"Sötét éjszaka van, csak a hold ragyog, Álmaimban még mindig Rád gondolok. El akarom mondani, mit érzek irántad, Remegve fognám kezed és súgnám, hogy imádlak!" "Hallom a csendet, édes dallamot zenél, lágy zöngéivel, rabul ejti a reményt, kedvesen simogat, lassan csábít feléd, halk sóhajokkal, az érzelmekről beszél. Hogyan álmodik a szívben a didergő tél, Fázósan, a messzi zöld tavaszról regél, A forró, napos nyárról ábrándozva mesél, Az ősz melege is elmúlt, már csak emlék. Egyszer eljön majd, mikor már nem várja, Nagyon félti, gyengéden óvja és táplálja, A hideg mögé rejti, két tenyerébe zárja, A tűzet, melynek szemedben lobog a párja…" "Meglátlak és szívem dobban, Szeretlek én egyre jobban. Szemed csillog, arcod ragyog, Imádlak én nagyon-nagyon. Veled lenni csodálatos, A szépséged is bámulatos. Aranyos vagy és gyönyörű, Humorod is nagyszerű. Szerelmes vagyok mindenedbe, Egész fantasztikus lényedbe. Imádom varázslatos mosolyod, Bizsergetően finom csókod. Megvagy végre megleltelek, El többet nem engedlek. Nekem teremtett az ég, Kerestelek már rég. Te leszel a kedvesem, társam, Boldogságom megtaláltam. Együtt leszünk mindig már, A közös élet minket vár. Szerelmesen éldegélünk, Jóban-rosszban együtt küzdünk. Boldogan élünk majd kedvesem, Te leszel a feleségem. Ennyi a vágyam, Veled lenni, Mindenkor boldoggá tenni. Együtt élni az életet, Szerelmesen, amíg lehet." "Jó volna a gondolataidba látni, amikor kétségek gyötörnek. Jó lenne a biztonságot remélni mikor a fájó emlékek felszínre törnek. Hogy mondhatnám el, mi bánt mi az, mi mardossa szívemet mi az az égető vágy mely ketté szakítja lelkemet. Mindenemet odaadnám a boldogságért cserébe Bármit feláldoznék, ha tudnám hogy a holnap szebb lesz-e? Ha a karodban tartasz elnémul minden, mi valaha fájdalmat okozott Ha megérint ajkad, a szerelem, mit érzek, elvarázsol. A mosolyod számomra a paradicsom féltve őrzött kincsem. Az ölelésedre, csókodra vágyom mert még egy ilyen szerelem nincsen." "Virrad. A tollam félretéve mosolygok és rá gondolok, lágy, gyermeteg tekintetére, hangjára, mely körülcsobog. Nézett már rám ilyen szelíd szem, a hang sem új, e friss patak. De vallom: szent e földön minden, és áldott minden pillanat. Rég ismert édes gyötrelemmel csodálom válla szép ívét, szépségét úgy iszom szememmel, mint hajdan más valakiét. S hunyó lelkemben újraéled, miről azt hittem, rég halott, a megfakult színekben élet, elevenítő fény ragyog. Szeretlek! - mennyi szép titok van e szóban, mely mindenható! Ha úgy halódom, megtiportan, akkor is vallom: élni jó. Sok elsuhant évezred álma, mely most puhán felé lebeg... Földi édenbe kaput tárva szakadnak szét a fellegek." "Amit szívedbe rejtesz (részlet) Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt. A szerelembe - mondják - belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér." ( József Attila ) "Ha minket majd földbe letesznek, ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak." "Minden az enyém Minden az enyém, pedig nincs birtokom, A földnek legdrágább kincse nálam van. Ez egy érzés, ami legszebb fogalom. Amit szeretnék azt Tőled nem tagadom. Minden erdő, földek és fák, Igaz szerelmed vigyáz Rád, Aki boldog, hogy melletted, lehet, Ez ellen senki semmit nem tehet. Mert szeretlek és szeretni foglak, Értsd meg végre, hogy nekem csak Te vagy. Egy igazgyöngy a tenger mélyén, Az egész világot érted felfedezném. Tudom jól, hogy ez nem egy álom, Hol az igaz szerelmemet megtalálom. Ez a valóság és Te a párom vagy, Mindenkiben én csak Téged láttalak. Mert tükörvíz a szemed, visszaragyog szívembe, Mint mikor velem vagy és kezed a kezembe. Fáj a messzeséged, fáj, ha nem vagy velem, Veled tanultam meg mi az igazi szerelem. Minden perc egy gyönyörű pillanat, Amit Veled töltök, szívembe meg marad, Örökké, és nem kell a remény, Mert szeretlek, ezért minden az enyém." "Mikor először megpillantottam Gyönyörű szép szemed, Nem gondoltam, hogy egyszer Foghatom majd selymes kezed. Akkor csak rád gondoltam, valóság volt? Vagy csak álmodtam? De egy napon valóra vált az álom, csókod íze itt ég a számon. Szeretném, ha álmom örökké élne, s ezzel szíved szívemben égne. Szeretni mást nem fogok, Míg az égen csillag ragyog. A szívem csak érted dobog, Ha esik, ha fúj, ha zuhog. Talán egy napon elmondhatom Néked, Szeretlek - Szeretlek halálosan Téged." "Édes Kicsi Szerelmem! Miért nem vagy most itt velem? Miért nem fogod a kezemet? Miért nem öleled a Szívemet? Mikor láthatom tündöklő szemedet? Mikor érinthetem bársonyos kezedet? Mikor ölelhetlek át megint? Mikor csókolhatlak Szívem szerint? Mikor mikor? Ohh mond már! Hogy fussak, szaladjak Tehozzád. És én mindent itt hagyok, És csak Tehozzád szaladok. Kicsi Szerelmem nem bírom Nélküled! Az ágyam oly magányos és hideg. Szeretnélek, szeretnélek végre magamhoz ölelni, Szeretnélek, szeretnélek újra csókjaimmal Szeretni! Hiányzol Nagyon Egyetlen Szerelmem! A nappalok is éjszakák lettek a Szívemben. Csak alszok és álmodok Terólad, Hogy újra itt vagy és végre újra láthatlak. Úgy SZERET A SZÍVEM TÉGED Ahogy egy fa a nedvességet, Ahogy egy holdsugár az eget, Ahogy egy kisgyermek a Telet, Szeretlek, Szeretlek, csak ezt kiáltom Feléd! Szeretlek, Szeretlek, csak erre gondolok én! Szeretlek, Szeretlek TÉGED kicsi Angyalka! csak nehogy meghaljak, ebbe a Nagy Fájdalomba! Ohh Édesem, ha most itt lennél Velem, Én elhalmoználak mindenféle kincsekkel, És a Szenvedélyes Szerelmemmel, Hogy itt maradj Velem ÖRÖKKÉ, és ne menj el SOHA SOHA TÖBBÉ!" "Ti, csillagok, a hatalmas ég örök tüzei, mondjátok meg neki! Szeretem!!! Mindenkinél jobban. Őrá gondolok minden pillanatban. Nekem nem kell más, csak Ő. Ha itt lenne velem, megszépülne az életem. Olyan Ő nekem, mint egy gyönyörű álom. Folyton csak utána vágyom. Nélküle élni nem akarok. Mondjátok meg neki, ti, csillagok!"