Üdvözöllek a 12.B osztályhonlapján!
 Modulok
· Főoldal
· Ajánlj minket!
· Aranyköpések
· Cikk nyomtatása
· Fórum
· GYIK
· Hírek archívuma
· Hírküldés
· Kapcsolat
· Letöltések
· Linkek
· Naplók
· Shout_Box
· Statisztikák
· Személyes üzenetek
 Üzenőfal
Arhívum   
 
 Látogatók
Jelenleg 1 vendég és 0 regisztrált tag olvas minket.

Névtelen látogató vagy. Ingyenesen regisztrálhatsz itt!
 Pontos idő
Vágatlanul a Szent István Gimnázium újonnan kinevezett igazgatójával

IskolaAbba a különleges, sőt, mondhatni privilegizált helyzetbe kerültünk, hogy idén ez már a harmadik interjúnk igazgatóval, ráadásul a harmadik különbözővel, az előző pályzat két résztvevőjéről már nem is beszélve. Mondhatnánk, hogy most a szerkesztőségnek kedvez a média istene, de akárhogy is nézzük, ez a helyzet inkább abszurd, mint örömteli. És mivel ez az egész csak egyre érdekesebb lesz, mi megkérdeztük Kurnász Lászlótól, ami a szívünket nyomta, ő pedig visszakérdezett. Íme az eredmény...
Machó Zsófia, Borz Gergely, Páni Ádám és Sárosi Dávid beszélget Kurnász Lászlóval - vágatlanul.

http://szigmedia.blogspot.com/2008/05/vgatlanul-szent-istvn-gimnzium-jonnan.html



Fotó: Tücsök György /szigmédia


B.G.: Kezdésként szólnék röviden kicsit magunkról. Mi a Szigmédia nemhivatalos diákkör vagyunk. 2005-ben alapítódtunk azzal a céllal, hogy az iskolai médiumokat összefogjuk és üzemeltessük. Ilyen volt az iskolarádió két évig, egy iskolai képújság szintén két évig és most az idei évtől az iskolaújság. A képújság és a rádió most, ebben az épületben technikai okok miatt nem üzemel. Ehhez hangrendszert kellene kiépíteni, a képújsághoz pedig nincsen számítógép. De van az újság, amit főszerkesztő asszony csinál...


M.Zs.: Én ezennel az iskolaújság idén megjelent négy számából egyet-egyet ünnepélyesen átnyújtok...


K.L.: Köszönöm, szerintem olvastam mind a négyet az interneten keresztül. Illetve lehet, hogy ezt az utolsót, ezt nem...


B.G.: Szerintem kint van mind a négy.


P.Á.: Az utolsó nemrég került ki.


K.L.: Igen, olvastam mind a négyet. Csinálhatjuk azt, hogy beszélgetünk? Kérdezek akkor én is egy-két dolgot.


B.G.: Persze, nyugodtan.


K.L.: Ez a képújság mi volt?


B.G.: A képújságot Sziginfónak hívtuk, számítógép monitorok voltak kirakva, azokon ment olyan műsor körülbelül, mint az Esztergom televízióban: információk, hirdetések folyamatosan a diákoknak, iskolai programajánló, tehát minden olyan, ami érdekes lehet.


K.L.: Minden szünetben?


B.G.: Nem, folyamatosan, tehát akinek lyukas órája volt, az ki tudott állni megnézni. Körbe-körbe ment körülbelül 30-40 dia, frissítve minden nap.


K.L.: Miért nem vagytok hivatalos diákkör? Van ennek valamilyen célja?


P.Á.: Én azt mondom, hogy azért nem, mert nincsen még működési szabályzatunk. Az iskola házirendjéből és működési szabályzatából azt hámoztuk ki, hogy tulajdonképpen amire azt mondják, hogy diákkör, az diákkör lesz. Nem nagyon vannak körvonalazva a diákkörökre vonatkozó szabályok. Esik szó róla a házirendben és a működési szabályzatban is, de nem konkretizálják, hogy mi számít diákkörnek. Valahol olvastam azt, hogy 15 fő fölött, valahol olvastam azt, hogy 6 fő fölött, valahol olvastam azt is, hogy amit a házirend annak nyilvánít, az diákkör.


K.L.: Igen, értem... tehát csak ezért... Van egy ilyen szervezet, nem hiszem, hogy nektek ismertetnem kell, ez a Diákújságírók Országos Egyesülete...


M.Zs.: A szerkesztőségből van, aki tagja ennek a Diákújságíró Egyesületnek, ezenkívül pályáztunk is az újsággal...


K.L.: Tehát beküldtétek az újságot, hogy bekerüljön a Tallózóba, igaz?

 

M.Zs.: Nem.


B.G.: Egy diákmédia pályázat volt, azt hiszem...


M.Zs.: A DUE által szervezett diákmédia pályázatra küldtük be. Hát túl nagy sikerünk nem volt, de a DUE révén van kapcsolatban a szerkesztőség más szerkesztőségekkel, az Alternatíva győri diáklappal és a FÉL velencei diáklappal.


K.L.: Én úgy látom, hogy ennek nagyon jó produkció az eredménye, nagyon jó a véleményem. Én úgy látom, hogy ez így teljesen diákkézben van... persze biztos van segítő tanár...


Együtt: Nincs.


P.Á.: Anyagi segítség sem nagyon van. Egyszer kaptunk 10.000 forintot, tehát ennyi egyösszegű támogatással indultunk, azt is úgy, hogy jó lenne, ha visszafizetnénk. Sajnos eléggé híján vagyunk az anyagi lehetőségeknek...


K.L.: És akkor azóta miből gazdálkodtok?


M.Zs.: Abból, amennyi visszajön az újságok eladásából.


P.Á.: Van maga az előállítás... először 200 példánnyal indultunk, de ezt alig bírtuk elszórni a végén, díjakhoz odaadták, hogy jól van, akkor vigyék el... Ez azért volt jó, mert egy példányra 56 forintra jött ki az előállítás. Most száz példánnyal tartunk 73 forintnál. Csak az a baj, hogy a százat sem veszik meg. És az árrés, ami van az előállítási költség és az eladási ár között, az elmegy arra, hogy az el nem adott példányokból származó bevételkiesést pótoljuk.


K.L.: Rossz a reklám, hogy a diákok nem veszik meg? Szerintem az újság jó, tehát biztos nem annak a hibája...


P.Á.: Eddig mi is a reklámra gyanakodtunk, de nem nagyon tudom, hogy mi lehet az ok. Hát megpróbálunk most a reklámon javítani. A megoldás külsős hirdetés lenne, csak ez száz példánynál annyira nem éri meg senkinek...


K.L.: Igen, egyoldalas hirdetéseket beletenni...


B.G.: Úgy működött régen, akkor fénymásolással, hogy a Printer fair vállalta az előállítást, cserébe azért, hogy a hátsó oldal az övék volt. Oda rakták a saját akciójukat, hirdetésüket, de ezt nem sikerült most megbeszélni.


