyökelhullás csökkentésében. Segítségével újabb "fehér
foltot" lehet kiiktatni a kutya
szaporodásbiológia területéről és
igen hasznos eszköz lehet a kutyatenyészetek eredményességének
és színvonalának növelésében.
Szopornyica
A kutyákat bármely
életkorban megtámadni és elpusztítani képes vírusos betegség kórokozója ugyan
kevéssé ellenállóképes vírus, de világszerte mégis
gyakran fordul elő. A kórokozó
testváladékokkal,
de közvetlenül állatról állatra terjed. Kezdetben
lázat, légúti tüneteket, gennyes orrfolyást, a szem
váladékozását, hasmenést, a későbbi
szakaszokban az orr és a talpak kiszáradását és berepedezését
figyelhetjük meg. Amennyiben a beteg az első, heveny, lázas szakaszt túlélné, egy átmeneti,
gyógyultnak tűnő stádium után bármikor jelentkezhetnek a kór késői tünetei, amikor a vírus behatol az
idegrendszerbe, és ott okoz görcsökkel, bénulásokkal járó
végzetes pusztítást.
A betegség ellen a
vakcinák biztos védelmet nyújtanak.
Fertőző májgyulladás
A többnyire heveny
lefolyású vírusos betegségre a 3 hónapos-1 éves kutyák különösen fogékonyak.
A betegség közvetlenül
terjed állatról állatra. A kezdeti tünetek sok esetben jellegtelenek:
étvágytalanság, láz, levertség, hasmenés, hasi fájdalom. Később a máj és a vérerek károsodásának
következtében sárgaság, vérzések a nyálkahártyán, láz , hányás
jelentkezik. A szem szaruhártyáján,
ami egészséges állatokban átlátszó, kékes-szürke
elváltozás alakul ki, ami a későbbiekben
nyom
nélkül visszafejlődhet.
A fertőzést követően
magas a megbetegedések és az elhullások száma, de
tünetmentes vírushordozók ún. „csöndes fertőzési források” is előfordulnak. A betegség megelőzhető
a rendszeres védőoltásokkal.
Leptospirózis
Különleges
képességekkel bíró baktériumok által okozott halálos betegség, amely zoonózis, azaz
állatról emberre terjedő kór,
emberben is végzetes kimenetelű betegséget
okozhat. Fertőzési forrásai
többnyire kisrágcsálók, fertőzött
sertés nyers termékei (nyershús, zsigerek), de lehet a kórokozót
hordozó másik kutya is. A kórokozók a természetben
széles körben jelen vannak, sok állatfajt képesek
megfertőzni
és elpusztítani. Leptospirózis esetén a vese és a máj
károsodik, fiatal korban ezen
szervek heveny, végzetes gyulladása alakulhat ki. Az
érintett területek fájdalmasságát, gyakori
vizelést, sűrű üledékes vizeletet, hányást, hasmenést, és magas
lázat tapasztalunk. Gyógykezelése
hosszadalmas és költséges, és ha elkésett, akkor ráadásul
eredménytelen is. A betegséget átvészelt
kutyák a kórokozókat több hónapon át, akár még 1 év
múlva is ürítik, ezzel fertőzési forrást képezve
más állatok és az ember számára. A betegség
rendszeresen ismételt védőoltásokkal megelőzhető.
Kennelköhögés
Csoportosan tartott
ebek felső
légúti megbetegedése, amely
közvetlen érintkezéssel terjed. Általában
felnőtt,
közös légtérben, kennelekben tartott kutyák betegsége, amely robbanásszerűen terjedve
jelentkezik, elsősorban
hűvös, esős időjárás mellett. Rendszerint több kórokozó, és még
egyéb
hajlamosító tényezők
(pl. magas portartalom a levegőben)
együttes jelenlétében alakul ki. A láz és az
ijesztően
heves köhögés állatorvosi gyógykezelésre általában jól gyógyul, elhanyagolt
esetek azonban
súlyos következményeket vonhatnak maguk után. A kennelköhögés kivédésére a vakcinás védelem
ajánlható.
Veszettség
Az emberiség
történetében ez a legrettegettebb zoonózis. A
veszett állat marásával terjedő vírus kivétel nélkül, minden esetben
elpusztítja áldozatát. A lassan, de megállíthatatlanul
terjedő
kór a
központi idegrendszerben okoz helyreállíthatalan
károsodást. A
betegeknél viselkedési változások, tudatzavar,
állkapocsbénulás,
nyálzás, nyelési képtelenség jelentkezik, és a vírus
idegrendszeri
tünetek között végez emberrel, állattal egyaránt. Mivel
gyógykezelés a mai napig nem létezik, ezért a betegség elleni
védekezést szigorú jogszabályok határozzák meg. Ezek
betartása
és betartatása minden ember elemi érdeke és
kötelessége. Az
évenkénti védőoltás
kötelező.