Fotó: Tücsök György /szigmédia
B.G.: Kezdésként
szólnék röviden kicsit magunkról. Mi a Szigmédia nemhivatalos diákkör
vagyunk. 2005-ben alapítódtunk azzal a céllal, hogy az iskolai
médiumokat összefogjuk és üzemeltessük. Ilyen volt az iskolarádió két
évig, egy iskolai képújság szintén két évig és most az idei évtől az
iskolaújság. A képújság és a rádió most, ebben az épületben technikai
okok miatt nem üzemel. Ehhez hangrendszert kellene kiépíteni, a
képújsághoz pedig nincsen számítógép. De van az újság, amit
főszerkesztő asszony csinál...
M.Zs.: Én ezennel az iskolaújság idén megjelent négy számából egyet-egyet ünnepélyesen átnyújtok...
K.L.: Köszönöm, szerintem olvastam mind a négyet az interneten keresztül. Illetve lehet, hogy ezt az utolsót, ezt nem...
B.G.: Szerintem kint van mind a négy.
P.Á.: Az utolsó nemrég került ki.
K.L.: Igen, olvastam mind a négyet. Csinálhatjuk azt, hogy beszélgetünk? Kérdezek akkor én is egy-két dolgot.
B.G.: Persze, nyugodtan.
K.L.: Ez a képújság mi volt?
B.G.:
A képújságot Sziginfónak hívtuk, számítógép monitorok voltak kirakva,
azokon ment olyan műsor körülbelül, mint az Esztergom televízióban:
információk, hirdetések folyamatosan a diákoknak, iskolai
programajánló, tehát minden olyan, ami érdekes lehet.
K.L.: Minden szünetben?
B.G.:
Nem, folyamatosan, tehát akinek lyukas órája volt, az ki tudott állni
megnézni. Körbe-körbe ment körülbelül 30-40 dia, frissítve minden nap.
K.L.: Miért nem vagytok hivatalos diákkör? Van ennek valamilyen célja?
P.Á.:
Én azt mondom, hogy azért nem, mert nincsen még működési szabályzatunk.
Az iskola házirendjéből és működési szabályzatából azt hámoztuk ki,
hogy tulajdonképpen amire azt mondják, hogy diákkör, az diákkör lesz.
Nem nagyon vannak körvonalazva a diákkörökre vonatkozó szabályok. Esik
szó róla a házirendben és a működési szabályzatban is, de nem
konkretizálják, hogy mi számít diákkörnek. Valahol olvastam azt, hogy
15 fő fölött, valahol olvastam azt, hogy 6 fő fölött, valahol olvastam
azt is, hogy amit a házirend annak nyilvánít, az diákkör.
K.L.: Igen,
értem... tehát csak ezért... Van egy ilyen szervezet, nem hiszem, hogy
nektek ismertetnem kell, ez a Diákújságírók Országos Egyesülete...
M.Zs.: A szerkesztőségből van, aki tagja ennek a Diákújságíró Egyesületnek, ezenkívül pályáztunk is az újsággal...
K.L.: Tehát beküldtétek az újságot, hogy bekerüljön a Tallózóba, igaz?
M.Zs.: Nem.
B.G.: Egy diákmédia pályázat volt, azt hiszem...
M.Zs.:
A DUE által szervezett diákmédia pályázatra küldtük be. Hát túl nagy
sikerünk nem volt, de a DUE révén van kapcsolatban a szerkesztőség más
szerkesztőségekkel, az Alternatíva győri diáklappal és a FÉL velencei
diáklappal.
K.L.:
Én úgy látom, hogy ennek nagyon jó produkció az eredménye, nagyon jó a
véleményem. Én úgy látom, hogy ez így teljesen diákkézben van... persze
biztos van segítő tanár...
Együtt: Nincs.
P.Á.:
Anyagi segítség sem nagyon van. Egyszer kaptunk 10.000 forintot, tehát
ennyi egyösszegű támogatással indultunk, azt is úgy, hogy jó lenne, ha
visszafizetnénk. Sajnos eléggé híján vagyunk az anyagi
lehetőségeknek...
K.L.: És akkor azóta miből gazdálkodtok?
M.Zs.: Abból, amennyi visszajön az újságok eladásából.
P.Á.:
Van maga az előállítás... először 200 példánnyal indultunk, de ezt alig
bírtuk elszórni a végén, díjakhoz odaadták, hogy jól van, akkor vigyék
el... Ez azért volt jó, mert egy példányra 56 forintra jött ki az
előállítás. Most száz példánnyal tartunk 73 forintnál. Csak az a baj,
hogy a százat sem veszik meg. És az árrés, ami van az előállítási
költség és az eladási ár között, az elmegy arra, hogy az el nem adott
példányokból származó bevételkiesést pótoljuk.
K.L.: Rossz a reklám, hogy a diákok nem veszik meg? Szerintem az újság jó, tehát biztos nem annak a hibája...
P.Á.: Eddig
mi is a reklámra gyanakodtunk, de nem nagyon tudom, hogy mi lehet az
ok. Hát megpróbálunk most a reklámon javítani. A megoldás külsős
hirdetés lenne, csak ez száz példánynál annyira nem éri meg senkinek...
K.L.: Igen, egyoldalas hirdetéseket beletenni...
B.G.: Úgy
működött régen, akkor fénymásolással, hogy a Printer fair vállalta az
előállítást, cserébe azért, hogy a hátsó oldal az övék volt. Oda rakták
a saját akciójukat, hirdetésüket, de ezt nem sikerült most megbeszélni.
K.L.:
Akkor most kicsit más téma jöjjön. Ti is tudjátok, sőt, ti jobban
tudjátok, hogy itt most egy kicsit forrongó és zavaros a helyzet... Az
iskolaújságnál úgy van, hogy úgy mondjam, hogy a tiszteletbeli, a
hivatalbeli főszerkesztő az igazgató. Nem fogok beleszólogatni, sőt nem
szólok bele egyáltalán, az alapvető szabályokat ti ismeritek, hogy nem
lehet benne politika meg ilyenek, illetve nem is volt, ezzel nincs is
baj. Viszont az utolsó két számban voltak olyan cikkek, amik a
fenntartó felé rosszul vennék ki magukat. Nem azt mondom, hogy ez nem
jelenhetett volna meg, mielőtt félreértitek, csak azt javaslom, hogy
csináljunk most két interjút. Az egyik menne az iskolaújságba, amiben
olyan adatok vannak, ami közérdekű, tehát egy tanárról, igazgatóról
mindenkit érdekelhet. A másik pedig egy olyan, amivel, bízom bennetek,
tudtok mit kezdeni, inkább ezen a Szigmédia honlapon publikálni. Nem
tudom, hogy milyen kérdéseket akartok feltenni, de hogyha feltesztek
olyan kérdéseket, például hogy mi a véleményem az önkormányzat
eljárásáról, akkor úgy gondolom, hogy erre válaszolnék a második
interjúban. De ez persze csak egy javaslat, ha ezt nem fogadjátok el,
semmi gond. Nem tudom, ti hogy gondoljátok...
P.Á.: Még nem vagyunk gyakorlottak interjúban...