K.L.: Akkor most kicsit más téma jöjjön. Ti is tudjátok, sőt, ti jobban tudjátok, hogy itt most egy kicsit forrongó és zavaros a helyzet... Az iskolaújságnál úgy van, hogy úgy mondjam, hogy a tiszteletbeli, a hivatalbeli főszerkesztő az igazgató. Nem fogok beleszólogatni, sőt nem szólok bele egyáltalán, az alapvető szabályokat ti ismeritek, hogy nem lehet benne politika meg ilyenek, illetve nem is volt, ezzel nincs is baj. Viszont az utolsó két számban voltak olyan cikkek, amik a fenntartó felé rosszul vennék ki magukat. Nem azt mondom, hogy ez nem jelenhetett volna meg, mielőtt félreértitek, csak azt javaslom, hogy csináljunk most két interjút. Az egyik menne az iskolaújságba, amiben olyan adatok vannak, ami közérdekű, tehát egy tanárról, igazgatóról mindenkit érdekelhet. A másik pedig egy olyan, amivel, bízom bennetek, tudtok mit kezdeni, inkább ezen a Szigmédia honlapon publikálni. Nem tudom, hogy milyen kérdéseket akartok feltenni, de hogyha feltesztek olyan kérdéseket, például hogy mi a véleményem az önkormányzat eljárásáról, akkor úgy gondolom, hogy erre válaszolnék a második interjúban. De ez persze csak egy javaslat, ha ezt nem fogadjátok el, semmi gond. Nem tudom, ti hogy gondoljátok...


P.Á.: Még nem vagyunk gyakorlottak interjúban...


M.Zs.: Dehogynem! :)


P.Á.: Amikor Sitku tanár úrral készítettem interjút, akkor mi azt csináltuk, hogy vele megbeszéltük, hogy én az egészet fel fogom venni, és utána ebből fogok egy... hát, két oldalas cikkre számítottam, de négy oldalas lett belőle. Mondtam a tanár úrnak, hogy mondja csak el, amit gondol, amit válaszolni kíván, és utána mondja el, hogy mi az, amiről nem szeretné, ha belekerülne.


B.G.: Mi erre pontosan úgy gondoltunk, hogy megtörténik ez az interjú így egyben, és utána vágatlanul a Szigmédia portálra, tehát az internetre felkerül. És lesz egy rövidített, szerkesztett változat, ami majd az újságban, nyomtatásban megjelenik.


P.Á.: Eredetileg ez a Sitkussal is így lett volna, csak aztán lusta voltam legépelni az egészet és a felvett anyagból közvetlenül írtam cikket.


B.G.: Hanganyag alapján szó szerint lesz tehát egy vágatlan és egy szerkesztett változat belőle, már csak terjedelem miatt is persze, mert azért ez így elég hosszú lenne...


K.L.: Akkor kezdjük el... hogyha esetleg lesznek semmitmondó válaszaim, akkor nyugodtan jelezzétek, hogy nem erre gondoltatok. De hogyha politikai jellegű lesz, nem pártpolitikára gondolok, abban valamilyen szinten én is meg vagyok kötve. Az én közvetlen felettesem a város polgármestere. Ez meg ugye egy állás...


B.G.: Igen, ezért itt már hullott egy fej...


K.L.: A diákok közül, vagy a...


Együtt: Sitku tanár úr!


K.L.: Jaaa... mert úgy nyilatkozott a...


B.G.: Ez egész pontosan úgy történt, hogy a költözés során felmerülő problémák miatt...


P.Á.: ...olyan reakciók jelentek meg akár az iskolán belül, akár internetes hozzászólásokban... itt most a Szeretgom nevű oldalra gondolok...


B.G.: Ez egy eredetileg független, de tévesen baloldalinak beállított portál. Itt voltak olyan hozzászólások, amik nyilvánvalóan sérthették a fenntartót...


K.L.: Na de most igazából szólásszabadság van, nem?


B.G.: Elvileg igen. Sitku Pál leváltása szeptemberben szó szerint azzal az indokkal történt, hogy nem korlátozta kellőképp a szülők, tanárok és diákok véleménynyilvánítását. És mivel mi ezt jogtalannak éreztük, ezért volt szeptemberben az a... botrány, hát, ne nevezzük így...


P.Á.: Tüntetés...


K.L.: És mindenféle utcai megjelenésetek...


B.G.: Akkor úgy összekovácsolódott ez a közösség, a tanárokkal, diákokkal együtt, hogy azóta tulajdonképpen veszélyeztetett állatfajnak érezzük magunkat, mert egyértelműen negatív a kapcsolatunk a fenntartóval. És azóta minden... most igazgató úrra is gondolok, minden külsőst idegenkedéssel fogadunk. Sőt, határozott ellenszenvvel, mert veszélyeztetve érezzük magunkat.


K.L.: Miben érzitek veszélyeztetve? Mondanál egy konkrét példát?


B.G.: Konkrétan az iskola léte veszélyeztetett. Ezt persze már minket nem érintene, konkrétan azok éreznék meg, akik most hetedikesek...


K.L.: Igen, úgy tudom, ez így van napirenden, hogy 2014-ig önálló az intézmény, azt követően pedig majd lesz valahogy...


B.G.: Illetve helyünk sincs tulajdonképpen, végleges helyünk, itt most ideiglenesen vagyunk, hogy hány évre, azt nem tudják megmondani, de most úgy néz ki, hogy hosszabb távon... Így nyilván látható az, hogy mint külsőst, igazgatót, ellenérzéssel fogadjuk, diákok, tanárok egyaránt. Azért is csináljuk ezt az interjút, hogy bizonyos dolgokat helyre tegyünk azért, mivel nem ismerhetjük az igazgató urat kívülről, vagyis na, belülről... Inkább átadom a szót a kolleginának :)


K.L.: Igen, igen, igen...


M.Zs.: Nos, akkor átveszem a szót... In medias res kezdeném az interjút. Olvastam a pályázatát, diákönkormányzati tagként, én írtam a véleményt. Nem egyedüli voltam, akinek bizonyos ötletei láttán, például Mr. István – Mrs. István szépségverseny, erőteljesen felszaladt a szemöldöke. Ön ezeket itt komolyan meg szeretné valósítani?


K.L.: Én ezelőtt még soha nem írtam pályázatot. Az ilyen pályázatnak alapvetően két típusa van: az egyik az az, aki szinte nem ír semmit, és abba nem is tudnak belekötni, a másik az az, aki egy ötlethalmazt zúdít a szerencsétlen, szegény tanári karra és diákokra... Én az utóbbit választottam, bár többen mondták, hogy ne ezt a formát válasszam, én így döntöttem és ezt nem bántam meg tulajdonképpen.

Ez az ötletelés úgy fog kinézni, hogy megkérdezem a diákönkormányzatot, megkérdezem a nevelőtestületet. Hogyha ők akarják, hogy legyen ilyen Mr. István – Mrs. István... nos ez egész pontosan azt jelentené, más iskolában hallottam erről, ahol dolgoztam eddig, hogy az egyik évben az István napokon, ott ezt nem Istvánnak hívták, hanem Adynak, ott Mr. Ady és Mrs. Ady volt...


S.D.: ...akkor ott három Mrs. Ady van?


