A Franciaországból származó Chardonnay szőlőfajta termésének fürtje kicsi, hengeres vagy vállas, többnyire középtömött, de lehet laza és tömött is, rövid fürtkocsánnyal és 6 dkg átlag fürttömeggel. A termés gömbölyű, fehéreszöld bogyói lehetnek kicsik és középnagyok vastag héjjal. A termés íze édes, jellegzetes zamatú és a cukorfoka kedvező időjárási körülmények esetében magas. Kedvező fekvésű területen és jó évjáratokban szeptember végén 20-22 cukorfokkal szüretelhető. Bora fajtajelleges, inkább kemény karakterű, finom zamatú, alkoholban gazdag. Hazánkban az Etyek-Budai, a Mátraaljai, a Mecsekaljai, a Tolnai, a Balatonboglári, az Ászár-Neszmélyi borvidékeken elterjedt.
Cserszegi fűszeres - Hungarikum
A Hungarikumnak számító szőlőfajtát Bakonyi Károly állította elő az Irsai Olivér és a Piros Tramini keresztezésével. A fajta termésének fürtje középnagy, kúpos, gyengén vállas, közepesen tömött vagy laza és a fürtök tömege eléri az átlag 150 grammot. A bogyók húspirosak színűek és vékony héjjal rendelkeznek. A termés íze sajátosan fűszeres zamatú. A sikeres nemesítésnek köszönhetően a fajta tőkéje közepes növekedésű, jó terméshozammal, a termés cukortartalma közepes vagy jó, fagytűrés kiemelkedően jó, a betegségekre kevésbé érzékeny. A beérési mustfoka jó években 19-20. Bora illatos, jellegzetesen fűszeres zamatú, kemény karakterű. Hazánkban a Csongrádi, a Hajós-Bajai, a Kunsági, az Etyek-Budai, a Balatonfelvidéki, a Balatonmelléke borvidékeken elterjedt.
A Hungarikum szőlőfajta a Pozsonyi fehér és a Csabagyöngye keresztezése. A fajta fürtje középnagy, vállas, laza. A fürtök átlagos tömege a 150 gramm körül alakul. A tőke középerős, hosszú elfekvő vesszőkkel. Muskotályos, üde, trópusi virágokkal telített illatú bort ad szelíd, lágy savakkal. A Pannonhalma-Sokoróaljai, a Balatonboglári, a Mátraaljai, az Ászár-Neszmélyi borvidéken elterjedt.
Hazánkban a minőségi bort adó vörös borszőlők tekintetében
a kékfrankos a legelterjedtebb. Érdekes módon a származása nem tisztázott. A
kékfrankos termésének fürtje középnagy, vállas,
olykor ágas,
közepesen tömött, a fürtnyele rövid, 10 dkg átlagtömeggel. A bogyók általában
középnagyok, gömbölyűek és vastag héjjal rendelkeznek. A termés színe sötétkék,
kissé hamvas és lédús, az íze édes. Jellemzője, hogy egyenletes termésátlagot és
cukorfokot nyújt. A fürtjei nem rothadnak, így a termés sokáig a tőkén tartható
és hosszú időn át szüretelhető. A fajta bora kellemes zamatú, csersavdús,
sötétvörös színű, kissé savas az Egri Bikavér legfontosabb összetevője.
Magyarország egész területén elterjedt, de a leggyakrabban a Szekszárdi, a
Villányi, a Soproni, az Egri, a Mátraaljai borvidékeken találkozhatunk vele.
Az Erdélyből származó királyleányka ma már Hungarikumnak számít. A tőkéje erős növekedésű és sűrű vesszőzettel rendelkezik. A szőlőfajta fürtje közepes vagy kicsi, vállas és tömött. A tavaszi virágos rét üde és kellemes illata jellemzi az e fajtából készülő bort. Élénk, üde, gyümölcsös savaiban megjelenik a zöldalma és a zöld papaya ízvilága. A Balatonboglári, a Mecsekaljai, az Ászár-Neszmélyi és a Pannonhalma-Sokoróaljai borvidéken jellemző e fajta.
A Németországból származó rizlingszilváni fürtje középnagy,
hengeres vagy kissé vállas, közepesen tömött, 10 dkg átlagtömeggel. A tőkéje
erős növekedésű, kevés számú vesszőt növeszt. A bogyók középnagyok, megnyúlt
gömbölyűek, színük sárgásfehér, az ízük édes, jellegzetesen fűszeres. A termése
már szeptember első napjaiban fogyasztható, szeptember közepétől 18-20
cukorfokkal szüretelhető. A fajta termőképessége kiváló, sok fürtöt nevel. A
termés mustjából többnyire reduktív típusú, gyorsan fejlődő bort készíten
ek
A bora kiváló zamatú, esetenként lágy. Hazánkban a Mátraaljai, az
Ászár-Neszmélyi, a Balatonfüred-Csopaki, a Balatonmelléke borvidéken elterjedt.
A dél-tiroli Traminból származó fajta fürtje kicsi, szabálytalan alakú, gyakran vállas, tömött vagy közepesen tömött. Az termések átlagos tömege 6 dkg, a fürtkocsány rövid, erősen fásodó. A szőlőfajta bogyói kicsik vagy középnagyok, kissé megnyúlt gömbölyűek, szürkés árnyalatú, világos vagy húspiros színűek, vastag héjjal rendelkeznek. A termés lédús, ropogós, az íze édes, fűszeres zamatú. A fajta mustja a gyengébb évjáratokban is eléri a 18-20 cukorfokot, viszont a kis, vastag héjú bogyók és a sok mag miatt lényeredéke az átlagosnál kisebb. A bor a legtöbb fajtához viszonyítva fajtajellegesebb, erősen fűszeres illatú és zamatú, rendszerint lágy. Hazánkban a Pannonhalma-Sokoróaljai, a Mátraaljai, az Egri, a Móri borvidéken található meg.
Az Ausztriából származó fajtát Dr. Fritz Zweigelt állította elő a Kékfrankos és a Szent Lőrinc keresztezéséből. A fajta fürtje nagy, kúp alakú, két vagy több elágazással, esetleg vállas, tömött. A fürtök átlagos tömege a 180 grammot is meghaladja. A bogyók középnagyok és sötétkék színűek. A szőlő fagytűrő képessége jó viszont kissé érzékeny a betegségekre. A beérési mustfoka 16-18 körül alakul átlagos években. A fajta bora színanyagban gazdag, csersavdús, harmonikus, jó minőségű. A leggyakrabban az Egri, a Mátraaljai, a Szekszárdi, a Csongrádi borvidéken találkozhatunk ezzel a típussal.