M.Zs.: Dehogynem! :)
P.Á.: Amikor
Sitku tanár úrral készítettem interjút, akkor mi azt csináltuk, hogy
vele megbeszéltük, hogy én az egészet fel fogom venni, és utána ebből
fogok egy... hát, két oldalas cikkre számítottam, de négy oldalas lett
belőle. Mondtam a tanár úrnak, hogy mondja csak el, amit gondol, amit
válaszolni kíván, és utána mondja el, hogy mi az, amiről nem szeretné,
ha belekerülne.
B.G.:
Mi erre pontosan úgy gondoltunk, hogy megtörténik ez az interjú így
egyben, és utána vágatlanul a Szigmédia portálra, tehát az internetre
felkerül. És lesz egy rövidített, szerkesztett változat, ami majd az
újságban, nyomtatásban megjelenik.
P.Á.:
Eredetileg ez a Sitkussal is így lett volna, csak aztán lusta voltam
legépelni az egészet és a felvett anyagból közvetlenül írtam cikket.
B.G.:
Hanganyag alapján szó szerint lesz tehát egy vágatlan és egy
szerkesztett változat belőle, már csak terjedelem miatt is persze, mert
azért ez így elég hosszú lenne...
K.L.:
Akkor kezdjük el... hogyha esetleg lesznek semmitmondó válaszaim, akkor
nyugodtan jelezzétek, hogy nem erre gondoltatok. De hogyha politikai
jellegű lesz, nem pártpolitikára gondolok, abban valamilyen szinten én
is meg vagyok kötve. Az én közvetlen felettesem a város polgármestere.
Ez meg ugye egy állás...
B.G.: Igen, ezért itt már hullott egy fej...
K.L.: A diákok közül, vagy a...
Együtt: Sitku tanár úr!
K.L.: Jaaa... mert úgy nyilatkozott a...
B.G.: Ez egész pontosan úgy történt, hogy a költözés során felmerülő problémák miatt...
P.Á.:
...olyan reakciók jelentek meg akár az iskolán belül, akár internetes
hozzászólásokban... itt most a Szeretgom nevű oldalra gondolok...
B.G.:
Ez egy eredetileg független, de tévesen baloldalinak beállított portál.
Itt voltak olyan hozzászólások, amik nyilvánvalóan sérthették a
fenntartót...
K.L.: Na de most igazából szólásszabadság van, nem?
B.G.:
Elvileg igen. Sitku Pál leváltása szeptemberben szó szerint azzal az
indokkal történt, hogy nem korlátozta kellőképp a szülők, tanárok és
diákok véleménynyilvánítását. És mivel mi ezt jogtalannak éreztük,
ezért volt szeptemberben az a... botrány, hát, ne nevezzük így...
P.Á.: Tüntetés...
K.L.: És mindenféle utcai megjelenésetek...
B.G.: Akkor
úgy összekovácsolódott ez a közösség, a tanárokkal, diákokkal együtt,
hogy azóta tulajdonképpen veszélyeztetett állatfajnak érezzük magunkat,
mert egyértelműen negatív a kapcsolatunk a fenntartóval. És azóta
minden... most igazgató úrra is gondolok, minden külsőst idegenkedéssel
fogadunk. Sőt, határozott ellenszenvvel, mert veszélyeztetve érezzük
magunkat.
K.L.: Miben érzitek veszélyeztetve? Mondanál egy konkrét példát?
B.G.:
Konkrétan az iskola léte veszélyeztetett. Ezt persze már minket nem
érintene, konkrétan azok éreznék meg, akik most hetedikesek...
K.L.: Igen, úgy tudom, ez így van napirenden, hogy 2014-ig önálló az intézmény, azt követően pedig majd lesz valahogy...
B.G.: Illetve
helyünk sincs tulajdonképpen, végleges helyünk, itt most ideiglenesen
vagyunk, hogy hány évre, azt nem tudják megmondani, de most úgy néz ki,
hogy hosszabb távon... Így nyilván látható az, hogy mint külsőst,
igazgatót, ellenérzéssel fogadjuk, diákok, tanárok egyaránt. Azért is
csináljuk ezt az interjút, hogy bizonyos dolgokat helyre tegyünk azért,
mivel nem ismerhetjük az igazgató urat kívülről, vagyis na, belülről...
Inkább átadom a szót a kolleginának :)
K.L.: Igen, igen, igen...
M.Zs.:
Nos, akkor átveszem a szót... In medias res kezdeném az interjút.
Olvastam a pályázatát, diákönkormányzati tagként, én írtam a véleményt.
Nem egyedüli voltam, akinek bizonyos ötletei láttán, például Mr. István
– Mrs. István szépségverseny, erőteljesen felszaladt a szemöldöke. Ön
ezeket itt komolyan meg szeretné valósítani?
K.L.:
Én ezelőtt még soha nem írtam pályázatot. Az ilyen pályázatnak
alapvetően két típusa van: az egyik az az, aki szinte nem ír semmit, és
abba nem is tudnak belekötni, a másik az az, aki egy ötlethalmazt zúdít
a szerencsétlen, szegény tanári karra és diákokra... Én az utóbbit
választottam, bár többen mondták, hogy ne ezt a formát válasszam, én
így döntöttem és ezt nem bántam meg tulajdonképpen.
Ez az ötletelés úgy fog kinézni, hogy
megkérdezem a diákönkormányzatot, megkérdezem a nevelőtestületet.
Hogyha ők akarják, hogy legyen ilyen Mr. István – Mrs. István... nos ez
egész pontosan azt jelentené, más iskolában hallottam erről, ahol
dolgoztam eddig, hogy az egyik évben az István napokon, ott ezt nem
Istvánnak hívták, hanem Adynak, ott Mr. Ady és Mrs. Ady volt...
S.D.: ...akkor ott három Mrs. Ady van?
K.L.: ...tehát
ez egy adaptáció lenne. Ahol eddig tanítottam, ott kétévente
megrendeztük a diákok közt ezt a szépségversenyt, sok sértődés és sok
öröm fakadt belőle. Ilyenkor az egyik évben választunk egy
szépségkirálynőt. De ha ez egy olyan iskola, ahol a diákok ezt
idegenkedéssel fogadják, akkor erről szó sincsen. A másik évben pedig
esetleg a fiúk között, mert szerintem ez egy teljesen vicces dolog
lenne, itt az lenne a lényeg, hogy egy kicsit feldobjuk a hangulatot,
na nem mintha nem lenne feldobva, csak egy ilyen kis ötlet...
A másik, amit még több diák szóvá
tett, ez a vicces filmek nézése... az én középiskolámban ez úgy
működött, sőt, most is így működik abban a középiskolában, ami
akkoriban még nem, de mostanában ez egyébként egy nagyon jó hírű
középiskola, hogy a folyosón kint voltak tévékészülékek, és alapállapotban,
tehát ha a diákok igényelték, ha kérte valaki szünetben, hogy
kapcsolják be, akkor ott az MTV-nek mentek a videoklipjei. És ha éppen
volt valaki, aki unatkozott, akkor odaállt és nézte, vagy csak leült a
tévé alá és hallgatta...