K.L.: ...tehát ez egy adaptáció lenne. Ahol eddig tanítottam, ott kétévente megrendeztük a diákok közt ezt a szépségversenyt, sok sértődés és sok öröm fakadt belőle. Ilyenkor az egyik évben választunk egy szépségkirálynőt. De ha ez egy olyan iskola, ahol a diákok ezt idegenkedéssel fogadják, akkor erről szó sincsen. A másik évben pedig esetleg a fiúk között, mert szerintem ez egy teljesen vicces dolog lenne, itt az lenne a lényeg, hogy egy kicsit feldobjuk a hangulatot, na nem mintha nem lenne feldobva, csak egy ilyen kis ötlet...

A másik, amit még több diák szóvá tett, ez a vicces filmek nézése... az én középiskolámban ez úgy működött, sőt, most is így működik abban a középiskolában, ami akkoriban még nem, de mostanában ez egyébként egy nagyon jó hírű középiskola, hogy a folyosón kint voltak tévékészülékek, és alapállapotban, tehát ha a diákok igényelték, ha kérte valaki szünetben, hogy kapcsolják be, akkor ott az MTV-nek mentek a videoklipjei. És ha éppen volt valaki, aki unatkozott, akkor odaállt és nézte, vagy csak leült a tévé alá és hallgatta...

A másik, ami még itt is működhetne, hogy van itt ugye ez a királyválasztás, ha jól tudom, ti így hívjátok, sokféle elnevezése van... én nem tudom, hogy van-e ilyen, vagy egyáltalán volt-e ötlet, hogy csinálnak a diákok a királyukkal egy videoklipet. Például kimennek az utcára és...


M.Zs.: Igen, ilyen van, kampányfilm.


K.L.: Na, akkor ezt a kampányfilmet lehetne minden szünetben vetíteni... de ha nem vevő erre a diákság, vagy a nevelőtestület azt mondja, hogy ez káros, mert a gyerekek így is sokat tévéznek, akkor csak egy ötlet volt. Nem annyira rossz ötlet, mert máshol ez jól működik...


B.G.: Tulajdonképpen az ötlet hasonló a Sziginfóhoz. Tehát van valami, ami folyamatosan megy és az nézi, aki akarja...


M.Zs.: Igen, de nem mindegy, hogy mi az. Örülök, hogy mi egy elit középiskola vagyunk, bár szerintem nem feltétlenül, nincsen olyan papírunk, ami azt bizonyítaná, hogy ez egy elit gimnázium, de szerintem egy elit gimnáziumban nem szoktak az emberek vicces filmet vetíteni a folyosón.


S.D.: Igen, egy kicsit konzervatív az iskola, attól függetlenül, hogy nem tartjuk magunkat elitnek...


K.L.: Tehát ti az ilyen oldalakat, mint például gumicsizma.hu, ahol ilyen vicces videók vannak, ezt nem szeretitek, nem is szoktátok nézni?


M.Zs.: Ismerjük, mert kellőképpen tájékozottak vagyunk, de nem szoktuk nézni...


K.L.: Jó, akkor egy ötlet volt, amit kidobunk a szemetesbe. De a kampányfilmek esetén esetleg használható, illetve a technikai adottságok ha meglennének, megvannak, ezt a képújságot folytatni... hát, akkor ezt még megbeszéljük...


B.G.: Az a helyzet, hogy furcsán fogadtuk, nem voltunk hozzászokva, az biztos. Sem a diákok, sem a tanárok.


K.L.: És a videoklipek? Az sem fér bele? Ha nem, nem baj...


M.Zs.: Szerintem ezzel az lenne a probléma, hogy nincs technikai háttér... és ha lenne pénz valamire, akkor nem feltétlenül ilyenekre...


B.G.: Meg az is ezzel a baj, ami az iskolarádiónál is volt. 400 ember zenei ízlését nem olyan könnyű eltalálni. Akkor mondjuk, hogy jó, legyen kívánságműsor, az se volt jó. Szerettük csinálni, persze, csak voltak problémák.


P.Á.: Igen, különösen, hogy mi csak igen kevesek zenei ízlésével rendelkezünk...


B.G.: Természetesen ha lenne megfelelő technikai háttér, nagyon szívesen folytatnánk ezt tovább, tehát ez nem kérdés, csak mondom, hogy nem mindig volt könnyű.


K.L.: Hát, úgy látszik, hogy ezt a formát választottam, amikor ennyi mindent leírtam, de nem kötelező, csak egy ötlet volt...


M.Zs.: Amikor beadta a pályázatát, azon kívül, hogy – idézem - ki szeretné próbálni magát igazgatói szerepben, még milyen célok vezérelték Önt?


K.L.: Hát, ezen kívül a következő van ugye... Esztergomban elterjedt az a hír, és van is ennek valami alapja, hogy az Istvánt össze akarják vonni majd a Dobóval. Gondolom ti is tudjátok, hogy a Dobó már minden évben egy-egy osztállyal csökken. Nos ennek valószínűleg az is a célja, hogy az Istvánt majd be tudják tenni oda, legyen elég hely. Persze többféle variáció volt. Én úgy gondolom, hogy ha ez a konfliktus, ami most van, és reméljük, hogy már hamarosan nem fog fenn állni, a fenntartó felé továbbra is fennáll, akkor az iskola jövője meg van pecsételve. Volt erre többször utalás, gondolom ti is tudjátok, amikor azt mondta, hogy ha a tanári kar és a fenntartó között ez az állapot továbbra is folytatódik, akkor fenntartóváltás lesz. Nos, én hallottam már ilyenről, a fenntartóváltás azt jelenti, hogy a Komárom-Esztergom megyei önkormányzat átveszi, mint fenntartó az iskolát.


B.G.: Vagy az egyház.


K.L.: Nos, az egyház...


P.Á.: A megye éppen megszabadulni igyekszik a középiskoláitól.


B.G.: Lásd: Tata és az Eötvös. Itt is az egyház...


K.L.: A Komárom megyei önkormányzat a végső állomás az iskola számára, ez persze csak az én olvasatom, valószínűleg ezt sokan nem így gondolják, de akkor az iskolát valószínűleg egy idő után megszüntették volna, összevonták volna más megyei gimnáziumokkal.


B.G.: Na, azért mi már voltunk megyei gimnázium.


M.Zs.: Minket vett át először a város a megyétől...


K.L.: Igen, így van, 2000-től vette át a város az Istvánt, most 2007 szeptemberétől a Dobót és 2008 szeptemberétől a Bottyánt venné át. Ezt én nem akarom. Én úgy gondolom, hogy ezt a városvezetéssel való kapcsolatot mindenképpen helyre kéne tenni, és a város valahogy úgy gondolta, hogy erre csak egy külső pályázó képes. Ez persze egyáltalán nem biztos, de ők a fenntartó, tehát ha ők így gondolják, akkor ha ez nincs így, akkor is így van valamilyen szinten. Tehát nekem ez az emberpróbáló feladat maradt, hogy itt a kedélyeket lecsillapítani. Nos, nekem ez egy óriási kihívás, nem biztos, hogy képes vagyok rá, de ha képes vagyok, akkor ezt biztosan meg fogom csinálni. Mert azt el kell fogadni, hogy ebben a kialakult helyzetben amióta kineveztek igazgatónak, mi már, a tanári kar meg a diákok is, egy csónakban evezünk... Most már nekem is az iskola érdekeit kell védenem, fogom is védeni a fenntartóval szemben, vagy legalábbis megpróbálom. Ha lehet megoldás, akkor én azt megkeresem. Persze még nem próbáltam, de...


