Petrarca: Ha nem szerelmet Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek? És ha szerelem ez, mino, miféle? Ha jó, miért van oly halálos éle? Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes? Miért sirok-rivok, önként ha égek? S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje? Élo halálnak kéjes szenvedése, miért ölelsz, ha én egyet nem értek? S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra. Mély tengeren, kormánytalan bolyongok egy gyönge bárkán, összevissza szélben. Tudásom oly kevés, a bunöm oly sok, hogy nem tudom magam se, jó mi volna; fázom ho nyárban, s égek puszta télben. Dsida Jeno: Tündérmenet A tücsök cirregve fölneszel. Testem hus álmokat iszik. Apró csillagos éjtündérek a szívemet hozzád viszik. Parányi szekérre fektetik, pihék, mohák közé, puhán, befödik zsenge nefelejccsel s lehelnek rá éjfél után. Húzzák lassú, nyüzsgo menetben - szemükben harmat, áhitat - csigák s iszonyú nagy füvek közt, a sárga holdvilág alatt. Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik. Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. Van, akinek számára a szerelem határos a gyulölettel. Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel. De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyulölettel tévesztik össze a szerelmet. Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett. Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülok útját vezeti a levegoben. Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhezo kisgyerek. Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelo amoba. Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot. Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa. Kosztolányi Dezso: Szerenád A kormos égbol lágy fehérség szitálja le ezüst porát. Dideregve járok ablakodnál a hófehér nagy úton át. S amint megyek itt éji órán, lépésem mégse hallható, mert zsongva, súgva és zenélve halkan szitál alá a hó. S körülvesz engem zordon árnyat egy hófehér szelíd világ: angyalpárnáknak tollpihéje, zengo, szelíd melódiák, habpárna selymén szunnyadó arc, mint angyalok fényszárnya ó, minek szelíded altatóul halkan zenél a tiszta hó. Oly mély a csend, a város alszik, mind járjatok lábujjhegyen! Pihék, zenéljetek ti néki, hogy álma rózsásabb legyen. Egy hófehér hálószobává változz át csöndes utca, ó! Fehér rózsákként hullj az éjben reá, te szálló, tiszta hó! Vecsey K. Mária: Látni Látni nemcsak mindig szemmel, látni szívvel, szerelemmel, az az igazi, a belso, szerelmes legeslegelso. Látni ne csak a szemeddel, inkább a szíveddel vedd el! Mert azt úgyis megtalálod, amikor már nem is látod. Látni így kell: szerelemmel, ha látni akar az ember; és, ha így lesz a sajátod, akkor mindörökre látod. Radnóti Miklós: Két karodban Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok hallgatag. Két karomban gyermek vagy te hallgatlak. Két karodban átölelsz te ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem. Félix Falzari: Beteljesülés Mit mondhatnék, te drága? Elnémít az öröm, ha rám nézel: a számra egyetlen szó se jön. A lényedbol ragyogva hull rám egy lágy sugár, mi egykor álom volt: ma valóság végre már! De én e tiszta fényben magamra nem lelek: most valóságként élem az álom-életet! Szép Erno: Add a kezed Add a kezed mert beborúlt, Add a kezed mert fú a szél, Add a kezed mert este lesz. Add a kezed mert reszketek, Add a kezed mert szédülök, Add a kezed összerogyok. Add a kezed mert álmodok, Add a kezed mert itt vagyok, Add a kezed mert meghalok. Ignotus: Akarom Azt akarom, hogy rámszorulj, Azt akarom, hogy sírj utánam, Azt akarom, ne menj tovább, Azt akarom, maradj meg nálam, Azt akarom, halkan nevess, Azt akarom, szavad elálljon, Azt akarom, szemmel keress, Azt akarom, a szíved fájjon, Azt akarom, add meg magad Kegyelemre vagy pusztulásra, - Azt akarom: engem szeress, Azt akarom, ne gondolj másra. Szabó Lorinc: Szeretlek Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet. Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messzirol kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.