A másik, ami még itt is működhetne,
hogy van itt ugye ez a királyválasztás, ha jól tudom, ti így hívjátok,
sokféle elnevezése van... én nem tudom, hogy van-e ilyen, vagy
egyáltalán volt-e ötlet, hogy csinálnak a diákok a királyukkal egy
videoklipet. Például kimennek az utcára és...
M.Zs.: Igen, ilyen van, kampányfilm.
K.L.:
Na, akkor ezt a kampányfilmet lehetne minden szünetben vetíteni... de
ha nem vevő erre a diákság, vagy a nevelőtestület azt mondja, hogy ez
káros, mert a gyerekek így is sokat tévéznek, akkor csak egy ötlet
volt. Nem annyira rossz ötlet, mert máshol ez jól működik...
B.G.: Tulajdonképpen az ötlet hasonló a Sziginfóhoz. Tehát van valami, ami folyamatosan megy és az nézi, aki akarja...
M.Zs.:
Igen, de nem mindegy, hogy mi az. Örülök, hogy mi egy elit középiskola
vagyunk, bár szerintem nem feltétlenül, nincsen olyan papírunk, ami azt
bizonyítaná, hogy ez egy elit gimnázium, de szerintem egy elit
gimnáziumban nem szoktak az emberek vicces filmet vetíteni a folyosón.
S.D.: Igen, egy kicsit konzervatív az iskola, attól függetlenül, hogy nem tartjuk magunkat elitnek...
K.L.:
Tehát ti az ilyen oldalakat, mint például gumicsizma.hu, ahol ilyen
vicces videók vannak, ezt nem szeretitek, nem is szoktátok nézni?
M.Zs.: Ismerjük, mert kellőképpen tájékozottak vagyunk, de nem szoktuk nézni...
K.L.: Jó,
akkor egy ötlet volt, amit kidobunk a szemetesbe. De a kampányfilmek
esetén esetleg használható, illetve a technikai adottságok ha
meglennének, megvannak, ezt a képújságot folytatni... hát, akkor ezt
még megbeszéljük...
B.G.: Az a helyzet, hogy furcsán fogadtuk, nem voltunk hozzászokva, az biztos. Sem a diákok, sem a tanárok.
K.L.: És a videoklipek? Az sem fér bele? Ha nem, nem baj...
M.Zs.:
Szerintem ezzel az lenne a probléma, hogy nincs technikai háttér... és
ha lenne pénz valamire, akkor nem feltétlenül ilyenekre...
B.G.:
Meg az is ezzel a baj, ami az iskolarádiónál is volt. 400 ember zenei
ízlését nem olyan könnyű eltalálni. Akkor mondjuk, hogy jó, legyen
kívánságműsor, az se volt jó. Szerettük csinálni, persze, csak voltak
problémák.
P.Á.: Igen, különösen, hogy mi csak igen kevesek zenei ízlésével rendelkezünk...
B.G.: Természetesen
ha lenne megfelelő technikai háttér, nagyon szívesen folytatnánk ezt
tovább, tehát ez nem kérdés, csak mondom, hogy nem mindig volt könnyű.
K.L.: Hát, úgy látszik, hogy ezt a formát választottam, amikor ennyi mindent leírtam, de nem kötelező, csak egy ötlet volt...
M.Zs.: Amikor beadta a pályázatát, azon kívül, hogy – idézem - ki szeretné próbálni magát igazgatói szerepben, még milyen célok vezérelték Önt?
K.L.: Hát,
ezen kívül a következő van ugye... Esztergomban elterjedt az a hír, és
van is ennek valami alapja, hogy az Istvánt össze akarják vonni majd a
Dobóval. Gondolom ti is tudjátok, hogy a Dobó már minden évben egy-egy
osztállyal csökken. Nos ennek valószínűleg az is a célja, hogy az
Istvánt majd be tudják tenni oda, legyen elég hely. Persze többféle
variáció volt. Én úgy gondolom, hogy ha ez a konfliktus, ami most van,
és reméljük, hogy már hamarosan nem fog fenn állni, a fenntartó felé
továbbra is fennáll, akkor az iskola jövője meg van pecsételve. Volt
erre többször utalás, gondolom ti is tudjátok, amikor azt mondta, hogy
ha a tanári kar és a fenntartó között ez az állapot továbbra is
folytatódik, akkor fenntartóváltás lesz. Nos, én hallottam már
ilyenről, a fenntartóváltás azt jelenti, hogy a Komárom-Esztergom
megyei önkormányzat átveszi, mint fenntartó az iskolát.
B.G.: Vagy az egyház.
K.L.: Nos, az egyház...
P.Á.: A megye éppen megszabadulni igyekszik a középiskoláitól.
B.G.: Lásd: Tata és az Eötvös. Itt is az egyház...
K.L.:
A Komárom megyei önkormányzat a végső állomás az iskola számára, ez
persze csak az én olvasatom, valószínűleg ezt sokan nem így gondolják,
de akkor az iskolát valószínűleg egy idő után megszüntették volna,
összevonták volna más megyei gimnáziumokkal.
B.G.: Na, azért mi már voltunk megyei gimnázium.
M.Zs.: Minket vett át először a város a megyétől...
K.L.: Igen,
így van, 2000-től vette át a város az Istvánt, most 2007 szeptemberétől
a Dobót és 2008 szeptemberétől a Bottyánt venné át. Ezt én nem akarom.
Én úgy gondolom, hogy ezt a városvezetéssel való kapcsolatot
mindenképpen helyre kéne tenni, és a város valahogy úgy gondolta, hogy
erre csak egy külső pályázó képes. Ez persze egyáltalán nem biztos, de
ők a fenntartó, tehát ha ők így gondolják, akkor ha ez nincs így, akkor
is így van valamilyen szinten. Tehát nekem ez az emberpróbáló feladat
maradt, hogy itt a kedélyeket lecsillapítani. Nos, nekem ez egy óriási
kihívás, nem biztos, hogy képes vagyok rá, de ha képes vagyok, akkor
ezt biztosan meg fogom csinálni. Mert azt el kell fogadni, hogy ebben a
kialakult helyzetben amióta kineveztek igazgatónak, mi már, a tanári
kar meg a diákok is, egy csónakban evezünk... Most már nekem is az
iskola érdekeit kell védenem, fogom is védeni a fenntartóval szemben,
vagy legalábbis megpróbálom. Ha lehet megoldás, akkor én azt
megkeresem. Persze még nem próbáltam, de...
M.Zs.:
Tehát gyakorlatilag idehoztak egy ember, bocsánat, aki, ahogy mi most
látjuk tulajdonképpen nincs teljesen tisztában ezzel a helyzettel, ami
itt kialakult, és úgy érzi az önkormányzat, hogy ez megoldás?