M.Zs.: Tehát gyakorlatilag idehoztak egy ember, bocsánat, aki, ahogy mi most látjuk tulajdonképpen nincs teljesen tisztában ezzel a helyzettel, ami itt kialakult, és úgy érzi az önkormányzat, hogy ez megoldás?


K.L.: Az önkormányzat úgy érzi, igen. Nem biztos, hogy megoldás, de hát ezen kell együtt dolgoznunk a tanári karral  és a diákokkal, mert jelenleg nincsen szerintem más lehetőség. Az önkormányzat úgy gondolta, ő a fenntartó, a játékszabályokat ők diktálják és mi ehhez alkalmazkodunk. Abban biztos vagyok, hogy a város egy idő után másképpen fog viszonyulni  az iskolához... hiszen éves szinten ha jól tudom, majdnem egymilliárd forintot költ a bevételeiből az iskolákra, tehát azt nem mondhatja senki, hogy ez nem egy iskolabarát önkormányzat. Most ez a konfliktus kialakult, ennek vannak konkrét jelei, hatásai, amiket ti tapasztaltatok, tapasztaltok, de ha a kedélyek lecsillapodnak és a következő tanév zökkenőmentesen elindul és az iskola bebizonyítja, hogy egy elit iskola, vagy legalábbis ezen az úton halad, akkor... gyakorlatilag a városnak van egy ilyen elvárása, tehát szeretné azt, ha a két gimnáziuma közül nem két középszintű gimnáziuma lenne, hanem lenne egy elit gimnázium és egy másfajta gimnázium.

Ez is egy fenntartói elvárás valamilyen szinten és ezért is szeretné az önkormányzat, ha ez az iskola gyakorlóiskola lenne, mert akkor ez az intézmény rangját emelné. Ez egy nagyon jó szerkezetű iskola ez a hatosztályos gimnázium, ti is azért jöttetek ide...


B.G.: Hat plusz egy.


K.L.: Hat plusz egy, igen, de ha ezek a rossz hírek terjengenek az iskola körül, az senkinek nem jó. Nem tudom, hogy meg lehetett-e volna máshogy is oldani ezt, akkor én még nem voltam itt, de most itt vagyok és meg kell próbálni. De nem az erő eszközével, dehogyis, szó sincs ilyenről. Semmi retorzió mondjuk a diákokkal szemben, semmi ilyen, én szeretném azt, hogyha tiszta lappal indulhatnék én is és ez az egész történet egy tiszta lappal indulna. De persze sokat beszélek, ezt biztos jobban tudják a diákok és a tanárok.


P.Á.: Ön tett egy olyan nyilatkozatot, legalábbis a Hídlapban azt olvastam, hogy...


K.L.: Van egy csomó pontatlan információ a Hídlapban, én nem is tudom, honnan szedték...


P.Á.: Ön olyan nyilatkozatot tett, hogy 2009. május elsején lemond.


K.L.: Már le is mondtam. A fenntartónak van egy olyan koncepciója, és mivel ő a fenntartó, aki akarja, elfogadja, aki nem akarja, nem, hogy minden egyes embert kipróbál. Kipróbál egy évig, van akit, csak egy fél évig, máshol máshogy működik. Ezt technikailag csak úgy lehetett megoldani, hogy kineveztek öt évre, mert általában öt, illetve tíz évre szoktak szólni az igazgatói kinevezések, és én lemondtam. Egyrészt a fenntartó kérésére, másrészt saját akaratomból, mert ha egy év alatt nem válok be, akkor nincs értelme tovább csinálni.


P.Á.: Ezt a lemondást azért kérdeztem meg, mert ugye Ön is mondta, hogy az iskola sorsát most veszélyezteti ez a Dobóval való összevonás... és én úgy gondolom, hogy egy iskolának akkor van vége, ha nincs olyan ember, aki felvételizne. Idén ez még nem jelentett problémát, de az iskola körül kialakult helyzet miatt már idén sem volt meg azt hiszem a kétszeres túljelentkezés. Most próbálja magát egy leendő istvános szülő helyébe képzelni. Itt van az iskola kint a fenében...


K.L.: De az épület jobb, nem?


M.Zs.: Hááát, nem.


K.L.: Ez iskolaépület...


B.G.: Fogalmazzunk úgy, hogy a gyakorlati funkcióknak nem minden ponton felel meg...


P.Á.: A kijutást pont az önkormányzat fogja megbonyolítani jövőre, de most nem ez a lényeg, hanem hogy itt kint van az iskola, és nyilván van olyan, akinek ez szempont. Ott van az is, hogy ebben a tanévben Ön a harmadik igazgatónk. Jövőre Ön lemond.


K.L.: Jövő év július 31-ével mondok le, egy tanévem van.


P.Á.: Egy tanévig itt van, aztán megint nincs igazgatónk.


K.L.: Nem biztos, ha én bizonyítok, akkor beadom újra a pályázatot. Az önkormányzat új pályázatot ír ki a törvény szerint, én beadok egy új pályázatot és ha az önkormányzat úgy dönt, akkor én maradok, ez már szinte automatikus lesz.


S.D.: Tehát Ön már tudja, hogy fog-e pályázni...


K.L.: Igen, természetesen, én szeretnék, nem egy évre, hanem hosszú távra, mert most rövid távon gondolkodom, de...


P.Á.: Igen, de mindenesetre elég bizonytalan helyzet. Meg az is egy fontos dolog, hogy ön ugye külsős igazgató, és köztudott, hogy Önt ebben az iskolában nem tündéri szeretettel fogadták.


K.L.: Hát, azért volt, aki úgy fogadott.


P.Á.: Ezt persze még így nem lehet megítélni, még egy tanítási napunk sem volt. Ezek után Ön úgy gondolja, hogy meg tudunk tölteni két osztályt? Mert én úgy gondolom, hogy jövőre minden várakozást alul fog múlni a felvételizők száma.


K.L.: Nos, én igazgatóként nem lehetek ilyen pesszimista. Természetesen én úgy gondolom, hogy meg lesz jövőre is a két osztály és úgy gondolom, hogy ha sikerül végre a nyugalmat megteremteni, minden csoda három napig csoda, akkor mehet tovább a rendes kerékvágásban a nevelő-oktató munka. Én így gondolom, másképpen nem lehet.



 


M.Zs.: Ha jól tudom, Ön nem volt bent az iskolában, mialatt írta a pályázatot, ezért gondolom, gyakorlatilag csak a honlapról tájékozódott. Az alapján szimpatikus volt annyira az iskola, hogy ön úgy gondolta, hogy „igen igen, én ide akarok jönni, mert ezek annyira jó fejek?”

Hát, mert csak nem tudom, hogy milyen alapon...


