A könyvet álmatlanságban szenvedõ gyerekek szüleinek ajánlja a szerzõ. Közel tíz hónapos éjszakázás után teljes mértékben érintve éreztük magunkat, kisfiunk születése óta ugyanis egyetlen éjszakát sem aludt végig. Az elsõ hónapokban ez nyilvánvalóan természetes jelenség: a gyomor pici, az anyatejet egyre könnyebben emészti meg a csöppség, ha más baj nincs, az éjszakai szoptatás a legjobb altató az egész család számára. Egy idõ után pedig az ember lánya (és fia egyaránt) azt kezdi várni, mikor csökken az ébredések száma, mikor lehet végre újra kipihenten ébredni. Különbözõ idõpontoktól vártunk változást: 3. hónap, 6. hónap vége, de semmi reménykeltõ nem történt, sõt. A két-három ébredésbõl négy-öt lett, nyolc hónapos korában, egy rövid betegség után pedig már nappal sem aludt el egyedül a kiságyában a lurkó. Csak a ringatás (kendõben) vagy a szoptatás segített. Tíz hónapos korra az esti-éjszakai ébredések száma 6-8 között mozgott, ekkor éreztük úgy, hogy most már tényleg változtatni kell valamit. Kezünkbe vettük a fent nevezett könyvet, és megpróbáltuk megtalálni a számunkra legoptimálisabb megoldást.

Amire a gyermeknek az elalváshoz szüksége van: fizikai-lelki komfortérzés (csend, nyugalom, érzelmi biztonság), esti rítus (pl. fürdés - vacsora - esti dal vagy imádság, nagyobbaknak mese, beszélgetés esetleg gyertya mellett), fektetés 8-9 között, sötétség (nem kell, hogy vaksötét legyen). Ebbõl következik, hogy betegség esetén, fogzáskor, nyaraláskor, egy túlzsúfolt, élményteli nap után nem várhatók el ugyanazok a gyermektõl, mint egy "rendes" napja után!

Az alvászavaroknak kb. 80%-ban lelki oka van, azaz szoktatás kérdése. (Alvászavarról szerintem csak hat hónapos kor után lehet beszélni. Addig nagyon jó megoldás az éjszakai szoptatás, akár együttalvással egybekötve.) Az okok két fõ csoportra tagolódnak: a félreértésre és a korlátok hiányára. Az elsõ esetben a szülõk meg vannak gyõzõdve róla (természetesen tapasztalataik alapján), hogy gyermekük csak az általuk begyakorolt módon tud elaludni. Mi is így voltunk vele. Ezen viszonylag könnyû segíteni. A második esetben a gyerkõc nappal is gondot jelent, mégpedig elsõsorban azért, mert a szülõk részérõl nincsenek határozott, konkrét határvonalak meghúzva, amiket semmilyen körülmények között nem szabad áthágni. Ilyenkor gyakran pszichológus segítségére is szükség lehet.

Jó tudni, hogy alvásunk (a felnõtté is!) ciklusokból áll, amik kb. így épülnek fel: elalvás - mélyalvás - felszínes alvás (esetleg álommal) - ébredés vagy ahhoz közeli állapot, aztán indul az egész elölrõl.

A lényeg: a gyerek úgy alszik vissza éjjeli ébredései után, ahogy azt este begyakorolta. Tehát, ha ringatják közben, akkor úgy, ha simogatják, úgy, ha megszoptatják, úgy, stb. A variációk végtelenek.

A megoldás: A gyerek aludjon el este a kiságyában egyedül (ha azt szeretnénk), minden különleges segítség nélkül. (Persze a fenti feltételeknek teljesülniük kell! Az sem utolsó szempont, hogy álmos legyen.)

A módszer: fokozatos begyakorlás

Megvalósítás:
1. A szülõk egyetértésre jutnak a változtatást és a módszert illetõen. Ez azért fontos, mert ha valamelyikük meginog, szüksége van a másik támogatására. Egyébként amúgy is szükség van rá.
2. A kisgyermeknek elmondják a szülõk, hogy milyen változások várhatók az elalvását illetõen, ami nem biztos, hogy könnyen fog menni, de minden nehézség ellenére nagyon szeretik õt, és vigyáznak rá. Ez a pont nagyon fontos!
3. A kitûzött idõponttól kezdve az esti rítus után (ha nincs, ki kell alakítani) este 8-9 óra között a kiságyba tesszük a gyerkõcöt, elbúcsúzunk tõle, és kimegyünk a sötét szobából. A reakció valószínûleg sírás lesz.
4. Innentõl kezdve 1-2-3-4-5 percenként visszamegy hozzá az anya/apa, biztosítja arról, hogy a közelben van, vigyáz rá, szereti, de nem veszi ki a kiságyból, és újból kimegy. (Elvileg megsimogatni sem szabad, de én ezt nem tartottam be.) Ez addig ismétlõdik, míg a gyerek el nem alszik. Elõbb-utóbb nagyon el fog fáradni. (Én úgy csináltam, hogy 10 percig kétpercenként, a következõ 15 percben 3 percenként, a következõ 15 percben 4 percenként mentem be hozzá. Az elalvás elsõ nap 30 percig, második nap már csak 10 percig tartott.)
5. Ugyanezt lehet csinálni a napközbeni alvásoknál. (Nekem nem sikerült. Délelõtt a babakocsiban tud elaludni, délután velem alszik el. Az estéhez azonban tartom magam.)

A könyvet azért tartom hasznosnak, mert szerintem mindenféle problémáról szót ejt, ami az alvászavar mögött lehet: asztma, a szülõk problémái (pl. egy válás elõtti hadihelyzet), megnövekedett orrmandulák, fájdalom, étrendi problémák, táplálékérzékenység. Szó esik a szorongó és a bántalmazott gyermekrõl, az éjszakai sírásokról, rémálmokról, az alvajárásról és ágybavizelésrõl is. Az utolsó két fejezet a hirtelen csecsemõhalállal (bölcsõhalál) és a alvászavarok megelõzésével foglalkozik. Kiemelendõnek tartom a szerzõ toleráns hozzáállását. Tehát, ha pl. nem zavarja a szülõket, hogy gyermekük hónapokig-évekig velük alszik egy ágyban, az nem beteges dolog a szemében, hanem annak a családnak a szokása.
Amit nem helyénvalónak tartok a könyvben, azt már kiigazították a magyar szaklektorok: sose zárjuk rá gyermekeinkre az ajtót, és öt percnél tovább ne hagyjuk õket egyedül sírni!