K.L.: Az önkormányzat úgy érzi, igen. Nem biztos, hogy megoldás, de hát ezen kell együtt dolgoznunk a tanári karral és
a diákokkal, mert jelenleg nincsen szerintem más lehetőség. Az
önkormányzat úgy gondolta, ő a fenntartó, a játékszabályokat ők
diktálják és mi ehhez alkalmazkodunk. Abban biztos vagyok, hogy a város
egy idő után másképpen fog viszonyulni az
iskolához... hiszen éves szinten ha jól tudom, majdnem egymilliárd
forintot költ a bevételeiből az iskolákra, tehát azt nem mondhatja
senki, hogy ez nem egy iskolabarát önkormányzat. Most ez a konfliktus
kialakult, ennek vannak konkrét jelei, hatásai, amiket ti
tapasztaltatok, tapasztaltok, de ha a kedélyek lecsillapodnak és a
következő tanév zökkenőmentesen elindul és az iskola bebizonyítja, hogy
egy elit iskola, vagy legalábbis ezen az úton halad, akkor...
gyakorlatilag a városnak van egy ilyen elvárása, tehát szeretné azt, ha
a két gimnáziuma közül nem két középszintű gimnáziuma lenne, hanem
lenne egy elit gimnázium és egy másfajta gimnázium.
Ez is egy fenntartói elvárás valamilyen
szinten és ezért is szeretné az önkormányzat, ha ez az iskola
gyakorlóiskola lenne, mert akkor ez az intézmény rangját emelné. Ez egy
nagyon jó szerkezetű iskola ez a hatosztályos gimnázium, ti is azért
jöttetek ide...
B.G.: Hat plusz egy.
K.L.:
Hat plusz egy, igen, de ha ezek a rossz hírek terjengenek az iskola
körül, az senkinek nem jó. Nem tudom, hogy meg lehetett-e volna máshogy
is oldani ezt, akkor én még nem voltam itt, de most itt vagyok és meg
kell próbálni. De nem az erő eszközével, dehogyis, szó sincs ilyenről.
Semmi retorzió mondjuk a diákokkal szemben, semmi ilyen, én szeretném
azt, hogyha tiszta lappal indulhatnék én is és ez az egész történet egy
tiszta lappal indulna. De persze sokat beszélek, ezt biztos jobban
tudják a diákok és a tanárok.
P.Á.: Ön tett egy olyan nyilatkozatot, legalábbis a Hídlapban azt olvastam, hogy...
K.L.: Van egy csomó pontatlan információ a Hídlapban, én nem is tudom, honnan szedték...
P.Á.: Ön olyan nyilatkozatot tett, hogy 2009. május elsején lemond.
K.L.:
Már le is mondtam. A fenntartónak van egy olyan koncepciója, és mivel ő
a fenntartó, aki akarja, elfogadja, aki nem akarja, nem, hogy minden
egyes embert kipróbál. Kipróbál egy évig, van akit, csak egy fél évig,
máshol máshogy működik. Ezt technikailag csak úgy lehetett megoldani,
hogy kineveztek öt évre, mert általában öt, illetve tíz évre szoktak
szólni az igazgatói kinevezések, és én lemondtam. Egyrészt a fenntartó
kérésére, másrészt saját akaratomból, mert ha egy év alatt nem válok
be, akkor nincs értelme tovább csinálni.
P.Á.:
Ezt a lemondást azért kérdeztem meg, mert ugye Ön is mondta, hogy az
iskola sorsát most veszélyezteti ez a Dobóval való összevonás... és én
úgy gondolom, hogy egy iskolának akkor van vége, ha nincs olyan ember,
aki felvételizne. Idén ez még nem jelentett problémát, de az iskola
körül kialakult helyzet miatt már idén sem volt meg azt hiszem a
kétszeres túljelentkezés. Most próbálja magát egy leendő istvános szülő
helyébe képzelni. Itt van az iskola kint a fenében...
K.L.: De az épület jobb, nem?
M.Zs.: Hááát, nem.
K.L.: Ez iskolaépület...
B.G.: Fogalmazzunk úgy, hogy a gyakorlati funkcióknak nem minden ponton felel meg...
P.Á.: A
kijutást pont az önkormányzat fogja megbonyolítani jövőre, de most nem
ez a lényeg, hanem hogy itt kint van az iskola, és nyilván van olyan,
akinek ez szempont. Ott van az is, hogy ebben a tanévben Ön a harmadik
igazgatónk. Jövőre Ön lemond.
K.L.: Jövő év július 31-ével mondok le, egy tanévem van.
P.Á.: Egy tanévig itt van, aztán megint nincs igazgatónk.
K.L.:
Nem biztos, ha én bizonyítok, akkor beadom újra a pályázatot. Az
önkormányzat új pályázatot ír ki a törvény szerint, én beadok egy új
pályázatot és ha az önkormányzat úgy dönt, akkor én maradok, ez már
szinte automatikus lesz.
S.D.: Tehát Ön már tudja, hogy fog-e pályázni...
K.L.: Igen, természetesen, én szeretnék, nem egy évre, hanem hosszú távra, mert most rövid távon gondolkodom, de...
P.Á.:
Igen, de mindenesetre elég bizonytalan helyzet. Meg az is egy fontos
dolog, hogy ön ugye külsős igazgató, és köztudott, hogy Önt ebben az
iskolában nem tündéri szeretettel fogadták.
K.L.: Hát, azért volt, aki úgy fogadott.
P.Á.:
Ezt persze még így nem lehet megítélni, még egy tanítási napunk sem
volt. Ezek után Ön úgy gondolja, hogy meg tudunk tölteni két osztályt?
Mert én úgy gondolom, hogy jövőre minden várakozást alul fog múlni a
felvételizők száma.
K.L.:
Nos, én igazgatóként nem lehetek ilyen pesszimista. Természetesen én
úgy gondolom, hogy meg lesz jövőre is a két osztály és úgy gondolom,
hogy ha sikerül végre a nyugalmat megteremteni, minden csoda három
napig csoda, akkor mehet tovább a rendes kerékvágásban a nevelő-oktató
munka. Én így gondolom, másképpen nem lehet.
M.Zs.:
Ha jól tudom, Ön nem volt bent az iskolában, mialatt írta a pályázatot,
ezért gondolom, gyakorlatilag csak a honlapról tájékozódott. Az alapján
szimpatikus volt annyira az iskola, hogy ön úgy gondolta, hogy „igen
igen, én ide akarok jönni, mert ezek annyira jó fejek?”
Hát, mert csak nem tudom, hogy milyen alapon...
K.L.:
Igen, természetesen szimpatikus volt, máskülönben nem is próbáltam
volna meg. Szerintem ez a nehéz kezdet el fog múlni hamarosan és nem
lesz semmiféle konfliktus, vagy legalábbis kevesebb lesz a konfliktusok
száma. Az iskolába nem jöttem be, mert bár a gyerekek részéről nem
tapasztaltam, viszont a tanárok részéről nagyon nagy volt az
ellenszenv. Volt olyan is, akivel régebb óta ismertük egymást, és
amikor meghallotta, hogy én pályázni fogok erre az állásra, akkor azt
mondta, hogy innentől kezdve ő nem ismer engem. Illetve hát köszönni
fog, meg ami a közös munkából adódik, nyilvánvalóan a szükséges
információkkal ellát. Ezért nem gondoltam, hogy szükséges bejönni. Ezt
lehet, hogy jól gondoltam, lehet, hogy rosszul gondoltam, ezen már kár
témázni, keseregni.