K.L.: Igen, természetesen szimpatikus volt, máskülönben nem is próbáltam volna meg. Szerintem ez a nehéz kezdet el fog múlni hamarosan és nem lesz semmiféle konfliktus, vagy legalábbis kevesebb lesz a konfliktusok száma. Az iskolába nem jöttem be, mert bár a gyerekek részéről nem tapasztaltam, viszont a tanárok részéről nagyon nagy volt az ellenszenv. Volt olyan is, akivel régebb óta ismertük egymást, és amikor meghallotta, hogy én pályázni fogok erre az állásra, akkor azt mondta, hogy innentől kezdve ő nem ismer engem. Illetve hát köszönni fog, meg ami a közös munkából adódik, nyilvánvalóan a szükséges információkkal ellát. Ezért nem gondoltam, hogy szükséges bejönni. Ezt lehet, hogy jól gondoltam, lehet, hogy rosszul gondoltam, ezen már kár témázni, keseregni.

Viszont néhány emberrel, akiket ismerek, ővelük beszéltem többször is és tudtam meg dolgokat az iskoláról, de hamarosan úgyis belerázódom a dolgokba és igyekszem mindenről tudomást szerezni.


M.Zs.: Amikor először belépett az intézménybe - ha jól tudom, az alkalmazotti ülésre - és először találkozott – mint később kiderült – leendő munkatársaival, beosztottaival, nem érezte azt, hogy nem fogja megtalálni a közös hangot? Hogyan kívánja orvosolni a súrlódásokat, akár egymás nem ismeréséből, a munkamódszerek ismeretlenségéből adóakat? Mivel most a diákság tényleg támadást érez, nehezen viselnénk, ha hmm... távoznának a tanáraink.


K.L.: Szerintem nem fognak távozni a tanárok, sőt, jó néhány új tanár fog jönni. Egyébként ez jogilag nem feltétlenül tartozik ide, csak így a tanárok távozására: egy tanárt az igazgató csak úgy nem rúghat ki. Most általánosságban beszélünk, tehát olyan nincs, hogy egy igazgató azt mondja, hogy „na ez a tanár nekem most nem szimpatikus, akkor elküldöm”, ilyen nincsen. Ha egy tanár valami olyasmi dolgot tesz, amilyenre szerintem itt még nem volt példa - csak általánosságban beszélek - hallani ilyet a médiában, hogy például ittasan jelenik meg a munkahelyén; ebben az esetben lehet a tanárt elbocsájtani. Más mód erre nincs. Hogyha az igazgató azt mondja, hogy nekem ez nem szimpatikus, akkor nem szimpatikus, de együtt kell dolgozni vele. Tehát itt a tanárok a munkatársak, beosztottak, illetve itt most munkatárs is, beosztott is... Azt mindenképpen megjegyzem, mert itt különböző vélemények hangoztak el, hogy én az önkormányzat részéről senkit nem ismertem, mielőtt én beadtam a pályázatom. A piliscsabai középiskolában tanítottam négy éven keresztül, nem ismertem itt senkit, polgármester úrral találkoztam egyszer, amikor gyermekem született és a babakötvényt aláírtuk, de szerintem már más esztergomi lakosok is találkoztak vele. Nem hiszem, hogy mély nyomot hagytam benne, amikor azon a napon tizenöten találkoztak vele. Láttam őt a Hídlapban, de amikor először találkoztam vele, én fel sem ismertem, ezt most csak azért mondom, hogy nekem vele előtte a világon semmiféle kapcsolatom nem volt, sem a többiekkel. Tényleg úgy lehet beszélni rólam, hogy „berepülő igazgató”, vagy „ejtőernyős igazgató”, valami ilyesmi az ilyenre a helyes szó, tehát láttam ezt a hirdetést, és úgy gondoltam, hogy megpróbálom. És a sors úgy hozta, hogy én voltam erre az alkalmas, de ha lett volna nálam egy alkalmasabb külsős jelölt, akkor ő lett volna az igazgató. Azt, hogy az önkormányzat most mellettem döntött, azt egyrészt szerencsének tartom, másrészt ez a helyzet ilyen alakulásából következik. Én azért nem is értem ezt az ellenszenvet, meg ezt a sok hercehurcát, ami itt körülötte volt. Tényleg, én a Szeretgomon olvastam. Én a Szeretgomot kedvelem, bár a kommenteket nem mindig olvasom végig, ami rám vonatkozik, mert vannak ott olyanok, amik szerintem méltatlanok, de ez a portál a híreivel jó... Fogalmam sincs, hogy ki csinálja, ti talán jobban tájékozottak vagytok, de nem is érdekel, nem ez a lényeg, csak ott a Szeretgomon megjelentek például hivatali titkok. Az egyik önkormányzati képviselő - eddig olvastam, aztán tovább inkább nem idegeskedem rajta - aki fent van rajta, a nevelőtestületi értekezletről adatokat közölt. Olyan dolgokat, amik elhangzottak ott a tanárok szájából. Itt titoktartási kötelezettségük van a tanároknak, és ők ezt kiadták. Tehát teljes mértékben törvénytelen rájuk hivatkozni.

Én nem értem ezt a nagy-nagy ellenérzést, ezt itt a háttérben, szerintem ez nem méltó egy elit gimnáziumhoz, hogy itt ilyenek történjenek. Hallottam a diákok körében aláírásgyűjtésről, én úgy gondolom, hogy az lenne a tisztességes, hogy én itt egy hónapig dolgozom, elkövetek valami hibát, és akkor lehet mondani, hogy hoppá ez az új igazgató ez ilyen rossz. De így látatlanban szerintem ezek így övön aluli ütések voltak. Mindegy. Szóval nem haragszom érte, nem erről van szó, csak igazából értetlen vagyok egy kicsit, hogy erre miért volt szükség. A demokrácia kicsit hasonlóképpen működik, de vannak szabályai. A szabály az az, hogy a szülők véleményeznek, a képviselő-testület, a polgármester dönt. A szülők sehol nem szavaznak arról, hogy ki legyen az igazgató... És a diákokat belevonni, titeket talán mondhatom, hogy már nem, de a kisebb diákokat, akik kétszáz-nem-tudom-hányan a belső jelöltet támogatják, nem tartom etikusnak, mert ahol én tanítok, ott ha bemegyek az osztályomhoz, és odaadok nekik egy papírt, akkor azt szó nélkül aláírják, mert bíznak bennem annyira, hogy nem adok nekik oda olyan valamit, amit nem is kellett volna velük aláíratni.


M.Zs.: Az ellenérzés azért van, mert mi az igazgató urat csak a pályázatából ismerjük. Elővettük a két pályázatot, azt láttuk, hogy Zara tanárnő belsős, Zara tanárnő szakmailag jobb, és nem értettük, hogy ennek ellenére miért az igazgató úr lett az igazgató. Szerintem innentől kezdve jogos mindenféle ellenérzés.


K.L.: Az ellenérzés jogos, csak ilyen övön aluli dolgok, mint az aláírásgyűjtés...


M.Zs.: Az aláírásgyűjtés törvényileg megengedett, etikailag is, a demokrácia fontos eszköze.


P.Á.: Mi Zara tanárnő mellett gyűjtöttük az aláírást, nem az igazgató úr ellen.


B.G.: Mi gondolkoztunk is azon, hogy csinálunk még egy lapot, hogy „Én a Kurnász Lászlót támogatom”, de ilyen igény nem merült fel.


K.L.: Nyilván nem támogattak volna a diákok, csak ez így a külvilág felé nem venné olyan rosszul ki magát.


