Városkapuk:   Az egykor körülkerített mezõváros határait árok- és sáncrendszer óvta és ezeket jól õrzött városkapuk törték meg. Csak ezeken keresztül lehetett e városba bejutni és mellettük vámszedõhelyek, kocsmák és vendégfogadók várták az ide látogatókat. 1940 körül még 13 fõ és 19 mellékvámszedõhelyrõl tudtak a várostérképek, tehát ennyi fõ és mellékúton lehetett Miskolcot megközelíteni. A település növekedésével a kapuk egyre távolabb kerültek eredeti helyüktõl, végül már pusztán elméleti határt jelentettek. Az egykori védõrendszer emlékét a mai napig fennmaradt kapu elnevezésû utcák nevei õrzik: a Gyõri kapu, Szentpéteri kapu, Csabai kapu és Zsolcai kapu ma is fõ közlekedési útvonalak elnevezései, amelyek mentén a valamikor Diósgyõr, Sajószentpéter, Hejõcsaba és Felsõzsolca illetve Miskolc közötti forgalmat bonyolító városkapuk álltak.   Szentpéteri kapu: Aggteleik, Álmos, Blaskovics, Botond, Bulcsú, Huba, Huszár, Kassai, Katowice, Kolozsvári, Lehel, Lovarda, Pozsonyi, Szeles, Tass, Temesvári, Zombori utcák Arany János, Petõfi Sándor, Gömöri terek   Címer: Álló, kék színû, háromszögletû katonai pajzs, amelynek mezejében felül nyitott szárnyú, ezüst kapu található, alul pedig egy arany kulcs. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalagon a városrész neve. A címer központi motívuma tehát egy kapu. Az út, amely ezen a kapun keresztül vezetett, a Sajó völgyének egyik legjelentõsebb mezõvárosával, Sajószentpéterrel kötötte össze Miskolcot, illetve azon keresztül a gömöri bányavidékkel és Északnyugat-Magyarországgal, ami felé a miskolci kereskedõk tevékenysége is irányult. A címeren a kapu nyitva áll, mert Miskolc a "nyitott kapuk városa". Sajószentpéter címere a mezõváros templomának védõszentjét, Szent Péter apostolt ábrázolja. Szent Péter apostolt az európai heraldikai hagyományban egy (vagy két) kulcs szimbolizálja, ez a kulcs motívumának a magyarázata.