Viszont néhány emberrel, akiket
ismerek, ővelük beszéltem többször is és tudtam meg dolgokat az
iskoláról, de hamarosan úgyis belerázódom a dolgokba és igyekszem
mindenről tudomást szerezni.
M.Zs.:
Amikor először belépett az intézménybe - ha jól tudom, az alkalmazotti
ülésre - és először találkozott – mint később kiderült – leendő
munkatársaival, beosztottaival, nem érezte azt, hogy nem fogja
megtalálni a közös hangot? Hogyan kívánja orvosolni a súrlódásokat,
akár egymás nem ismeréséből, a munkamódszerek ismeretlenségéből
adóakat? Mivel most a diákság tényleg támadást érez, nehezen viselnénk,
ha hmm... távoznának a tanáraink.
K.L.:
Szerintem nem fognak távozni a tanárok, sőt, jó néhány új tanár fog
jönni. Egyébként ez jogilag nem feltétlenül tartozik ide, csak így a
tanárok távozására: egy tanárt az igazgató csak úgy nem rúghat ki. Most
általánosságban beszélünk, tehát olyan nincs, hogy egy igazgató azt
mondja, hogy „na ez a tanár nekem most nem szimpatikus, akkor
elküldöm”, ilyen nincsen. Ha egy tanár valami olyasmi dolgot tesz,
amilyenre szerintem itt még nem volt példa - csak általánosságban
beszélek - hallani ilyet a médiában, hogy például ittasan jelenik meg a
munkahelyén; ebben az esetben lehet a tanárt elbocsájtani. Más mód erre
nincs. Hogyha az igazgató azt mondja, hogy nekem ez nem szimpatikus,
akkor nem szimpatikus, de együtt kell dolgozni vele. Tehát itt a
tanárok a munkatársak, beosztottak, illetve itt most munkatárs is,
beosztott is... Azt mindenképpen megjegyzem, mert itt különböző
vélemények hangoztak el, hogy én az önkormányzat részéről senkit nem
ismertem, mielőtt én beadtam a pályázatom. A piliscsabai középiskolában
tanítottam négy éven keresztül, nem ismertem itt senkit, polgármester
úrral találkoztam egyszer, amikor gyermekem született és a babakötvényt
aláírtuk, de szerintem már más esztergomi lakosok is találkoztak vele.
Nem hiszem, hogy mély nyomot hagytam benne, amikor azon a napon
tizenöten találkoztak vele. Láttam őt a Hídlapban, de amikor először
találkoztam vele, én fel sem ismertem, ezt most csak azért mondom, hogy
nekem vele előtte a világon semmiféle kapcsolatom nem volt, sem a
többiekkel. Tényleg úgy lehet beszélni rólam, hogy „berepülő igazgató”,
vagy „ejtőernyős igazgató”, valami ilyesmi az ilyenre a helyes szó,
tehát láttam ezt a hirdetést, és úgy gondoltam, hogy megpróbálom. És a
sors úgy hozta, hogy én voltam erre az alkalmas, de ha lett volna nálam
egy alkalmasabb külsős jelölt, akkor ő lett volna az igazgató. Azt,
hogy az önkormányzat most mellettem döntött, azt egyrészt szerencsének
tartom, másrészt ez a helyzet ilyen alakulásából következik. Én azért
nem is értem ezt az ellenszenvet, meg ezt a sok hercehurcát, ami itt
körülötte volt. Tényleg, én a Szeretgomon olvastam. Én a Szeretgomot
kedvelem, bár a kommenteket nem mindig olvasom végig, ami rám
vonatkozik, mert vannak ott olyanok, amik szerintem méltatlanok, de ez
a portál a híreivel jó... Fogalmam sincs, hogy ki csinálja, ti talán
jobban tájékozottak vagytok, de nem is érdekel, nem ez a lényeg, csak
ott a Szeretgomon megjelentek például hivatali titkok. Az egyik
önkormányzati képviselő - eddig olvastam, aztán tovább inkább nem
idegeskedem rajta - aki fent van rajta, a nevelőtestületi értekezletről
adatokat közölt. Olyan dolgokat, amik elhangzottak ott a tanárok
szájából. Itt titoktartási kötelezettségük van a tanároknak, és ők ezt
kiadták. Tehát teljes mértékben törvénytelen rájuk hivatkozni.
Én nem értem ezt a nagy-nagy
ellenérzést, ezt itt a háttérben, szerintem ez nem méltó egy elit
gimnáziumhoz, hogy itt ilyenek történjenek. Hallottam a diákok körében
aláírásgyűjtésről, én úgy gondolom, hogy az lenne a tisztességes, hogy
én itt egy hónapig dolgozom, elkövetek valami hibát, és akkor lehet
mondani, hogy hoppá ez az új igazgató ez ilyen rossz. De így
látatlanban szerintem ezek így övön aluli ütések voltak. Mindegy.
Szóval nem haragszom érte, nem erről van szó, csak igazából értetlen
vagyok egy kicsit, hogy erre miért volt szükség. A demokrácia kicsit
hasonlóképpen működik, de vannak szabályai. A szabály az az, hogy a
szülők véleményeznek, a képviselő-testület, a polgármester dönt. A
szülők sehol nem szavaznak arról, hogy ki legyen az igazgató... És a
diákokat belevonni, titeket talán mondhatom, hogy már nem, de a kisebb
diákokat, akik kétszáz-nem-tudom-hányan a belső jelöltet támogatják,
nem tartom etikusnak, mert ahol én tanítok, ott ha bemegyek az
osztályomhoz, és odaadok nekik egy papírt, akkor azt szó nélkül
aláírják, mert bíznak bennem annyira, hogy nem adok nekik oda olyan
valamit, amit nem is kellett volna velük aláíratni.
M.Zs.: Az
ellenérzés azért van, mert mi az igazgató urat csak a pályázatából
ismerjük. Elővettük a két pályázatot, azt láttuk, hogy Zara tanárnő
belsős, Zara tanárnő szakmailag jobb, és nem értettük, hogy ennek
ellenére miért az igazgató úr lett az igazgató. Szerintem innentől
kezdve jogos mindenféle ellenérzés.
K.L.: Az ellenérzés jogos, csak ilyen övön aluli dolgok, mint az aláírásgyűjtés...
M.Zs.: Az aláírásgyűjtés törvényileg megengedett, etikailag is, a demokrácia fontos eszköze.
P.Á.: Mi Zara tanárnő mellett gyűjtöttük az aláírást, nem az igazgató úr ellen.
B.G.: Mi gondolkoztunk is azon, hogy csinálunk még egy lapot, hogy „Én a Kurnász Lászlót támogatom”, de ilyen igény nem merült fel.
K.L.: Nyilván nem támogattak volna a diákok, csak ez így a külvilág felé nem venné olyan rosszul ki magát.
B.G.:
Valóban. Akárki, tehát ha belülről lett volna más jelölt, akkor is
készíthettünk volna. Nem volt ezzel az aláírásgyűjtéssel hátsó szándék.