B.G.: Valóban. Akárki, tehát ha belülről lett volna más jelölt, akkor is készíthettünk volna. Nem volt ezzel az aláírásgyűjtéssel hátsó szándék. Most arról, hogy a Szeretgomon mi hangzik el, szintén nincs értelme vitatkozni, mert ott aztán tényleg bárki szinte bármit leírhat, a lehetőség adott.


K.L.: De ez akkor sem szerencsés, egyrészt azért, mert törvénytelen, másrészt meg mert az iskola is veszít így a rangjából. És ezeken kellene változtatni, most nem a Szeretgomot bíráltam, csak az ilyen törvénytelen dolgokat, mert az iskola érdeke. És akár tetszik, akár nem, a többieknek is, mert most tényleg egy csónakban evezünk, egy évig mindenképpen.


B.G.: Az a helyzet, hogy ez az internetes probléma Sitku Pál leváltásakor is megjelent, az iskola saját honlapján egy hozzászólás...


M.Zs.: Igen, még volt honlapunk.


B.G.: Az iskola régi honlapjának a régi üzenőfalára valaki, diák, szülő, szimpatizáns, nem tudjuk, hogy ki, kiírt egy ilyen mondatot, hogy „A polgármesternek Szibériában a helye”. Nos, az a helyzet, hogy ezt a mai napig hallani vissza. Azt, hogy Sitkut ezért váltották le, én azért tartom méltatlannak, mert mindannyian tudjuk, hogy egy internetes fórum nem kontrollálható. Valóban lehet moderálni, de azt, hogy oda ki és mit ír, nem lehet előre megszabni, mert a technikai lehetőség adott.


K.L.: Utána gondolom le lett szedve... meddig volt kint?


B.G.: Le lett szedve, persze. Ez úgy működött, hogy engem felhívott igazgató úr, mert ő nem tudja a Bejó telefonszámát. Bejó Gábornak hívják a volt diákot, aki csinálta a portált. Szerintem fent volt fél napig. Gerendás irodavezető úr szólt a Sitkunak, ő nekem, én a Bejónak. Tehát ezért tartott ennyi ideig leszedni, mert hát ki mikor veszi fel a telefont. Utána ezt az üzenőfalat ki is kapcsoltuk. Viszont a Szeretgom térnyerésével a nagyszájúbbak - magam is közéjük tartozom - átköltöztünk oda. Itt néhol már tényleg durva hozzászólásokkal. Ez tényleg nem szerencsés, de az sem, ha ez alapján ítéli meg valaki az iskolát. Egy internetes fórumról, ami nem kontrollálható.

Egyébként a Szigmédia portálon is van lehetőség hozzászólásra, nem tudom, olvassa-e...


K.L.: Igen, szoktam.


B.G.: Nos, mi ide kiírtuk hírként ezt az interjút és hozzá kommentekben is érkeztek kérdések. Nálam itt is vannak, majd ha Zsófi végzett, fel is tennék ezek közül párat.


M.Zs.: Ön részt vett az iskolai ballagáson és megdöbbenve néztük a piliscsabai ballagó osztályának a szalagját. Ezzel mi célja volt?


K.L.: Nem, ez nem véletlenül maradt kint, ha esetleg erre gondolt valaki. Nagyon szerettem ezt az osztályomat, ezt a szalagot az osztályomtól kaptam és úgy gondoltam, hogy viselhetem még...


M.Zs.: Annak kifejezéseképpen, hogy most már ide tartozik és egy csónakban evezünk?


K.L.: Neeem, nem amiatt, hanem ez végül is így búcsú volt az előző osztályomtól.


S.D.: Nekem az a kérdésem lenne, hogy Ön Piliscsabán mikor mondott le? Ha lemondott már...


K.L.: Abban az iskolában a saját osztályomat még fogom érettségiztetni június végéig. Április harmincadikával mondtam le, illetve távoztam, május elsejével jöttem ide, de vannak folyó ügyek, amik még oda kötnek. Egy-két osztályban lesz egy ilyen év végi vizsga, akkor majd azon a napon ott kell lennem. Hat osztályban tanítottam, ott az év végi jegyeket a helyettes kollégával együtt fogjuk majd lezárni, füzeteket fogok megnézni, tehát azokat a feladatokat, amik még ott maradtak, be fogom fejezni a tanév végéig.


B.G.: Kapcsolódik ide. Vannak piliscsabai ismerőseim, náluk rákérdeztem igazgató úrra, amikor kiderült, hogy hát itt lesz majd igazgató. Nos, ott, mint tanárról csak pozitív véleményeket hallottam, a diákok kedvelték, és vannak, akik sajnálják, hogy eljön. Ön nem sajnálja, hogy ott kell hagyni?


K.L.: Jajj de, dehogyisnem. Sajnálom, ez nem volt könnyű döntés. Nem csak azt a döntést kellett meghoznom, most nem azért mondom, hogy sajnáljon valaki, hogy négy éve vagyok Piliscsabán. Azalatt én ott mindenkit megismertem, ez egy nagy iskola, sok technikai dolgozó, mindenkivel jóban voltam, tehát nagyon jó volt a közösség. Én ott diákokat segítő pedagógus voltam, így majdnem minden diákot ismertem. Nos, így nagyon nehéz volt eljönni onnan. Talán mondhatom azt, hogy nehezebb volt elhagyni azt a helyet, mint itt elfogadni ezt az új megbízást, pedig itt nem könnyítik meg igazán a helyzetem.


S.D.: Ön azt mondta, hogy április harmincadikával mondott le. Ennyire biztos volt magában?


K.L.: Nem, ez egy... ilyen technikai részleteket nektek szívesen elmondok, de ilyenekre mondtam, hogy ez inkább a második interjúba való....
Ez egy szándéknyilatkozat volt, az én lemondásom az igazgatóvá történő kinevezésemmel lépett hatályba. De ez titeket tényleg érdekel?


Együtt: Persze.


K.L.: Engem diákként egyáltalán nem érdekelt volna, hogy az igazgatóm hogy került oda, de ha érdekel titeket, szívesen elmondom.


B.G.: Mi különleges diákok vagyunk.


K.L.: Különleges diákok vagytok, ezt én már tapasztaltam ezelőtt is.


M.Zs.: A ballagáson még nem mindenki tudta, hogy új igazgatónk van, csak azt, hogy Belecz igazgató úr már nem igazgató. Mivel még nem tájékozódik mindenki a Szigmédiáról, még ma is vannak, akik nem tudják, hogy Ön az új igazgató. Hogyan szándékozik tájékoztatni a diákságot, a szülőket? Gondolom tantestületi értekezlet lesz...


K.L.: Tantestületi értekezlet a héten valószínűleg lesz, a diákságot meg majd valószínűleg ha rendes tanítás lesz, akkor egy iskolagyűlést fogunk összehívni és akkor ott. Én akkor fogom elmondani, ami a diákokra tartozik, illetve ami érdekelheti őket. Ha gondoljátok esetleg és ebben tudnátok segíteni a diákok körében olyan kérdéseket összeírni, amikre akkor válaszolhatnék, akár személyesen, akár kommentekben...


S.D.: A Szeretgomon van lehetőség online interjúra... Ott adott interjút Sitku tanár úr is. (cinikus röhögés)


K.L.: Tulajdonképpen ez egy jó ötlet lenne.


B.G.: Nos itt tulajdonképpen az a gond, hogy a Szeretgomnak Esztergomban...


