A fekhely

Már régóta terveztük ennek az oldalnak az elkészítését, mivel úgy gondoljuk, hogy az a hely, ahol a kisgyermek életének első hónapjait-éveit eltölti, kiemelt figyelmet érdemel. Előre meg kell jegyezzük, hogy tudjuk, számos családban felvetül annak lehetősége, hogy együtt aludjanak a gyermekkel. Mi az első napok édes együttléte után azonban nem ezt az utat választottuk, bár tagadhatatlan, hogy néhány előnyös pontja csábítónak tűnik, de ezek - ezen utat választó kevés család szerint- csak átmeneti előnyök, amik számos későbbi hátránnyal párosulnak. Amit viszont indokoltnak tartunk, hogy az első hetekben-hónapokban legyen az anyja gyermekével éjjel egy légtérben. Gyakorlati haszna mellett (az éjszakai szoptatásokhoz nem kell egyik szobából a másikba zarándokolni) az is fontos, hogy így a még védtelen csecsemő anyja védő terében (aurájában) tartózkodik.
Első gyermekünk rácsos kiságyban kezdte meg földi életútját, második gyermekünk már egy szép bölcsőben alhat (kölcsönbe kaptuk). Ez utóbbit mindenkinek ajánljuk, mivel a kisbabáknak a ringatás az anyai ölben eltöltött időket idézi, ezért megnyugtató, könnyebben álomba szenderednek. Különösen hatásos ez hordozókendővel párosítva: nyűgös napokon vagy hasfájós, fogzásos időszakban a kendőben való elnyugvás után befektetve a bölcsőbe, s pár finom ringatás...
Az sem mindegy, milyen anyagokkal érintkezik a gyermek - ez a ruházaton túl, melynél feltétlen érdemes kerülni a műszálasat, a fekhely anyagát is jelenti. Ha van rá lehetőségünk, mindig a természetesebbet válasszuk: műanyag helyett fa, rikító színű vagy tarka zománc-, olajfesték helyett vízbázisú lakk, viaszbevonat vagy pác.
Ajánljuk még a kiságy-bölcső fölé helyezhető fátylat is. Megvédi a gyermeket a bántóan erős fénytől, az erősebb légáramlatoktól, a szobába esetleg beillanó pimaszabb legyektől, szúnyogoktól.
Érdemes megfontolni azt a beruházást -ha kölcsönbe kérni nem tudunk-, hogy a fekvőhelyre szivacs helyett kókuszmatracot tegyünk. Optimális a keménysége és a szellőzése, ezért kényelmes fekvést biztosít, nem kell számoljunk izzadságtól átázott ruhácskával, és egy esetleg kiszökött pisi is különösebb átáztatás nélkül keresztülcsorog a matracon.
A kiságy elhelyezésénél, illetve a gyermek benne történő fektetésénél fontos szempont, hogy mely irányból érik őt a meghatározó hang-, fény- és egyéb ingerek. Érdemes arra törekedni, hogy ez lehetőleg jobb oldalról történjen. Ennek az első hónapokban van különös jelentősége, mivel a jobb oldalról érkező ingerek fejlesztő módon hatnak az agy bal féltekéjére, így az esetleges balkezességre való hajlamot finoman jobb irányba tudjuk terelni.
Különösen fontos még, hogy a gyermeket hogyan fektetjük le a kiságyban. Skandináv országokban foglalkoztak sokat a bölcsőhalál kérdésével, bizonyító erejű statisztikáikból kiderült, hogy a régi hasra fektetéses szemlélet megváltoztatása után számottevően csökkent az ilyen fájdalmas esetek száma -nem tagadván el azt, hogy más kiváltó okok is léteznek (tipp). A háton fektetést többen azért nem tanácsolják, mert egy esetleges tartalmasabb felböfögés elzárhatja a légutakat. Így lett ajánlott az oldalra való fektetés, amelynél a tüdő is előnyös helyzetben van, és a kiadósabb bukások is szépen el tudnak csorogni. A szoptatások utáni oldalváltásokra viszont érdemes figyelemmel lennünk a koponyadeformáció elkerülése végett. A kitámasztást, ami természetesen nem egy pontosan 90 fokos oldalfekvés kell, hogy legyen, kispárnával is biztosítható, de lehet bababoltokban e célt szolgáló kitámasztót is vásárolni.
Utoljára pedig a kiságytól való búcsú álljon itt. Mielőtt másik, nagy ágyba tennénk át gyemekünket (akár, mert kistestvér érkezik, akár kényelmi okokból), mindig legyünk tekintettel arra, hogy a kiságy az a hely, ami csak az övé. Ide még a szülő sem megy utána. Két éves kor előtt semmiképpen sem ajánljuk a fekhely megváltoztatását, a szülés előtt legalább három-négy hónappal ejtsük meg a cserét.