Most arról, hogy a Szeretgomon mi hangzik el, szintén nincs értelme
vitatkozni, mert ott aztán tényleg bárki szinte bármit leírhat, a
lehetőség adott.
K.L.:
De ez akkor sem szerencsés, egyrészt azért, mert törvénytelen, másrészt
meg mert az iskola is veszít így a rangjából. És ezeken kellene
változtatni, most nem a Szeretgomot bíráltam, csak az ilyen
törvénytelen dolgokat, mert az iskola érdeke. És akár tetszik, akár
nem, a többieknek is, mert most tényleg egy csónakban evezünk, egy évig
mindenképpen.
B.G.: Az a helyzet, hogy ez az internetes probléma Sitku Pál leváltásakor is megjelent, az iskola saját honlapján egy hozzászólás...
M.Zs.: Igen, még volt honlapunk.
B.G.: Az
iskola régi honlapjának a régi üzenőfalára valaki, diák, szülő,
szimpatizáns, nem tudjuk, hogy ki, kiírt egy ilyen mondatot, hogy „A
polgármesternek Szibériában a helye”. Nos, az a helyzet, hogy ezt a mai
napig hallani vissza. Azt, hogy Sitkut ezért váltották le, én azért
tartom méltatlannak, mert mindannyian tudjuk, hogy egy internetes fórum
nem kontrollálható. Valóban lehet moderálni, de azt, hogy oda ki és mit
ír, nem lehet előre megszabni, mert a technikai lehetőség adott.
K.L.: Utána gondolom le lett szedve... meddig volt kint?
B.G.:
Le lett szedve, persze. Ez úgy működött, hogy engem felhívott igazgató
úr, mert ő nem tudja a Bejó telefonszámát. Bejó Gábornak hívják a volt
diákot, aki csinálta a portált. Szerintem fent volt fél napig. Gerendás
irodavezető úr szólt a Sitkunak, ő nekem, én a Bejónak. Tehát ezért
tartott ennyi ideig leszedni, mert hát ki mikor veszi fel a telefont.
Utána ezt az üzenőfalat ki is kapcsoltuk. Viszont a Szeretgom
térnyerésével a nagyszájúbbak - magam is közéjük tartozom -
átköltöztünk oda. Itt néhol már tényleg durva hozzászólásokkal. Ez
tényleg nem szerencsés, de az sem, ha ez alapján ítéli meg valaki az
iskolát. Egy internetes fórumról, ami nem kontrollálható.
Egyébként a Szigmédia portálon is van lehetőség hozzászólásra, nem tudom, olvassa-e...
K.L.: Igen, szoktam.
B.G.: Nos,
mi ide kiírtuk hírként ezt az interjút és hozzá kommentekben is
érkeztek kérdések. Nálam itt is vannak, majd ha Zsófi végzett, fel is
tennék ezek közül párat.
M.Zs.: Ön részt vett az iskolai ballagáson és megdöbbenve néztük a piliscsabai ballagó osztályának a szalagját. Ezzel mi célja volt?
K.L.:
Nem, ez nem véletlenül maradt kint, ha esetleg erre gondolt valaki.
Nagyon szerettem ezt az osztályomat, ezt a szalagot az osztályomtól
kaptam és úgy gondoltam, hogy viselhetem még...
M.Zs.: Annak kifejezéseképpen, hogy most már ide tartozik és egy csónakban evezünk?
K.L.: Neeem, nem amiatt, hanem ez végül is így búcsú volt az előző osztályomtól.
S.D.: Nekem az a kérdésem lenne, hogy Ön Piliscsabán mikor mondott le? Ha lemondott már...
K.L.:
Abban az iskolában a saját osztályomat még fogom érettségiztetni június
végéig. Április harmincadikával mondtam le, illetve távoztam, május
elsejével jöttem ide, de vannak folyó ügyek, amik még oda kötnek.
Egy-két osztályban lesz egy ilyen év végi vizsga, akkor majd azon a
napon ott kell lennem. Hat osztályban tanítottam, ott az év végi
jegyeket a helyettes kollégával együtt fogjuk majd lezárni, füzeteket
fogok megnézni, tehát azokat a feladatokat, amik még ott maradtak, be
fogom fejezni a tanév végéig.
B.G.:
Kapcsolódik ide. Vannak piliscsabai ismerőseim, náluk rákérdeztem
igazgató úrra, amikor kiderült, hogy hát itt lesz majd igazgató. Nos,
ott, mint tanárról csak pozitív véleményeket hallottam, a diákok
kedvelték, és vannak, akik sajnálják, hogy eljön. Ön nem sajnálja, hogy
ott kell hagyni?
K.L.:
Jajj de, dehogyisnem. Sajnálom, ez nem volt könnyű döntés. Nem csak azt
a döntést kellett meghoznom, most nem azért mondom, hogy sajnáljon
valaki, hogy négy éve vagyok Piliscsabán. Azalatt én ott mindenkit
megismertem, ez egy nagy iskola, sok technikai dolgozó, mindenkivel
jóban voltam, tehát nagyon jó volt a közösség. Én ott diákokat segítő
pedagógus voltam, így majdnem minden diákot ismertem. Nos, így nagyon
nehéz volt eljönni onnan. Talán mondhatom azt, hogy nehezebb volt
elhagyni azt a helyet, mint itt elfogadni ezt az új megbízást, pedig
itt nem könnyítik meg igazán a helyzetem.
S.D.: Ön azt mondta, hogy április harmincadikával mondott le. Ennyire biztos volt magában?
K.L.:
Nem, ez egy... ilyen technikai részleteket nektek szívesen elmondok, de
ilyenekre mondtam, hogy ez inkább a második interjúba való....
Ez
egy szándéknyilatkozat volt, az én lemondásom az igazgatóvá történő
kinevezésemmel lépett hatályba. De ez titeket tényleg érdekel?
Együtt: Persze.
K.L.: Engem diákként egyáltalán nem érdekelt volna, hogy az igazgatóm hogy került oda, de ha érdekel titeket, szívesen elmondom.
B.G.: Mi különleges diákok vagyunk.
K.L.: Különleges diákok vagytok, ezt én már tapasztaltam ezelőtt is.
M.Zs.:
A ballagáson még nem mindenki tudta, hogy új igazgatónk van, csak azt,
hogy Belecz igazgató úr már nem igazgató. Mivel még nem tájékozódik
mindenki a Szigmédiáról, még ma is vannak, akik nem tudják, hogy Ön az
új igazgató. Hogyan szándékozik tájékoztatni a diákságot, a szülőket?
Gondolom tantestületi értekezlet lesz...
K.L.:
Tantestületi értekezlet a héten valószínűleg lesz, a diákságot meg majd
valószínűleg ha rendes tanítás lesz, akkor egy iskolagyűlést fogunk
összehívni és akkor ott. Én akkor fogom elmondani, ami a diákokra
tartozik, illetve ami érdekelheti őket. Ha gondoljátok esetleg és ebben
tudnátok segíteni a diákok körében olyan kérdéseket összeírni, amikre
akkor válaszolhatnék, akár személyesen, akár kommentekben...