K.L.: Utálgom, gyűlölgom.


B.G.: Igen. Finoman szólva is ellenszenvvel tekintenek rá. És nem tudom, én hasonlítottam már ezen a fórumon az önkormányzatot egy ötéves kisgyerekhez abból a szempontból, hogy mindenki, aki a Szeretgommal kapcsolatba kerül, ezzel nekik ellenszenves lesz automatikusan. Tehát tényleg én is akartam javasolni az online interjút, mert az egy jó dolog, fórumról tesznek fel néha tényleg valóban kényelmetlen kérdéseket, de...


M.Zs.: De kulturált módon.


B.G.: Igen, kulturált módon. Tehát ez jó lenne, de nem biztos, hogy a fenntartó szimpatizálna vele.


K.L.: Szerintem ha igazgatóként nyilatkozok, azzal a fenntartónak nem sok kifogása lehet...


Együtt: Dehogynem, volt már.


P.Á.: Tartottunk mi már sajtótájékoztatót az iskola előtt, mert bent nem engedték...


K.L.: Hát, amit én itt most elmondtam, szerintem az összes információ megjelent a Hídlapban az egyéves kinevezésről, tehát ezzel semmi gond.
Az érdekes, hogy a Hídlapban pontatlan, helytelen információk jelentek meg.


B.G.: Nos, ennek a Hídlapos cikknek van egy szép története, megmondom őszintén. A Hídlappal vagyunk egy elég furcsa kapcsolatban. A Szeretgommal is, de a Hídlappal azért mondom, hogy furcsa, mert van, hogy ők vesznek át tőlünk... van, hogy mi is veszünk át tőlük, de forrásmegjelöléssel. Azzal, hogy átvesznek, még nincs semmi baj, mert a licenc szerint bárki bármikor átvehet bármit, csak jelölje meg a forrást. Egyrészt mert büszkék vagyunk, másrészt viszont ennek jelentősége lehet, mint ebben a konkrét esetben is.

A testületi után, amikor hazaértem, megírtam hírként, hogy Kurnász László a Szent István Gimnázium igazgatója. És amilyen adatokat csak tudtunk Ádámmal ketten összeszedni, - hol tanított, hova járt - azokat beleírtam. A tájékoztatás volt az egyetlen cél vele, de mint kiderült, kettő-három hibát írtam bele. Ez pedig így hibásan megjelent a Hídlapban.


K.L.: Tehát azt szó szerint átvette a Hídlap?


B.G.: Igen. A Hídlap újságírója, Váczy István, akivel egyébként jó kapcsolatban vagyok...


M.Zs.: Vagyunk...


B.G.: Vagyunk... ha odaírta volna, hogy „forrás: Szigmédia”, akkor nem saját magából csinált volna hülyét. (nevetés)


K.L.: Igen, értem.


B.G.: A portálon másnap már javítottuk, csak addigra a Hídlap már nyomdában volt. Tehát ebben a pontatlanságban én vagyok a hibás.


S.D.: Igen, egy ideig nem is tudtam, hogy esztergomi... mindenhol „a piliscsabai Kurnász László”...


K.L.: Négy éve Esztergomban lakom, a Szamárhegyen, nem tudom, hogy ismerősek vagytok-e arra, gyönyörű hely. Visegrád felé van, ha arra mentek, láttok egy kétpúpú hegyet... Esztergom része.


M.Zs.: Én szerintem kész vagyok...


B.G.: Akkor még a portálról a kérdések... Kinyomtattam ezeket a kérdéseket, de nem szeretnék rajtuk végigmenni, a portálon meg lehet tekinteni mindet a kommentek között.
Van olyan, ami szerintem felesleges, például valaki megkérdezte, hogy milyen autója van az igazgató úrnak, ami szerintem...


K.L.: Hát, szerintem egy diák... amíg én diák voltam, az iskolaújságban, meg ahol tanítottam, ott is csináltuk az iskolaújságot, szerintem egy tanárról olyan információk kellenek - de tényleg csak szerintem - hogy mi a kedvenc étele, milyen zenét hallgat, milyen autója van, mert persze titeket nem, de egy hetedikes, nyolcadikos diákot inkább ez érdekelne.


B.G.: Más apropóból vagyunk most itt, de akkor tulajdonképpen meg is kérdezem...


K.L.: Akkor tulajdonképpen válaszolnék is erre... Ez az autó most itt áll kint, egy piros Opel Astra, de én alapvetően kerékpárral járok, mert környezetvédő vagyok, és nem csak szavakban. Tehát otthon felülök a kerékpárra, hét kilométer az állomás, és onnan vonattal jövök. Azért, mert szerintem óriási pazarlás, hogy egy-egy ember ül egy viszonylag sokat fogyasztó autóban. Sokat is hallani arról, hogy például Amerikában divat az, hogy ha valaki az elővárosból egyedül jön be autóval, azt megbüntetik.


P.Á.: Vannak külön sávok az autópályán azoknak, akik háromnál többen utaznak.


K.L.: Igen, ez teljesen jogos, én pedig nem csak beszélni szeretnék róla, ezért járok biciklivel, ma is csak azért jöttem kocsival, mert el kellett hozni az érettségi tételeket, azt mégsem hozhatom vonaton, nem is szabályos.


S.D.: Lesz itt zuhanyzó, hogy majd ha megizzad? Meg ruhatár? (nevetés)


K.L.: Nem, alapvetően én nem izzadok meg, szeretek kerékpározni.


B.G.: Még egy pár kérdés...
A diákokat nagyon érdekli ez a gyakorlati része, hogy új órarend, új tantárgyfelosztás... Van egy olyan osztály, akiknek idén már két történelemtanáruk volt, itt felmerült az a kérdés, hogy ugye történelem szakos tanárként most egy harmadik is lesz nekik, szóval ilyeneket kérdeznek... Milyen tárgyat, hány órában, új órarend...?


K.L.: Természetesen most már idén nem változtatok. Jövőre annyi változás lesz, hogy ugye jönnek az új tanárok, amire már az előző igazgató kiírta a pályázatot, és már elég sok jelentkező van. Közülük kell majd kiválasztani a munkaközösség-vezetőknek a jövőre tanító tanárokat, akik alkalmazhatók erre. Nekem, mint igazgatónak a törvény szerint kettő órám van, amit tanítással kell tölteni. Most úgy gondolom, hogy majd nyáron fog eldőlni, hogy kettő vagy négy, amennyire szükség van... Van kieső tanár, ha jól tudom, Belecz tanár úr már nyugdíjas, nem tudom, mik a tervei, erről nem tudok mit mondani, de ha ő lesz, akkor az megint egy más helyzet, ha nem lesz, az megint...

Jelenleg úgy gondolom, hogy én azt a heti két órámat majd helyettesítéssel fogom tölteni, igyekszem minden osztályba bejutni valamilyen órára, egyelőre inkább csak az osztállyal beszélgetni. Majd mint történelemtanár, lehet, hogy mint magyartanár is, ezt még pontosan nem tudom.


B.G.: Szerintem akkor...


M.Zs.: A Dávidét...


B.G.: Ja igen, a kolléga úrnak van még egy nagyon jó kérdése: Ha Szent István intelmei közül ki kellene választania kettőt, amit istvános karrierje alatt szem előtt fog tartani, melyik kettőt választaná?


K.L.: Hát, ez jó kérdés...


S.D.: Lehet egyet is... (nevetés)


K.L.: Hát, tulajdonképpen... ti fel tudjátok sorolni mindet?


B.G.: Volt októberben egy képviselői hozzászólás a Hídlapban, amiben azt kifogásolta Kolumbán képviselő úr, hogy a Szent István Gimnáziumban a falra miért nincsenek kirakva Szent István intelmei. Ennek hatására, bár még mindig nincsenek kirakva, már készül egy nagyon szép tabló, amin kint lesznek, felfigyeltünk rá, elolvastuk mind.


K.L.: Hát, ha jól emlékszem, vannak benne, amik az egyházzal kapcsolatosak, együttműködni az egyházzal... Talán a vége felé van olyan, hogy türelmes légy, meg ilyen mindenféle erények... Én jelen pillanatban a türelmet tartanám a legfontosabbnak. Nekem két kisgyermekem van, én olyan türelmes vagyok... Azt hiszem, benne van az igazságosság is, megpróbálom ezeket, próbálom, nem biztos, hogy sikerülni fog...

A többi intelme talán... a tanáccsal való együttműködés, a királyi tanáccsal, hogy ne legyen az ember ilyen autokrata, ezt mindenképpen betartanám... Demokratikus szellemben szeretnék igazgatni.


P.Á.: A pályázatában volt egy momentum, ahol a föld alatti mozgalmakat említette... Önnek mondták valahol, hogy van itt ilyen földalatti mozgalom? Mert mi nem tudunk ilyenről... Konkrétumot mondtak esetleg, vagy csak így általában gondolta?


K.L.: Amit én hallottam, a konkrét esetet sajnos most itt nem tudom elmondani, de a nevelőtestületen belül voltak konfliktusok. Ez biztos, hogy voltak... Tehát nem a diákok között, hanem a tanárok között, ennek különféle okai voltak és sajnos a mai napig megvannak ezek az okok. Én arra gondoltam, hogy nekem igazgatóként az a dolgom, hogy ha ilyen intrikák, földalatti mozgalmak vannak, akkor ezeket mindenképpen megszüntetni, mert a tanítás minőségének a hatására megy...


B.G.: Akkor ne vegyük magunkra...


K.L.: Nem, nem a diákokra gondoltam...

Visszatérve erre a Mr. Istvánra, azt olvastam valamelyik hozzászólásban, hogy én a férfi tanárok közt akarok szépségversenyt csinálni... Nem, ilyenről szó sincs, úgy el tudnak ferdülni ezek az információk... (hangos nevetés)


B.G.: Mi ezen azért szórakozunk ilyen jól, mert elképzeljük... Konkrétan ezzel a Mrs. Istvánnal viccelődtek sokan. Én nem vagyok angolos, így nekem ez nem tűnt fel először, de a Mrs. ugye a férjezettekre vonatkozik... Nos, mi elképzeltük a férjezett tanárnőinket szépségversenyen...


K.L.: Nem, itt természetesen a diákokra gondoltam... Tudom, hogy Missnek kellett volna lennie, ezt a nevelőtestületen is mondták, de ahol én hallottam, ott is ez volt... Szóval úgy elferdülnek ezek az információk...

Tényleg... aki az iskolai honlapot csinálta mostanáig, szerintem ti ismeritek személyesen, én őt felhívtam, és akkor ő mondta, hogy...


B.G.: Igen, ismerjük személyesen, volt itt bent többször...

 

S.D.: ...ha beengedték...

 

B.G.: mert volt, hogy nem engedték be...


K.L.: Ő azt mondta, arra hivatkozott, hogy ezt ő nem szeretné tovább csinálni, hát, a polgármester úr miatt, ő persze nem így fogalmazott...


Együtt: El tudjuk képzelni...


K.L.: Én próbáltam megköszönni neki, hogy eddig csinálta, de szerintem nem vette túl jó néven, de az iskola nem maradhat honlap nélkül... Nem tudom, hogy ti, a diákönkormányzat esetleg tudna-e ebben segíteni... Vagy pedig a másik megoldás, hogy az önkormányzatot felkeresem és akkor ott aki Esztergomnak csinálja a honlapját, az...


Együtt: Hááát...


P.Á.: Talán egy kicsit élettelen lenne...


B.G.: Az önkormányzat honlapjával az a baj, hogy ritkán frissül...


K.L.: És más valaki esetleg? Nem ti, hanem az ismerőseitek, ha vannak...


P.Á.: Tartalomfeltöltéssel mindenképpen tudunk segíteni...


B.G.: Először is ehhez egy portálmotor kell. Sajnos ehhez kell a szakértelem, ami nekünk nincs. Esetleg egy blogmotor, ami a Szigmédia alatt van, de ez nem alkalmas iskolai honlapnak, oda kell más is, fontosabb szabályzatok, galériák - erre ez nem alkalmas... Nos, Bejó Gábor ért ehhez, ő ebből is élt.


K.L.: Gondolom ingyen csinálta.


Együtt: Persze...


B.G.: Szóval ő csinálta ezt a portált, tehát innentől kezdve nem tudom, hogy hogyan... A tartalomfeltöltésben a diákok segítségére mindenképp lehet számítani, de egy ilyen portált megcsinálni a diákok nem...


K.L.: Ő biztosan nem fogja csinálni, igaz? Szerintem most nagyon megharagudott...


M.Zs.: Nagyon...


B.G.: Hát, ő egy érdekes ember, és ebben most minden benne van.


M.Zs.: Hát, ingyen biztos nem fogja, de egyébként sem valószínű.

K.L.: Ez a többi középiskolánál hogy működik?


B.G.: Informatikatanárok. A Dobóban tanár, az Erzsébetben is, azt hiszem. Más portálról nem tudok, de általában az a jellemző, hogy tanárok, és diákok esetleg a tartalmi részét.


K.L.: Akkor még annyit szeretnék, hogy ami az iskolába megy ki, azt átnézném. Nem cenzori jelleggel, hanem esetleg megbeszélni, hogy mi az, ami...


B.G.: Persze. Ez begépelésre fog kerülni, csináltunk már ilyet. A vágatlan verzió szó szerint kerül majd ki és abból készül egy szerkesztett. E-mail-ben küldöm.

K.L.: Rendben, köszönöm szépen.


Együtt: Mi köszönjük a beszélgetést.



Xelopolis.com
 
 Belépés
Felhasználónév

Jelszó

Még nem vagy tag? Regisztrálj, ingyenes!
 Kapcsolódó linkek
· Több hír: Iskola
· Több hír: SirGazsi


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Iskola:

Királyválasztás - Zsu lett a királynő!

 Hír értékelése
Értékelés: 5
Szavazat: 1


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

 Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

IskolaKérdések, válaszokKözösség

"Bejelentkezés" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás
A hozzászólások tartalmáért felelősséget nem vállalunk.




G@zsiWEB

A hozzászólások szerzőik tulajdonai, minden más tartalom: GW Portál © 2005-2009.

Weboldalunk hírei a backend.php RSS forrással is elérhetőek.
PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Oldalkészítés: 0.31 másodperc