S.D.: A Szeretgomon van lehetőség online interjúra... Ott adott interjút Sitku tanár úr is. (cinikus röhögés)
K.L.: Tulajdonképpen ez egy jó ötlet lenne.
B.G.: Nos itt tulajdonképpen az a gond, hogy a Szeretgomnak Esztergomban...
K.L.: Utálgom, gyűlölgom.
B.G.:
Igen. Finoman szólva is ellenszenvvel tekintenek rá. És nem tudom, én
hasonlítottam már ezen a fórumon az önkormányzatot egy ötéves
kisgyerekhez abból a szempontból, hogy mindenki, aki a Szeretgommal
kapcsolatba kerül, ezzel nekik ellenszenves lesz automatikusan. Tehát
tényleg én is akartam javasolni az online interjút, mert az egy jó
dolog, fórumról tesznek fel néha tényleg valóban kényelmetlen
kérdéseket, de...
M.Zs.: De kulturált módon.
B.G.: Igen, kulturált módon. Tehát ez jó lenne, de nem biztos, hogy a fenntartó szimpatizálna vele.
K.L.: Szerintem ha igazgatóként nyilatkozok, azzal a fenntartónak nem sok kifogása lehet...
Együtt: Dehogynem, volt már.
P.Á.: Tartottunk mi már sajtótájékoztatót az iskola előtt, mert bent nem engedték...
K.L.:
Hát, amit én itt most elmondtam, szerintem az összes információ
megjelent a Hídlapban az egyéves kinevezésről, tehát ezzel semmi gond.
Az érdekes, hogy a Hídlapban pontatlan, helytelen információk jelentek meg.
B.G.:
Nos, ennek a Hídlapos cikknek van egy szép története, megmondom
őszintén. A Hídlappal vagyunk egy elég furcsa kapcsolatban. A
Szeretgommal is, de a Hídlappal azért mondom, hogy furcsa, mert van,
hogy ők vesznek át tőlünk... van, hogy mi is veszünk át tőlük, de
forrásmegjelöléssel. Azzal, hogy átvesznek, még nincs semmi baj, mert a
licenc szerint bárki bármikor átvehet bármit, csak jelölje meg a
forrást. Egyrészt mert büszkék vagyunk, másrészt viszont ennek
jelentősége lehet, mint ebben a konkrét esetben is.
A testületi után, amikor hazaértem, megírtam hírként, hogy Kurnász László a Szent István Gimnázium igazgatója.
És amilyen adatokat csak tudtunk Ádámmal ketten összeszedni, - hol
tanított, hova járt - azokat beleírtam. A tájékoztatás volt az egyetlen
cél vele, de mint kiderült, kettő-három hibát írtam bele. Ez pedig így
hibásan megjelent a Hídlapban.
K.L.: Tehát azt szó szerint átvette a Hídlap?
B.G.: Igen. A Hídlap újságírója, Váczy István, akivel egyébként jó kapcsolatban vagyok...
M.Zs.: Vagyunk...
B.G.: Vagyunk... ha odaírta volna, hogy „forrás: Szigmédia”, akkor nem saját magából csinált volna hülyét. (nevetés)
K.L.: Igen, értem.
B.G.: A portálon másnap már javítottuk, csak addigra a Hídlap már nyomdában volt. Tehát ebben a pontatlanságban én vagyok a hibás.
S.D.: Igen, egy ideig nem is tudtam, hogy esztergomi... mindenhol „a piliscsabai Kurnász László”...
K.L.:
Négy éve Esztergomban lakom, a Szamárhegyen, nem tudom, hogy ismerősek
vagytok-e arra, gyönyörű hely. Visegrád felé van, ha arra mentek,
láttok egy kétpúpú hegyet... Esztergom része.
M.Zs.: Én szerintem kész vagyok...
B.G.:
Akkor még a portálról a kérdések... Kinyomtattam ezeket a kérdéseket,
de nem szeretnék rajtuk végigmenni, a portálon meg lehet tekinteni
mindet a kommentek között.
Van olyan, ami szerintem felesleges, például valaki megkérdezte, hogy milyen autója van az igazgató úrnak, ami szerintem...
K.L.:
Hát, szerintem egy diák... amíg én diák voltam, az iskolaújságban, meg
ahol tanítottam, ott is csináltuk az iskolaújságot, szerintem egy
tanárról olyan információk kellenek - de tényleg csak szerintem - hogy
mi a kedvenc étele, milyen zenét hallgat, milyen autója van, mert
persze titeket nem, de egy hetedikes, nyolcadikos diákot inkább ez
érdekelne.
B.G.: Más apropóból vagyunk most itt, de akkor tulajdonképpen meg is kérdezem...
K.L.:
Akkor tulajdonképpen válaszolnék is erre... Ez az autó most itt áll
kint, egy piros Opel Astra, de én alapvetően kerékpárral járok, mert
környezetvédő vagyok, és nem csak szavakban. Tehát otthon felülök a
kerékpárra, hét kilométer az állomás, és onnan vonattal jövök. Azért,
mert szerintem óriási pazarlás, hogy egy-egy ember ül egy viszonylag
sokat fogyasztó autóban. Sokat is hallani arról, hogy például
Amerikában divat az, hogy ha valaki az elővárosból egyedül jön be
autóval, azt megbüntetik.
P.Á.: Vannak külön sávok az autópályán azoknak, akik háromnál többen utaznak.
K.L.: Igen,
ez teljesen jogos, én pedig nem csak beszélni szeretnék róla, ezért
járok biciklivel, ma is csak azért jöttem kocsival, mert el kellett
hozni az érettségi tételeket, azt mégsem hozhatom vonaton, nem is
szabályos.
S.D.: Lesz itt zuhanyzó, hogy majd ha megizzad? Meg ruhatár? (nevetés)
K.L.: Nem, alapvetően én nem izzadok meg, szeretek kerékpározni.
B.G.: Még egy pár kérdés...
A
diákokat nagyon érdekli ez a gyakorlati része, hogy új órarend, új
tantárgyfelosztás... Van egy olyan osztály, akiknek idén már két
történelemtanáruk volt, itt felmerült az a kérdés, hogy ugye történelem
szakos tanárként most egy harmadik is lesz nekik, szóval ilyeneket
kérdeznek... Milyen tárgyat, hány órában, új órarend...?
K.L.:
Természetesen most már idén nem változtatok. Jövőre annyi változás
lesz, hogy ugye jönnek az új tanárok, amire már az előző igazgató
kiírta a pályázatot, és már elég sok jelentkező van. Közülük kell majd
kiválasztani a munkaközösség-vezetőknek a jövőre tanító tanárokat, akik
alkalmazhatók erre. Nekem, mint igazgatónak a törvény szerint kettő
órám van, amit tanítással kell tölteni. Most úgy gondolom, hogy majd
nyáron fog eldőlni, hogy kettő vagy négy, amennyire szükség van... Van
kieső tanár, ha jól tudom, Belecz tanár úr már nyugdíjas, nem tudom,
mik a tervei, erről nem tudok mit mondani, de ha ő lesz, akkor az
megint egy más helyzet, ha nem lesz, az megint...
Jelenleg úgy gondolom, hogy én azt a
heti két órámat majd helyettesítéssel fogom tölteni, igyekszem minden
osztályba bejutni valamilyen órára, egyelőre inkább csak az osztállyal
beszélgetni. Majd mint történelemtanár, lehet, hogy mint magyartanár
is, ezt még pontosan nem tudom.
B.G.: Szerintem akkor...
M.Zs.: A Dávidét...
B.G.: Ja
igen, a kolléga úrnak van még egy nagyon jó kérdése: Ha Szent István
intelmei közül ki kellene választania kettőt, amit istvános karrierje
alatt szem előtt fog tartani, melyik kettőt választaná?
K.L.: Hát, ez jó kérdés...
S.D.: Lehet egyet is... (nevetés)
K.L.: Hát, tulajdonképpen... ti fel tudjátok sorolni mindet?
B.G.:
Volt októberben egy képviselői hozzászólás a Hídlapban, amiben azt
kifogásolta Kolumbán képviselő úr, hogy a Szent István Gimnáziumban a
falra miért nincsenek kirakva Szent István intelmei. Ennek hatására,
bár még mindig nincsenek kirakva, már készül egy nagyon szép tabló,
amin kint lesznek, felfigyeltünk rá, elolvastuk mind.
K.L.: Hát,
ha jól emlékszem, vannak benne, amik az egyházzal kapcsolatosak,
együttműködni az egyházzal... Talán a vége felé van olyan, hogy
türelmes légy, meg ilyen mindenféle erények... Én jelen pillanatban a
türelmet tartanám a legfontosabbnak. Nekem két kisgyermekem van, én
olyan türelmes vagyok... Azt hiszem, benne van az igazságosság is,
megpróbálom ezeket, próbálom, nem biztos, hogy sikerülni fog...
A többi intelme talán... a tanáccsal
való együttműködés, a királyi tanáccsal, hogy ne legyen az ember ilyen
autokrata, ezt mindenképpen betartanám... Demokratikus szellemben
szeretnék igazgatni.
P.Á.: A
pályázatában volt egy momentum, ahol a föld alatti mozgalmakat
említette... Önnek mondták valahol, hogy van itt ilyen földalatti
mozgalom? Mert mi nem tudunk ilyenről... Konkrétumot mondtak esetleg,
vagy csak így általában gondolta?
K.L.:
Amit én hallottam, a konkrét esetet sajnos most itt nem tudom
elmondani, de a nevelőtestületen belül voltak konfliktusok. Ez biztos,
hogy voltak... Tehát nem a diákok között, hanem a tanárok között, ennek
különféle okai voltak és sajnos a mai napig megvannak ezek az okok. Én
arra gondoltam, hogy nekem igazgatóként az a dolgom, hogy ha ilyen
intrikák, földalatti mozgalmak vannak, akkor ezeket mindenképpen
megszüntetni, mert a tanítás minőségének a hatására megy...
B.G.: Akkor ne vegyük magunkra...
K.L.: Nem, nem a diákokra gondoltam...
Visszatérve erre a Mr. Istvánra, azt
olvastam valamelyik hozzászólásban, hogy én a férfi tanárok közt akarok
szépségversenyt csinálni... Nem, ilyenről szó sincs, úgy el tudnak
ferdülni ezek az információk... (hangos nevetés)
B.G.:
Mi ezen azért szórakozunk ilyen jól, mert elképzeljük... Konkrétan
ezzel a Mrs. Istvánnal viccelődtek sokan. Én nem vagyok angolos, így
nekem ez nem tűnt fel először, de a Mrs. ugye a férjezettekre
vonatkozik... Nos, mi elképzeltük a férjezett tanárnőinket
szépségversenyen...
K.L.:
Nem, itt természetesen a diákokra gondoltam... Tudom, hogy Missnek
kellett volna lennie, ezt a nevelőtestületen is mondták, de ahol én
hallottam, ott is ez volt... Szóval úgy elferdülnek ezek az
információk...
Tényleg... aki az iskolai honlapot
csinálta mostanáig, szerintem ti ismeritek személyesen, én őt
felhívtam, és akkor ő mondta, hogy...
B.G.: Igen, ismerjük személyesen, volt itt bent többször...
S.D.: ...ha beengedték...
B.G.: mert volt, hogy nem engedték be...
K.L.: Ő
azt mondta, arra hivatkozott, hogy ezt ő nem szeretné tovább csinálni,
hát, a polgármester úr miatt, ő persze nem így fogalmazott...
Együtt: El tudjuk képzelni...
K.L.:
Én próbáltam megköszönni neki, hogy eddig csinálta, de szerintem nem
vette túl jó néven, de az iskola nem maradhat honlap nélkül... Nem
tudom, hogy ti, a diákönkormányzat esetleg tudna-e ebben segíteni...
Vagy pedig a másik megoldás, hogy az önkormányzatot felkeresem és akkor
ott aki Esztergomnak csinálja a honlapját, az...
Együtt: Hááát...
P.Á.: Talán egy kicsit élettelen lenne...
B.G.: Az önkormányzat honlapjával az a baj, hogy ritkán frissül...
K.L.: És más valaki esetleg? Nem ti, hanem az ismerőseitek, ha vannak...
P.Á.: Tartalomfeltöltéssel mindenképpen tudunk segíteni...
B.G.: Először
is ehhez egy portálmotor kell. Sajnos ehhez kell a szakértelem, ami
nekünk nincs. Esetleg egy blogmotor, ami a Szigmédia alatt van, de ez
nem alkalmas iskolai honlapnak, oda kell más is, fontosabb
szabályzatok, galériák - erre ez nem alkalmas... Nos, Bejó Gábor ért
ehhez, ő ebből is élt.
K.L.: Gondolom ingyen csinálta.
Együtt: Persze...
B.G.: Szóval ő csinálta ezt a portált, tehát innentől kezdve nem tudom, hogy hogyan... A tartalomfeltöltésben a diákok segítségére mindenképp lehet számítani, de egy ilyen portált megcsinálni a diákok nem...
K.L.: Ő biztosan nem fogja csinálni, igaz? Szerintem most nagyon megharagudott...
M.Zs.: Nagyon...
B.G.: Hát, ő egy érdekes ember, és ebben most minden benne van.
M.Zs.: Hát, ingyen biztos nem fogja, de egyébként sem valószínű.
K.L.: Ez a többi középiskolánál hogy működik?
B.G.: Informatikatanárok. A Dobóban tanár, az Erzsébetben is, azt hiszem. Más portálról nem tudok, de általában az a jellemző, hogy tanárok, és diákok esetleg a tartalmi részét.
K.L.: Akkor még annyit szeretnék, hogy ami az iskolába megy ki, azt átnézném. Nem cenzori jelleggel, hanem esetleg megbeszélni, hogy mi az, ami...
B.G.: Persze. Ez begépelésre fog kerülni, csináltunk már ilyet. A vágatlan verzió szó szerint kerül majd ki és abból készül egy szerkesztett. E-mail-ben küldöm.
K.L.: Rendben, köszönöm szépen.
Együtt: Mi köszönjük a beszélgetést.